Esti Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-02 / 27. szám
Határőrök A kemény tél különösen próbára teszi, sok nehéz feladat elé állítja őket. Nem elég jól kezelni a fegyvert, lovagolni és sízni is tudni leéli. Figyelőállásban. Járőrszolgálatra indulnak a segítőtárssal, az idomított kutyával. (MTI-fotó : Hadas felv.) Peches napom volt tegnap. Korán hazaindultam, hogy egy fontos munkát elvégezzek. Rohantam az autóbusz után, az utolsó pillanatban sikerüll felkapaszkodnom a peronra. Egyenesen a feleségemnek ütköztem. Baljós előjel — futott át agyamon —, s hetedik érzékem ezúttal sem mondott csődöt. — Jó, hogy jössz, legalább segítesz — ujjongott életem párja. A következő pillanatban mindkét kezem tele lett szatyrokkal, staniclikkel, s a nyakamba is jutott egy csinos kis csomag. Málhás lónak éreztem magam, de ez nem tűnt fel senkinek. Különösképpen nejemnek nem, aki közlékeny hangulatában volt. Miután megszabadult terheitől, bájosan bejelentette: elköltött ötszáz forintot, és nem vett semmit. Kétkedve néztem pakkjaimra, s félénken kérdeztem: — Húst sem? — Azt hiszed, ötszázból mindenre telik? Mikor leszálltunk a buszról, kicsit nekibátorodtam. Bevásárlás — Ha húst sem vettél, akkor mit cipelek én? — ágaskodott fel általa régen halálraítélt öntudatom. — Csak a legszükségesebbeket. Vásároltam magamnak egy pár bundacipőt, harisnyát, fehérneműt. A barátnőm most szült, a kicsinek tehát bébitakarót. — És mit eszünk? — Mindenről én gondoskodjam?! Feladtam a harcot. Otthon nekiláttam a munkámnak, feleségem a kicsomagolásnak. Már éppen leírtam első pazar mondatomat, mikor a hölgy, akivel annak idején házasságot kötöttem, befogta a szemem. — Te is kaptál valamit — újságolta. * Nyugodtan nyúltam hátra, s átvettem a két kocka Mackó-sajtot. Napok óta ezzel a meglepetéssel rukkol ki az előbb említett. Már a második remek mondatot készültem papírra vetni, mikor hozzám intézte egészen köznapi kérdését: — Te elrabolnál engem? — Rabolna a ... — úgy éreztem, kicsit dühös vagyok — ... Téged nem kellett elrabolni, de, hogy jutott ez éppen most eszedbe? — Undok! — jegyezte meg — olvasom az újságban, hogy Manilában egy fiatalember elrabolta menyasszonyát az apácakollégiumból. E pillanatban nagyon rosszallva gondoltam feleségem szüleire, amiért elkövették azt a végzetes hibát, hogy iskolába járatták gyermeküket. Megtanult olvasni, s véletlenül sem a közel-keleti válság érdekli, hanem a leányrablás. — Az Manilában volt. Itt nincs apácakollégium! — És ha lenne? — kérdezte töretlen lendülettel. — Ha lenne... — elábrándoztam. Akkor én nőnek álcáznám magam, bevonulnék az apácakollégiumba, s nyugodtan megírhatnám a cikkemet. Horváth István MI A HASZNOS? MI A KÁROS ! A vidék ipara és a főváros érdeke Több budapesti gyár és üzem — figyelembe véve az ország általános ipartelepítési koncepcióját — vidéki ipartelepítést végez. Szinte naponta hallunk új híreket egy-egy vállalat vidéki részlegalapításáról, s ez csak helyeselhető. Sok embernek teremtenek így munkaalkalmat az országban, elősegítik a vidék ipari, kulturális és társadalmi fejlődését. Másrészt az ismert fővárosi munkaerőhelyzet miatt munkáskézben szűkölködő vállalatoknál is enyhül a gond, s növelhetik termelésüket. Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala. Kiderült ugyanis, hogy a vállalatok jelentős része a vidéki üzemek telepítésére hosszú évekre lekötötte fejlesztési alapját, bár a budapesti központban korszerűtlen gépekkel, ósdi berendezésekkel, rossz munkakörülmények között dolgoznak. S ez már több szempontból is káros lehet. A jelenlegi és a közeljövőben várható fővárosi munkaerőhelyzet szinte teljesen lehetetlenné teszi, hogy az üzemek a munkáslétszám gyarapításával növeljék termelésüket. Ezt az 1969-es tapasztalatok is bizonyítják, amikoris — az előző évekkel szemben — a budapesti ipar termelése stagnált. Az objektív fővárosi helyzet ma már parancsolólag írja elő: az eddigi extenzív módszer helyett át kell térni az ipari termelés intenzív fejlesztésének útjára. Ez pedig nem történhet másként, csakis az üzemek rekonstrukciójával, a berendezések korszerűsítésével, a műszaki fejlesztéssel, s ezek eredménye lehet a termelékenység növelése. Igen ám, de ha a vállalatok — mint eddig már sokan tették — hosszú időre vidékre kötik le a fejlesztésre felhasználható anyagi eszközeiket, nem marad pénzük a központi rekonstrukciókra. A népgazdaság nem nélkülözheti a fővárosban meglevő hatalmas műszaki és szellemi kapacitás kihasználását, mégpedig a jelenleginél sokkal jobb kihasználását. S ez nem megy másként, a meglevő üzemek korszerűsítésével. Sokszor hallani mostanában kiváló műszaki szakembereinktől: „Tudnánk mi jobbat is produkálni, de nincs mivel”. S valóban, elavult berendezésekkel nehéz kiváló minőségű termékeket produkálni. A telepítések sem mindig kellően átgondoltak. Csak néhány példa erre. A Villamos Automatika Intézet hipermodern, több millióba került egri gyára, amelytől jelentős termelésnövekedést vártak, ráfizetéses. Az ok: nincs megfelelően képzett munkaerő. Hasonlóan járt a Fémmunkás Vállalat. Székesfehérvári új üzemét drága valután vásárolt olasz automata gépekkel szerelte fel. S az eredmény: a munkások nem tudnak bánni az automatákkal. Előkerült ismét a kézifűrész, a forrasztópáka, meg a kalapács. Előbbutóbb természetesen megtanítják a munkásokat az új technikára, de addig? Félreértés ne essék. Az általános ipartelepítési koncepció végrehajtása az ország érdeke, s nem maradhatnak ki belőle Budapest vállalatai sem. De a máris jelentkező hibákat szóvá kell tenni, mi több, meg kell szüntetni. A jelenlegi gondok ismeretében és a főváros érdekében jogosan elvárható minden vállalattól, amely budapesti gyárait fenn kívánja tartani, hogy nagyobb figyelmet és anyagi erőt fordítson az itteni rekonstrukciókra és a műszaki fejlesztésekre. Halmai György Választék, minőség, s ami nincs Bio-Tomi kontra. Az árakról, a minőségről, a hiányzó cikkekről és az áruválasztékról beszélgettünk Weinberger Györggyel, a Fővárosi Háztartási és Illatszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójával. Termék-és árverseny Tavaly 320 budapesti háztartási és illatszerboltban 42 millió vásárlót szolgáltak ki. A forgalom 11,5 százalékkal, százmillió forinttal nőtt. Jó volt az áruellátás: 150 millió forint értékű külföldi áru került a boltokba. — Hogyan alakultak az árak? — A nagykereskedelmi beszerzési árak 1,83 százalékkal nőttek, mi ebből 1,62 százalékot hárítottuk át, elsősorban a luxus jellegű importcikkek vásárlóira. 1968. január 1-én 10 százalékos árleszállítással indultunk. Most is hét százalék-scal alacsonyabbak a háztartási és illatszercikkek árai, mint 1967-ben. Mától 10—15 százalékkal leszállították — a Dior kivételével — a tőkésimportból származó rúzsok árát. Január 1-én a nagyobb Biopon ára 11-ről 10, a kicsié 7,40-ről 6,60 forintra csökkent. A gyermekápolási cikkek ára 1968. január 1. óta nem emelkedett, tehát a 10 százalékos árcsökkentés tartós, cement, a papírzsebkendő, a hypó. Ezek csak időszakosan hiányoznak, általában azért, mert vagy rossz az árubeszerzés, vagy a szállítás akadozik. A hypóról: 1988-ban 3 millió 98 ezer 600 üveg került az üzletekbe, 1969-ben 3 millió 418 ezer 133 üveg. Az idén még több. Előfordulhat, hogy egy-két napig nincs, de általában kapható valamenynyi úgynevezett hiányzó cikk is. — Hogy tud egy kereskedelmi vállalat hatni a minőség alakulására? — Én azt tudom elmondani, ami nálunk történt. Az idén kiszámítjuk, hogy a forgalomban levő harminc féle mosószer közül melyik a legdrágább. Megállapítjuk, hogy ezekből mennyi kell egy liter vízhez. Lehet, hogy ezzel kiderül: a Trisó drágább, mint a Tomi. Van a vállalatnál egy minőségellenőrző csoport. Az itt dolgozók prémiumfeltétele, hogy a csak nálunk kapható cikkeket félévenként a KERMI-hez vizsgálatra küldjék, s minőségi kifogás esetén nyolc napon belül intézkedjenek, figyelmeztessék a gyártó vállalatokat. — Milyennek tartja ön a Biopon legideálisabb áruválasztékot? Ne csak Dior legyen — Ha a 400 forintos Dior parfüm mellett még legalább húsz féle, árban és minőségben különböző kölnit talál a vásárló. Ha a Palma Olive szappan mellett ott vannak a régi magyar szappanok, ha VIM is van a polcon, s a legkorszerűbb új szuperoldószerek. Ez is célunk. Árakban és minőségben is széles kínálattal lépni a vásárlók elé. Talán nem a választékhoz, de feltétlenül a kulturált kiszolgáláshoz, a korszerű kereskedelmi módszerekhez tartozik a tanácsadás. Az idén megjelentettünk néhány kiadványt a mosószerek, tisztítószerek, padlóápolási szerek használatáról, hatékonyságáról. Elkészült a Hogyan fessük a lakást című brosúra is. Ezeket minden boltban megtalálhatják a vásárlók. Tervezzük, hogy néhány könnyűipari üzemben, különösen ahol sok nő dolgozik, tanácsadással egybekötött árubemutatót tartunk. (dolecskó) Ha kávé legyen CAFÉ do BRAZIL 20 dkg ára 27 Ft Melyik a legdrágább ? Az idén a lehetőségekhez képest nem emeljük az árakat. Ez azonban csak akkor sikerül, ha az iparban is kibontakozik a termék- és árverseny. Egy példa: a Tisza menti Vegyiművek bejelentette, jön a Bio-Tomi. A Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat válaszul 10 százalékkal leszállította a világviszonylatban is kiváló Biopon árát... — Tavaly, s most is hiányzó cikkek: a gipsz, a A NAGYKÉPŰ Levesautomata Utcai automatákban árusítandó levesek gyártási technológiáját dolgozták ki a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat laboratóriumában. A levesek adalékanyagai a pénz bedobása után pillanatok alatt oldódnak a forró vízben.