Esti Hírlap, 1971. március (16. évfolyam, 50-75. szám)
1971-03-15 / 62. szám
• Microfon asztal. Ez a bútordarab itt csupán jelképe akar lenni annak, hogy egy gondosan összeállított műsor, minden erénye ellenére, miért nem tudott igazán hatni ránk. A Parasztok élén című adásról van szó, amelyben Achim L. Andrásra emlékezett a tévé, dokumentumokkal, visszaemlékezésekkel. A száz éve született parasztvezér vonásait igyekezett felvillantani a műsor. Ehhez meg is találta az eszközöket, mégis: az adásra valamilyen távolságtartás volt jellemző, amit leginkább a mikrofonasztal mögött, könyvei és papírjai között ülő riporter képével tudok érzékeltetni. A közlés oldottsága, bensőségessége hiányzott a tartalmas félórából. • „Kaptafa szerint” készült műsornak: éreztem a Műsorainkat ajánljuk tegnapi adását, ugyancsak egy apróság, a közlés formája miatt. Ebben a programban a nézőhöz, mint közeli ismerős, sőt, barát, szól a tévé. Eleve olyan a kettőnk közti kapcsolat, hogy kíváncsian és bizalommal hallgatom, az előttünk álló hét programjainak ismeretében mit ajánl nekem, mihez csinál gusztust. De mintha hivatalból tenné ezt, úgy viselkedett tegnap. Nem érződött az ajánló egyénisége — az egy kivétel a keddi műsorról Maróti Lajossal folytatott beszélgetés —, egyszerű műsorismertetés volt, illusztrációikkal. • Hauptmann nevezetes „tolvajkomédiáját’’. A bundát láthattuk viszont a Klasszikusok tévéfilmen sorozatban. Ezúttal német változatban. Legutóbb — nem is olyan nagyon régen — magyar változatban szerepelt a képernyőn. A mostani bemutató kétségkívül jól kidolgozott, a naturalista drámát aprólékosan képre fogalmazó feldolgozás volt, és egy kitűnő színésznő, a Wolffnét alakító Inge Meysel kiváló játékát nyújtotta, mégis, talán indokolatlan, ugyanazt a darabot a magyar feldolgozás után még egyszer műsorra tűzni. Ha ugyancsak nem az összehasonlítás szándéka vezette a tévét. • Igazságtalan lenne a feltételezés, hogy a műsorváltozással jól jártunk, írjuk le csupán azt, hogy szombat este a Herb Alpertet és együttesét bemutató kisfilm nagyon jó szórakozást nyújtott, ötletes, mozgalmas jelenetekkel és nagyon jó zenével szerzett jó órát. • Nem új, de jó leírni: a Delta, mint mindig, ezúttal is érdekes, jól összeállított műsorral jelentkezett. Annál gyengébb volt az Angyal legutóbbi kalandja, az ötlettelen, nehezen döcögő és a legkisebb mértékben sem talányos történetével. (bársony) A Pilvax dédunoka Az első Talpra magyar ♦ Haynau segédtisztje A cseresznyefa doboz titka Az asztalon a Gierglszülők képe. A név csak a művészettörténészek számára ismerős: a férfi a múlt század első felének kitűnő ötvösművésze volt. Kevesen tudják, hogy leánya. ..a szép Pilvaxné, aki naphosszat a kasszában ült”, a márciusi ifjak egyik múzsája volt. Az utolsó fénykép 1908-ban, nyolcvankét éves korában készült róla. A kép hátterében egy bölcső, benne a dédunoka, aki több mint hat évtized múltán kissé meghatottan nézegeti a Fehérvári úti lakásban a hajdani felvételt. Nevezetes kokárda — Ez az egyetlen emlék a dédnagymamáról? —kérdezem — Ó, nem — ingatja fejét Harmatzi Béláné, akinek a vonásain nem nehéz fölfedezni a Pilvax-család jellemzőit. — Bár a legértékesebbek már nincsenek nálam. Körülbelül nyolc évvel ezelőtt ajándékoztam a Magyar Tudományos Akadémiának a Talpra magyar egyik legelső nyomtatott példányát, amelyet annak idején dédapám, Pilvax Károly Petőfiéktől kapott közvetlenül azután, hogy a Landerer Nyomda sajtói 1848. március 15-én kinyomtatták a verset. Néhány éve a Vendéglátóipari Múzeum őrzi dédapám kokárdáját, s azt a nemzetisémű szalagot, amelyet 123 évvel ezelőtt viselt. Azért, persze, itthon is akad egy és más — mondja, s egy intarziával díszített cseresznyefa dobozt vesz elő. Fényképek, levelek, megsárgult borítékok kerülnek elő belőle. Egy babérlevél Kossuth turini koszorújából. Egy kis zöld zacskó, nyakán piros-fehérzöld szalaggal, benne néhány göröngy Pilvaxné dicsőszentmártoni sírjáról. Egy kép az ifjú Pilvaxházaspár Bajza utcai lakásáról. Kufstein madártávlatból — Látja az íróasztal fölött ezt a kis rajzot? — mutat a kép egyik pontjára a fölöttébb fiatalos dédunoka. S néhány pillanat múlva az eredeti rajz is előkerül, két üveglap közé szorítva. Az egyik oldalán börtöncella látható rajta, a másikon a kufsteini vár vázlata madártávlatból. A megsárgult tusrajzon az évszám: 1864. — Pilvaxné lányának a férje rajzolta le annak idején kufsteini börtönét, ahol raboskodott. Jóval 1848 után, tudniillik az ötveneshatvanas években is gyanúsak voltak a Pilvax vendégei, akiket spiclik és titkosrendőrök serege szimatolt körül. Dédanyám elmondta anyámnak, hogy neki — Haynau parancsára — az aradi tizenháromkivégzőjének egyik segédtisztje próbált udvarolni. S közben állandóan arról faggatta, hogy a vendégek közül kik rokonszenveznek titokban a márciusi eszmékkel. Petőfivel kapcsolatban pedig megfenyegette: ha álruhában föltűnne a költő, akinek halálában az idő tájt még egyáltalán nem voltak biztosak, azonnal jelentse, különben maga is könnyen Kufsteinbe jut. A Forradalom Csarnoka A terror korszakáról tanúskodik a cseresznyefa doboz titkos rekesze, amelyhez csak az alsó szegély eltávolítása után lehet hozzáférni. Igaz, már nem zár olyan tökéletesen, mint száz évvel ezelőtt, de, erről a játékos kedvű kisunokák tehetnek. Akiknek a nagymama időnként éppúgy mesélt a legendás hírű Pilvax kávéházból, amelynek vérpiros táblájára az 1848-as március idusa után fehér és zöld betűkkel írták rá: A’ Forradalom Csarnoka, mint ahogyan neki meséltek a dicsőszentmártoni házban, majd az első világháborús menekülés idején, amikor elásták az emléktárgyakat. 1944—45-ben például egy nagytétényi ház kertjének mélye rejtette a Pilvax-család kávéscsészéit, s a többi emléket. V. M. Reneszánszműsor Márai Enikő és a Kalákaegyüttes március 22-én, hétfőn este 7 órakor mutatja be az Egyetemi Színpadon Reneszánsz-show című műsorát. Néhányan az est szerzői közül: Ben Jonson, Rabelais, Shakespeare, Villon; részletek hangzanak el a Carmina Buranából, szerepelnek továbbá a műsorban kicsapott papok, diákok pajzán versei és dalai. Orfeo szerelme Folytatja premiersorozatát az Irodalmi Színpad, Arany János. Toldi estéjének nemrég bemutatott oratóriumi változatát követően újabb premier következik, Mikes Lilla előadóestjére először 20-án kerül sor. Megkezdődtek Győre Imre Orfeo szerelme című drámai költeményének próbái is. A művet Szendrő Ferenc állítja színpadra. A darab kísérő muzsikáját José Arzamendia zenéjéből állítják össze. A főbb szerepekben Bozóky István, Madaras József, Molnár Tibor, Somhegyi György, Döry Virág, Csikós Sándor, Fodor Tamás, Verdes Tamás, Telessy Györgyi, Ambrus András és Harkányi Ödön mutatkozik be. ha március 15-e és 27-e között a CENTRUM CSEPEL ÁRUHÁZBAN VÁSÁROL, PERFIKONFEKCIÓ-KIÁLLÍTÁSUNKON Minden kedves vásárlónknak, aki férfiöltönyt vagy férfikabátot vásárol, ajándékkal kedveskedünk. Március 20-án 10-től 11-ig divatbemutatót tartunk, amelyre önt is meghívjuk. Tévéjáték készül Bessenyei György Ágis tragédiája című drámájából. Az 1772-ből származó mű tévéváltozatát Marton Endre rendezi. Képünkön a két főszereplő: Bessenyei Ferenc és Tyll Attila. (MTI foto — Tormai Andor felv.) □ SZÁLLJ KÖLTEMÉNY címmel József Attila életéről és költészetéről írt könyvet Fodor András. A kötet a Móra Ferenc kiadó Nagy emberek élete sorozatában jelent meg. □ VÁCI MIHÁLY emlékének adózik március 17- én az Egyetemi Színpad irodalmi estje. Bevezetőt Ratkó József mond, közreműködik : Bodor Tibor, Jancsó Adrienne, Márai Enikő, Papp János és Répássy András. A műsort Surányi Ibolya szerkesztette. □ A NAPJAINK szerkesztősége március 29-én rendezi az Élő Napjaink sorozat második estjét a miskolci Művész Klubban. A szerzői est vendégei: Serfőző Simon, Császár István és Varga Lajos. FŐ MAGYAR SZEMTANUK A PÁRIZSI KOMMÜNRÓL. A Kossuth kiadó gondozásában megjelentkötetben Erényi Tibor Bényei István, Frankel Leó, Szederkényi Nándor, Sz. Török János és Ugrón Gábor írásait gyűjtötte össze a százéves történelmi eseményről. □ CSOMA SÁNDOR NAPLÓJA a címe Magyari Lajos erdélyi költő könyvének, amelyben Körösi Csoma Sándor utazását mondja el 13 énekben. Könyvét Csomakőrös lakóinak ajánlja. A kötet borítóját Jecza Péter szobrának Körösi Csoma feje díszíti. Karikacsapás TABI-PREMIER A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZBAN Kedvenc humoristámnak van egy remek és bölcs humoreszkje. Ebben elmondja, miként szökött haza a messzi orosz frontról egy vödörrel a kezében. Gyalogolt, gyalogolt, ezer kilométereken át, senki sem tartóztatta fel, mivel nyilvánvaló volt, hogy vízért ment valahová. Már honi földre ért, amikor egy őrmestertől kapott két hatalmas pofont, a vödörnek ugyanis nem volt feneke. Ezen alaptörténet szerzőjét Tabi Lászlónak hívják. Ugyanő sok év óta vonul át színpadi szerzőként színházainkon. Vödre ezalatt nagyon sokszor teli volt. Ilyenkor százas szériák jelezték útját, sikerült azt nyújtania a pestieknek, amire oly tikkadtan és joggal várakoznak: jóízű nevetést. Mindig mai témával, szellemesen, ötletesen. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a vödörben, amellyel színpadi vándorútja során most a József Attila Színházba érkezett, semmi nincs. A vödör ezúttal kétségkívül lyukas. Az a csöpp ötletecske egykettőre kicsurog rajta. Ez az ötlet ezúttal ennyi: egy ifjú lány színésznő szeretne lenni. Igaz, kissé dadog. Ám ez nem gátolja olthatatlan vágyában. Megzsarolja hát hivatali főnökét — ki kínosan ügyel arra, hogy beosztottjaival ne kezdjen szerelmi viszonyt, —, azt állítva, hogy az igazgató egy önkívületig részeg éjszakáján megtámadta őt. Az igazgató hozzálát, hogy összeköttetései révén színpadra juttassa a hölgyet. Kéz kezet mos alapon. Mindenki nyújtani tud valamit, egyúttal kapni is szeretne érte. Egyik „nexus” láncszemként kapcsolódik a másikba. S szegény Bodrogi, mint igazgató, így kiált föl néhányszor, e hosszú láncot gombolyítva: „Csak már látnám a végét!” A néző szívesen fölkiabálna: ő már látja. Tudja, mert készült, olvassa a Lúdas Matyit és ismeri a humoreszkek szerkezetét. A Karikacsapás című új Tahi-darab ugyanis egész estét betöltő másfél flekkes humoreszk. Csupán amit a vicclapban egy-egy mondat jelezne, annak illusztrálására itt sorra színre lép a társulat egy-egy tagja. Némelyiküknek — mint a dadogós lányt alakító Tóth Juditnak, meg Káló Flóriánnak, Szabó Ottónak — jóvoltából gyakorta nevetni is módunk nyílik. És még egy „lelemény”. A darabbeli igazgatónak titkárnője is van (Voith Ági)! A titkárnő ugyan elipszilonnal írja a sertéskarajt, de szexben és kávéfőzésben kiváló. Ennek a végsőkig lecsontozott titkárnő-motívumnak a színreviteléhez akkora óvatosság kell, hogy az szinte már bátorság. A karikacsapás színre kerülése aligha mehetett oly egyszerűen, mint a karikacsapás. Erre vall, hogy, a darab születése idején, a szöveg tanúsága szerint, nemcsak a szabolcsi árvíz zajlott, hanem állt még a Hungária kávéház is. Fencsik Flóra Angela Davisnek Az Illés-együttes bemutatta a sajtónak és a fiataloknak most megjelent új nagylemezét. A nagylemez egyik oldalát az emberi jogok deklarációjának szövege ihlette. A kiáltvány szövegének részleteit Mensáros László mondja; tételeire oratóriumot írt és ad elő az együttes. Az oratóriumot Szörényi Levente és Bródy János, Angéla Davisnek ajánlják. Régi téglákat gyűjt Lelkes tagja az abonyi múzeumbarátok körének dr. Keszei Gyula főállatorvos. Az amatőr régész két évvel ezelőtt új kutatási területet választott: gyűjteni kezdte az 500 éves községben fellelhető régi téglákat. A jellel, névvel vagy csak monogrammal ellátott öreg téglák értékes adatokat adhatnak a község településtörténetéhez. A betűket a falu korabeli térképei, írásos dokumentumai alapján fejti meg. A már csaknem 500 darabos gyűjteményét az abonyi falumúzeumban őrzik, de a legértékesebbeket, közülük is egy 1688-ból, a község Tabán nevű településéről származót otthonában tartja.