Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
Amnesztia Chilében Santiago, november 12. Salvador Allende elnök rendeletére amnesztiát kapnak Chilében a politikai foglyok. Szabadon bocsátanak minden olyan személyt, akit Eduardo Frei elnöksége alatt börtönöztek be az állam biztonságának veszélyeztetése címén. lengyel—román tárgyalások Bukarest, november 12. A Wladijslaw Gomulka és Josef Cyrankiewicz vezetésével hivatalos baráti látogatáson Romániában tartózkodó lengyel párt- és kormányküldöttség ma délelőtt Bukarestben folytatta a hivatalos román—lengyel tárgyalásokat. Ezek befejeztével kerül sor a lengyel pártos kormányküldöttség romániai látogatásának legjelentősebb aktusára, a Román Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására. BONBON ÉS VIRÁG Megnevezték Belkaszem gyilkosait A nyugatnémet rendőrség tegnap megnevezte azt a két embert, akit a Belkaszem-gyilkossággal kapcsolatban köröz. A 41 éves Ajat Hamidról és a 47 éves Ahmed Bukasról van szó. Krim Belkaszemet az algériai függetlenségi mozgalom egykori élharcosát — mint ismeretes —, október 20-án a frankfurti Intercontinental egyik szobájában holtan találták. A rendőrség szerint a gyilkosságot politikai okokból éppúgy elkövethették, mint rablási szándékkal, vagy féltékenységből. Ami ez utóbbit illeti, a hotelszobában, ahol Belkaszemet megtalálták —, s amelyet Buhus bérelt —, egy bonbonosdobozra és és egy csokor virágra bukkantak. „Ez szólhatott egy hölgynek is” — közölte a rendőrség. KORRUPCIÓS VÁDAK „CSENDÉLET” A SAIGONI PARLAMENTBEN A dél-vietnami képviselőház egy tagja a képviselőház mai ülésén előrántotta zsebéből a revolverét és egy képviselőtársát párbajra szólította fel. Nguyen Ngoc Nghia képviselő így juttatta kifejezésre felháborodását amiatt, hogy Nguyen Van Nhue, az alsóház főtitkára őt és az ellenzék egy másik tagját korrupcióval vádolta. A párbajfelszólítás után Nghia kirohant a teremből, de Nhue a helyén maradt. A képviselőház ülését elnapolták. SEMMI közi: a szerződéshez Varsói nyilatkozat a családegyesítésről Varsó, november 12. Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: Romuald Poleszczuk, a lengyel külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője ismertette a külügyminisztériumnak a lengyel—nyugatnémet úgynevezett családegyesítési kérdésről szóló nyilatkozatát. — A varsói lengyel— nyugatnémet tárgyalások kapcsán egyes burzsoá sajtóorgánuumok újra meg újra olyan kérdéseket is feszegetnek, amelyeknek semmi közük sincs a tárgyalásokhoz. Ilyen problémaként mesterkélt és demagóg módon felvetik a lengyelországi úgynevezett német nemzeti kisebbség ügyét. Egyes lapok erre vonatkozó fejtegetései olyannyira ízléstelenek, hogy az 1939- es esztendőt juttatják eszünkbe, amikor a Harmadik Birodalom szintén a lengyelországi németekről való gondoskodást emlegette. A probléma ilyen napirendre tűzése és tartása nem segíti sem az államközi szerződés megkötését, sem a kapcsolatok rendezését, hanem a szerződés ellenzőinek malmára hajtja a vizet. Szeretnénk emlékeztetni: a lengyel hatóságok az elmúlt évtizedekben arra törekedtek, hogy megkönnyítsék az összes lengyelországi német szabad akaratú áttelepülését a két német államba. A lengyelországi német nemzeti kisebbség egy része még a második világháború alatt elhagyta lakóhelyét. Az ittmaradtakat a potsdami egyezmény döntése alapján 1946—43-ban kitelepítették. A német kisebbség kitelepítéséről hozott potsdami döntésnek éppen az volt az egyik politikai értelme, hogy ez a kisebbség a jövőben soha többé ne képezhesse az európai feszültség magvát, ne bontsa meg a békét és ne akadályozza meg a lengyelek és németek békés egymás mellett élésének kialakulását. — A lengyel és a nyugatnémet Vöröskereszt megállapodása alapján 1955 után úgynevezett családösszekapcsolási akcióra került sor. A lengyel hatóságok éppen ezért évről évre engedélyezték bizonyos számú kérvényező kivándorlását. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az úgynevezett családegyesítés csak a normalizálás menetében oldódhat meg, s semmi köze sem lehet az államközi szerződéshez. MŰSZAKI INBAR A NEW YORK-I METRÓN Negyedmillió ember rekedt a föld alatt New York, november 12. A New York-i metrón kedden, a munkanap befejezése után, amikor a legtöbben utaznak a metrón, ismeretlen okokból, működésbe lépett több vészfék, egyes vonalakon megálltak a vonatok, megbénult az egész forgalom. Amikor újra megindultak a járatok, az egyik túlzsúfolt szerelvény megakadt az emelkedőn. Az utána következő vonat szintén megállt, így több mint 3000 utas a két szerelvény foglya lett. Egy óra elteltével az utasok, miután meggyőződtek arról, hogy senki sem szabadítja ki őket, hozzáláttak a vagonablakok betöréséhez, megpróbáltak kijutni a sínekre, majd a vészkijáraton keresztül az utcára. A balesetek elkerülése végett a metró műszaki alkalmazottai kikapcsolták az alagútban a villanyt. Az áramszünet azt eredményezte, hogy más vonalakon is megálltak a vonatok. A fülledt levegő, a sötétség és a kilátástalan helyzet újabb szerelvények utasait kényszerítette arra, hogy önállóan próbáljanak kijutni a kocsikból. A történtek következtében, több mint negyedmillió New York-i lakos, aki munkájéból igyekezett haza, órákon át a sötét és fülledt vagonokban rekedt. Több embert szívrohammal vagy eszméletlen állapotban szállítottak kórházba. KAIRÓ-KHARTÚM-TREPOU □ A nyugtalan közel-keleti helyzet minden rezdülését figyelő világban érthető érdeklődést váltott ki az új arab államszövetség terve. Kairó, Khartum és Tripoli szilárd, megalapozott föderációja olyan ötvenmilliós arab formációt hozna létre, amely egyesítené Egyiptom viszonylagos ipari fejlettségét Líbia olajkincsével, valamint Szudán mezőgazdasági tartalékaival, egyúttal kiszélesítené a Szuezicsatornánál harckészenlétben álló Egyiptom katonai hátországát. Tehát az arab egységtörekvések minőségileg új szakasza kezdődhet meg a hét elején közzétett kairói csúcselhatározással. A közelmúlttörténelmi tapasztalatai ugyanakkor nem tehetik teljesen feleslegessé az időnkénti feltételes módot. Az elmúlt évek során tanúi lehettünk a lökhajtásos sebességgel létrejövő, de kellően elő nem készített, meg nem fontolt államszövetségi tervek kudarcának. Egyiptom és Szíria 1938-as uniója, majd öt esztendő múlva Kairó, Bagdad és Damaszkusz hármasszövetsége elsietett próbálkozások voltak, a megfelelő tartalom nélküli jelszavak inkább kárt okoztak, mint hasznot. Az arab egység tervei így kelthettek valóságos politikai optikai csalódást a világban: válságos időszakokban kiderült, nincs meg az igazi teherbíró képességük. □ Az EAK, Líbia és Szudán mostani startját éppen a realitások keresése teszi meggyőzőbbé a korábbi nekilendüléseknél. A földrajzi közelség, a közös határ, amely az eddigi kísérleteknél hiányzott, már önmagában sokat javít az objektív lehetőségeken. A lényeg azonban a három ország társadalmi rendszerének egymáshoz való közeledése. Akárcsak húsz hónappal ezelőtt is lehetetlen lett volna elképzelni Kairó államszövetségét a líbiai királysággal és Szudán reakciós rezsimjével. Az 1969 májusában végbement szudáni, majd a szeptember elsejei líbiai fordulat nemcsak névváltozást hoztak a két ország-ban. A Líbiai Arab Köztársaság és a Szudáni Demokratikus Köztársaság sikeresen alkalmazta saját viszonyaira Egyiptom immár majd két évtizedes tapasztalatait. Nem keltett meglepetést, amikor a három ország idén januárban először miniszteri bizottságokban, majd februárban csúcsszínvontalon hozzákezdett együttműködési politikájának kidolgozásához. Khartúm és Tripoli jelentős támogatásban részesítette Kairót, amikor az EAK-kal azonos elveket hirdetett meg a politikai rendezés érdekében. Ez a nagyfontosságú morális segítség természetesen kölcsönös volt: Szudán és Líbia támaszkodhatott Egyiptomra, amikor fel kellett számolniuk a belső lázadásokat, a pártütést, a reakciós mozgolódásokat. A hármak hasonlóképpen foglaltak állást a kényes arabközi vitákban is, döntő szerepük volt abban, hogy a jordániai kormány és a palesztin gerillák viszályában legalább a fegyverek elhallgattak. Közben a látványos politikai akciók mellett lépések történtek a gazdasági integráció érdekében is. Tárgyalások folytak a három ország hírközlő apparátusának,, légi közlekedési vállalatainak, szállítási szervezeteinek egyesítéséről, szakértők cseréjéről, a tervek összehangolásáról. Ez Az EAK, Szudán és Líbia tehát a formális államszövetségi igény bejelentése nélkül sokkal messzebbre jutott, mint azelőtt ez késznek és lezártnak tűnő tervekkel történt. A fokozatosság s a szavakban való szerénység nem utolsósorban Nasszer személyes érdeme volt, aki a nyilvánosság előtt több ízben önkritikusan elemezte a sikertelenségek okait. A három ország vezetői azonban most elérkezettnek látták az időt, hogy éppen a nassizeri örökség szellemében hivatalosan is deklaráljál az államszövetségi tervet. A fokozatosság marad, több szakaszról beszélnek, és csoda lenne, ha egy ilyen bonyolult feladat viták és konfliktusok nélkül menne végbe. Kairó, Khartúm és Tripoli nem akar befelé fordulni — szövetségét egy szélesebb arab egység megvárnak, tartja. (Ennek valódi realizálásához természetesen a mainál kedvezőbb feltételek szükségesek.) Az államszövetség nem öncélú eredményes működése jótékony hatást gyakorolhatna e közel-keleti helyzet egészére. Erősíthetné azok táborát, akik politikai eszközökkel kívánják elérni az igazságos és nemzetközileg támogatott, ENSZ- okmányokban is megfogalmazott arab követelések teljesítését. Réti Ervin FÉRJ, FELESÉG, HARMADIK Merte szeretőjét az antigalarm Silvia HÉT GOLYÓN KI ADTA A PISZTOLYT? A nyugat-németországi Freiburg város bírósága nem mindennapi gyilkossági ügyet tárgyal. A vádlott: Silvia Sahl, szép, szőke, Loreley-hajú, angyalarcú, 19 éves lány. Azaz dehogyis lány, régen asszony, és anya, bár korát tekintve még csak tinédzser, csábította el. Tizenöt éves volt a lány, amikor kisbabája megszületett, s 16, amikor férjhez ment Jürgenhez. Wolfgang Hartmann, Silvia 28 éves szeretője, akit a nő hét pisztolylövéssel megölt, Silvia második vallomása szerint azért halt meg, mert dicsekedett vele, hogy Sahlné a barátnője. Az asszony első, rendőrségi vallomása másképp szólt. „A férjem adta a revolvert. Azt mondta, meg kell ölnöm Wolfgangot, különben végez velem és a gyermekünkkel.’’ KI KIT ZSAROLT? Az ügyész Silviát is, Jürgent is vádolja. A vádirat szerint a 29 éves férj egyrészt féltékeny volt Wolfgangra, másrészt az zavarta, hogy az áldozat túl sokat tudott zsarolási ügyleteiről. Mert Jürgen állítólag egy homoszexuálisokat zsaroló banda tagja volt, s attól félt, hogy most Wolfgang fogja őt megzsarolni. Azért kényszerítette — a vádirat szerint — a feleségét a gyilkosságra,, mert tudta, hogy a fiatalkorú Silvia legfeljebb tíz évet kaphat, míg ő, Jürgen, életfogytiglanit. A tárgyalás még tart. S bár az utóbbi években Nyugat-Németországban is ijesztő mértékben sokasodtak a bűnügyek, ez a múlt évek esetei közül is az egyik legdöbbenetesebb. Az angyalarcú Silvia, aki hét revolverlövéssel megölte a szeretőjét FENYEGETTE? Jürgen Sahl — így vallja a nő a bíróság előtt — Silviát 14 éves korában Schütz New Yorkban Klaus Schütz Nyugat- Berlin kormányzó polgármestere tegnap New Yorkba érkezett. Párbaj Manuel Fores Mora uruguayi szenátor tegnap másodízben vett kezébe lovassági szablyát, hogy elégtételt vegyen az őt ért sérelmekért. A párbajt ezúttal Jorge Battle Ibanez lapkiadóval vívta, aki hasonlóan Sanguinetti kereskedelemügyi miniszterhez, hazugnak nevezte őt. Értesítjük t. bérlőinket és szállítóinkat, hogy a XV. (Rákospalota), Ifjú gárda utca 113—up. sz. alatti raktárunkban NOVEMBER 16-TÓL DECEMBER 7-IG leltározunk A leltározás idején mind a kölcsönzés, mind a kikölcsönzött eszközök visszavétele, és az árubeszállítás is szünetel Kérjük t. bérlőinket, hogy a jelzett időben vasúton vagy más eszközzel se szállítsanak címünkre. Ha valamely eszköz bérleti határideje a leltározás idején járna le, úgy a lejárat napjától december 7-ig nem számítunk fel bérleti díjat BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT BUDAPEST