Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-16 / 113. szám

HÚSZEZER ÚJ VONAL Szerelik a Crossbart PORSZEMTŐL IS VÉDIK ♦ GYORS, MODERN, MEGBÍZHATÓ ♦ SZÁMVÁLTOZÁSOK Lágymányos, távbeszélő­­központ. A hatalmas ab­laktáblákat körülragasz­­tották, hogy porszem se ér­je az érzékeny alkatrésze­ket és a berendezéseket. Szinte ,,klinikai'’ körülmé­nyek között, neonfényes te­remben, légkondicionálók halk morajában szerelik az új, húszezer vonalas Cross­bar telefonközpontot a Be­­loiannisz-gyár műszerészei, nyoson. Az utóbbi két év­ben felszerelt nyolcezer új telefon után az idén de­cemberig újabb ötezret sze­relnek fel. Gyorsított mód­szerrel, a többi távbeszélő­­üzem segítségével végzik ezt a munkát, hogy a Crossbar főközpont üzembe helyezésének napján, az ötezer új telefon is meg­szólalhasson a lágymányo­siak lakásában. (dániel) BŐVÍTHETŐ, JAVÍTHATÓ A mostanihoz hasonló nagy munka, s változás ta­lán csak negyven évvel ez­előtt volt az üzemben, ami­kor a budapesti távbeszé­lésbe ,,belépett’’ az automa­tika. Az akkor működni kezdett berendezések azóta elavultak, ma már las­súak, nagy helyet foglalnak el, gyakran kell javítani őket, egyszóval: „megértek” a cserére. A nagy munka már korábban megkezdő­dött: két évvel ezelőtt pél­dául 125 millió forintot for­dított a posta a lágymányo­si telefonközpont korszerű­sítésére. A jelenleg szere­lés alatt álló Crossbar fő­központ berendezéseire, amelyeket a svéd Ericsson­­cég szállított, 200­­ milliót költenek. Az új központ gyors, modern, s jóval meg­bízhatóbb, mint a régi. Elő­nye az is, hogy könnyen szerelhető, működés köz­ben is bővíthető, javítható. Az új főközpont melletti helyiségben ügyelőszoba lesz a kezelő személyzet­nek. Korábban több tucat­nyi műszerész látta el ezt a munkát, a Crossbarra­­— az automata ellenőrök segítségével — mindössze hat mérnök és technikus vigyáz majd. A RÉGI KÖZPONTOT FELÚJÍTJÁK A húszezer vonalas köz­pont előreláthatóan decem­ber közepére készül el. Az átadást azonban több fon­tos intézkedés megelőzi. Le kell majd állítani a régi gépterem 14 ezer kapacitá­sú gépegységét, hogy he­lyet adjon az új központ­nak, s a régi berendezések felújításával alkalmassá váljék a Crossbarral való „együttműködésre”. Tizen­négyezer telefontulajdonos új számot kap, s az új gép­terem korábban elkészített nyolcezres központjának előfizetői közül is mintegy háromezernek — elsősor­ban azoknak, akiknek kü­lön vonaluk van — meg­változtatják a telefonszá­mát. A számváltozásokról ne­gyedmillió példányban jegyzéket készít a posta, s augusztus elejétől levélben, majd — a vonal átkötésé­nek napján — telefonon is értesíti az érintetteket. Az új központ szerelésé­­vel egyidőben további há­lózatbővítés lesz Lágymá­ KÜLÖNVONATTAL a napfény városába Ma délelőtt az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda sajtótájékoztatóján bejelentették: az idén ne­gyedik alkalommal üdvöz­­lik az ünnepi fanfárok a Szegedre érkező fiatalokat. A két-, illetve háromnapos program változatossága, a város kedves vendégsze­retete az érdeklődés kö­zéppontjába állította az if­júsági napokat. Az idei nyáron hétezren érkeznek az ország minden részéből, különvonatokon és autóbu­szokon a „napfény városá­ba”. Összedőlt ház Szamostatárfalván MONOGRÁFIA EGY ÉVSZÁZADRÓL így éltünk a Duna mentén A fejlődés közös vonásai ♦ Hitelezők a bölcső körül ♦ Gazdaság, kereskedelem, ipar Nemrég jelent meg Be­­rend T. Iván és Bánki György monográfiája: Kö­­zépkelet-Európa gazdasá­gi fejlődése a XIX.—XX. században. A kötet rend­kívül gazdag anyag felvo­nultatásával évszázadnyi időt, hét ország gazdasá­gi fejlődését tárgyalja, s vizsgálódását 1945-tel zár­ja. Izgalmas, aktuális ol­vasmány, hiszen gazda­ságtörténeti oldalról nem kisebb kérdést elemez, mint a kelet-európai né­pek egymásrautaltságát. Erről beszélgettünk a szerzőkkel. DEMOGRÁFIA, KÜLFÖLDI TŐKE — Milyen céllal készí­tették a monográfiát? — Arra törekedtünk, hogy megragadjuk az oszt­rák­—cseh, az orosz—len­gyel—magyar és a balkáni országok fejlődésének kö­zös vonásait, hasonlósá­gait. Foglalkoztunk a de­mográfiai növekedéstől, az agrárfejlődésen, az infra­struktúra kiépítésén, a tőkefelh­almozási -finanszí­rozási, külkereskedelmi kérdéseken át az iparoso­dás jellegzetességeinek té­májával. Vizsgáltuk az állam sajátos gazdasági tevékenységét, a külföldi tőke szerepét. Így rajzo­lódott ki a Duna-völgy or­szágainak sok alapvető fej­lődési rokonsága, össze­kapcsolódása. — Hallhatnánk példát e hasonlóságokról és össze­kapcsolódásokról ? — A vizsgált országok többségében az ipari for­radalom Nyugat-Európá­­hoz képest 50—100 éves ké­séssel kezdődött. Magyaror­szágon 1881 után egymást követik az ipartámogatá­si törvények, amelyek adó-, vám- és tarifaked­vezményekkel, állami szubvenciókkal előrelen­dítik az ipart. Meglepően azonos módszereket talál­tunk a szomszédos orszá­gokban: Szerbiában 1893- ban bocsátják ki az első ipartámogató törvényt, Bulgáriában 1894-ben. A modern gazdaság szü­letése e térségijén elvá­laszthatatlan a függőséggel járó külföldi tőkebeáram­lástól. Ausztriában a szá­zadfordulóig befektetett tőke 35 százaléka eredt külföldről, Magyarorszá­gon csaknem a fele. Ezen belül a bankok részvényei­nek 55 százaléka, az ipari részvények több mint egy­­harmada külföldi késen volt. Romániában az ipa­ri részvények 92 százaléka volt külföldön. Az 1878- ban létrejött Szerbiáról pedig így írt a kérdés egyik kutatója: „Amikor az újszülött állam először felnyitotta szemét, pillan­tása a bölcsőjét körü­lálló hitelezőkre esett.” Szerbia és Bulgária a századfordu­ló körül már annyira el­adósodott, hogy nemzetkö­zi pénzügyi ellenőrzés alá helyezték. ÖSSZE­KAPCSOLÓDÁS — E sajátos és hasonló fejlődési jelenségek meny­nyiben vezettek összekap­csolódásokra? — Egyrészt a fejlődési utak közössége szerint. A földmegoszlás rendkívül hasonló volt Lengyelor­szágban, Magyarországon és Romániában. Az ipar rokonszerepet játszott az orosz, a lengyel vagy a magyar nemzeti jövede­lemben, így az élelmezési ipar a legjelentősebb ága­zat volt ezekben az orszá­gokban. A összekapcsolódás má­sik értelme: az egymáshoz fűződő gazdasági kapcso­latokban található. A mo­dern gazdaság születése idején az Osztrák—Ma­gyar Monarchiában az osztrák—cseh területek ke­reskedelmük 70 százalékát Magyarországgal, az utób­bi forgalmának 80 száza­lékát a Lajtán túli terü­letekkel folytatta. Romá­nia és Szerbia kereskedel­mének háromnegyedét a Monarchiával, a Lengyel Királyság kereskedelmét csaknem 90 százalékban az Orosz Birodalom más te­rületeivel bonyolította. TÖRTÉNELMI HAGYATÉK — Az első világháború után ezek az összefűző szá­lak elszakadtak! — Igen. A vámok, tilal­mak, az országok egymás­sal folytatott kereskedel­mét 5—15 százalékra zsu­gorították. Ez tudatos po­litikai elképzelés volt. A növekedés üteme lelassult, elavult iparágak „terebé­lyesedtek”. Ausztria, Len­gyelország és Magyaror­szág Európa leglassabban fejlődő országaivá váltak. Jugoszláviában, Romániá­ban és Magyarországon egyaránt a textilipar fej­lődött leginkább, bár ez az ágazat már mindenhol visszaszorulóban volt. Meg­oldhatatlan problémák halmozódtak fel, amelyek megkönnyítették, hogy a térség országai a náci ,,nagytér-politika’’ csapdá­jába­­essenek, s e politika következménye: 1938-ban már kereskedelmük felét Németországgal folytatják ezek az országok, a náci hadigazdaság tartozékaivá válnak. Az előnyös és a kedve­zőtlen tények tehát egy­öntetűen bizonyítják a szoros egymásrautaltságot és — nevezhetjük így — sorsközösséget. (h. i.) Értesítjük vendégeinket, hogy a VIDÁM PARK CALIPSO JÁTÉK- ÉS SPORTAUTÓM­AT­A TERME MÁJUS 18-TÓL NAPONTA DÉLELŐTT 10 ÓRÁTÓL TART NYITVA DRÁMAI ÓRÁK A SZAMOS­ VIDÉKEN Helikopterekkel mentik a lakosságot az elöntött községekből (MTI fotó : Balogh László felvételeit /­Ј / » /* J f • f m * Gazcso-felújitás a Belvárosban Az idén és a következő esztendőkben jó néhány belvárosi utcában újítják fel, illetve cserélik ki a 80 —100 éves gázcsöveket, összesen 15 utcában — egyebek közt a Markó ut­cában, a Szemere utcában, az Október 6. utcában, a Zrínyi utcában, a Szent Ist­ván körúton és a Szabadság téren — fektetnek le új csövet, illetve hozzák rendbe a régieket. Bővítik az V. kerület földgázveze­ték-hálózatát is. Földgázve­zetéket 10 u­tcá­ban — az Akadémia utcában, a Vi­gyázó Ferenc utcában, a Széchenyi rakparton, a Roosevelt téren építenek. Gólyára várva S­opronban — az ünnepi­­ hetekre az idén is nagy gonddal készülő vá­rosban — jegyeztük fel az alábbi történetet. Akkoriban is nagy igye­kezettel készítették elő az ünnepi hetek vendégeinek fogadását. A városon kívül, a fertőrákosi kőfejtő bejá­ratánál újjávarázsolva, megszépítve, korhű formá­ban adták át az idegenfor­galom nádfedeles kis fehér házát. Úgy állt ott, mintha az Alföld közepén lenne, s nem az Alpok küszöbén, Schneeberg közelében. Szomszédságában a Fertő­tó, lapos-lápos, színes ma­dárvilágával, zöld nádten­gerével. Amolyan pusztai idill. De ki hallott nádfe­deles „kicsi tanyát’ gólya­­fészek nélkül? A soproniak várták, várták, majd csak jön a gólya, fészket rak, teljes lesz a kép. Tavasz volt, s remény a kívánság teljesülésére. Ám a vári gólyapár elkerülte a fertő­rákosi kőfejtő bejáratát. Talán a zajos, forgalmas hely riasztotta el őket: le­szálltak, fészket raktak — a szomszéd faluban. Ám Sopron nem azért Sopron, hogy mindebbe be­letörődjék. Ha nem a gó­lyák, majd ők raknak, épít­tetnek gólyafészket. Meg is bízták a legközelebbi ktsz-t a munkával. „Rende­lünk egy gólyafészket” — írták levelükben. A kisz­ben azt hitték, tréfát űznek velük. S valóban: mi mást gondolhattak a levél olva­sása közben — „megrende­lünk önöknél egy gólyafész­ket” — a dátum: április 1. A­ szövetkezet visszaírt: ne járassák velük a bolondját. A soproniak komolyra fog­ták a szót: nekik valóban kell a gólyafészek. Mire a szövetkezet, sajnos, nem foglalkozunk gólyafészek­­készítéssel, forduljunk ma­dártani szakemberekhez.­­леп1 a levél, kérve a gó­­rrl­­yaszakértőket, a ma­dárvilág tudorait: segítse­nek Sopronon­ egy gólyafé­szek hű másával. Igaz, gó­lyafészek ma sincs a fertő­rákosi kis házon­­, de az intézet válaszolt: sajnos, mi nem tudunk gólyák he­lyett fészket rakni. Aláírás: Gólya János ... Békés Attila

Next