Esti Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-12 / 36. szám

• A Tízen túliak Társa­sága szerencsés címet­­ vi­sel, és sikeres. A siker tit­ka alighanem a gyerekek jó kiválasztásában rejlik. Szerkesztett, megbeszélt, a kérdéseket előre tisztázó műsorról van szó, másképp aligha lehetne ötven perc alatt annyi mindenről szót ejteni. A gyerekek mégis olyan természetesen mo­zognak, játszanak, kérdez­nek, mintha valóban abban a pillanatban rögtönöznék a műsort. Gratulálunk a második évfordulóhoz. • A Szülök, nevelője egymás közt című sorozatban tegnap este, a szokásosnál realistább módon közepették a veszé­­lyezetett gy­emmnkek probléma­köréhez. Főleg az volt rokon­szenves a műsorban, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem szűkítették le a veszélyez­tetettség okait; pontos képen ad­tak arról, milyen sok tényező játszhat közre a helyzet ilyen ,­mikulásában. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megoldásra is sok lehetőség van. • Érdekes riportfilmet készített Regős István Men­ni, vagy maradni... cím­mel. Fiatal értelmiségiek helyzetét vizsgálta, nem ál­talánosságban, hanem egy üzem, a győri Magyar Va­gon- és Gépgyár viszonyai között. A néző arra gondol­hatott, de jó lenne, ha üze­meink jelentős részében így fogadnák a fiatal diplomá­sokat. Aztán mindjárt­­azt is hozzá kellett gondolni a riporthoz, hogy viszonylag könnyű egy nagyüzemben komoly feladatokat adni a fiataloknak, ha az üzem fejlődik, dinamikusan vál­tozik, maga is megújul. Mit csináljanak ott, ahol ilyen lehetőségek nincsenek? Mindez­ természetesen nem von le semmit a győri pél­daadás értékéből. — bel — BBAajok A 36 éves Brigitte Bar­­dot Dél-Amerikában for­gat. Mexikóvárosban saj­tóértekezletet tartott. Ez­után írta róla az egyik nagy lap a következő ked­ves mondatot: „Alakja már régen nem hasonlítha­tó össze Raquel Welch­­ével. Azonkívül iszik, mint egy kefekötő.” Egy másik lapból: „Nem csoda, ha nem hagyja magát fényké­pezni. Az alakja miatt.. □ N. CSERVINSZKIJ zeneszerző balettzenét komponált a Hamlethez. Az új művet a leningrádi Ki­­­rov Opera- és Balettszín­ház mutatta be. A ko­reográfiát K. Szergejev ké­szítette, s ő is rendezte az előadást, N. Dugyinszkaja közreműködésével. □ MÓRICZ ZSIGMOND művei közül eddig kettőt: a Pillangót és a Légy jó mindhaláligot mutatta be az Állami Déryné Színház. Most Móricz egyik legsi­keresebb színpadi művét, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékot tűz­ték műsorukra, Szécsi Fe­renc rendezésében. Köszön a páncéllovag Iskolamester vagy varázsló? ♦ Othello és Otello - Az operarendezés titkai Mi a dolga az operaren­dezőnek? Bár már régen elmúlt az az idő, amikor a közönség főleg egy-egy szép hangért meg a parádés látványos­ságért ment el az Operá­ba, s a publikum ma mind­inkább a mű egészét akarja élvezni — mégis elég ke­veset tudunk arról, mi is az operarendező szerepe. Ta­lán ezért is­ aratott olyan nagy sikert a szakmán túl is, az operabarátok és ér­deklődők széles táborában a Zeneműkiadónál megje­lent új könyv, az Opera­rendezés, amelyet Huszár Klára, az Operaház ren­dezője írt. HAT ARCKÉP A múlt század közepéig a rendező valóban csak affé­le színházi ügyelő volt — tudjuk meg a könyvből —, nem a művet, a direktort képviselte, az előadás za­vartalan lebonyolításáért felelt. Ám iskolamesteri külde­tése, a művésznevelés ma is egyik része a rendező hivatásának. Másik ősi funkciója: a varázslóé, kul­tikus szertartások papjáé. Bepillantást nyerünk az opera­­ színpadi-mester­ségbeli műhelyébe, a jó szö­vegkönyv kialakításába. Forgatókönyvszerűen egy­más mellett láthatjuk pél­dául Shakespeare Othelló­­ja és Verdi Otellója szöveg­könyvének jeleneteit, kot­tarészletekkel is kiegészít­ve. Elemzi a könyv a kar­mester és a rendező kap­csolatát, a rendezés mun­kafolyamatát, a film és a tv hatását az operára, a szabadtér speciális felada­tait.. Ismerteti az operaren­dezés rövid történetét, va­lamint a modern operák színrehozatalának kérdé­seit. A könyv egyik legérde­kesebb része — mely a szakmán s az operarajon­gókon túl is sokakat érde­kel — az a hat kitűnő ren­dezői arckép, amelyet Hu­szár Klára Walter Fel­­sensteinről, Wieland Wag­nerről, Günther Rennerről, valamint Hevesi Sándor­ról, Oláh Gusztávról és Nádasdy Kálmánról fest. A két­ utóbbit különösen szív­­nesen, kiegészítve a két rendkívüli, s már életében legendává vált művészre jellemző anekdotákkal, me­lyeket a közelükben töltött évek során jegyzett fel a szerző. Mesteréről, Oláhról sok más közt elmeséli példáid, hogy operaházi szobájában egy középkori páncélzat állott. Ebbe rejtette el asz­­szisztemét, a mostani ki­tűnő tervezőt, Forrád Gá­bort. Majd sorban magához hívatta munkatársait, s az ajtó mellett elhelyezett pán­célzat előtt vett tőlük bú­csút. Amikor kezét nyúj­totta, Forrai, azaz a páncél­­lovag az illető vállára csa­pott. Ez a tréfa nemcsak Oláh játékosságából fa­kadt: a különböző reagálá­sokból és magatartásokból mérlegelte beosztottjai, ka­rakterét, értékét. Minden másodpercen vizsgáztatott. CSODA IGÉNYLÉS Nádasdyt a könyv a köl­tő-sámán - varázsló típusú rendezők közé sorolja, aki „a csodát igényli, éppen ezért vele is gyakran cso­da történik”. Tizenhat éve­sen, komolyabb zenei ta­nulmányok nélkül, lefordít­ja Puccini Schicchijét, úgy, hogy ezen tanul meg óla-* szül. Sok más kisebb és nagyobb „csoda” után be­üt az első nagy nemzet­közi siker: az 1938-as sze­gedi Turandot-előadás után meghívták a milánói Scalá­­ba rendezni. A határidő oly rövid volt, hogy csak re­pülővel érhetett oda. Ám annyi pénze nem volt. Bú­san ült be az Abbázia-ká­­véház asztalához, ahol Ru­di bácsi, az akkori főpincér megkérdezte, mi nyomja a szívét. Majd, hallván, mi­ről van szó, benyúlt a mel­lén­yzsebébe, kivette a re­pülőjegy árát, és letette az asztalra. „Majd visszaad­ja — mondta —, ha vissza­jön, mint a Scala sikeres rendezője.” „És ha nem kötik meg velem a szerző­dést?” „Ahogy én magát ismerem, megkötik.” K­j SZÖVEG A másik régi Nádasdy­­történet „áldozata” Rosier Endre. Nádasdy fordította magyarra Cilea: Adrienne Lecouvreur című operáját. Igyekezett a bonyolult cse­lekményt minél világosab­bá téve fordítani, s ez az igyekezet a bemutatóig sem szűnt meg. A nyilvános fő­próbán­ az ifjú Rosier egyik jeleneténél váratlanul meg­jelenik a színen egy lakáj, ezüsttálcával, rajta egy le­véllel. Rosier már a leg­szörnyűbb dolgokra gon­dolt, de végtelen fegye­lemmel felvette a levelet, amelyen a következő állt: „Remélem, van annyi lélek­jelenléted, még mielőtt megütne a guta, hogy az áriában a régi, tökéletlen szöveg helyett az itt közölt újat énekeld, Nádasdy.” Rosier elénekelte. Igaz, hogy utána meg akarta ver­ni rendezőjét és szeretett barátját, de szíve mélyén büszke volt virtuóz mutat­ványa sikerére. C VOR­SINTER­JÚ CALIGULA, CAPILLARIA Az Egyetemi Színpad si­keres sorozata, a Fiatalok a pódiumon ezúttal egy bu­dapesti színésznek ad szín­padot. Papp János, a Ma­dách Színház tagja tartja előadóestjét hétfőin a Pesti Barnabás utcában. — A főiskola után fél évet Szegeden töltöttem, ott állítottam össze, s­ mutat­tam be először a műsort — mondja. — Az est két része egymással vitázó két gon­dolati egység. Az első rész gerince Camus Caligula című drámájának tíz jele­nete — a dialógushoz a partner magnetofonról szó­lal meg —, amelyben Cali­gula végigjárja a kegyet­lenség, a pusztítás, a gyil­kolás, az emberek megve­tésének útját. Végül rádöb­ben: a kétféle boldogságból a rosszat választotta, az ő szabadsága, nem szabadság, az ő igazsága nem igazság. Minden jelenet után egy­­egy József Attila-vers kö­vetkezik, olyanok, mint A hetedik. Mindent hagyok, Tudod, hogy nincs bocsá­nat, Számvetés, Karóval jöttél. — A második részben a­z emberi lét szépsége, fáj­dalma, gazdasága fogalma­zódik meg. Karinthy Fri­gyes Capillariáját mondom el rövidítésekkel, összevo­násokkal. Ugyancsak tíz részre bontottam a művet; az egyes részeket József At­­tila-versek és Shakespeare­szone­ttek kötik össze. (be) Derűs történet mai fiatalokról: A SZABÁLYTALAN ÖTPERCEK­­ . Szinkronizált szélesvásznú bolgár film. Bemutató: február 16. Hazavezérlő csillagok FEHÉR FERENC KÖSZÖNTÉSE A Magyar Írók Szövet­sége és a TIT irodalmi­nyelvi szakosztálya ma dél­után baráti találkozót ren­dez, amelyen pályatársai, olvasói köszöntik Fehér Ferencet. A jugoszláviai magyar költő a Művelődés­­ügyi Minisztérium, meghí­vására érkezett, s egy hó­napot töltött Budapesten. A magyar irodalmi és szín­házi életet tanulmányozta. Beszélgetésünk során ott­honi munkájáról, közel­múltban megjelent köteté­ről kérdeztük: — Szegényparaszti szü­lők ötödik gyermekeként, négy évvel a háború után érettségiztem Kosztolányi szabadkai gimnáziumában. Első verseskönyvem, a Job­bágyok­­ unokái, huszonöt éves koromban jelent meg Újvidéken. Jelezte, hogy írói-erkölcsi felfogásaimat a népi írók határozták meg. Illyés Gyula például ne­kem nem csupán a modern mai magyar költészet vilá­gító fáklyáját jelentette pályám kezdetén ... Ma­gyarságról és európaiságról vallott nézetei a személyes élmények erejével hatott rám. Korán megtanultam, hogy az önismeret elvá­laszthatatlan a körülöttünk élő népek történelmének, művelődésének az ismerésé­­től. Amikor tehát az egyén és a közösség nyelvi meg­maradásáért vívtam küz­delmeimet, korszerűen ér­telmezett európaiság-esz­ményem arra kötelezett, hogy megtanuljam a körü­löttünk élő népek nyelvét, s belülről ismerjem meg történelmüket,­­ irodalmu­kat, életérzésüket. Így ju­tottam el egy olyan maga­tartás vállalásáig, amelyet már nem kezdhetnek ki a kételkedés, vagy a cinizmus divatos áramlatai. Az elkö­­telezettség számomra nem esztétikai kategória. A bácskai, bánáti, muraközi, szlavóniai magyarság hely­zetét föltérképezni szándé­kozó utazásaim és naplókö­tetem, a most megjelent Hazavezérlő csillagok — ■ életformát és írói progra­mot jeleznek. Annak jegyé­ben születtek, szerb, hor­­vát, szlovén, s úttörő vál­lalkozást jelentő macedón, albán és vajdasági román, szlovák versfordításaim, velük kapcsolatos esszéim, cikkeim is. — Szerepvállalásom tu­dom, nem egyedülálló, még csak nem is újszerű. Szere­tett barátom, Csuka Zoltán mondhatná el, hogy itt föl sem vetődhetik az „érde­mes-e” bizonytalansága. Napi elszámolásai­­ sem nyugtalanítják, azt, aki meggyőződéses munkája az Európa e tájain élő népek irodalmi-művelődési köze­ledésének. A mai olvasó, a mi olvasónk, tapasztalásom szerint, mellébeszélésnek tartja, az író magánügyként fogja fel az elidegenedés, az egzisztencialista életérzés átplántált változatait. Élete, sorsa nagy kérdéseire föld­szintes válaszokat vár, eh­hez pedig az írói önismeret erkölcsi fedezete kell. Ilyen önismeret nélkül irodalmi közvélemény sem létezik. Olga Lepesinszkaja ismét Budapesten. A világhírű szov­jet balettmesternő az Opera balettkarának gyakorla­tait vezeti. (MTI fotó : Keleti É­va terv.) Toldi estéje az Irodalmi Színpadon A következő hetekben, hónapokban , is­mét néhány jelentős irodalmi alkotást tűz műsorára az Irodalmi Színpad. Február végén, 25- én tartják a premierjét Georg Büchner német drá­maíró két egyfelvonásosá­­nak, a Woyzeck-nek, illet­ve a Leonce és Léná-nak. Woyzeck szerepét Madaras­­József játssza, a többi sze­repben, Dallos Szilvia, Dő­ry Virág, Miklóssy György, Bozóky István, Újréti László, Somhegyi György, Ferencz László, Telessy Györgyi, Szilágyi István, Harkányi Ödön és Fodor Tamás mutatkozik be. A Leonce és Léna című ko­média főszereplője Latabár Kálmán lesz. A két egyfel­­vonásos rendezője: Léner Péter. Oratóriumváltozatban Szendrő József rendezésé­ben mutatja be március 7- én Arany János Toldi esté­jét az Irodalmi Színpad. Toldit Dömsödy János sze­mélyesíti meg. Váci Mihály emlékére áprilistól a költő műveiből irodalmi esteket rendeznek a Nagymező ut­cai színházban. A televízió hamarosan szalagra rögzíti az elmúlt évad egyik leg­­na­gyobb sikerét, Peter Weiss: Makinpot úr című zenés játékát. A toborzóliszt. Az Univer­sitas­ együttes ma este mutatja be az Egyetemi Színpadon George Farquhar A toborzótiszt cí­mű komédiáját, Szántó Ju­dit fordításában, Zsámbéki Gábor rendezésében. To­vábbi előadások február 13-án, 28-án és március 13-án és 28-án, valamint április 16-án este lesznek. Nemzetiségi est Délszláv és német nem­zetiségi estet rendez hol­nap délután a Fővárosi Művelődési Ház és a Nép­művelési Intézet. A műsor­ban délszláv és német nép­művészek, népi együttesek, lépnek fel. Szerepel a nem­zetiségek táncfeldolgozásait bemutató debreceni népi együttes, a magyarországi nemzetiségek központi táncegyüttese, a soroksári Táncsics Mihály Művelődé­si Ház német nemzetiségi táncegyüttese és a VDSZ Bartók táncegyüttese. A műsor keretében bemutat­ják a Busójárás című fil­met. A nemzetiségi est ke­retében az együttesek veze­tői és a szakemberek vitát is tartanak a népzene szín­padi feldolgozásáról, a mű­sorokban bemutatott ko­reográfiákról. A Fővárosi Művelődési Ház előősar­­kában délszláv és német népművészeti kiállítást is láthatnak az érdeklődők. Műszaki diákklub Műszaki diákklub alakult Csepelen, a­ Radnóti Miklós Művelődési Házban. A programban kutatóintéze­tek, üzemek, intézmények látogatása szerepel, előadá­sok, filmvetítések, viták várják az érdeklődőket. ' *

Next