Esti Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-22 / 44. szám

Siket Kodállyal Egy francia népdal, az „Amitié, liberté” hangjaival futott be a vonat a Keleti pályaudvarra. Az Ifjú Zenebarátok Köz­­ponti Kórusa Ugrin Gábor vezetésével Belgium nagy­városaiban 12 nap alatt 17 hangversenyt adott. A „Jeunesses Musicales” meg­alakulásának 30. évfordu­lója alkalmával rendezett koncertekre az alapító or­szág két külföldi együttest hívott meg: a ,,Deutsche Bachsolisten”-t és a magyar „Jeunesses Musicales” kó­rust. A BBC „Let the peoples sing’’ kórusverse­nyén I. díjat nyert magyar együttes Palestrina, Monte­verdi, Lassus, Debussy, Stravinsky, Bartók és má­sok m­űvei­n­ek­ m­­egszól­al­ta­tá­sa mellett küldetést is vállalt. Kodály zeneokta­tási módszerét mutatta be a brüsszeli líceumokban és az antwerpeni zeneakadémián. Lelkes közönségük búcsú­záskor már az általuk meg­ismert magyar népdalokat énekelte. Egzotikus szabadegyetem A Természet világa címe­­mel, egzotikus témájú esti szabadegyetemet indít feb­ruár utolsó hetében a TIT Tolna megyei szervezeté­nek biológiai szakosztálya Szekszárdon. Az első elő­adáson az ősember vadász­ösvényeire kalauzolja el a hallgatókat dr. Anghy Csa­ba professzor,­ a Fővárosi Növény- és Állatkert nyu­galmazott igazgatója. A színes témájú szabadegye­temre már eddig több mint százan jelentkeztek. (MTI) □ ALBERT MIKLÓS, az Operaház magánénekese Besztercebányára utazott, ahol ma Verdi Don Car­­losának címszerepét ének­li. Tűzoltás helyett megoldást Egy fontos műhely javaslata • A rendező is elégedett • Látogatás a szinkronstúdióban A Pannónia Filmgyár szinkronműtermeiben 1963-ban negyvenkilenc játékfilmnek készítették el magyar vál­tozatát a televízió számára. 1970-ben már 130 film ma­gyar hangú változatát kapta meg a televízió. Az idei tervben 150, 1972-ben pedig 200 film szerepel. Ezek mel­lett évenként átlagosan 60 film szinkronja készül a mo­zihálózat számára is. — Hogy bírják ezt a fel­futást? Képes-e a Pannó­nia ezt a hallatlanul nagy igényt kielégíteni? — kér­deztük Varga Edittől, a stúdió igazgatójától. Elmarad az igényektől . Az a furcsa helyzet nálunk, hogy helyiséggel még győznénk, szellemi kapacitás dolgában is fel tudjuk fejleszteni a gyárat. Műszaki állapotunk azon­ban nagyon gyenge, s nem is tudjuk, hogyan érjük utol magunkat. Készítet­tünk ugyan tervet a legszükségesebb­­ műszaki problémák megoldására, ez azonban csak „tűzoltó­munka”. A karbantartásra nincs idő, arra, hogy ki­hűljenek a gépek, mert állandóan dolgoznak rajtuk. Az új berendezések beszer­zése viszont sok devizát kíván, s jóllehet vállala­tunk nyereséges, bizonyos állami támogatást is kap­tunk a tröszttől, amit ven­ni tudunk, mégis jelenték­telen az igényekhez ké­pest. — Ritkán esik a szó a szinkron műfordítóiról, a dramaturgokról. — Valóban ritkán esik róluk szó, pedig nehéz, mű­vészi tehetséget, igényes­séget követel ez a munka. Még ott is a legnagyobb gondok adódnakk, ahol a dramaturg kifogástalanul beszéli a film nyelvét. Spe­ciális ételek, állatok, gyü­mölcsök nevei rendszerint komoly gondokat okoznak — a bíróságon játszódó fil­mekről nem is beszélve. Hiszen például az ameri­kai jog más, mint sok eu­rópai országé. Ezért, termé­szetesen, mindig meghí­vunk szakértőket is. Ám a felsoroltak még mindig jobbára technikai jellegű nehézségek, de a szöveg hangulatát, atmoszférá­ját is vissza kell adni. Most dolgoztunk például Anto­nioni legutóbbi filmjén, a Z­abriskie point­on, amely­nek egy részében a sze­replők jellegzetes ameri­kai diákzsargont beszélnek. Meg kellett keresnünk en­nek a magyar megfelelő­jét, Sátékat szab a válogatás­nál.) Az évi egy-két film pedig olyan kevés, hogy nem érné meg a befekte­tést: vidéki stúdiók felsze­relését. Volna egy javasla­tunk: 20—30 emberből kel­lene olyan stábot létrehoz­ni, amelyik két évig ná­lunk dolgozna, két évet a tévében, kettőt a filmgyár­ban és kettőt-kettőt két vidéki színházban, így ez a körforgás biztosíthatná a változatosságot. Nem bizo­nyos, hogy ez a legjobb megoldás, de egy biztos sürgősen tisztázni kell, kö­zösen, a színészügyet, mert nem tudunk szinkronizálni. — Készülnek már a szinkronszemlére ? — Március 23—27 között Debrecenben tartja a Szö­vetség a szemlét, s ez min­den évben egy kicsit a szinkronra tereli a figyel­met. Hasznos és érdekes ta­nácskozások is zajlanak ott, s végül: egyáltalán nem mellékes, hogy rendezőink erkölcsi s némi anyagi megbecsülésben is részesül­nek ilyenkor. Bernáth László Ezt nem lehet kihagyni, most vásároljon divatos órákat! Búvárjellegű férfikaróra 270 Ft Divatos női karórák már 200 Ft-tól Tetszetős irodai asztali órák 230 Ft Zsebstopperórák (sporthoz) 515 Ft Nem teszi tönkre — Sok rendező — pél­dául a lengyel Wajda ép­pen Magyarországon be­szélt erről — úgy véli: a szinkron tönkreteszi az eredeti művet. — Lehet, persze, úgy is szinkronizálni, hogy való­ban tönkremegy a mű ere­deti hangulata, atmoszfé­rája. Szeretnénk azonban hinni, hogy — miként a magyar irodalmi műfordí­tás — a magyar szinkron is olyan színvonalat produ­kál, hogy a hanganyag egyenértékű az eredetivel. Ezt — egyebek között — a közelmúltban Wajda egyik asszisztense is elismerte. (Reméljük, meggyőzte erről mesterét is.) Készülnek a szemlére — A szinkronnal kapcso­latban a közönség elsősor­ban a színészekre gondol. — Jogosan. Nem utolsó­sorban a magyar színészek­nek köszönhető, hogy jó­nak érezzük a nálunk ké­szült szinkronok színvona­lát. A színészkérdés azon­ban csaknem olyan súlyos, mint a műszaki helyzet. Egyszerűen már most sincs kivel dolgoznunk, pedig jö­vőre még több lesz a mun­kánk. (Van ugyan — na­gyon kis létszámú — állan­dó színészstábunk, ahol ki­tűnő szinkronszínészek dol­goznak.) Próbálkoztunk a vidékkel is, de legfeljebb egy vagy két produkcióhoz­­tud megfelelő mennyiségű és minőségű színészt adni egy évben egy vidéki szín­ház. (A szinkron például nem tűri a koreltérést, s amennyire lehet, a magyar hangnak karakterében is azonosnak kell lennie s látható külföldi színészével, 07 noottAn c­'ilxrrvc? Irftr.­ • Jó és hasznos sorozat az e­líj arcok rivaldafény­ben. Fogy az operaházak közönsége, sok egyéb ok mellett a tv „elszívó” ha­tása miatt is. Meg aztán, amint ez például az ugyan­csak szombaton sugárzott Szépítés nélkül... című kulturális riportműsorban elhangzott, sokan technikai okokból nem jutnak el ope­rába, színházba, s csak kényszerűségből marad ki­zárólagos szórakozásuk a képernyő. A tv így adja vissza másik kezével, amit az egyikkel elvett: az ilyen műsoroktól ugyan még mindig nem telnek meg minden este az operaházak és színházak széksorai, de az ott elférő százak helyett milliókhoz jut el az opera­zene. Egyébként rokonszen­vesen sikerült Szabó Rózsa és Rozsos István (kár, hogy nem hajlandó nevet változ­tatni­­ több nemzedék él még, amely nem tudja, nem is akarja elfeledni a néhány éve elhunyt kitűnő színész nevét!) bemutatko­zása. A tehetséges, sok­műfajú Abody Bélának vi­szont, őszintén szólva, nem a riport a legerősebb olda­la.­­ Helyesírás a képer­nyőn. Többször megfigyel­hettük már sajnos, hogy ez nem erőssége a tv-nek. A Krúdy-darabban kiírással jelezték a helyszíneket „Az alvinczy kastélyban”, így: kis a-val, de y-nal. Meg így: „A füredi Annabálon”, az utóbbit egybe írva. Rég kiderült: tízmillió magyar egyik gyenge pontja a he­lyesírás. Kár, hogy a tv ja­vítás helyett tovább ront ezen. • Tegnap este: Családi bol­dogság. Három Csehov novella szovjet filmen. Az elsőben (Unalom) leginkább a fátyolos nemságú fotografálás tetszett, a másodikban (Idegek) jószeri­vel semmi, a harmadikban (A bosszúálló) pedig úgy, ahogy volt, minden. Forgatókönyv­írója-rendezője, Andrej Ladi­­nyin, jól ért „csehovul” és ki­tűnően tud „filmül”. Szelle­mes, fantáziadús, szikrázóan tehetséges munka! • Három látványos bu­kás után a barkochba-já­­ték végre megtalálta (már a múltkori adásban) megfele­lő játékvezetőjét, Lux Alf­réd személyében. Tegnap este is jó volt, mondhatni: túl jó, mert önkritikát gya­korolt, holott nem volt hi­bás. A változatlanul buk­dácsoló zsűri volt a hibás, viszont soha nem jut eszébe elnézést kérni. És továbbra is slendrián a rendezés. Ki­írják a megfejtést: „Ludas Matyi lúdjai”. A zsűri vi­szont úgy tudja: Ludas Ma­tyi lúdja. Az élet semmi­lyen területén nem mind­egy, hogy egyes-, vagy töb­besszámról van-e szó, a barkochba sem kivétel. • A gyors­korcsolyázó­­világbajnokság elsősorban látványosság. Minthogy azonban már régen túlju­tottunk a némafilm kor­szakán, itt sem árt, ha köz­ben jó riporter viszi a szót. A zürichi csorbát most ki­köszörülte a tévé: Gyulai István személyében az in­­zelli sporteseménynek al­kalmas közvetítője akadt. (bt) Ezrek ünnepelték tegnap Mohácson a hagyományos busójárást. Drá­matöredék hő­s — remekmű WOYZECK AZ IRODALMI SZÍNPADON Huzattal letakart székso­rok, üres színpad. A józan reggeli hangulatot zene vágja ketté, a hadügymi­niszter és az ideológus duettbe kezd. Arról cserél­nek eszmét, hogy­­mit te­gyen az ember, ha élve akar maradni. A groteszk figu­rák — Ferencz László és Szilágyi István — az Iro­dalmi Színpad új produk­ciójának szereplői. Büchner két színműve, a Woyzeck, valamint a Leonce és Léna kerül a közönség elé feb­ruár 25-én, Léner Péter rendezésében. — Büchner két darabja színházi életünk adóssága — mondja a rendező —, hi­vatásos színházban ugyan­is nálunk még nem adták elő egyiket sem. Pedig ezek a művek is bizonyítékai annak, hogy Büchnernek a mai dráma és színház na­gyon sokat köszönhet. Brecht, az expresszionisták, a szociális dráma művelői valamennyien előfutáruk­nak tekintik. Meghökken­tően sokat tud mondani az emberről. A Woyzecket a világirodalom egyik nagy drámájának tartom. És ami színházi szempontból egyáltalán nem közömbös kérdés: kitűnő szerep Ma­daras Józsefnek. H UNGÁR IMRE KOS­­SUTH-DÍJAS ZONGORA­MŰVÉSZ önálló estet ad ma Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési köz­pontban. □ KÉT EGYÜTTEST lát vendégül márciusban az Operaház: 5-én és 6-án a tallinni Estonia Opera­ház balettegyüttese ven­dégszerepel nálunk. Műso­ruk érdekessége, hogy be­mutatják Bartók Csodálatos mandarinját a tallinni koreográfiával. Március 19-, 20- és 21-én Antonio Gades világhírű spanyol táncegyüttese lép fel új műsorral az Operaházban. MONDATOK A HAGYATÉKBAN A Woyzeck drámatöre­dék. Egy tervezett nagy dráma Büchner hagyatéká­ban fellelt néhány jelenet­részletéből állították össze, a töredék felfedezése után. Ebben a formában mutatja be az Irodalmi Színpad is? — Nem, Thurzó Gábor­ral, a dráma fordítójával egészen új változatát szer­kesztettük meg a jelenet­töredékeknek, s felhasznál­tunk a Woyzeckből kima­radt, de a hagyatékban megtalálható mondatokat is. Az új Woyzeck-drama­­turgiának a lényege egy hármas felosztás. Eszerint a színmű bemutatja a kizsák­mányolt Woyzecket, a meg­gyalázott Woyzecket és a lázadó Woyzecket. Filoló­giai-dramaturgiai munkán­kat segítette az előzetes ta­nácskozás Walkó György irodalomtörténésszel. — És a színpadi munka? — Tanulmányoztuk a Brecht-színház utolsó Woy­zeck előadásának gondola­tát és Bergmann stockholmi rendezésének felfogását. Persze, csak dokumentáció­ból, az előadásokra nem ju­­tottunk el. Ez inkább tájé­kozódás volt, mert termé­szetesen saját Woyzeck­­előadást szándékozunk te­remteni. NEM KLASSZIKUS A Leonce és Léna politi­kai szatíra. Büchner világ­nézetében és gondolkodásá­ban haladó, harcos politi­kus volt. Ennek megfele­lően ezt a darabját nem klasszikus vígjátékként, ha­nem politikai szatíraként adjuk elő. E szatírához Rónay György sanzonjaira Székely Endre szerzett zenét. A fő­szereplők: Csikós Gábor, Telessy Györgyi és Latabár Kálmán. A Woyzeckben Madaras József partnere­ként Dőry Virág játssza a másik főszerepet. (de)

Next