Esti Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám

ÚJ MAGYAR KINCSEK A főváros melege Tíz éve kezdték • A városlakó kényelmére A legkorszerűbb fűtés A melegről, a meleg szál­lításáról akarunk beszél­getni kint, Kelenföldön , de előbb egy albumot kell végiglapozni. A fénykép­felvételek viharvert, szűk kis irodákat mutatnak a Kecskeméti utcában. Alig valamivel jobbat az újpesti rakparton. A harmadik otthon, egyelőre még sár­tenger közepén emelkedő, vadonatúj épület, üveges ajtókkal, a legmodernebb felfogású, nagy hivatali szobákkal. Az út, amelyet a fővá­ros melegéről gondoskodó vállalat 10 év alatt megtett — mert 1960-ban született — egy fogalom fontossá válását jelzi. A távfűtésről van szó. Tíz esztendeje a Fővárosi Távfűtés és Me­legvízszolgáltató Vállalat 75 főnyi személyzettel kez­dett dolgozni és pontosan 3342 lakás fűtéséről gon­doskodott. Ha összehason­lítjuk ezt az idei szám­adattal — 46 ezer 799 la­kás —, egészen jelentékte­lennek mondható. A 10 évről most készül az évkönyv. Szerkesztői: gépészmér­nökök, építészmérnökök. A könyv, ha elkészül, tele lesz sok-sok táblázattal, számmal és sok-sok küzde­lem történetével. Kezdve a XIII. kerületi, Thälmann utcai lakóteleppel, folytat­va Lágymányossal, Óbudá­val, Angyalfölddel, Kőbá­nyával, az Üllői úti lakó­teleppel, Csepellel — és így tovább. A növekvő te­rülettel nőttek gondjaik és feladataik, a vállalat szer­vezetén is változtattak. Két­ műszaki ügyekkel foglalko­zó osztályt alakítottak, la­boratóriumot szerveztek, amely fejlesztéssel és a műszerek javításával fog­lalkozik, központi ügyele­tet tartanak a műszaki hi­bák gyors kijavítására. Ne­vük is megváltozott: Fővá­rosi Távfűtő Művek. — Érdekes volt megfi­gyelni, hogyan vettek észre bennüket az emberek — mondják a Távfűtő Művek vezetői. — Amikor szidal­mazni kezdtek, akkor vet­tek tudomásul. Megértettük őket. Aki csak egy napig is hideg szobában kényszerül üldögélni, könnyen elveszí­ti a türelmét. Nálunk az a szokás, ha beérkezik egy panasz, minden felbolydul. Gyakran együtt szalad a hibához az igazgató és a fő­mérnök. Vannak emlékezetes ese­tek. Annak idején a kelen­földi lakótelep ügye a tévé­től az újságokig minden fó­rumon szerepelt. Vitatko­zás, védekezések felsorolá­sa helyett cselekedtek, azt tették, amit valóban tenni kellett: besűtötték a lakáso­kat. Mint válaszukból kide­rül: néhány szervvel vagy intézménnyel ellentétben, tisztában vannak azzal, miért létesültek, s miért vannak. — Hogyan fogalmaznák meg — kérdeztem —, hogy mi az önök feladata? — A városi ember ké­nyelmének szolgálata. Jelenleg még­ különös helyzetben vannak: az energia nagyobb részét vá­sárolják, különböző erő­művektől. A helyzet azon­ban évről évre javul majd: idővel saját fűtőműveik veszik át a vezető szerepet. — Mi most is csak gáz­zal és olajjal fűtünk — mondják. — A jövőben pe­dig főleg földgázfűtésre akarunk berendezkedni. — Ezzel Budapest leve­gőjének szennyezettségét is csökkentik . .. — Ha csak rajtunk múl­na, a főváros levegője olyan tiszta lenne, mint Moszk­váé, vagy Varsóé. Ezekkel a városokkal — de Berlinnel és Krakkóval is — szoros kapcsolatban állnak. Tanulmányutakra mennek oda, ahol már meg­oldották a távfűtést. — Budapesten is cél a távfűtés teljes bevezetése? — Mindenekelőtt az új lakótelepeket akarjuk így fűteni. Vannak egyes ré­szek, mint a XIII. kerület és a Belváros, ahol a régi háztömböket is távfűtéssel akarjuk ellátni. — Jelenleg ezt tartják a legolcsóbb fűtési módnak? — A lakosságnak igen. Mi inkább így fogalmazzuk: a legkorszerűbb. A tervek készen állnak a következő 10 évre. — A főváros súlyos áldo­zatokat hoz, hogy bővüljön a hálózat. A Távfűtő Mű­vek nemcsak új fűtőműve­ket épít, hanem segíti a nem saját erőművek ka­zánparkjának bővítését is. 1980-ra 130 ezer lakást kívánnak bekapcsolni a há­lózatba. Az évkönyv egyik szerkesztője azt mondja: — Szerintem igen gyors folyamat indul meg, s a nyolcvanas évek végére 250 ezer fővárosi lakást fű­tünk. Ezzel a távfűtőháló­zat kiépítését tulajdonkép­pen befejezzük, s ami ez­után következik, az már bő­vítés lesz. Kósa Csaba INVELŐN PVC PADLÓBURKOLÓ LEMEZEK OLCSÓN KAPHATÓK az INVEST üzletben Budapest, V., Münnich F. u. 34. Telefon: 328—549 AUTOSTOP F IÚ, GITÁRRAL i történet, mint múlt- 7V. béli regény, úgy in­dult. Egy kora reggelen csengettek az if­jaktól kör­­becsodált beatmuzsikus la­kásán — egy anya kérni jött. Lánya — ezt mondta el — igen súlyos beteg, a kórházi ágyon szüntelenül a zenész nevét említi: „Hozzatok egy dedikált ké­pet a Zorántól.” Az anya eljött Zoránhoz, hogy meg­kérje, jöjjön vele, fénykép helyett, személyesen. Sok hónapon át látogatta a lányt a zenész, mígnem az orvosok úgy döntöttek, hogy a beteget Párizsba kell küldeni, ott van egy specialista, aki talán segít­het. Mert betegsége igen ritka — miastenia gravis — s a gyógyítása körülmé­nyes. A zenész kikísérte a lányt a repülőtérre, s ezzel a história feledésbe is me­rült volna. Ám a rádió egyik legutóbbi közönség­szolgálat-műsorában az anya elmesélte e történetet, kiegészítve azzal, hogy lá­nya gyógyulófélben van. Ennyi a történet — olyan, akár egy romantikus, szép regény — valójában nem is érdemelne sok szót. Ám a műsor elhangzása után tör­tént valami, ami nem lé­nyegtelen. A közönségszolgálatbeli riport másnapján a muzsi­kus lakásán kora reggel csengeni kezdett a telefon. Berregett késő éjjelig. A postás tucatjával hozta a leveleket. A telefonon el­mondottak s a levélben le­írt szavak meghökkentőek voltak. — Magatartásod kelle­mesen meglepett — írta egy ifjú lány. — Nem fel­tételeztem volna rólad. — Nem tudom, elhigy­­gyem-e, hogy te, a Zorán, ilyesmire is képes vagy. Ha ez igaz, nagyon szép tett volt! — írta a másik. Hitetlenkedők és csodál­­kozók tucatjai fogtak tol­lat, meglepődve, legtöbbjük csalódva. — Én mindig védtelek mások előtt, most bizonyí­tottad, hogy érdemes volt megvédeni — aszól egy le­vél, majd a következő kis­sé durva fogalmazásé, ám ez példázza leginkább a véleményeket: — Arra nem is gondol­tam idáig, hogy te is ember vagy. Szinte minden levél egy­ről szól: a felismerésről, hogy a hosszú hajú, elekt­romos hangszerét bűvölő muzsikus valami olyasmit tett, ami egyébként szót sem érdemelne, de amit közönsége nem feltételezett róla. Igazán nem célunk le­gendát költeni ama muzsi­kusokról, akikről néha ki­derül, hogy semmiben nem különböznek a többiektől, általában az emberektől. Ha egy anya megkéri, hogy se­gítsen, bemegy a kórházba. Ha egy lány levelet ír, vá­laszol rá. Holott az úgy kezdi a sort: — Nem tu­dom, valaha is elolvasod-e, vagy válaszolsz-e levelem­re ... S ezek a tizenéves ra­jongók vörösre tapsolják te­nyerüket, tülekednek a ter­mek előtt, ahol a zenekar fellép, s szeretnek fölnézni a hosszú hajú zenészekre. Azután igen meglepődnek, ha kiderül, hogy a gitáros fiúknak sem okuk, sem kedvük rá, hogy másnál magasabban járjanak. Schiffer Ferenc Javítják a közvilágítást az Árpád-hídon ELSŐ ÉNEK Second volt a tímár Hangolta Ujj karnagy ♦ Alakult 1918-ban Budán, a Várhegyre ka­paszkodó kis úton, a Jégve­rem utcában keresem az el­ső énekeseket. A felszaba­dult Budapest első éneke­seit, akik még morajló csa­tazajban, de már szabad otthonukban egymást — te­norokat, baritonokat, meg­öregedett, mély basszushan­gokat — keresve megszólal­tatták a dalt, a kórust. 1945. január 10-én szaba­dult fel Újpest, Rákospalo­ta. Három nappal később petróleum lámpás fénye mellett a Szalai-féle ven­déglőben a Rákospalotai Szabadság Énekkar néhány dalosa — bőrgyári tímár, asztalos, lakatos — megbe­szélte, hogy a következő vasárnap délelőtt (délelőtt, mert sötétedéssel még kijá­rási tilalom volt) ugyan­ezen a helyen találkozik, s megtartja az első dalórát. Pesten először a Rákospa­lotai Szabadság Énekkar hangolt. TENOR KETTŐ Őket keresem a Jégverem utcában — ma ORKISZ Szabadság Énekkar a ne­vük —, mert azóta szünte­lenül „vándorolt” a dal, sok otthonuk volt. Most az ORKISZ-hoz, a Ruházati Kisipari Szövetke­zetek Országos Szövetségé­hez — tartoznak, de az énekesek legtöbbje most is palotai, újpesti. Egy second hang — Baj­­tala János, hajdani tímár, most diszpécser — mesél a kórus történetéről.­­ Lassan negyvenedik éve kórustag, a kórust 1918-ban egy új­pesti asztalos, Gyermelyi Ferenc kezdeményezésére, alapították. „Engem a bá­tyám vitt az énekkarba, még dr. Ujj karnagy han­golt be, second voltam ak­kor is, vagyis tenor kettő, s megöregedve most is az vagyok.” Mit énekeltek ak­kor? „Az első dal, amit én a Szabadság-kórusban ta­nultam, a Ne csüggesszen a bús, zord jelen / Szebb jö­vő hajnala int felénk­­ volt”. És negyvenöt január­jában mivel kezdték? „Szovjet tömegdalokat éne­keltünk és tavasszal, ami­kor műsort adtunk a rá­kospalotai vízvezeték lefek­tetésének indulásakor, ak­kor már az Éljen május el­sejét is.” KIVÁLÓ EGYÜTTES Vándorolt a dal, s a dalo­sok otthona. Nemcsak a felszabadulás óta, hanem előtte is­. Az idősebb dalo­sok még a Kiss-féle ven­déglőben kezdtek énekelni. Már akkor is a Szabadsá­got viselték nevükben: Rá­kospalotai Szabadság Ének­kar, így alakította meg a frontról hazajött asztalos, s azóta is ha más-más­ „gaz­dája” volt az énekkarnak, a Szabadság nevet sosem hagyták el. Vörös szegfűvel gomblyukakban és piros lampionokkal vonultak fel Miskolcon 37-ben az orszá­gos dalostalálkozón, s ak­kortól, hogy Endre László betiltotta az énekkart, a zászlót és a kórus ereklyéit újpesti, palotai munkások őrizték. Voltak ők a tanács kul­­túrházának énekkara, Pest­újhelyre is áttették székhe­lyüket; az ötvenes évek elején, amikor sorra szűn­tek meg a munkáskórusok, akkor is megmaradtak: az újpesti Cipész Kisz ének­karaként működtek tovább, a kórus cipésztagjai rávet­ték szövetkezetük vezetősé­gét: legyen az énekkar a szövetkezeté. Mint a IV. kerületi Cipész Kisz Sza­badság Énekkara 1958-ban nyerte el a Szabadság a Szocialista Kultúráért jel­vényt. Hat év óta az OR­KISZ vette át az énekkart, az ő támogatásukkal az or­szág egyik legjobb kórusa lett, s így nyerték el a Ki­váló Együttes címet is. KATONAKÓRUS A Munkáskórus — sokan mondják — már csak öreg szakik szórakozása, összejö­vetele. Vajon vannak-e fia­talok is? Két fiatallal be­szélgetek, egy hete, hogy a kórusba jöttek. Matkó Istvánt az édesapja hozta ide. Tizenkilenc éves, gép­kocsivezető. Mi volt az első ének, amit tanultak? — A Faustból a katona­kórus. ,,Bátran küzd sere­günk, hogy ha kell / Szi­vünket diadal tölti el”. A negyven évvel ezelőtti dalt, a Ne cs­üggesszen a bús, zord jelent”-t már nem énekeljük, majd csak az énekkar valamelyik jubi­leumán, történelmi emlé­keztetőként. K. Gy. Új autóárusító telepet építtet a Merkur Csepelen A Merkur Vállalat új csepeli személygépkocsi át­vevő és értékesítő telepére hirdetett tervpályázat első díját az UVATERV nyolc­tagú kollektívája nyerte. Az Áfor utcában létesí­tendő új telepen rakják majd ki az érkező gépko­csikat, amelyek először vizsgálópályán mennek vé­gig. Itt eltávolítják róluk a védőszereket, fényesítik, bőrözik, polírozzák a ka­rosszériákat, megtisztítják a belsejüket, majd — a forgalmi engedély miatt — egyenként levizsgáztatják a kocsikat. A telepen autószalont is nyitnak, ahol színválasztó bemutatót tartanak az új gépkocsitulajdonosok szá­mára. Az előre gyártott vasbetonszerkezetekből épü­lő autótelepen évente hatezer közületi és negy­venezer magángépkocsit értékesítenek. A telep na­ponta 140—150 gépkocsit ad majd ki a vásárlóknak.

Next