Esti Hírlap, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-09 / 288. szám

• Bogarat, azaz tehenet tettek a fülünkbe. Hogy is áll fel az a fránya tehén? Szerintem az első mozdu­latait a mellső lábaival te­szi, aztán hátul kezd emel­kedni, de „vízszintbe" egy­szerre kerül elöl-hátul... Reggel már a rádió is meg­kérdezte, s valami hason­ló választ adott... Jó kis pszichológiai játékot talált ki ez a nyugatnémet rövid játékfilm, amelynek éppen az a trükk adta meg létre­hozásának egyetlen értel­mes indokát, hogy számí­tott az emberekben megbú­vó természetes kíváncsiság ösztönére ... Hát majd ma elbeszélgetünk a tehenek­ről ... Ha nem sokan lát­ják, esetleg ki is próbál­juk a mozdulatot... Hét­végén pedig lehet vidékre utazni, ellenőrizni... • A Beethoven évfor­duló alkalmából a Fideliót láthattuk tegnap este a fő­műsorban. Az operafil­mek érdekes iskoláját te­­­­remtik meg manapság. Ez is közéjük tartozik. A lé­nyege: nem vetik el a­ szín­­padszerűséget, hiszen az opera szükségszerűen stili­zált világa egy naturáli­­sabb környezetben nehe­zebben érvényesül, a film, a kamera mégis valósabb körülmények közé helyezi a látványt. Ez azért is problé­ma, mert a színházi közve­títésekkel ellentétben a szereplőkről adott közel­képek nem mindig előnyö­sek. Ezért aztán inkább a filmnyelven félközelinek és távolinak nevezett ké­peket kedvelik, s valóban ezek a hatásosabbak. Most is így került a képernyőre egy jó operaelőadás köz­vetítéseként a Fidelio, fő­szerepben azzal az Anja Siljával, akit a minap a budapesti operalátogató közönség személyesen is láthat majd fővárosunk­ban. — bel — Halálos tavasz Az újvidéki Neoplanta Filmvállalat egy amerikai céggel megkezdte Futakon a Halálos tavasz című film új változatának forgatását. A film első részét Jugo­szláviában, a másodikat valószínűleg Spanyolor­szágban készítik. A rende­ző Stevan Petrovic, az ope­ratőr Petar Latinovic, mindketten újvidékiek. A főszerepeket a nagyon nép­szerű Milena Dravida és az amerikai Bruce Pecheur­­ra bízták. Még nem dön­tötték el, ki játssza a má­sik női főszerepet. Hárman, négy témáról írók színházról, filmről, zenéről, képzőm­ű­vészeiről öt művészeti ág három­három képviselőjével® be­szélgettünk. _ Senkivel sem arról, amivel foglalkozik, hanem a másik négy mű­fajról. Nem nyilatkozato­kat kértünk. Élmények, em­lékek kerültek szóba, egyé­ni vélemények kaptak han­got. Ezeket rögzítettük. Illés Endre: — Milyen zenét szeret? — Két nagy gyermekko­ri élményem volt: egyik a zene, a másik a képzőmű­vészet. A zene szeretetét apám gazdag hanglemez­gyűjteményének köszön­hetem. Bartók mindig nagy zenei élményem volt, s az ma is. Hallottam játszani is. Puritán, tiszta kemény­séggel játszott. Ő kedvel­tet­te meg velem a preklasz­­szikusokat. Amit nem sze­retek — zenében sem, fes­tészetben sem —, az a ro­mantika. — Azt mondta, a kép­zőművészet a másik nagy gyermekkori élménye. — Igen, csak máskép­pen, mint a zene. Tízéves voltam, amikor internátus­ba kerültem. Az ebédlőte­remben körös-körül fest­mények reprodukcióit lát­tam. Keresztrefeszítést, ke­rékbetörést, emberi ron­csokat, vért. Nem tudtam enni miattuk, s végül meg­szöktem az internátusból. Ez a borzongás, a vallásos tárgyú képzőművészet irán­ti ellenszenv csak a­­múlt évben oldódott fel bennem. Ravennában jártam, s ott megszerettem a mozaiko­kat. A ravennai mozaikok színesek, kevés bennük az arany. Ezek segítettek fel­oldódni.­­— A mai magyar képző­művészek közül lett sze­ret? — Borsos Miklós említe­ném. Műhelyét igazi rene­szánsz műhelynek érzem. Azt szeretem benne, hogy ugyanaz az ember, aki re­mek szobrász, körtefából csodás kis sótartót farag, rézdomborításokat készít, s főleg, hogy nem lágy masszából formál, hanem közvetlenül birkózik a kő­vel. — Beszéljünk a színház­ról is. — Jó, de kivételesen ne előadásokról, szerepekről, hanem arról az évtizedes vitáról, hogy az író, vagy a rendező látomása a fonto­sabb? Az utóbbi időben jóformán csak rendezői lá­tomások alapján képzelik el a darabot. Én ezt egész­ségtelennek tartom. Az a jó, ha az író és a rendező képzelete találkozik. — Gyakran jár moziba? Melyik film volt maradan­dó élménye? — Elsősorban színházba járok, az a nagy szerel­mem. Moziba kevesebbet, de azért oda is. Igazi él­ményt nyújtottak Ingmar Bergman filmjei, ő bátor, tiszta, kemény, de kegyet­len „muzsikus”. Ezt szere­tem benne. Lélektanilag mindig hiteles. Mándy Iván : — Két filmcímet kér­nék, amelyek nagyon tet­szettek. — Nyolc és fél, Apa. Sza­bó Istvánhoz vonzódom, mert alapvető belső világa van. Ritkán sikerül vala­kinek annyira megtalálnia a gyermekkor hangjait, mint neki a legutóbbi film­jében, a Szerelmesfilmben. Fellininél is a gyermekkor vállalása a leg­bensősége­sebb alapélmény, mint Sza­bónál. Szeretem a rövidfil­meket is. Néha utolérem egyiket-másikat valame­lyik moziban. • Rejtélyes a forgalmazás. A rövid­filmek gyorsan eltűnnek. Pedig legalább olyan, jók, mint a magyar novellák. — Egy színdarabcímet is kérek, amelyik tetszett. — Tóték. A groteszksé­­ge miatt. — Kedvenc színész? — Sok van. Például Tö­­rőcsikben látok most ér­zékenységet és erőt. Ga­rasnak a humora tetszik. A groteszktől kezdve min­den árnyalat megvan ben­ne. — Képzőművészet? — Ritkán járok tárlatra, így inkább csak azt tudom elmondani, hogyan hatnak rám a képek,­ mint nézőre. Szántó Piroskát régen szeretem. Tébolyult virá­gait, ú­tszéli Krisztusait. — Véleménye a zenéről? — Bartókig eljutottam. A csodálatos mandarin nagy élményem. A fiatalo­kat, a maiakat kevéssé is­merem. Pedig kellene, mert — mint minden alko­tó — kifejeznek valamit a korból. — A rádióját milyen ze­nénél szokta kinyitni? — Bartóknál, valamint régi operetteknél, kuplék­­nál, amelyek szövegét Em­őd Tamás, Heltai Jenő és társaik írták. Az a véle­ményem, hogy sohasem a műfajokat kell üldözni, hanem azt, ami azokon be­lül rossz: elkerülni a kontrasztokat. — Színházba jár? — Nem rendszeresen, de járok. — Ki, vagy mi volt önre legnagyobb hatással az utóbbi időben? — Egy színészi alakítás: Törőcsik Marié a Varsói melódiában. Bár személye­sen nem ismerem, mégis úgy éreztem az előadás után, hogy szeretném meg­szorítani a kezét. " — A zenében mennyire otthonos? — Kevésbé ismerem. Összevissza jártam az operába, míg a múlt évben a feleségem bérletet vett. Úgy éreztem, hogy ez jó volt, jót tett. Lemezt is vettem, kaptam is sokat. Muszorgszkijt például megvettem a nevéért. Nem kertelek, így volt. S ami­kor már hallgattam, meg­szerettem. Szeretem azóta is, Csajkovszkijjal együtt. — A filmet szereti? — A jó filmet igen, de a film nem a kedvencem. Volt azonban kettő, ame­lyiket sohasem felejtem el. Nem éppen maiak, nem is magyarok, de nagyon erő­sen hatottak rám. Ez a két film, az Emberi sors és a Szállnak a darvak. Szinte képenként emlékszem ma is mindegyikre ... (mátyás) MODERN LAKÁSBA MODERN BÚTORT! Összeszerelhető külföldi bútorokból árusítással egybekötött bemutató az V., Kossuth Lajos u. 12. sz. alatti Lakásművészeti Boltunkban A megvásárolt bútorokat lakásán, kívánsága szerint szereljük össze LAKBERENDEZÉSI TANÁCSADÁS Simon István: — Régebben festegetett. Ebből gondolom, hogy a négy téma közül a képző­művészet a kedvence. — Valóban. Azt, hogy van művészet, egészen fiatal koromban, falun, a piktúrából értettem meg Láttam, hogy a világot, amelyet a falun élő a ma­ga közvetlenségében lát, a festészetben vissza­ lehet tükrözni. Ez olyan hatás­sal volt rám, hogy egyidő­­ben magam is elkezdtem festegetni. A képzőművé­szetiből jöttem rá, hogyan lehet az egyediből kifejez­ni az általánost. A festé­szet, de a szobrászat is, annyira hatott rám, hogy verseimben azóta sem tu­dom — nem is akarom — Déry-est Ma este az Egyetemi Színpadon folytatódik a Próza a pódiumon című so­rozat, ezúttal Déry Tibor szerzői estjére kerül sor. A bevezetőt Pomogáts Béla irodalomtörténész mondja. Az esten részt vesz a szer­ző, s válaszol a közönség kérdéseire; a vele való be­szélgetést Réz Pál vezeti. Az Egyetemi Színpad soron levő eseményei: vasárnap este Ambrus András tartja meg vidám Petőfi-estjét Egy kis mennydörgés cím­mel. 14-én este pedig Sza­bó Tünde, a pécsi Nemzeti Színház tagja mutatkozik be. Dosztojevszkij Feljegy­zések az egérlyukból című kétrészes monológjával. □ KEMÉNY ZSIGMOND tanulmánykötetet jelente­tett meg a Szépirodalmi Kiadó, Sorsok és vonzások címmel. A két Wesselényi Miklós, Széchenyi­ István, id. Szász Károly és Vörös­marty Mihály portréjához, Tóth Gyula írt utószót. ­­t4o1 naptól a mozikban DR. SOMMER A közönség általában kedveli a kórházakban ját­szódó, a betegek és az orvo­sok kapcsolatairól szóló fil­meket, mint amilyen ez az NDK-ban készült Dr. Som­mer című film is. A törté­net egy fiatal orvos pálya­kezdésének orvosilag, em­berileg, etikailag nehéz pil­lanatait próbálja érzékeltet­ni. (Képünkön: jelenet a filmből.) A FÉLSZEMŰ SERIFF Jó néhány cowboy­­film-paródia után im­már a legfiatalabb né­zők is „személyesen ta­lálkozhatnak” egy valódi westernnel, a szó minden értelmében valódival. Az amerikai vadnyugaton ját­szódik, a múlt század vé­gén, romantikus hőse a címben is idézett félszemű seriff, s természetesen az árva, ám akaraterős, lovat is megülő, fegyverrel is harcoló, apja gyilkosát ül­döző kislány. S valódi azért is, mert a műfaj egyik leg­öregebb rókája, a cowboy­­filmek veteránja, John W­ayne játssza a címszere­pet. (Képünkön: a film egyik jelenete.) GYORSINTERJÚ Csupa lelkes fiatal Darvas Ferenc zeneszer­zőnek pénteken lesz a pre­mierje a Fővárosi Operett­­színházban. Huszonnégy esztendős. A „Lóvá tett lo­vagokkal” debütál. — A színház korrepetito­ra vagyok. Eddig néhány songot és sanzont írtam, hangszereltem. Szeptem­berben kérdezte meg Sere­gi László, vállalnám-e a feladatot, hogy egy Shakes­peare-műhöz zenét kom­ponáljak. Bár nagyon más­nak látszott, mint amit ed­dig csináltam, de szinte gondolkodás nélkül mond­tam igent. Ilyen lehetőséget nem hagyhat ki az ember. Nagyon gyorsan kellett dolgoznom, zenét költeni, hangszerelni, majd betaní­tani a számokat. — Hogy érzi magát a bemutató előtt ? — Most már a tompa kábultság szakaszába ér­tem, amikor az ember nincs elkeseredve és nem reménykedik. Hetek óta­ ülök a próbán, kívülről tu­dom a szöveget, bárki sze­repét el tudnám játszani. Körülöttem csupa fiatal és lelkes ember dolgozik. Se­regi Lászlóval az élen, min­denki „hajt” és nagyon akar. A színház színpadán először hangzik el eredeti Shakespeare-szöveg — azt hiszem, ez a tény önma­gáért beszél. S hogy a ze­nével kísért tolmácsolás hogyan sikerült, az pénte­ken kiderül. Szexuális felvilágosítás !­­­t ,­­ A Volksstimme egyik cikke támadja azt a kor­mánydöntést, amelynek alapján a szexuális felvilá­gosítás céljaira a nyugatné­met szövetségi kormánnyal közösen egy új folyóiratot alapítanak Szülők címmel, amit elsősorban a szülők­nek és az oktatók nagy ré­szének is meg kell majd venniük. Egy szigorú mi­niszteri rendelet szól ez ügyben valamennyi osztrák oktatóhoz, s közli az utasí­tás azt is, hogy minden is­kolában, a szexuális felvi­lágosító akciók során csak a folyóiratban közölt anyago­kat szabad felhasználni. A cikk szerint alapos indok van feltételezni, hogy az új folyóirat mögött a nyugat­német Springer, Bertels­mann és más nagykapita­lista sajtótrösztö­k, konszer­nek húzódnak meg. □ BŰNÜGYI DRÁMÁ­RA készül a József Attila Színház. A darab szerzője Frederick Knott, címe: Várj, amíg sötét lesz. A de­cember 19-i bemutató ren­dezője, vendégként: Hor­váth Jenő, főszereplői: Kál­lai Ilona, Pálos Zsuzsa, Buj­­tor István, Káló Flórián, Mádi-Szabó Gábor és Új­­réti László.

Next