Esti Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

BELVÁROS, ÜZLETKÖZPONT ____ _________________________________________­ Világító járda a passzázs során Új boltok, szalonok • Étterem hidterasszal Emeletes Váci utca • Télikertek A Városházán elkészítet­ték a belvárosi üzletköz­pont beruházási tervét. Hármas tagoltság A Belváros rendezési terve a kerületet három részre tagolja: az északi harmad közigazgatási, a déli művelődési, a közép­ső pedig kereskedelmi és idegenforgalmi központ lesz. Utóbbit a József Atti­la utca, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Tanács körút, a Kos­suth Lajos utca, a Szabad­sajtó útja és a Duna hatá­rolja. A kereskedelmi-ide­genforgalmi harmad része az üzletközpont a Galamb utca, a Régiposta utca, a Petőfi Sándor utca, a Kígyó utca és a Pesti Barnabás utca között. A tervezett építkezés, az összefüggő passzázsrend­szer megteremtése, az Ádám- és az Éva-udvar, s több más változás lehetővé teszi, hogy 16 ezer négyzet­­méter területen sok új bolt, kézműipari műhely, szalon és vendéglátóhely nyíljék. A „Százéves” vendéglő mellett nemzetközi kisven­déglők, a Petőfi Sándor ut­ca—Galamb utca és a Régi­posta utca—Pesti Barnabás utca közti passzázs mellett presszók lesznek. A Váci utcai közúti híd mellett grill étterem készül a má­sodik emeleten, amelyhez kiülő teraszt és hídteraszt is javasolnak. Az új házak felsőbb emeletein lakásokat építenek. Maradnak a megállók Milyen lesz a forgalom? A tervezett gyalogútrend­szer — a Galamb utca és a Petőfi Sándor utca, a Pá­risi utca és a Régiposta ut­ca, a Pesti Barnabás utca és a Régiposta utca közti három passzázs — jól il­leszkedik a mai utcák há­lózatához. A buszmegálló­­helyek a Marti­nelli téren és a Felszabadulás téren maradnak. Az észak—déli gyorsvasút állomása a Fel­­szabadulás téren lesz, el­osztócsarnokából gyalog­járó épül a Kossuth Lajos utca alatt. Az építészek már szá­molnak azzal is, hogy a Ká­rolyi Mihály utca és a Pe­tőfi Sándor utca között köz­úti alagút készül majd, s később a Váci utcában a közúti forgalom esetleg a kéreg alá kerül. A parko­lást a Martinéni téren és az Aranykéz utcában tervezett garázzsal kívánják megol­dani. Az udvarokat fákkal és árnyékot tűrő növényekkel, a sétálóutcákat pedig edé­ny­es növényekkel — grá­nátalma, leánder, rózsa — díszítik. Ezenkívül tetőker­tet, több kisebb télikertet is javasolnak. Az üzletközpont különle­ges világítást kap, a pasz­­százssorán egyik újdonság lesz a járófelületbe süllye­dő lámpa. A körülbelül 450 milliós beruházást két szakaszban — 1970—73 és 1974—76 kö­zött — valósítják meg. Az Nem kerül többe A Váci utca 16., a Váci utca 20. és a Váci utca 19 —21. szám alatt tervezett új boltok, szalonok kivitele is kifejezi majd a belváro­si üzletközpont jellegzetes feladatát. Kiszámították, hogy az új kereskedelmi­vendéglátó együttes meg­valósítása nem kerül többe, mint ha sok, itt megnyíló üzlet, áruház, vendéglő, presszó másutt, szétszórtan épülne fel. Ugyanakkor a központosítás eredménye­ként jelentősen fellendül a belső és külső idegenforga­lom. A legszebbekből vásárolhat Április 15-TŐL 25-IG EN­HISBEH POMPÁZIK A Magyar Selyemipari Vállalat selyemáru-bemu­tatója a Szivárvány Budai Áruházban n., Mártírok útja 49. és a MÉTERÁRU SZAKÜZLETEKBEN V., Petőfi L. u. 18. Lenin krt. 52. V., Kossuth L. u. 2. Bécsi u. 2. AH FIATALOK A NEGYEDSZÁZADRÓL Ablak nyílik a Napra ÉRDEKES PÁLYÁZAT, TEHETSÉGES PÁLYÁZÓK Lányok és fiúk adták egymásnak a kilincset a IX. kerületi népfrontbizott­ságon: a felszabadulási iro­dalmi pályázatra írt ver­seiket, elbeszéléseiket nyújtották be. A tizenhét pályázó közül négy lány és három fiú ma átveszi díj-­ nyertes műve jutalmát. KATONA KISFIÚVAL Izgalmas olvasmány: mit tudnak a fiatalok hazánk múltjáról, a szabadság ne­gyedszázadáról, hogyan lát­ják mai életünket? Csak idősebbek történe­teiből ismerhette meg a Fejér megyei kis falu fel­szabadulásának történetét Rétfalvi Kálmán, a Leőwey Klára Gimnázium máso­dik osztályos tanulója. De erősen meg kellett benne érlelődnie a felszabadulás gondolatának, értelmének, hogy bemutathassa írásá­ban a szovjet katonát, aki kenyeret és cukrot adott a sápadt, éhező magyar kis­fiúnak, miközben saját gyermekére emlékezett. A háború elítélése, őszinte bé­kevágy, cselekvés a bé­kéért — e gondolatsor több fiatalt is megragadott. Jel­lemző, hogy a második és a harmadik díjat egy-egy, békéről szóló versért ítélte oda a zsűri. Hasonló témáról szól a zsűri különdíját elnyert „Öröm a családban” című riport is. Szerzője, Polntyi Anna, a Lengyel Gyula Ke­reskedelmi Szakközépis­kola II/B. osztályos tanu­lója egy család „honfogla­lását” eleveníti meg. Megy az asszony az új lépcső­házban, forgatja a kulcsot a zárban, a derűs­ szobák­ban többször is megsimo­gatja az ajtókat és a fűtő­testeket ... VILÁGOS GONDOLKODÁS A ferencvárosi népfront­bizottság pályázata bete­kintést enged néhány mai fiatal gondolat- és érzelem­világába. A lényegretörő, világos gondolkodás, s a közéletiség vágya arról ta­núskodik, hogy a fiatalok látják és becsülik a szocia­lista társadalom értékeit, s minden gondjával együtt részt vállalnak az új élet építéséből. V. A. * HÁZIKÓ ÉS TORONYHÁZ Az első díj méltán jutott Priszter Andreának, a Kép­ző- és Iparművészeti Szak­­középiskola II. osztályos tanulójának „Próza cím nélkül” jeligés elbeszélé­séért. Az első sorok a Fehérvá­ri út régi képét elevenítik fel: „a szürkévé mosódott, poros házacskákat”, ame­lyek helyén ma a kelenföl­di lakótelep épül. Két epi­zód teszi emlékezetessé az írást. Az egyikben nagy­­anyó sírdogál a régi faltör­melékek között: a nehéz évek munkájával összeku­­porgatott kis házikót sirat­ja... Aztán hirtelen kitá­rul egy szép, modern épü­let első emeleti erkélyaj­taja: nagyanyó engedi be a napfényt az új otthonba. Csonka torony Műemlék templom áll a Duna partján, a mmmmm Petőőfi téren, a Du­na Intercontinental főbejáratának szom­szédságában. A gö­rögkeleti templom egyik tor­nya a budapesti harcokban el­pusztult, az épület több he­lyen megsérült. Most, mint a környező­­ házakat, rendbe­hozzák, új tetőt kap, megma­radt egyik tornya törésréz­­ből készült sisakot, a másik pedig — így döntöttek —, cson­ka marad, csak alsó lábazatát építik meg, s erre sátortető ke­rül. A város szépítői vitáznak azokkal, akik anyagi keret hiá­nyára hivatkozva ellenzik a torony újraépítését. Véleményük szerint furcsa, sőt csúnya lesz a csonka to­rony a Duna part­ján. Szerintünk is • • • NAPIMÁDÓK HIDEGST­ATISZTIKA Rekordtél volt tották a Fővárosi Tanács közmű főigazgatóságán, ahol most értékelték a Köz­­tisztasági Hivatal munká­ját. A leesett hó mennyisége Budapesten az 1964—65- ös télen 75 centiméter volt, a következő évek­ben 97, 72, 89, tavaly 74, az idén kereken 200 cen­timéter. A hóesés gyakorisága egy­­egy télen átlag 13—15 nap. Az idén 38 havas nap volt. Elszállítottak több mint 401 ezer köbméter havat, fel­szórtak csaknem 30 ezer köbméter sós homokot, 1100 tonna magnéziumklo­­ridot hintettek el a síkos­ság megelőzésére. Több mint 180 ezer rendkívüli hómunkást alkalmaztak. Az évtized legnagyobb tele volt az idei, a többletkölt­ség emiatt elérte a 60 mil­lió forintot. Az utak sózása következ­tében nemcsak a hó ol­vad, hanem rozsdásod­nak azok a fémek, ame­lyeket a sós homokkal kai behintenek. Az idén kísérleteket végez­tek, hogyan lehetne a só­zás korróziós hatását csök­kenteni, illetve megszün­tetni. Ezeket a kísérleteket a jövő télen folytatják. Az idei rekordtél véget ért. Azt, hogy rekord volt, hivatalosan is megállapít SZEMLÉLET Mélységes felháborodá­sában asztalára akart csapni a Mindenféle Művek igazgatója, ám a végpilla­natban eszébevillant, hogy a bútor saját üzeme ter­méke és fura látvány vol­na, ha egy hatalmas író­asztal alkotórészeire esik egyetlen ök­ölcsapástól. Így megelégedett a gú­nyos sziszegéssel. — És még azt mondják rólunk, hogy nem törődünk a lakosság igényeivel! Hát ez nem áll! Egy példa! Hat­száz dolgozónk egy év alatt harmincmillió nádsípot ké­szített s ezzel szemben e közérdekű hangszerből a múlt év utolsó harmadá­ban alig öt darabot vett át a nagykereskedelem ... ! — Beszéljünk másról — mondta a riporter. — Mondjuk, a bögréről. Miért nincs bögre? — Egyszerű a magyará­zat — lapozgatott jegyze­teiben az igazgató —, a dol­gozónk, aki bögreműves volt, nyugdíjba ment... De különben is, a bögre rég túlhaladott cikk, korsze­rűtlen. Bögre az atomkor­ban ... Hahaha! Csak nem teszem nevetségessé ma­gunkat vacak bögrékkel! Büszkeség is van ám! — Más sincs — mondta mérgesen a riporter. — So­roljam a hiánycikkeket? —■ kérdezte fenyegetően, de az igazgató, aki aludni vá­gyott már, leintette. — Fölösleges — mondta —, például tudom, hogy ba­juszkötőt már tíz éve nem forgalmaznak a boltok és mégsincs mozgás ... A riporter dühbe gurult. — Miért nem mindjárt a kőbaltát mondja? Azt tíz­ezer éve nem gyártják ... — Valóban? — pirult el az igazgató. — Akkor már tényleg nagyon régen ke­reshetik, ígérem, hogy a kőbaltagyártás még ez év­ben beindul... Jó hír! Fel­tétlenül írja meg! D. E.

Next