Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
• Kialakult a televízió nemzeti estjeinek határozott műsorprogramja. Tájfilm, szórakoztató adás, egyegy jellegzetes filmalkotás és művészi bemutatkozás, balett- vagy komolyzeneprodukcióval. Ilyen összeállítással jelentkezett tegnap este a Szovjet Televízió. A változatosságon túl ez esetben külön erénye volt a programnak, hogy az eddigieknél — megelégedésünkre — sokkal több információt hallottunk a vendégtelevízió munkájáról, körülményeiről. A Tv-híradó első kiadása jóvoltából abba a moszkvai tévéstúdióba is ellátogathattunk, ahonnan a magyar tudósító nap nap utánjelentkezik. A jövőben ezt a fajta, gazdagabb ismerkedési lehetőséget minél többször jó lenne kihasználni. Az idei monte-carlói fesztiválon nyert díjat a Vak eső című kisfilm, amelyről a kedves moszkvai bemondónő, Ludmilla Szokolova és a magyar házigazda, Kovács P. József helyesen mondta a találóbb címet: Tavaszi eső. Egy röpke tavaszi hangulatot idézett elénk az alkotógárda, az első szerelem utáni első csalódást, amelyben egy kisfiú tanul meg „férfiasan túllépni" a gyönyörűszép nagylány „hűtlenségének” fájdalmán. Líra és humor ötvöződött a költői kisfilmben, amelyben a szomorúságot természetesen elmosta az üdítő tavaszi zápor. Az est főprogramja a Virinea című nagyjátékfilm volt. Egy nagyszerű színészi alakítás élményét adta a főszereplő Ludmilla Csurszina, érdekes, izgalmas egyéniségű asszonyt formált meg nagy lélektani hitelességgel. Az ő játéka segített át az epikusabb részeken. V. Fetyin rendező az alapul szolgáló regényt a hagyományos módszerrel ültette át a másik műfajba. Hangulatteremtő, de a cselekményt meg-megállító jelenetekkel igyekezett összekötni az egyes lélektani fázisokat. A nagy nevű Bolsojban, a Moszkvai Nagyszínházban tettünk látogatást a késő esti órákban és ez a látogatás több volt, mint betekintés a színház életébe. Nagy művekkel és nagy művészekkel ismerkedhettünk meg, a színpadon, felkészülés közben, és civilben. Egyaránt érdekesek voltak a beszélgetések és az előadásrészletek. (bársony) LAURENCIA Csabukiani balettprodukciója az Erkel Színházban Az új, teljes estét kitöltő balett Lope de Vega drámája, A hős falu nyomán készült. A drámában az önkényeskedő főurat megölik, a gyilkost viszont senki sem árulja el, a legvadabb kínzások ellenére sem, a hős falu lakói közül. A balett elsősorban az önkényeskedést ábrázolja, azt is a falu leányainak meggyalázására szűkítve, Gómez komtur megöletéséig — ami itt a balett hősével vívott párviadalban, lovagi gesztussá szépítve zajlik le. J. Mandelberg librettója naiv, a mesék csodákat valószínűsítő naivsága nélkül. Alekszandr Abramovics Kren zenéje felszínes, alkotó részeire széteső és cseppet sem nemes elemekből álló kompozíció. Mégis érdemes megnézni a Laurenciát! Vahtang Mihajlovics Csabukiani, századunk kimagasló balettművésze, a műfaj klasszikus férfiszerepeinek kultúrhistóriai jelentőségű alakítója felvonultatja a romantikus gyakorlat minden látványos elemét, spanyolos ízekkel fűszerezve. A szövegkönyv hiányzó dramaturgiai mélységét a táncokban izzó indulatok hatásával pótolja, a zenéből hiányzó nemességet a balett klasszikus elemeinek nemessége és művészi alkalmazása feledteti. Elsősorban ezért érdemes megnézni a Laurenciát! (De hogy ennyi negatívummal való küzdelmet vállalt magára, azt csak az annak idején túlságosan fiatal művész elszántsága magyarázhatja.) Tehetséges táncosoknak sűrített alkalom a Laurencia minden szóló szerepe a brillírozásra. Bőven szerepelnek e táncokban akrobatikus bravúrok, s a spanyollal közös grúziai égöv tüzes temperamentumát jól kiaknázó táncmotívumok, átszűrve immár a koreográfus mester időközben szerzett szakmai tapasztalatain. (A leningrádi ősbemutató óta Kijevben, kétszer Moszkvában, s tavaly Novoszibirszkben is Csabukiani maga tanította be a darabot) A budapesti premier szereplői alkalmasaknak bizonyultak rá, hogy megbirkózzanak a nehéz koreográfiával, s ezen túlmenően a személyiségükben rejlő értékekkel gazdagították szerepük művészi megjelenítését. Magasan a technikai problémák felett kezelték a darab alakjainak emberi vonásait, cselekvésük indulati-lélektani ábrázolását. Ebben a vonatkozásban csaknem valamennyiüknek meg kellett külön-külön küzdeni ugyanazokkal a problémákkal és gondokkal, amelyek a koreográfust oly kemény próba elé állították: a zene és a librettó gyengeségeivel. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a maga posztján minden táncművészünk teljes biztonsággal oldotta meg feladatának ezt a kényes részét is. Orosz Adél és Róna Viktor kettőse olyan kisugárzással és elhitető erővel formálja meg Laurencia és Frondoso alakját, e szerepek részletmozzanatait, hogy minduntalan feledtetik a cselekmény egészének logikai töredezettségét. Amikor pedig a figurától jórészt független táncolásra kerül sor, technikai felkészültségük, eleganciájuk és művészi súlyuk tökéletes élvezetet ad az újra meg újra elragadtatva tapsoló nézőknek. Ennek a nagy kettős-nek a fényében sem halványul el Aradi Mária és Markó Iván szerencsés találkozásának eredménye, táncaik remek kidolgozottsága és hatása; szép pillanatokat teremtet a meggyalázott Jacintát alakító Menyhárt Jacqueline (talán a legnehezebb színészi feladattal terhelt táncszerep); színes és maradandó színfoltjai az előadásnak Pártai Lilla, Szumrák Vera, Sterbinszky László és Némethy Sándor rendkívül igényes szólói Külön szót érdemel az előadás, mint együttesprodukció. Balettkarunk egyes produkciókban — éppen a benne szereplő sok szólista képességű és szólista feladatokat is ellátó táncos miatt — nem mindig elég egységes mozgású. Csabukiani mester és aszszisztense, Vera Cignadze népművész, a próbákat vezető Hamala Irén közreműködésével megteremtette azt az ideális egyöntetűséget, amely nem az egyéniségek elhalványítására épül. A kar egy-egy ilyen produkcióban elveszíti a rossz prakszisban kialakult másodrendűségét, s az antik művészetben betöltött rangelsővé magasodik viszsza. Ezért is érdemes megnézni a Laurenciát. Fodor Lajos ALI BABA A Csemege Édesipari Gyár KÁVÉKEVERÉKE MÁR KAPHATÓ AZ ÜZLETEKBEN! 10 dkg ára 13 Ft Hajsza egy könyv után LÁSZLÓ FÜLÖP FESTŐMŰVÉSZ UNOKÁJA KEHESI Kevés olyan híres portréfestő akadt a század elején, mint László Fülöp. A magyar közgyűjtemények számos vásznát őrzik, de képeinek java része angol műgyűjtők birtokában van. A firenzei Uffiziben pedig 1911 óta látható a művész önarcképe, s ez a tény már magában is rangot biztosított számára a festészet birodalmában. Ezért érdekes az a nyílt levél, amely az utóbbi hetekben számos külföldi művészeti lapban, vagy napilapok irodalmi mellékletében jelent meg László Filöppel kapcsolatosan. A levél írója C. P. de László, egy londoni irodalmi vállalat vezetője, a mester unokája, s arról szól, hogy a festőművész centenáriuma alkalmából (1969-ben volt) egy részletes, nagy biográfiát akarnak kiadni. A könyv anyaga O. von Schleinitz művészettörténész * 1913-ban megjelent biográfiájára támaszkodik, amely a Künstler-Monographie-sorozatban látott napvilágot, mint ennek a szériának 106. könyve. Címe: „Philip A. de László:’’ A művész unokája ezt a kötetet keresi! Nem is egy, hanem több példányt szeretne megszerezni belőle, s előre is köszönetet mond azoknak, akik ilyen téren őt segítik, vagy a könyv fellelésében informálják. László Fülöp, Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. 1901-ig élt Budapesten, aztán Bécsbe, majd Londonba költözött, ahol a Royal Art School tanára lett. Időnként hazalátogatott. A Zichy Géza utcában ma is megvan egykori műterme, amelyben ez idő szerint Szendrő József színművész lakik. László közismert képei közé tartozik Roosevelt elnök (az első!), Görgey Artúr, XIII. Leó pápa, s Fraknói Vilmos történész arcmása. (Kristóf) HÍRNÉV EGYCSAPÁSRA Szélben az aranytemplom A VADRÓZSA SIKERE ÉS ELSŐ DÍJA Az agrigentói siker óta szusszanásnyi idejük sincs. A napi 2—3 órás próba után egy-egy fellépés is jut minden estére. Az együttes székházában sűrűn cseng a telefon. Budapesti és vidéki művelődési otthonok kérik: látogassanak el hozzájuk. Két hónappal előre szinte minden előadásukat lekötötték. Az Építők Vadrózsa együttese egycsapásra országos, sőt Európa-hírű lett. Külföldről is mind több, vendégszereplésre invitáló levelet kapnak. Az együttes a szicíliai Luigi Pirandello-társulat felkérésére utazott februárban Agrigentóba, a XVII. folklór fesztiválra, a hagyományos mandulavirág ünnepre. Az európai népitáncegyüttesek e rangos seregszemléjén tizenhét csoport vett részt, közöttük a neves jugoszláv, bolgár és román együttes, valamint egy hivatásos, zaragozai spanyol csoport. Az erős mezőnyben szerezték meg az első díjat. A Tempio dei Dioseurit — ezt a magas kitüntetést — utoljára nyolc évvel ezelőtt kapta magyar együttes. A díj a legrégibb argoszi templom pontos, kicsinyített mása — 18 karátos aranylapokból. Jelenleg a Nemzeti Bank széfjében őrzik. A „Vadrózsa”-együttesnek 20 ezer néző tapsolt Agrigentóban, a templomok völgyében felállított színpadon. Legsikeresebb számukat, a fergeteges Cigányrapszódiát képmagnóra rögzítették a római televízió munkatársai. A népi tánccsoport egyébként az idén ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját. A jubileumra új produkciókkal készülnek, önálló színházi előadással szeretnének bemutatkozni. Jelenleg 16 tájegység táncaiból összeállított táncműsor a repertoárjuk. A nyáron a Skopjei és a szófiai közönség előtt lépnek fel. A Szegedi Szabadtéri Játékok országos népi táncversenyén is indulnak. Ma este mutatja be az Irodalmi Színpad Peter Weiss „Makimport úr” című darabját, Kerényi Imre rendezésében. Képünkön: Telessy Györgyi. MA ESTE FINN FIATALOK KÓRUSA NAGY MŰVEK ÉS NAGY IDEÁLOK Helsinki színházi közönsége magyar művészeknek tapsol ezekben a napokban, a pesti közönség pedig ma este Helsinkiből érkezett művészeket köszönthet a Zeneakadémia nagytermében. Az Akateeminen Laulu — a Helsinki Egyetemi Énekkar — Mozart D-moll miséjét adja elő. A 138 tagú énekkar amatőr együttes. A legnagyobb létszámú kórus Finnországban. Néhány órával megérkezésük után már próbára készülődtek. Ekkor beszélgettünk vezetőivel. A három fiatalember közül egyik sem hivatásos zenész, vagy énekművész Reijo Norio igazgató-karnagy — gyermekorvos, Eino Laukkanen elnök — mérnök, Timo Juntto alelnök — tanár. Már egyetemista koruktól az énekkarban énekelnek. Mi tartotta őket az egyetem elvégzése után is az Akateeminen Laulu tagjainak sorában ? BUDAPEST AZ ELSŐ — Az, hogy nagyon szeretünk énekelni. Szívesen és szívből. Helsinkiben és vidéki városokban lépünk fel. Gyakran utazunk az országban, de külföldön most vendégszerepelünk először. 1953-ban alakult a kórus. Helsinki valamennyi egyeteméről toborzódott az együttes. Kizárólag nagy kórusműveket mutatnak be: Mozart, Mendelssohn, Verdi, Stravivszki, Bach, Händel, Bartók, Kiams, Brahms, Sidelius, Haydn, Schubert oratóriumai, kantátái szerepelnek repertoárjukon. A fiatal tanár félig tréfásan mondja erről: „A fiatal emberek nagyon szeretik a nagy ideálokat s a nagy műveket. A nagy kórusművek megszólaltatása — ez a mi specialitásunk.” A szólókra pályájuk elején álló fiatal tehetségeket kérnek fel az operaházból. Ma este is négy operaénekes: Irma Urilla, a Stockholmi Operaházból, Virgi Augustin, Viking Smeds és Martti Keskitalo, a Helsinki Operaházból lép fel koncertjükön. A pesti Egyetemi Koncertzenekar működik közre. MAGYAR AIDA — Sok szép magyar kórusművet ismerünk, és azt is tudjuk, a magyar zene és a magyar kórusművészet nagyon magas szintű. Szeretnénk az egy hét alatt sokat hallani és tanulni itt. Most szép feladat előtt állunk: májusban a Helsinki Művészeti Hét alkalmával az Aidában énekeljük az kórusrészeket, s ami külön öröm számunkra, az előadást magyar művész, Miket András rendezi. (be) Ványa bácsi A Vígszínház Igazgatósága közli, hogy Latinovits Zoltán betegsége miatt Csehov Ványa bácsi című művének bemutatóját április 3-án, este 7 órakor tartják. A színház műsora a következőképpen változik: Ma : nincs előadás; holnap : Játék a kastélyban; március 28. Macska a forró tetőn (Brick szerepében Darvas Iván): március 30. Macska a forró tetőn: március 31: nincs előadás. (x)