Esti Hírlap, 1971. március (16. évfolyam, 50-75. szám)
1971-03-28 / 72. szám
• Bajok Soames körül címmel lapunk nemrég rámutatott arra a jelenségre, hogy sok nő „ellendrukkere” Galsworthynak. Amíg az író, s a tv-filmváltozat készítői titkolatlan ellenszenvel ábrázolják Soames Forsyte-ot, addig honunk szebb lelkű hölgyeinek egy része épp ellenkezőleg, Irene-t ítélte el, hogy ugyan mit nyavalyog annyit? Nemhogy boldog lenne ezzel a gazdag, nemes, előkelő, jóképű férfival, akinek tartása van. Nos a tegnapi, 12. folytatás valószínűleg e hölgyek jó részét is szembe fordította Soames-szal: a „feleségem, vagy leendő gyermekem (örökösöm!) élete”-konfliktusban oly nyíltan kimutatta a foga fehérjét. S e nevezett nézők Ján Irene-t is szívükbezárták, végül, hisz’ oly szelíd és tiszta boldogságban él a női nézők rokonszenvet is élvező derék Forsyte-tal, a művész Jo-val. • A szép ünnepi Bartók-hangverseny élményt jelentő eseménye Kocsis Zoltán megrendítő zongorajátéka volt. Kár, hogy későn indult a Monitor, a jelzett időpontnál is tíz perccel később, 10-kor. Emiatt feltehetően kevesen látták, pedig olyan színvonalasan, gazdagon, változatosan mutatták be Latin-Amerikát, az aztékoktól Theodor Rooseveltig, hogy sajnálhatja, aki a műsor helyett az alvást választotta. Az unalom még halványan, percekre sem lopakodott be az adásba. Izgalmas és érdekes történelmi, földrajzi, gazdasági, kultúrhistóriai és politikai előadást kaptunk, szóban és képben. A legnemesebb ismeretterjesztés volt ez, ahol az igényes szándéktól semmiben sem maradt el a megvalósítás. Biró Anna, Korolovszki Lajos, Schmitt Péter, Jimek Tamás, Vámos Judit készítették a műsort, amelyen a tehetséges, fiatal Horvát János vezette végig a nézőt. Rokonszenvesen bizonyítja újra meg újra, milyen igazunk volt, amikor a néhány évvel ezelőtti Riporter kerestetik vetélkedőn kiszurkoltuk neki a megérdemelt győzelmet. (barabás) .Juhász Ferenc oratóriuma A Csepeli Munkásotthon Irodalmi Színpada ma este fél 8-kor a Munkásotthonban mutatja be Juhász Ferenc: József Attila sírja című eposzának oratorikus változatát. A produkciót, amelyből április 11-én, a költészet napján, a televízió részleteket sugároz, Bucz Hunor rendezte. Bevezetőt Bata Imre mond. □ A BOLGÁR KULTURÁLIS KÖZPONTBAN április 1-én bolgár iparművészeti kiállítás nyílik. □ A TIT Természettudományi Stúdiójában két érdekes film vetítésére kerül sor. Vasárnap délelőtt az Apollo—8, Apollo—9, Mindenki a Holdra néz című filmeket mutatják be, bevezetőt Kulin György mond. Másnap, hétfőn 6 órakor az 1966. évi labdarúgó-világbajnokságról beszámoló filmösszeállítás, a Gól szerepel a programban. ELMEGYÜNK Útrakel a Rádió Kabarészínháza Húsevő ló ♦ Merész humoristák A kölcsönös jegyzékváltás és a görcsös rögeszmecsere után — miként azt már nyilvánosságra hozták —, a Kicsoda-Micsoda ellátogat a Kicsoda-Micsodához. KIHÍVÁS — Ezt ismét csak megerősíthetem — mondja Marton Frigyes, a Rádió Kabarészínházának főrendezője. — A baráti meghívás bennünket is váratlanul ért, s a közhiedelemmel ellentétben, nem beszéltünk meg előre semmit, és még csak meg sem sértődtünk. Elmegyünk! Ide legalábbis, mert nem megyünk el mindenhová, ahová hívnak, — vagy ahová küldenek — bennünket. Megmutatjuk, mi is az az igazi kabarészínházi virtus. Otthonosan szeretnénk magunkat érezni a tévé 1-es stúdiójában. A közönség félti az idősebb intézmény munkatársait. A tévé-„kihívás” után jobbnál jobb ötletekkel árasztották el őket. Az egyik üzem ifjú technikusgárdája például felajánlotta azt, hogy cigarettába rejthető adó-vevő berendezést szerkesztenek, úgyhogy nyugodtan vállalkozhatnak a kabarésok az egyébként kétes kimenetelű kalandra, leégni így nem fognak. Az adás kezdésének pillanatától ugyanis a Szabadság tér környékén cirkálnának, tranzisztoros tévéjükkel figyelnék a kérdéseket, majd amikor megjelenne a képernyőn a megfejtés, azonnal beindítanák az apparátust, s nyomban közvetítenék a helyes választ. Addig pedig — tanácsolták — ügyes manőverezéssel olyan badarságot kérdezhetnek, amekkorát csak akarnak, úgyis a végeredmény a fontos. Mál úgy határoztak, hogy mégis inkább saját eszközükkel, a humorral élnek, s ősztül, Soóstul, Szilágyistul együtt viszik az egész csapatot. Az előzetes tárgyalások szerint'' tehát így festene a csapat: a szőke háziasszony: Mikes György, a zsűri elnökének tisztében: Abody Béla (bár a kabarésok tudják, "hogy nem hasonlít Kun Erzsébetre, de megpróbál majd tájékozottnak mutatkozni, különösen, ami a gyémánt- és aranycipellőik mesebeli mivoltát illeti), játékvezető: Komlós János.Úgy nyilatkozott, hogy Müller Tiborral ellentében, ő még sosem látott húsevő lovat, ennek ellenére veszi a bátorságot, hogy bizonyos kérdésekre válaszoljon. A Kabarészínház főnöksége vidéki tanulmányútra küldte, jelenleg különböző téeszekben azt kell figyelnie, mit eszik a ló.) VITÁS PONTOK Még apróbb ellentétek, vitás pontok vannak, főként a kellékeiket illetően. Ugyanis a csapat többsége nem kedveli a Coca-Colát, pillanatnyilag 50—50 százalékban megoszlanak a szavazatok a whisky és a konyak között... — Hát, ezek a mi kis terveink, s abban reménykedünk, hogy munkánk megérdemelt jutalmaként a műsor végeztével jó lelkiismerettel átvehetjük a Bódis Szilvia-díjat. A nagy találkozóra előreláthatóan május elején kerül sor. (harangozó) bunda volt AZ EGÉSZ — Persze, voltak másféle ötletek is — mondja Marton Frigyes. — Egyesek azt javasolták: lopjuk el a kérdéseket, vagy ha ez már nekünk semmiképp sem sikerül, ők próbálkoznak meg ezzel. S ekkor így festhetne a barkochba: „Versenyző: Személy? Játékvezető: Igen. Versenyző: Rákérdezhetek?” S a villámmegfejtés után a tévé munkatársai csodálattal gratulálhatnának vitathatatlan szellemi fölényünkhöz. De volt olyan ötlet is, hogy ha nekünk egyáltalán nem megy a buli, akkor elegáns mosollyal jelentsük ki: ó, hiszen bunda volt az egész! A kihívottak már alaposan megfontolták a jobbnál jobb javaslatokat, ám vé GYORSINTERJÚ Hampton és Fitzgerald Mi újság az Országos Rendező Irodánál? — érdeklődtünk. — Délután érkezik a Ferihegyi repülőtérre a világhírű vibrafonsizólista, Lionel Hampton — hangzott a válasz. — Korunk legnagyobb vibrafonművésze első ízben látogat Magyarországra, s este már föl is lép az Erkel Színházban. Csak egyetlen hangversenyt ad, amelyen az ugyancsak világhírűnek számító dzsesszénekes, Vallerie Carr is föllép Lionel Hampton tíztagú együttesével együtt. Az amerikai származású néger művész a harmincas évek óta ,úgyszólván az egyetlen vibrafonvirtuóz a világon, bár dzsesszdobosként is a legnagyobbak között tartják számon. A tavasszal más ORI- koncert nem lesz az Erkel Színházban? — De igen. Április 22- én, amikor Ella Fitzgerald immár a harmadik alkalommal látogat el hozzánk. Ezúttal ő is csupán egyetlen hangversenyt ad, amelynek műsorában az előző két budapesti koncert legsikeresebb számain kívül néhány újabb dalt is hallhat a közönség. Lionel Hampton MEDVEÉNEK ÉS VILLANELLA Az Átkitti Népi Együttes bemutatója sukat március 31-én este 7 órakor tartják az Erkel Színházban. Néhány szám a színes műsorból: Pászti Miklós— Létai Dezső: Medveének, A sámán, A kereszt, Virágok vetélkedése, Villanella, Seprődi Borbála, Daróci —Létai: A halál és a poéta. A műsor következő harmadát nemzetiségi táncoknak szentelik. Szlovák, sváb és szerb táncokat, illetve népszokásokat dolgoztak fel a szerzők: Kocsár, Daróci, Gulyás és Vujicsics, illetve a koreográfusok: Rábai Miklós és Létai Dezső. Végül: Daróci—Rábai Utak című táncjátéka zárja a műsort. Utak címmel húsz év terméséből válogatta össze műsorát a húszesztendős Magyar Állami Népi Együttes. Ünnepi előadás Most vásároljon a Divatcsarnokban vagy az Otthon Áruházban VIDEOTON televíziót! Március 31-ig minden készülékhez egy velür összekötő szőnyeget adunk ajándékba. MAGUNK KÖZÖTT SZÓLVA... Kiss József, Osvát Ernő, Gaál Gábor sajtóhibára gyanakodna. A néhai nagy szerkesztők, saját koruk tapasztalatai alapján el sem hihetnék, hogy egy irodalmi orgánum Magyarországon tizennyolcezer példányban tud megjelenni. Pedig a fennállásának második évtizedébe lépő Új írás túl is jutott már ezen. A pontos adatot a márciusi szám közli, a folyóirat tíz esztendejét dokumentáló összeállításban. Ez a szemelvénygyűjtemény — Szabó György válogatása — izgalmas olvasmány. Nemcsak a jubiláló Új írást, hanem egy kicsit a hatvanas évek magyar szellemi életét is megméri. Az Alföld ironikus megjegyzése a széljárás kitanulásának, „egy príma sexszám” utcára dobásának tulajdonította az Új írás iránti érdeklődést. Csakhogy a sex előtt és után 119 számot adtak ki változatlan, sőt, növekvő sikerrel, alacsony remittendával. Logikám azt súgja: a közérdeklődés oka másban keresendő. Például abban, amit a Tiszatáj glosszaírója folyóiratkultúrának nevez. Ez sok mindent jelent. Egyebek között: időt álló művek közlését, jó vitákat, szilárd koncepciót, gondos szerkesztést. Az Új írás olvasójaként nagy versekre emlékezem. Benjámin, a nagyszerű újrakezdés. Váci a forradalom lobogását őrző, olykor keserű vallomások, Vas István az új csillagmáglyák fórumává tehette ezt a folyóiratot. Juhász Ferenc Az éjszaka képeiben itt mondott szigorú nemet az esztelen pusztításnak, bizakodó igent az életet védő-építő embernek. Itt jelent meg a lemondás és a remény filozofikus párbeszéde: Illyéstől Az éden elvesztése, és Déry válasza :" Szembenézni. Illyés Kegyencét, Lengyel József Elejétől végig című kisregényét is az Új írásban olvastam — olvastuk — először. Sok mindent kihagy a memóriám, de talán ennyi sem kevés a számadáshoz. A viták mérlege kevesebb jóval biztat. Pedig volt vita elég. Kisebb-nagyobb polémiák visszhangjától zajos a mögénk zárt évtized. Haszontalan viták voltak ezek? Nagyon is elevenbe vágtak. Éppezért tűnik évek múltán csekélynek — a szükségesnél mindenesetre kevesebbnek — a hozadék, a szellemi energiák termelékenysége. Végig nem gondolt, idő előtt abbamaradt, hatékony összegezés nélkül lezárt viták figyelmeztetnek: ezt is jobban kellene csinálni! Az idő nagy tréfamester. A napok és az évek fölé emel, távlatot ad, megmutatja, mi volt okos, mi oktalan. A Mélytengeri áramlásról például kevesebb vita is elég lett volna. Jó mű volt az. Weöres Sándor Antik eklogája és Juhász Ferenc tragikus szépségű verse, a József Attila sírja — sok hercehurca után — megérkezett az irodalomtörténetbe. A szexuális erkölcsről vitázók nyolc évet öregedtek. Ezalatt egy új nemzedék lépett a színre, ami alighanem változatlan aktualitást biztosít a témának. A gyorsuló idő tovább gyorsul, s remélhető, hogy nem késlelteti sokáig a közoktatás szilárdan alapozott, tartósan érvényes ismeretanyagának kialakítását. A szalagház terve irreális volt, a nagy indulatokat mozgató elegant groteszk — az Új írás betűtípusa — viszont állja a próbát, szorgalmasan olvastatja magát. Molnár Erik vitaindítása egyoldalúságában is termékenynek bizonyult, habár a szocializmushoz méltó nemzet- és történelemszemlélet terjesztésében is sok még a feladat.. A „frizsider - szocializmus” kérdésében megütköző álláspontok továbbra is farkasszemet néznek. Ezért érdemes idéznem Darvas József véleményét, amely az írószövetség közgyűlésén, 1962 májusában, hangzott el: „Engem ez a vita arra a narodnyik néprajzosra emlékeztet, aki sírt, ha lebontottak egy nádtetős házat, amelynek még szabad kéménye volt. Azt hiszem, a szocializmus építésének igazi értelme és alapja az, hogy itt anyagi bőség legyen mindenki számára. Hol vagyunk még attól, hogy ezt egyáltalában megteremtsük! Úgy felvetni tehát a kérdést, anyagi jólét vagy kultúra, teljesen képtelen dolog.” Olyan folyóiratot, amely a tökély egyenletességével, hullámvölgy nélkül tört célja felé — nem ismerünk. Az irodalmi orgánum olyan, mint az alpinista. A legnehezebb feladatok közül választ, nyaktörő szintek látványa szédíti, időnként elfárad, és ha célba jut, máris indulhat vissza a hegylábhoz. Kezdheti az egészet elölről. Most, úgy látom, újból nekirugaszkodtak az Új írás szerkesztői, munkatársai. Van világos koncepciójuk, legyen elég kitartásuk, türelmük. Sok a tennivaló. A szemelvénygyűjteményben említi valaki az Új írás-asztaltársaság baráti összejöveteleit. Emlékezetem szerint is kellemesek voltak azok a vacsorák, borozások. Fiatalok ismerkedtek az idős mesterekkel és egymással. Jó beszélgetések gerjesztették a bizalmat és az önbizalmat. Ma is elmehetnénk a Kárpátiéba vagy a Százévesbe, de nem ez a lényeg. A vacsora csak tünete volt a műhelyteremtő igyekezetnek. Annak, hogy a szerkesztők nem státusuk, hanem, a barátság jogán próbáltak — és tudtak — segíteni Gerelyesnek, Szakonyinak, Galambosnak és másoknak. A 18 300 Új íráspéldányt vásárló közönség hónapról hónapra néhány jó verset, novellát, gazdag illusztrációs anyagot, értékes társadalomtudományi cikkválasztékot kap. A szerkesztők olykor a természettudománynak is helyet szorítanak. Jól teszik, de ne felejtsék, hogy sokfelé tekintő orgánumuk: irodalmi folyóirat. Lelke a vers, az elbeszélés, a riport és a — sokkal több szót érdemlő — kritika. Ezekben kellene újítani, frissíteni, hogy a második évtized értékeinek krónikája majd az elsőnél is vibrálóbb, színesebb lehessen. Dersi Tamás