Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-02 / 1. szám
Emeletes bölcsőde Háromemeletes bölcsődével gazdagodik a VIli. kerület a Makarenko utca 21. szám alatt. Az építést hamarosan megkezdik. A központi fűtéses, hideg-meleg vízzel ellátott bölcsődében hatvan józsefvárosi kislányt és kisfiút helyeznek el. 1970 tavaszáig Tíz Shell-szerviz épül hazánkban Tíz évvel ezelőtt még feladatai időközben annyimagánügynökségként kezd- ra megnőttek, hogy az új te működését az INTERAG. gazdaságirányítási rendszer kereskedelmi és műszaki bevezetése előtt egy évvel részvénytársasággá, külföldi cégeket képviselő ügynöki vállalattá kellett átalakítani. Azóta az INTERAG rt több mint harminc nagy nyugati céget, de esetenként tizenöt-húsz más vállalatot, is képvisel. Egyik legnagyobb megbízója — az angol-holland Shell-vállalat képviselőjeként — interszerviz-főosztályt állított fel, amelynek feladata a magyarországi gépkocsik ellátása szervizzel, karbantartással, javítással és új benzinkutakkal. Az INTERAG—Shell-vállalkozás 1970 tavaszáig 120 milliós beruházással három féle típusú 10 szervizállomást és 3—4 új töltőállomást létesít a már évekkel ezelőtt felállított Mészáros utcai szervizállomáson kívül, amely kizárólag külföldi autós turisták rendelkezésére áll. Az INTERAG—Shell-szervizállomások kisebb kapacitásúak lesznek, mint az AFIT vagymás vállalatok hasonló üzemei. A IV. ötéves tervben azonban öszszesen 350 új szervizt kell létrehozni a többszörösére szaporodott gépkocsipark ellátására, ezért — az INTERAG javaslata szerint — — nagyobb részt a kisebb beruházási költséggel megvalósítható decentralizált állomások mellett döntött a KPM. Az INTERAG egy másik koncepciót is kidolgozottba nem tipizált gépkocsikhoz a szervizállomásain keresztül úgy biztosítja az alkatrészellátást, hogy az import ne jelentsen devizamegterhelést. A behozandó " gépkocsi -alkatrészekért nyomdai k kmunkával, konfekciótermékekkel és más magyar exportcikkekkel fizet az önálló exportjoggal rendelkező INTERAG R. 3. MEGJEGYEZZÜK Telefongyilkosok Nemrég szóvá tettük: sok utcai nyilvános telefont rongáltak meg a fővárosban. Az utóbbi öt év alatt 22 957 készüléket tettek tönkre a telefongyilkosok, puszta duhajkodásból, vagy azért, hogy kifosszák a készülékeket. Csak 1909-ben majdnem ötezer telefont rongáltak meg, köztük hetven olyat, amelyet az idén szerelt fel a posta. A kár jelentős: az öt év mérlege szerint több mint két és fél millió forint. Jelenleg az idén felszerelt ötszázzal együtt 2100 nyilvános telefon van a főváros utcáin. Tizenöt szerelő havonta több mint 2400 órát tölt el a megrongált készülékek javításával Ezen felül önkéntes rendőri minőségben is több mint húsz postai dolgozó áldoz szabad idejéből azért, hogy védelmezze a telefonokat a huligánoktól. Eddig már 7 személyt adtak át a rendőrségnek. S a Távbeszélő Igazgatóság épp a minap jutalmazott meg 1000— 1000 forinttal két önkéntes rendőrt — Frankl Ferenc műszerész -csoportvezetőt és Árvai József lakatos gépkocsivezetőt —, amiért lelepleztek és a rendőrségre vittek két rongálót Dicséretes a Távbeszélő Igazgatóság dolgozóinak öntevékenysége, igyekezete, amellyel a készülékeket védelmezik. Munkájuk azonban csak úgy lehet eredményesebb, ha a lakosság az eddiginél jobban segíti őket abban, hogy gátat vessenek a telefonvandálok randalírozására dk. Dániel Mária AZ ATMOSZFÉRA VÁLTOZÁSAI A légnyomás titkai A légnyomás 0 méter tengerszint feletti „magasságban” általában 1013 millibár, ami egy 760 milliméter magas higanyoszlop nyomásának felel meg. A légnyomásnak furcsa rekordjai is vannak — anélkül, hogy magasságunkat változtatnánk. Először is: légnyomásnak nevezzük azt a nyomást, amit a felettünk levő levegő súlya kifejt a testekre. A légnyomást atmoszférában (at) vagy higanymilliméterben (torr), a meteorológiában pedig millibarban (mb) mérik. A légnyomást Torricelli olasz tudós fedezte fel 1643-ban, felismerte a higanyos barométer elvét s azt, hogy a légnyomás nem állandó, hanem a magassággal változik. A millibard atmoszféra egyenérték aránylag egyszerű: 1000 milibár körülbelül 750 milliméternek felel meg, míg a gyakori 760 milliméter 1013 millibárt jelent. A TÁJFUN BELSEJÉBEN Az eddig ténylegesen mért szélső értékek (ugyanazon tengerszint feletti magasságon) igen érdekesek. Most egy éve a hideg Agata-tó melletti szibériai meteorológiai állomáson mérték az eddigi legnagyobb légnyomásokat: 810— 830 higanymillimétert azaz közelítően 1080—1090 millibart. (A levegő ugyanis annál sűrűbb, minél hidegebb.) Az eddigi legalacsonyabb légnyomást 1958-ban mérték egy tájfun tölcsérében: itt mindössze 655 milliméteres légnyomás uralkodott. Ennél alacsonyabb nyomást is mértek, de a forgó-, szél széttörte a mérőberendezést. Igen valószínű, hogy az Antarktisz dermesztően hideg világában, napkelte előtt a hideg, sűrű levegőben 500 milliméter (Új atmoszféra) nyomás is előfordulhat. A KÉT SZOMSZÉDVÁR Ha felfelé haladunk, a légnyomás paramétere csökken. Ezt a jelenséget atmoszférikus gradiensnek nevezzük. Ám, ahogy a Földön, úgy más égitesten sem kell elhagynunk helyünket, a légnyomás mégis alacsonyabb lesz. A Holdon gyakorlatilag nulla a légnyomás, a légburok szinte nem is gyakorol nyomást a felszínre. Egy földi űrhajós szkafanderének felrepedése itt halállal végződne, mivel az ember — évmilliókon át — egy atmoszférás nyomáshoz szokott hozzá. A Holdon — a puszta felszínen— sohasem vethetjük le űrruhánkat. A Marson hasonló a helyzet, mint a Földfín egy 28—32 kilométer magas hegyen. Gyakorlatilag itt is nulla a nyomás (a Marson pontosabban 50—70 higanymilliméter), a szkafander sohasem vethető le. Pontosan ellenkező a helyzet a Venuson, ahol viszont túlságosan nagy nyomás uralkodik. Itt a mérések és elméleti számítások szerint legalább 20—30 atmoszféra, de lehet, hogy 100 atmoszféra. (Az űrhajós ruha felrepedése, itt is halálos kimenetelű lenne.) Ez a nyomás olyan nagy, hogy az első földi tárgyakat — Venus-rakétákat — valószínűleg a talaj közelében egyszerűen összeroppantotta. Ezzel megmagyarázhatjuk, miért hallgattak el olyan hirtelen a Vénusra szállt rakéták rádióberendezései. Amint láthatjuk, a Naprendszer bolygóin és holdjain a légnyomás mindenféle variációját megtalálhatjuk. Grimnt Károly Százéves kerület Az idén ünnepli alapításának századik évfordulóját Kispest. A centenárium alkalmából a XIX. kerületi Tanács emlékplakettet alapít és kiadja a kerület 100 esztendős történetét. A helytörténeti munka képet ad a kerület jelenéről és a fejlesztési tervekről. MUNKA HELYETT KÁRTYÁZTÁK Elszállították a semmit Százhúsz tanút idéztek meg a tárgyalásra A bűncselekmény-sorozatot — amelynek négy főszereplője ellen most adott ki vádiratot az ügyészség — a VIIl. kerületi Tanács végrehajtó bizottságának egy korábbi ülése előzte meg. A tanácsülésen a kerületi ingatlankezelő vállalat munkája került napirendre. Egyebek közt foglalkoztak az IKV kezelésében levő házakban felgyülemlett építési és más hulladék elszállításával. A tanács felhívta az IKV igazgatója figyelmét : gondoskodjék a törmelékhegyek eltüntetéséről. Ezt követően utasítást kaptak a házkezelőségek műszaki vezetői: mérjék fel a hulladék mennyiségét, s írásban adjanak jelentést. Miután ez megtörtént, a VIII. kerületi IKV-nál László István 36 éves szállítási csoportvezető kapta a feladatot: saját vagy más szállítási eszközök igénybevételével gondoskodjék a törmelék elszállításáról. Ez volt a feladat, amely látszatra, de a valóságban is roppant egyszerű. S hogy a VIII. kerületi házakban tárolt szemétből végül bűnügy lett, az jórészt László István szállítási csoportvezető hanyagságának, nemtörődömségének köszönhető. László, amint a feladatot megkapta, tárgyalt a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 4-es üzemegységével. A szállítók vállalták a munkát. Árajánlatukat László elfogadta, majd írásban is kérte a munka megkezdését. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalatnál két technikus brigádvezetőre, a 39 éves Deák Imrére és a 34 éves Kiefel Róbertre bízták a törmelékelhordás irányítását. Ők egykét nappal a munka megkezdése előtt megbíztak egy szállítómunkást, a 24 éves Mucsi Lajost, hogy a kerületi IKV szállítási csoportvezetőjének megbízottjával együtt — szemrevételezéssel — mérje fel az elszállítandó hulladék mennyiségét. A felmérés eleve formális volt. Mucsi segítője — akit a házkezelőségnél László István jelölt ki, s szakképzettsége nem volt erre a munkára — csupán néhány házhoz ment el, attól kezdve Mucsi egyedül „dolgozott”. Minden tevékenysége azonban kimerült abban, hogy a házkezelőségeken elkérte az IKV-fiókok által megjelölt házak listáját, s elkészítette a „felmérési” jegyzőkönyvet. A gondosnak és hitelesnek egyáltalán nem nevezhető felmérés alapján Deák és Kiesel kiállította a szállítási munkalapokat, amelyeket aztán naponta adtak ki az embereknek, megjelölve, melyik házból menynyi törmeléket kell elszállítani. A precízen kitöltött munkalapoknak csupán egy hibájuk volt: készítőiknek fogalmuk sem volt, hogy a Mucsi által magadott címeken valójában mennyi szemét van. Ettől függetlenül a szállítás megkezdődött, s a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat teherautói három hónapon át hordták a hulladékot a VIII. kerületi házakból. A munkában azonban — mint később kiderült — nem sok köszönet volt. László István szállítási csoportvezető már kezdettől mulasztások sorozatát követte el. Mindenekelőtt gondoskodnia kellett volna a szállító vállalattal ,vörösen végzett felmérésről. Később ellenőriznie, de legalábbis ellenőriztetnie kellett volna a ténylegesen elszállított törmelék mennyiségét, s ennek megfelelően igazolni a termelési és a fuvarokmányokat. Ez utóbbit László minden esetben meg is tette: lebélyegzett és aláírt, anélkül, hogy a munka elvégzéséről meggyőződött volna. Látatlanban igazolt mindent, s a szállítás irányítója, Deák és Kiefel nem is késlekedett kihasználni az IKV csoportvezetőjének nagyvonalúságát. Sorra állították ki s írattak alá olyan teljesítménylapokat és fuvarleveleket, amelyek mögött semmiféle munka nem volt. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat végül is több mint 250 ezer forint értékű avart számolt el jogtalanul a házkezelőség bankzámlája terhére. Heteken át szállították ugyan a szemetet, ám korántsem anynyit, mint amennyit a telesítmény lapokon feltünettek. Néhány házban pélsdül — bár a munka elvégzését László Istvánnal gázoltatták — meg sem jlentek a hulladékszállítóeherautók. Ilyen elszámolással természetesen a szállítómuncásoknak rengeteg szabad dejük volt. Tétlen óráikban vendéglőkben kortyáztak, délben hazajártak ebélelni. ..Munkaidők után a gépkocsik összeszedték a város legkülönbözőbb hévein ténfergő munkásokat, együtt mentek be a telepre, mintha egész nap szorgalmasan dolgoztak volna. Aörmelékszállítás helyetti sorozatos kártyacsatán a népgazdaság negyedmillió forintot vesztett. László István társadalmi tulajdon hűtlen kezelése, Deák, Kiesel és Mucsi Laos — akik az el nem végzett munkáért ráadásul tetemes többletpénzt számolok el maguknak —, a társadalmi tulajdont károsító, folytatólagosan és bűnszövetségben elkövetett csalás miatt kerül hamarosan a vádlottak padjára. A tárgyalásra 120 tanút ide tett meg. Kogonyi Zoltán HA ZIK 0 4 földszintes ház szemyében volt az emeletes házzal. Sárgára meszelt kis épület, keskeny ablakokkal. A fiatalember szerette ezt a házat. Jól esett tudnia, hogy van. Este, ha kinézett az ablakán, a szemközti fény megnyugtatta. Tudta, hogy abban a kis épületben emberek élnek, főznek, nevetnek. Körülötte csupa lakás volt. Be volt ékelődve szobájával a lakások közé, de nem ismert senkit sem. A kis ház gazdáit sem ismerte, de az más volt Egy idősebb asszonyt látott néha a ház előtt és egy fiatalabbat, gyerekkel. Kertjük nem volt. A fiatalember arra gondolt, hogy ha ő lakna abban a házban, csinálna egy kertet, gyümölcsfákkal. Nyáron, ha zivatar volt, aggódott a házért. Az ő épületén villámhárító volt. A kis ház árván és magányosan ázott. Télen belepte a hó a tetejét, olyan volt, mint a cukorház. Ezt is szerette nézni. Egy vasárnap reggel furcsa dübörgésre ébredt. Kinyitotta az ablakot. Egy markológép ette a homokdombot. A domb közvetlenül a ház mellett volt. Később, talán egy óra múlva, emberek jöttek. Körüljárták a kis házat, nézegették. Aztán egyikük megjelent a háztetőn. A fiatalembert szorongás fogta el. Nadrágot rántott, leszaladt a lépcsőn. Két férfi ácsorgott a lépcsőházban, a kapu előtt. — Lebontják? — kérdezte az egyik. — Le... — válaszolt közönyösen a másik —, itt épül. A fiatalembernek egész délelőtt nem volt nyugta. Tanulnia kellett volna, de a betűk összeolvadtak a szeme előtt. A kopácsolás, dübörgés fülében zakatolt. Egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Néha az ablakhoz lépett, nézte a porfátylat, amelybe az egyre meztelenebb ház beburkolta magát. • Ebéd után újból lement a ház elé. Ellenségesen nézte a markológépet. Egy svájcisapkás ült a kormány mellett, cigaretta füstölgött a szájában. Egy asszony közeledett az úton. A fiatalember megismerte. Az uszony mosolygott, oda szólt a svájcisapkásnak. — Nem látott itt egy vödröt? — Addig keresse, míg itt vagyunk... Valaki megszólította az asszonyt. — Jó a lakás? — Parkettás... fürdőszobás ... — válaszolt a fiatal nő. A fiatalember haragudni kezdett a nőre. Micsoda teremtés. Később hallotta, amint a szomszédok beszélték, hogy jól jártak a kis ház gazdái, háromszobás lakást kaptak, még pénzt is. A fiatalember felment a szobájába, ahol keserű cigarettafüst fogadta. Nekiült egy vastag könyvnek. Sötétedett. Odalépett az ablakhoz. Várta a jól ismert fényt, de csak a fák ágai meredeztek. Egyszer elhatározta, megfigyeli, hogyan bontja ki rügyét a fa, de sohasem tudta megfigyelni. Hogyan tudják magukat olyan észrevétlenül átalakítani ezek a fák? Sóhajtott, öregesen. Elhatározta, ha megnősül, felépíti a kis ház mását. Később arra gondolt, hogy készít róla egy festményt. Modern keretbe foglaltatja, felakasztja a falra. Bende Ibolya SZABAD SZOMBAT