Esti Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-09 / 237. szám

FRANKFURTI NOTESZ (­S.) Három nap szerelem és Nehéz gazdag embernek lázadni, ,de lehet. Ezt akar­ja bizonyítani a huszon­nyolc éves dokumentum­­film-rendező, Michael Wadleigh. Nevétől hangos a világ. Híressé lett produk­ciója az NSZK-ban is vitá­kat váltott ki. Frankfurti egyetemisták kérdezték a háromórás szuperproduk­ciót kísérő Wadleightől: mit csinál azzal a sok pénz­zel, amit a Woodstockkal keresett? Az újságok meg­írták, hogy a gazdagság el­leni lázadás filmje a bemu­tatót követő néhány hónap alatt csak az USA-ban öt­millió dollárt hozott, s a Warner Brothers forgalma­zó cég még további tizenöt­­millióra számít. Wadleigh közölte: ebből­­mindössze 5 százalék az övé. Pénzéből tüntetéseket akar filmre venni, a rendőrség barbár módszereit szeretné a világ szeme elé tárni. Új pop­filmre nem készül, az a vé­leménye, nincs értelme is­mételni. Különben sem tud­ja elképzelni, hogy hason­ló méretű és szellemű fesz­tivál a közeljövőben létre­jöhetne: „a hallgató több­ség — mondja —, elnyom­ja az ilyen összejöveteleket, meg akarja ölni a szabad­ság szellemét”. Legenda is lehet Nem túlzás egy sikerfil­met ilyen társadalmi össze­függések közé állítani? Wad­leigh erre is rokonszenves megfontoltsággal válaszol: európai viszonyok között a Woodstock csupán nagysza­bású szórakoztató filmnek számít, az Egyesült Álla­mokban azonban legenda is lehet belőle. Mi van hát a Woodstockban? New York államban, Woodstock város határában négyszáz­­ezer popmuzsika rajongó hallgatott meg harminckét popegyüttest és szólistát. A két és fél millió dolláros költséggel rendezett feszti­vál hetvenkét órán át tar­tott. Jelszava: „Három nap zene, szerelem és béke!” Michael Wadleigh csaknem százfőnyi stábja — tíz ope­ratőr és nyolcvanvalahány segéderő — száz kilométer hosszúságú keskenyfilmet forgatott. Ebből vágta össze a rendező háromórás film­jét, amely az európai néző­nek sem csak szórakozás. Eltekintve a produkció technikai bravúrjától, a ze­nei anyag remek rögzítésé­től és reprodukciójától, a vetítővászon két oldalán pergő képek ritmusától, a látvány hatásától — a ze­ne és a több százezres tö­meg kapcsolata meglepően drámai. A közönség — nemcsak fiatalok, hanem középko­rúak is fel-feltűnnek — részt vesz az akcióban, tap­sol, ujjong, énekel, jógázik, fürdik és szeret. Hatalmas intenzitással él, a maga módján — igen leegyszerű­sített szemlélettel és szen­vedélyekkel — lázad. Tün­tet a vietnami agresszió el­len, megtapsolja az ameri­kai himnuszt parodizáló — egyébként tizennyolcezer dollárért szerződtetett­­ Jimi Hendrixet, szolidáris a négerekkel és újra meg új­ra megkérdezi, hogyan kel­lene szépen, hazugság nél­kül, igaz ember módjára él­ni. Ez a nagy keresés hat­ja át a popfesztivált és Wadleigh filmjét, amely el sem vett, hozzá sem tett a zenével tüntető amerikai fiatalok — viharral, esővel, éjszakával, testi kényelmet­lenséggel dacoló — sereg­szemléjéhez. Milyen a ze­ne? Néhány nagyszerű szám miatt napokig kacér­kodtam a frankfurti kiraka­tokat elárasztó Woodstock­­lemezekkel. Sajnálom, hogy annyira drágák. Szívesen hallgatnám. Korbács a kirakatban A popfesztivál szünetei­ben meztelenül fürdő lá­nyokat mutat Wadleigh filmje. Ebben és az egy­mást szerető fiatalokban az élet szépségét köszönthet­jük. A frankfurti szexbol­tokban mesterségesen felfo­kozott, betegessé­ fűtött szexualitás kelléktára fo­gad. Két évvel ezelőtt még Offenbachba — Frankfurt egyik elővárosába — kel­lett kivillamosoznia az ilyesmi iránt érdeklődőnek. 1970 őszén már a város szí­vében, a Katalin-templom tornya­ alatt kínálja porté­káját dr. Müller sex-bouti­­que-ja. Mi van a kirakatá­ban? A szolidabb áru: sza­distáknak való bőrkorbács, izgató italok, vágyfokozó intim fehérnemű és sok-sok könyv, hanglemez, diafilm, magnetofonszalag, filmte­kercs. Az önkiszolgáló bolt­ban ugyanezek, még na­gyobb bőségben, megtold­va néhány diszkrétebb áru­cikkel. Egy részük olyan lá­­dikákban rejtőzik, ame­lyekre kiírták, csak fel­nőtteknek. Látható — és borsos áron vásárolható — nudista útikalauz, ötven német város nyilvános há­zainak térképpel ellátott le­írása és szerelmi mécses, amelynek illata a prospek­tus szerint különösen izga­tó. Minden világos, csak nem értem, miért rakta ki a tulajdonos rafinált áru­készlete fölé Mona Lisa rep­rodukcióját. Azt sem tu­dom — és soha nem is fo­gom megérteni — hogyan választhatja szakmáját ta­nult rendező durván közön­séges szexfilm ürügyéül Ro- L­­eo és Júlia szerelmét. Mi­lyen lelkiismerettel próbál­ja bemocskolni az emberi­ség legendáját azzal, hogy zene, béke Verona hercegétől kezdve a komornáig mindenkit Jú­lia ágyába fektet. A férfiasság története Ezt a filmet üres mozi­ban, néhány török, szerb és olasz vendégmunkás társa­ságában láttam. A Geothe egyetem hallgatóival a sze­relmi élet felszabadításá­ról, a szexuális morál ha­zugságainak ártalmasságá­­ról beszélgettünk. Jelsza­vuk: „Szabadság az életben, szabadság a szerelemben". Érveik közül a számomra legérdekesebbet említem: Hitler példáját. Elmondták, hogy Hitler — akinek álpu­ritán téveszméire ma is so­kan hivatkoznak név nél­kül — lealacsonyítónak tar­totta a szerelmet. A nemi ösztön elfojtását, mint fér­fias és hazafias erényt ma­gasztalta, gyakran mondott ítéletet „az érzékiség fül­ledt légköre" felett. Közben titkos viszonya volt Éva Braunnal, a müncheni fo­­tómodellel. De talán Éva sem érdekelte túlságosan. Egyik biográfusa, Curzio Mala­parte megjegyezte: „... a férfiasság történetét semmi esetre sem a diktá­torok írják". Hitler a szó­noklásban és az államszer­vezésben élte ki magát. Jobb lett volna — mondják a német diákok —, ha szexuálcentrikusabb, vagy­is egészségesebb. A személyes szabadság, az egészséges vágy érvé­nyesítésében, a hazugság nélküli szexuálmorál kiví­vásában igazuk van. Vitat­ható viszont, helyes-e ezt összekapcsolni az eltévelye­dések védelmével, a szó tel­jes értelmében korlátlan szexuális szabadság, alkot-­ mányba iktatásának köve­telésével. Az ifjúsági szélbal ugyanis ezért harcol. Dersi Tamás • A tegnapi tévéese­­mény kétségtelen a megújí­tott híradó első jelentkezé­se volt. Bőven lesz időnk tapasztalatokat szerezni, hogy érdemben megítéljük a változásokat és az új idő­beosztás hatását a nézők es­ti életritmusára. Most csak annyit: a kellemes, tágas helyszín, az ízlésesen meg­komponált díszlet és beren­dezés, a technikai eszközök jó elhelyezése nem csupán a látványbeli igényeket szolgálta. Mindez a műsor megnövekedett jelentőségét is érzékeltette. Ami máris kiemelkedett: Moszkva és Párizs kétszeri jelentkezése. • Kissé vontatott és szo­lid volt az a műsor, amely pedig mindennapjaink egyáltalán nem szolid bosz­­szúságaiból választott né­hányat. A Szerkesztik a né­zők jó szolgálatokat tehet, hogy csökkentse a különfé­le szolgáltató vállalatok packázásait, az ügyfelek ki­szolgáltatottságát. Ehhez Balogh Mária riporter, ta­pasztalataink szerint, jól felk­észült, rokonszenvesen harcos kedvű partner. S mi­után valamennyien vásárlók és ügyfelek vagyunk, szíve­sen látjuk, halljuk a képer­nyőről is kellemetlenségeink okozóinak bírálatát. Minél gyakrabban. (bársony) Teraimk e­mlékest Tersánszky emlékestet rendeznek vasárnap a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumban. A múzeum új magnóte­kercs-szerzeményei közül az egyikről Tersánszky füttyszava hangzik fel, egy másikról a rádióban meg­őrzött vallomása arról, hogyan lett íróvá. Szabó Gyula a Kakuk Marci ren­det csinál című novellát, Béres Ferenc Tersánszky kedvenc dalait szólaltatja meg. Bige József — Nyúl István lantkíséretével — havasi népdalokat furulyá­zik. Szendrő József baráti visszaemlékezéssel vesz részt a Tersánszky-emlék­­kiállításhoz kapcsolódó műsorban, a Károlyi-palo­tában. Roham a jegyekért Pécsett SZÓRAKOZTAT A BÓBITA ♦ HAT ÉV UTÁN ÚJ ÖTLETEK Pécsett teljes a fesztivál­hangulat. Valamennyi ve­títésre egyetlen szálig el­keltek a jegyek. A közön­ség megostromolja a szem­­le jegyirodáját. A külföl­di vendégek is megérkez­tek. Tizenegy országból — a Szovjetunióból, Angliá­ból, Olaszországból, Norvé­giából, az NDK-ból, Svájc­ból, Nyugat-Németország­­ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és Bulgá­riából — jöttek neves kri­tikusok, rendezők, drama­turgok, esztéták, filmfőis­kolai tanárok. A fesztivál vendége többek között az olasz Nanny Boy, a hazánk­ban is sikerrel vetített Ná­poly négy napja című film rendezője, Janus Morgen­stern, a Kloss-sorozat ren­dezője, M. Jahoda, a Ke­resztesek operatőre és Jer­zy Toeplitz lengyel film­esztéta. Az idei pécsi fesz­tivál jelentőségéről kérdez­tük Ranódy lászló film­rendezőt, a szemle rendező bizottságának elnökét. Tegnap este mutatkozott be a Fővárosi Operettszínház­­ban a kubai nemzeti folklóregyüttes, amelynek művé­szeti vezetője: Raul Torres. Kubai vendégeink Győrbe is ellátogatnak. Képünkön: a bemutatkozó előadás egyik jelenete. (MTI-fotó: Benkő felv.) Közérzet Az Egyetemi Színpad ér­dekes tavalyi műsora foly­tatódik: Közérzet 1970—71 címmel mutatkozik be az összeállítás október 11-én, délután 5 órakor. A műsor­ban közreműködik Bürös Gyöngyi, Bálint András, Dégi István, Harsányi Gá­bor, Cserhalmi Anna, Sinkó László, Vallai Péter. Szer­kesztő: Szabó Márta, rende­ző: Horváth Jenő, bevezeti: Vargha Balázs. □ SZEGŐ JÚLIA október 13-án, kedden délután 5 órakor a Rózsavölgyi Zene­műboltban dedikálja Em­bernek maradni című nagy sikerű Bartók-életre­­gényét. VÉRÁTÖMLESZTÉS — Úgy gondolom, hato­dik találkozónk összegezi majd az eddigi játékfilm­szemlék eredményeit. A következő években szeret­nénk megtartani mindazt, ami jó volt, s hat esztendő során bevált, de azt hi­szem, egy kis „vérátöm­lesztésre” is szükség lesz. A többi között megfogal­mazódott az a kérdés is, hogy vajon nem kellene-e a mostaninál sokkal széle­sebb versenyprogramot és nemzetközi programot ösz­­szeálítani, s ide, Pécsre időzíteni az év végére tar­togatott kiemelt filmeket. KÖZJÁTÉK, IMPOSZTOROK Eseményekben gazdag a pécsi játékfilmszemle. Ta­lálkoztak a Filmtudomá­nyi Intézet és a Népműve­lési Intézet rendezésében az ország valamennyi ré­széből idesereglett film­klubvezetők. A Mecseki Ércbányászati Vállalat dol­gozói a Szemtől szembe bemutatója kapcsán Bilicsi Tivadart, Bánffy Györgyöt és Farkas Antalt látták vendégül. Az orvosi és a jogi egyetem hallgatói Si­­mó Sándort, a kezdő dip­lomások életéről szóló, Szemüvegesek című film rendezőjét rohamozták meg kérdéseikkel. Folytat­ták a versenyfilmek dísz­előadását. A Petőfi mozi­ban Máriássy Félix Im­­posztorok és Révész György Utazás a koponyám körül című filmjét vetítet­ték sikerrel. A Kossuth Filmszínházban külföldi­ilmeket mutattak be, le­vetítették Bergman Csend című alkotását, két francia filmet, az Egy este egy vo­nat, és az Egy férfi, aki tetszik nekem címűeket. Levetítették a Közjáték cí­mű lengyel filmet is. A főiskolások munkáiból a fesztivál főhadiszállásán, a Pannónia Szálló nagyter­mében tartottak bemuta­tót. A szemle vendégeinek késő éjszaka a Bóbita-báb­­együttes mutatta be mű­sorát. (h. m.) THÁLIA Csurka tsztt?mm­: I _ Keres Emil, Inke I­ászló, Szilágyi Tibor, Harsányi Gábor S Tím­ió ^ B I^ Eli rSíJ B L lA ^Nl ^ Rendezte: Léner Péter Művészeti vezetői Kazimir Károly Nálunk változatlanul hétfőtől szombatig, reggel 9-től este 9-ig szolid árakon vásárolható CL: Jivalyj Jón Joga­ink megérkeztek ! Centrum-Lottó Á­ruház Budapest VII., Rákóczi út 36. A metrótól 1 percre.

Next