Esti Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

Előbb fárasztotta... NAGY HARCSA A HORCON A Hortobágy folyó a haj­dúsági horgászok paradicso­ma. Dobi Lajos hajdúbö­szörményi vonatvezető, iga­zi szerencsével horgászott itt: 14 kilós folyami harcsát fogott. A Hortobágyon óriásnak számító halat, fél­órás fárasztás után húzta partra, a harcsa 131 centi­méter hosszú volt. Irtóhadjárat a Balaton-parton Újult erővel folytatják az irtóhadjáratot a­ szúnyogok ellen a balatoni nyaralóte­lepeken. A Veszprém és Somogy megyei KÖJÁL már az előszezonban meg­kezdte a szúnyoglárvák ir­tását, hogy ezzel is elejét vegye a nagyobb, tömeges rajzásnak. Megkezdődött a Bem rakparton a HÉV-végál­lomás építé­sének előkészülete. Két Titánia markológép készíti az ál­lomás új helyét. Jelenleg vízálló résfalat építenek, hogy majd megkezdődhessék a víz alatti betonozás (Wormser felv.) VÁCI UTCÁN, VÁCI UTCÁN költöznek az üzletbérlők Lebontják a boltsort ♦ Bezár a Napoletana Iroda a portál mögött Az év végéig a belvárosi üzletekből huszonöt bérlő­nek költöznie kell. A re­konstrukció első részében lebontják a Váci utca 16. és 20. számú házat, amely­nek földszintjén korábban üzletsort rendeztek be. Hová költöztessék az üz­letbérlőket? — nagy gondja ez a tanácsnak. Van kisiparos, aki nem kér új helyiséget, elfogad kártérítést a régiért. Ez a könnyebb eset. Meg­állapodtak már egy művi­rágkészítővel, két női sza­bóval és egy köntöskészítő kisiparossal, hogy üzlet he­lyett pénzt kap. Más kis­iparosok nem fogadták el a felajánlott csere-üzlethe­lyiséget, mert olyan utcába kellene költözniük, amely­ben alig van forgalom: egy női kalaposnak például a Molnár utca 22—24-be ad­tak volna új bolthelyiséget, egy női szabót a Királyi Pál utcába költöztetnének, egy cipászkisiparost a Ki­rályi Pál utca 10-be, egy kalapost a Királyi Pál utca 16-ba. Az utóbbi bolthelyi­ség korábban üzletlakás volt, jelenleg pedig — ide­iglenesen — a GELKA iro­dája. Egy másik női szabó­nak a valóban gyér forgal­mú Magyar utca 44-ben ajánlottak új helyiséget. Egyikük sem fogadta el. A Váci utca 16-ból el kell költöznie az olasz étele­ket kiszolgáló Napoletana étteremnek. Az Irányi utca 25-be költö­zik a jövő év elején, s az új helyiségben már nem olasz étterem, hanem sörö­ző lesz. Ugyancsak nem nyit új üzletet az Elegancia Ruházati Szaküzlet sem. A vállalat ugyan kapott új helyiséget a Czukor utcá­ban, azt azonban raktár­gondjainak megoldására használja majd. A belvárosi nagy forgal­mú üzletutcákban, a szép portálú bolthelyiségekben még mindig sok helyütt iroda van. A Régiposta utcában pél­dául üzlethelyiségek sorát foglalja el a Mélyépítési Tervező Vállalat. Ugyaneb­ben az utcában, a 6-os szá­mú házban a Modell Fod­rász Szövetkezet könyvelé­se dolgozik. A kirakatokat függöny takarja el, s a bolthelyiség tulajdonkép­pen alkalmatlan irodának. Az utca túloldalán, a 11-es számú házban a Fodrász Szövetkezet központi iro­dája van. Kirakatában kris­tályváza, ám meglepődne a járókelő, ha benyitna a bolthelyiségbe, hogy üveg­árut vásároljon... A szö­vetkezetnek a Molnár ut­cában tudnának cserehelyi­séget adni. Véleményünk szerint teljesen mindegy, hogy a fodrász szövetkezet központi irodájának admi­nisztrátorai egy Régiposta utcai, vagy egy Molnár ut­cai helyiségben dolgoznak. A Könnyűipari Tervező Iroda a Régiposta utca 5- ben öt nagy üzlethelyiséget foglal el. Az egyikben még íróasztalok sincse­nek, a helyiség üres. Jogos a kérdés: amikor ke­reskedelmi vállalatokat, kisiparosokat a Belváros üzletutcáiból el kell költöz­tetni, miért foglalnak el modern portálú bolthelyisé­geket más üzletutcákban irodák, tervező vállalatok? A Váci utca 16. és 20-as számú ház bontását egyéb­ként a jövő év tavaszán kezdik meg. A bontást nyomban kö­vetik az építkezések. Az utca egyik oldalán az Éva, a másik oldalán az Ádám­-udvart építik meg. Előreláthatóan 1972. végére nem lesz beépítetlen terek a Váci utcában. Pakots György NEM ÉLHETEK KENYÉRHÉJON Annyit beszélnek a hip­­p -ri­pikről, gondoltam egyet: fondorlatos módon beépülök közéjük. Lemen­tem az Emke aluljárójá­ba, s azonnal kaptam egy hatalmas pofont. — Helyben vagyok — szóltam —, titeket keres­lek. — Helyben hagyunk — válaszolták a derék hippik, s tovább ütöttek. Később, áttértek a rúgásra is. — Na, ebből elég lesz — mondtam határozottan és elterültem. Miután ma­gamhoz tértem, imigyen intéztem szavaimat a ban­dához: — Haverok, én közétek akarok állni! — Miért? — Gyerekkori vágyam, hogy vagy atomfizikus leszek, vagy hippi. Mivel hosszú tanulmányok után sem sikerült kiderítenem, miért szól a csengő, ha megnyomják a gombot, ma­rad a másik szenvedély. — Foglalkozásod van? — kérdezték. — Van. — Az nem jó! És hol laksz? — Egy házban. — Még rosszabb! Azon­nal költözz el, válassz egy padot a Hűvösvölgyben. Bokor is jó. — De nekem családom van. — Fúj. Hagyd ott, majd mi pótoljuk a szeretetet — ajánlotta egyikük, s gyen­géden fültövön vágott. — Jó. Holnap akkor ugyanitt találkozunk. Ad­­­dig beszerzek néhány ere­deti hippiruhát is — bú­­csúzkodtam és zöldeskék­re vert szemeimben az új­donsült barátság boldog könnyei csillogtak. — Nyanya, én hippi va­gyok — újságoltam otthon a feleségemnek. — Nehéz napod volt? — kérdezte nejem. — Nem különösebben. — Akkor hagyd abba a hülyéskedést. Menj, mos­sál kezet, vacsorázunk. — Szó sem lehet róla. Mától nem mosakszom és a vacsora sem kell. Ezen­túl csak tejen és kenyérhé­jon élek. — Az jó lesz, legalább veszek ebben a hónapban egy új kosztümöt. — Nagyon valószínűtlen, mert kilépek az állásom­ból. A hippik nem dolgoz­nak — szóltam, s távoz­tam. Ép­szaka egy ligeti pa-1'j­dón aludtam. Másnap éhesen kószáltam a város­ban. Kerestem a galerit. Sehol sem találtam. Az utolsó pénzemért vettem egy újságot, amelyből megtudtam: az éjjelt a banda tagjai szintén ke­mény fekhelyen, priccsen töltötték. Egy szál magam­ra maradtam, s megvilág­­lott előttem életem nagy tragédiája: már sem atom­fizikus, sem hippi nem le­hetek. Hazabandukoltam, szo­morúan megcsókoltam ne­jemet, megettem egy fél sült csirkét, megittam két savanyú fröccsöt, lefe­küdtem a puha-tiszta ágy­ba, s elaludtam. Hát már ez is élet? Horváth István SERKENŐ FÜVEK A GÁTAKON Világos ablak Panyolán Vált a természet: a gá­tak rézsűin serkenő füvek, a megfulladt füvek fölött a zöldek, az új virágzás nyári színei. Ez is egy váltás, így szól róla jegyzetem: Lélegzetnyi szünetet en­gedett a Szamos, már csen­desedett, amikor a Krasz­­na soha nem látott vad­sággal zúdult az ecsedi vi­dékre. Nyíregyházán egy kocsit kapott a Pestről egy­szerre érkezett két utas, a Krasznához riasztott fiatal mérnök és az újjáépítéshez érkezett idős vízépítő energetikus: a leendő új vízművekhez kereste az energiahálózat lehetősé­geit. Együtt ültünk a ko­csiban, s utaztunk „odafe­lé”, fölfelé. Jámborfi Pál — „igaz, kívánságlista ez még” — térképpel érke­zett, hol, milyen vízművet kapnak majd a talpra álló közösségek. Fehérgyarma­ton — magyarázta — nyolc­ezer, lakost kiszolgáló víz­művet kell építeni, Csen­­gernek ötezrest, Penyige Fehérgyarmattól kapja majd a vizet. „Huszonegy vízmű ügyében hagytam ott a Balatont, Zánkát, hu­szonegy vízművet terve­zünk, tudnunk kell, hogy mi itt a hálózati helyzet.” Zánkáról hívták el az idős mérnököt, a leendő úttö­rőváros villamos közmű­hálózatát tervezte. A másik útitárs, aki a Krasznához utazott, Lorbe­­rer Árpád volt. Aznap dél­után lett volna a szak­mérnöki vizsgája. Első dip­lomáját az általános mér­nöki karon szerezte, víz­építő, most mérnökgeoló­giából is diplomázott vol­na, ha a Rákóczi útról (a Közép-dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóságtól,­ mun­kahelyéről) nem teszik érte­tűvé a várost. A hívás sür­gős volt: segítséget küldje­tek a Krasznához! Lorbe­­rerért küldtek, ő május elején is itt védekezett ezen a szakaszon. De a fia­tal mérnök kora reggel Pi­­liscsabán dolgozott, délben pedig lakásügyben járt (márciusban nősült, felesé­ge geológus, két garzonju­kat szerették volna egy na­gyobbra cserélni), onnét az egyetemre ment, szakvizs­gázni. Vizsgára várva ér­ték el. Az egyetemről in­dult, úgy, abban a ruhá­ban, amelyikben volt­ cso­magolni, vacsorázni sem volt ideje. Együtt utaztunk egy kocsiban, Mátészalkáig. Együtt a váltás. Az egyik mérnök a vizet, az új ku­takat, a vízvezetékek ter­vét hozta, a másik Nagy­­ecsedre sietett, a megva­dult folyó áradásától meg­védeni egy kis országrészt. Váltás ez is. Gyerekkor­ból a felnőtt korba, közép­iskolából az egyetemre. Si­ket Ferenccel, a panyolai diákkal — azzal a tiszta kitűnő fiúval, aki az utol­sók közt fogadta el a he­likopter kosarát, amikor már végképp mindenütt víz volt, s csak kis táskát vitt magával, benne a bioló­gia- és a fizikakönyvet —, aki, mint a mesében, fel­szállt egy léggömbbel Pa­­nyolán, s madzagon a bio­lógia- és a fizikakönyvét lógatta, a nyíregyházi Sós­tón, május végén találkoz­tam. A lombok alatt, kis színes panelházakban ké­szültek az érettségire. Most meg odahaza, Pa­­nyolán. Érkeztemre — jó magasan jár már a nap — édesanyja kelti. „Egész éj­jel tanult. A szomszédok is mondják: Panyolán csak egy ház világos éjszaka. Az egyetemi felvételre ké­szül.” Kitűnőre érett. Magyar­ból a magány művészi áb­rázolása a Nyugat költői­nél — ez volt a tétele. „Én Babits lírikus epilógját elemeztem.” Június husza­dikán érettségizett. Az is­kola katonáknak adott szállást, a földszinti rajz­teremben volt az érettségi. Akkor érkezett a Szamos második árhulláma, ismét kiürítésre készült a város­ka, közben a rajzteremben a diák Babitsot, Tóth Ár­pádot idézte. A nagymama előhozza a bizonyítványt. A negyedik oldalon, hol „a tanári testület határozata” rovat van, ezt írta be az igazgató: „Kimagasló ta­nulmányi munkájáért di­cséretet kapott.” Panyolán az éjszaka egyetlen ablak volt vilá­gos. Kérdem, mi történt az éjszaka? Az egyetemi tankönyv biológiáját forgatta, s haj­naltájt — mert csak ez az egy ablak világított — egy nyolctonnás óriási kamion vezetője bekopogtatott hoz­zá. Merre táborozzanak le, Szombathelyről jöttek, őt Mátrai Istvánnak hívják, az építőipari vállalat épí­tésvezetője, a többiek vo­nattal jönnek utánuk. A diák félbehagyva a bioló­giát, elvezette az embere­ket a futballpályára. Itt lesz majd a táborhely. A nyári vakáció? Az idén elmarad, a vízjárta házat kell kijavítani. Az apa most szánt, Mar­gittal, akinek csikója mel­lette szalad, kis ekével szánt, valami kukoricát, krumplit kell vetni. Kőbányai György Átadták a féltve őrzött receptet Évszázadról évszázadra megmaradt a titok: hogyan készül az Aqua Agriensis, az Egri Víz? A gyógyital állítólag­­ sikerrel győzi le a ma­kacs hurutokat, a feké­lyeket, a bélbántalmakat és az egyéb gyomorzava­rokat. Még a török hódoltság után hazánkba telepedett fran­ciaországi szerzetesrend tagjai hozták a receptjét: maguk készítették, árulták. Az 1700-as években az eg­ri mecset szomszédságában árusították vékony mély­­kék üvegcsékben. Nem­csak egrinek, hanem cso­dálatosnak is titulálták, valószínűleg ízéért, aromá­jáért. Illata az ánizséra emlékeztet. Három évtize­de eltűnt a gyógyszertárak polcáról. Most az a hír ér­kezett, hogy néhány hónap múlva új­ra forgalomba kerül: az egri érsekség átadta a városnak a féltve őrzött receptet. A tizenhat növényből — köztük indából származó virágokból, füvekből­­ ké­szülő gyógyital titkát ezen­túl Eger városa őrzi. Halló,­ fiúk! Halló, lányok! Texas öltöny, 13—14-es méretben Texas öltöny, 15—16-os méretben 159 Ft 169 Ft

Next