Esti Hírlap, 1971. március (16. évfolyam, 50-75. szám)

1971-03-01 / 50. szám

• A költőre nemcsak saját versei jellemzőek, jellemző az is, a világiro­dalomból kiket választ ki magának arra, hogy műfor­dításaiban megszólaltasson. Kikhez érzi magát közel, kiknek a költészetében ta­lál eszmei testvériséget. Brecht, Voznyeszenszkij, Enzensberger, Gianni Toti költeményei ilyen értelem­ben vallottak az őket ma­gyarul megszólaltató költő­ről, Garai Gáborról. Érde­kes, jó műsor volt ez, a szombati kora esti verses program. Jó volt nemcsak az elhangzott versek miatt, hanem, mert a szerkesztő alkalmat adott magának a költő műfordítónak is a megszólaltatásra. Már több­ször leírtuk, hogy a tele­vízió verses műsorainak­ készítői, nagyon rokonszen­ves módon, mindig új és új formáját keresik és talál­ják meg a műfaj képer­nyőn való közvetítésének. Az oldottabb hangulat ked­véért ezúttal az előadómű­vészek töltötték be a köl­tőt kérdező riporter szere­pét. Az elgondolás azon­ban nem vált be teljesen, a merev ültetési rend le­vett az est természetességé­ből. • Érdeklődéssel vettük tu­domásul, hogy egy új techni­kai eljárás segítségével ezentúl cinemascóp filmeket is végig­nézhetünk az aprócska képer­nyőn. A technika emberei iránti csodálatunk azonban né­mileg megcsappant, amikor gyakorlatban láttuk az ered­ményt. A Pál utcai fiúk, vall­juk meg, egy keskeny szala­gocskán nem volt az a kimon­dott élvezetes látvány. De a bizalom élteti bennünk a re­ményt, hogy majd kitalálnak ehhez is egy masinát, aminek segítségével a cinemascóp is fi­lm."S­zent filmként kerül elénk.­­ Vidáman telt a Dak­­tari folytatása. Sőt, kész kabaré volt, ahogy monda­ni szokták. Két hősünk azokkal a strucctojásokkal! Igazán kiérdemelték a ne­vetést, bőr, van olyan gya­núm­, hogy nem ilyen szán­dékkal játszatták el velü­k­ a kotlóst a film készítői. Judy, a csimpánz azonban, me­gkönnyebbülésünkre, to­vábbra is megőrizte méltó­ságát. • A jeges hétvége lát­ványos szórakozást szer­zett. Nagyszerű produk­cióknak lehettünk szemta­núi és persze, ha igazság­talannak tartottuk, szidhat­tuk a zsűrit egy-egy szűk­keblű pontozás után. Ami ugyancsak hozzátartozik a tévés szórakozáshoz, ha va­­valamilyen versenyről van szó. Viszont annál nagyobb megelégedését vehettük tu­domásul, hogy ezúttal a riporteri közvetítés olyan volt, amilyennek lennie kell: közölte a szükséges információkat, de nem to­lakodott a látvány elé. (bársony) Fischer Annie - lumen Több hetes külföldi hangversenykörútra uta­zott Fischer Annie zongo­raművésznő, aki az utóbbi napokban Svájcban és Franciaországban koncer­tezett; ez idő szerint Lon­donban tesz eleget szerző­dési kötelezettségének. Kö­vetkező állomáshelyei: Amszterdam és Hága. Líra a létra tetején A holdbéli csónakos a Tháliában Pávaszem királykisasz­­szony egy hosszú szárú lét­ra tetején mondja el a da­rab gyönyörű nyitósorait. Lehet az ilyesmi egyszerű rendezői ötlet, látványos­ság, ügyeskedő kezdés, hogy aztán a nagyérdemű kö­zönség odafigyeljen azokra a kezdő sorokra. Most azonban valahogyan A holdbéli csónakos lénye­gét, vagy legyünk ponto­sabbak, Weöres Sándor költészetének, érdekes sa­játosságát ragadta meg és előlegezte ez a nyitás. A leheletfinom piheágyban fogant, ködben, égben, csil­lagokban úszó költői ha­sonlatok időnként leszáll­­nak egy rendőr bajuszára, vagy egy létra fokára, és a magyar nyelv szavaival, hangjaival olyan tréfás, já­tékos bohócmutatványt produkálnak, hogy nagy­fokú nyelvi érzéketlenség kell nem élvezni ezt a köl­tői bűvészmutatványt. * Ez a mennyből, Holdból, csillagokból táplálkozó köl­tészet Weöres fantáziájá­nak elképesztő bukfencei révén természetes kapcso­latba kerül a vízvezeték­szerelő cégtáblájával, a félelmetes majomország-­gal és az éjszaka csendjé­ben málló falú házakkal. Az eredetileg bábszínpad­ra íródot­t A holbeli csóna­kos meg egyenesen költé­szetének, talán annak is legértékesebb , részének ilyenfajta gyűjteménye, amit Kazimir Károly, a rendező a legtermészete­sebb mozdulattal egészíthe­tett ki egy sor Weöres­­verssel, s még aktualizál­hatott is benne Sharon Tate gyilkosságával, vagy a konvertibilis valutával. A holdbéli csónakosnak nincs meghatározott játékideje, éppen úgy évezredes mese a Holdba vágyó, kérők ül­dözte királykisasszonyról, mint egy beatbálvány után holdkórosan szaladgá­ló, mai tinédzserről. ★ Be kell vallani, erre a me­sére — még szimbólumai­ban sem — nem nagyon sza­bad, vagy legalábbis nem­­nagyon kell figyelni. A lét­ra tetején lírával, groteszk­kel zsonglőrködő poézisre kell odafigyelni, mert az a darab igazi értéke. S ha az előadás két és fél órája alatt nagy élvezettel tehet­tük ezt, ez elsősorban azért van így, mert ezt a fajta költészetet kibontotta és a színházművészet sokféle eszközével gazdagította a produkció. A fel­legek között járó lírát természetesen Páva­szem képviselte. Venczel Vera őszinte, megkapó tisz­tasága, minden magakelle­­tés nélküli egyszerűsége úgy jelenítette meg az el­vágyódást tőlünk, köznapi halandóktól, a Holdba, hogy már-már vele indul­nánk az égbe vivő máglyá­ra. Csíkos Gábor jó partne­re, aki talán egy fokkal pó­­diumszerűbben szólaltatja meg Medvefia szerelmes lí­ráját, mint Pávaszem, de valóban „mackós” férfias­sága, rugalmas földhözta­­padtsága látványban, s játékban is szerencsés el­lenpólusa Pávaszem égbe sóvárgó lírájának. A már-már testetlen líra vaskos ellenpólusa a da­rabban a három megeleve­nedő bábu. Szabó Gyula rendkívül jóízűen, a bábu és a bábu mögül kikacsin­gató színész kettősségével az előadás legvidámabb perceit szerzi mint Vitéz László, Esztergályos Ceci­lia bűbájosan, akrobatiku­­san, önirónikusan együgyű Paprika Jancsi mellette. (Bolond Istók halványabb figurájában Monori Lili egysíkúbb mint társai.) Felsorolni is alig van hely az előadás sole kitűnő közreműködőjét, például Harsányi Gábor foglárját és majomparancsnokát, Gór-Nagy Mária Lapátos hindunak nevezett cigány­asszonyát, a kérők kitűnő négyesét, Peti Sándor Jég­királyát. De szólni kell még feltétlenül az előadás néhány jól sikerült, hatás­­keltő eszközéről. Például az Omegáéktól származó „csó­nakos”-számr­ól, a kabuki színházból származó panto­mim-verekedésről, Vitéz László kettéfűrészelésének bűvésztrükkjéről. Azért kell minderről kü­lön szólni, mert néhány véglettől eltekintve, végig Weöres lírai-groteszk játé­kosságának, bakugrásokban is közlekedő fantáziájának szolgálatába állt mindez. S ez a helyén való szolgálat szabott határt, s fogta egy­ségbe a furcsa látványossá­got, amikor a líra a létra tetejéről szólalt meg — ha­tásosan. Bernáth László Venczel Vera és Csíkos Gábor □ ÁGH ISTVÁN harma­dik verseskönyve A tündér megkötözése címmel jelent meg a Magvető Kiadónál. □ ZALKA MIKLÓS új kötete, A dzsungel vére, Vietnam egyik falujának­­ állít emléket. Elmondja la­kosainak mindennapi éle­tét, küzdelmét és szokásait. □ BENEDEK MAR­­CELLNEK Arany Jánosról szóló írása megjelent a Gondolat Kiadó Nagy ma­gyar írók című sorozatá­ban. A BAJOR GIZI JÁTÉ­KAI címmel írt életrajzot Galsai Pongrác. □ BOHÓC a címe egy új, háromtételes­­ zenekari műnek, Vincze Ottó kom­ponálta a rádiózenekar ré­szére. A Bohócot Hidas Frigyes vezényli." □ A BARÁTI EGYIP­TOMI nép mesekincséből ad válogatást a Guha a szószéken című kötet, amely az Európa Népek meséi sorozatban jelent meg. A meséket Prileszky Csilla fordította. A Madách Színházban újra műsoron SZOPHOKLÉSZ: OIDIPUS KIRÁLY A címszerepben: GÁBOR MIKLÓS Márciusi előadások: 5-én, 12- én, 14-én, 17-én és 25-én BÜCHNER SZENVEDÉLYE Woyzeck, a kiszolgáltatott Georg Büchner két egy­­felvonásosát mutatta be az Irodalmi Színpad. Noha a mindössze 24 évet élt szer­zőt a múlt század első felé­ben alkotott néhány műve nyomán a világirodalom a legnagyobbjai között tart­ja számon, ez a két szín­padi alkotása keveset sze­repelt magyar színpadon. Az Irodalmi Színpad be­mutatója így jelentős vál­lalkozás. A megvalósítás azonban ennek mögötte marad. A Leonce és Lénában messze mögötte. Egy vásá­ri komédia és egy mai fia­talokról szóló darab kellé­kei, jelmezei, „szerelése” (tervező: Meluzsin Mária), és a legkevésbé sem szelle­mes díszletei (tervező: Szinte Gábor) keverednek egymással a színpadon. Csupán ebből a kettősség­ből, a napjaink kamaszdi­vatját a komédiába építő szándékolt anakronizmus­ból sejthető Léner Péter rendező szándéka. Az, hogy az ostoba udvari élet és a vele járó kényszerűsé­gek elől szökő királyfi és királylány alakját a mába helyezze. De csak a ruhák voltak maiak, az előadás sehová sem jutott el, és azt is csak döcögve tette. A ragyogó lehetőségeket adó komédia belefulladt az egységes rendezői elképze­lés legteljesebb hiányába. Ez fejeződik ki a színészek egymástól teljesen eltérő játékstílusában is. Szilágyi István és Ferencz László a két udvaronc figurájában pantomimhez közelítő, stilizált játékot nyújt, Mik­­lóssy György komédiázása a realistább megjelenítés­hez közelít, Istabár Kál­mán Popp királya operett­­humort közvetít, önmagá­ban valamennyiük alakítá­sa jó. Akárcsak Dallos Szilviáé és Telessy Györ­gyié, ők viszont már tel­jesen a realista játékstílust képviselik. Madaras Jó­zsef mai ruhába öltöztetett kedves, vidám Puck. De hogy jön mindez egymás mellé? Dőry Virág és Fo­dor Tamás rövid szerepé­ben helyén volt. Nagy ren­dezői melléfogás Somhegyi György egy tősgyökeres népszínműből szalasztott, harsány iskolamestere. És végül elhibázott választás volt az egész komédiát tar­tó királyfi szerepét Csikós Sándorra bízni. Leonce­ a jellegtelen, halvány, egye­lőre gyenge ahhoz, hogy rá épüljön az előadás. A Woyzeck valamivel­­egységesebb színpadi mun­ka az Irodalmi Színpadon. Büchner szenvedélyes sza­va az ember szociális el­nyomorítása ellen, összetett és mély lélektani ábrázolás­­módja, s e kettőből fakadó korszerűsége magyarázza, hog­y a Woyzeck az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli a világ színpadain. A tö­redékben maradt jelenetek sorrendbe állításának több változata ismeretes. Léner Péter és a fordítást végző Thurzó Gábor rekonstruk­ciója a testi és lelki meg­­nyomorítottságtól a szem­beszegülés indulatáig ve­zeti Woyzecket. Madaras József őszinte, szép játék­kal érzékelteti az élet leg­alsó szintjén élő, kiszolgál­tatott ember űzöttségét, zaklatottságát. Az viszont vitatható, hogy az előadás Woyzecket már az elején az őrület tü­neteivel mutatja, s nem az embertelen körülmények­ből eredő folyamatnak fog­ja fel megzavarodását. Ugyancsak merészebben él­hetett volna az előadás an­nak ábrázolásával, hogy ez a semmivé taposott kisem­ber mindenkinél mennyivel magasabbra növekszik tar­tásában, gondolkodásában, erkölcsében. Dőry Virág tisztes igyekezettel hozta elénk Woyzeck asszonyát, de adós maradt ennek a bo­nyolult lélektanú szereplő­nek a sokrétű ábrázolásá­val. Miklóssy György kapi­tánya és Bozóky István doktora sikerült portré-ta­­nulmány. Szilágyi István puszta megjelenésével tu­­dott tragikus légkört te­remteni. Újréti László, Somhegyi György, Ferencz László, Telessy Györgyi, Harkányi Ödön, Fodor Ta­más jól illeszkedő fogaske­rekei voltak­ az előadásnak. A verseket Rónay György fordította stílusosan. Bársony Éva Éneklő rajok és mini-színjátsz az úttörő-születésnapon Csapatdöntőkhöz érke­zett a főváros mintegy 110 000 piros- és kéknyak­­kendős pajtásának verse­nye, az idei kulturális se­regszemle gazdag vetélke­dősorozata.­­ A versenyek a negyed­­százados születésnapjára készülő gyermekmozgalom ünneplésének jegyében pe­regnek. A seregszemle nyitánya­ként, az őrsi „ki mit tud”-okon dőlt el, akik juthatnak tovább a raj­­vetélkedőkre. Ezekben a napokban már a csapat­­döntőkre készülnek a pajtások. Több ezerre tehető­ a „mi­­niszínjátszók” tábora is. Márciusban mintegy 320 budapesti úttörőcsapat vá­lasztja meg „művészkül­döttségét” a további verse­nyekre. A több mint hét­ezer kisdiák részvételével zajló vetélkedők legjobbjai tavasszal reprezentatív be­mutatón adnak számot tu­dásukról. Többek között itt alakul ki az a gárda is, amely meghívót kap az idei kulturális seregszemle országos bemutatóira, a zenekarok április 5—8 között Egerben sorra ke­rülő fesztiváljára, az „éneklő rajok” szente­si találkozójára és az isko­lai kórusok veszprémi fesz­tiváljára. (MTI) RUZICSKAY GYÖRGY festőművésszel beszélgettünk. — Legkö­zelebbi kiállításom Düssel­dorfban lesz. Az anyagot már kiválasztották. A hi­deg idő elmúltával vissza­költözöm Szarvasra, de már tíz műterembe, amelyben serényen kell dolgoznom, sőt, szabad falait is deko­rálni fogom. Bánk: llosfalvy Nagyszabású operafilmet tervez a televízió. Elkészí­tik Erkel Ferenc Bánk bán című zened­rámájának tel­jes filmváltozatát. Rende­zője Horváth Ádám lesz. Bánk szerepét előrelátha­tóan llosfalvy Róbert fogja alakítani.

Next