Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám

SZEHDA „színes” tévé A mai angol lapok kö­zölték — jelentette londoni tudósítónk, Stanley Levin­son —, hogy a Dél-afrikai Köztársaság végre döntött. Eddig ez az arányban gaz­dag, s a lakosság kisebb­sége: a fehérbőrűek szá­mára jómódú ország maka­csul ellenállt a televízió­nak. Természetesen nem anyagi kérdés volt. Politi­kailag tartották veszélyes­nek a tömegkommuniká­ciónak ezt a világszerte oly jelentős eszközét. De hát az idő haladásának végül is ők sem tudtak el­lenállni. A kormány ma bejelentette: mégis lesz té­vé Dél-Afrikában, 1975-től. Két csatornán. Szigorúan apartheid módra: az egyi­ken a fehéreknek, a mási­kon a lakosság túlnyomó többségét alkotó afrikaiak­nak, a színesböríteknek su­gároznak műsort. Külön­­külön,­­ mint a lakóne­gyedekben, a parkok pad­jain, a könyvtárakban, az uszodákban, a villamoso­kon, az illemhelyeken. Nem vagyunk annyira járatosak a tv műszaki problémáiban, hogy tud­nánk: lehetetlenné válik-e majd technikai értelem­ben a fehér nézőnek át­eső varnna készülékét a fe­keték sávjára és viszont? De ha ez technikailag le­hetséges, akkor már előre aggódunk: hogyan szerve­zik majd meg Vorsterék az ellenőrzést? Minden té­vé­készülékkel rendelke­ző lakásba rendőrt vezé­nyelnek, vagy időnként razziáznak: nem nézik-e az illetők a tiltott műsort? Hiába, az apartheid­nek, kitalálói számára, nemcsak előnyei, gondjai is vannak. Igaz, hogy ezek olyan gondok, amelyekért sok mindent érdemelnek, csak éppen sajnálatot nem. (bt) A BENVENISTI-ÜGY GOLDA MEIR MA TÁRGYAL AZ USA NAGYKÖVETÉVEL Jeruzsálem április 28. A Maariv című nagy példányszámú izraeli lap értesülése szerint Miron Benvenisti, a jeruzsálemi városi tanács tagja az arab városrész egyes körzeteinek ismét jordá­niai fennhatóság alá he­lyezését javasolta egy tit­kos emlékiratban a külügyminisztériumnak. Benvenisti a Maariv jelen­tését megcáfolta. Az izrae­li rádióban kijelentette, hogy voltaképpen egy mun­kaokmányról van szó, ame­lyet három évvel ezelőtt készített. Ez az okmány Je­ruzsálem egysége és izraeli igazgatása mellett foglalt állást — mondta. A Maariv viszont „megpróbálta a dolgokat kiragadni össze­függésükből ’’ — tette hoz­zá. A Benvenisti-ügy egyéb­ként politikai vihart ka­vart a városi tanácsban, néhányan a tanácsos eltá­volítását követelték. Ben­venisti pártja, a kormány­zó Munkáspárt azonban visszautasította a támadá­sokat, mondván, hogy lap­­értesülések alapján nem kíván eljárni. Golda Meir izraeli mi­niszterelnök egy amerikai televíziós interjúban teg­nap kijelentette: Izrael továbbra sem haj­landó elkötelezni magát semmiféle határok mel­lett. Az egyetlen, amire hajlandó, tárgyalni az el­jövendő államhatárokról. A kormányfő szerint nem Izraelnek, hanem Egyip­tomnak kell „lépnie”, mint­hogy Tel Aviv nem kapott választ indítványára. Meir ebből kiindulva elutasítot­ta az EAK összes javasla­tát — beleértve a Szuezi­­csatorna megnyitására vo­natkozóit. A Haarec című izraeli lap szerint Izrael el fogja utasítani az Egyesült Államoknak a „részleges” arab—iz­raeli megállapodásra vo­natkozó „ellenjavasla­tát”. A lap úgy tudja, hogy Meir miniszterelnök és Eban kül­ügyminiszter ma találkozik Barbour amerikai nagykö­vettel, s ez alkalommal el­mondják, hogy Washington javaslata „nem kielégítő”. Az amerikai kormány állí­tólag nem ért egyet azzal, hogy az esetleges részleges megállapodás magában foglalja az izraeli hajók szabad mozgását a Szuezi­­csatornán — amint azt Iz­rael szeretné. Amerikai fel­fogás szerint a szabad ha­józás ügye a „végleges bé­kemegállapodásban” kerül­ne rendezésre. Választás­oK SZÁZÖTVEN MANDÁTUMRÓL DÖNTENEK A 12 millió lakosú Hol­landiában ma előrelátható­an mintegy 8 millió 21 éven felüli választópolgár járul az urnák elé, hogy meg­válassza a kétkamarás par­lament alsóházának 150 képviselőjét. A négyéven­ként sorra kerülő általános választásokon az idén elő­ször nem kötelező a rész­vétel, vagyis a távolmara­dókat nem sújtják bírság­gal. A mai parlamenti válasz­tásokon az országban működő 125 pártból 28 indul. A jelenleg uralmon levő négypárti kormánykoalíció az 1987-es választások után összesen 86 képviselőt kül­dött a parlamentbe. A koa­líció tagjai közül a befolyá­sos Polgári Katolikus Nép­párt 42 (a párt balszárnyá­ból később három mandá­tummal kivált és megala­kult a Radikális Párt); a NATO-politikát támogató Szabadság és Demokrácia Néppártja 17; a konzerva­tív protestánsokat képvise­lő Forradalomellenes Párt 15, a protestáns nagybur­zsoáziát és nagybirtokoso­kat tömörítő Keresztény Történelmi Unió pedig 12 képviselői mandátumot szerzett. A további 64 parlamenti mandátumon 7 párt oszto­zott. Az ellenzéki pártok leg­jelentősebbike a 37 kép­viselővel rendelkező Hol­land Munkáspárt, ame­lyet az 1967-es választá­sokon kibuktattak a kor­mányból. Az ellenzék vezető ereje­ként számon tartott Hol­land Kommunista Párt a szavazatok 4 százalékának megszerzésével hosszú ide­je 5 képviselőt küld az al­sóházba, és ezúttal is je­lentős tömegekre támasz­kodhat az ipari választó­­körzetekben. Különösen az ifjúság körében számíthat jelentős számú választóra az 1966-ban alakult, De­mokraták 1966 elnevezésű párt, amely síkraszáll az NDK elismeréséért és kö­veteli a NATO megszünte­tését. A legutóbbi választá­sokon 7 képviselői helyet szereztek. Megfigyelők számítanak arra, hogy a kormányon levő „vallási pártok” koa­líciója ezúttal is győzel­met arat, sőt, azt sem tartják kizártnak, hogy a Katolikus Néppárthoz tartozó Pieter de Jong je­lenlegi miniszterelnök is hivatalában marad. Ezzel egyidejűleg felhívják a figyelmet arra is, hogy a kormány belpolitikájával szemben — különösen a munkanélküliség miatt — megnövekedett elégedet­lenség és az ellenzéki pár­tok megerősödése váratlan meglepetéseket is okozhat. A „FEKETE HERCEG” SZÍNRE LÉP (3.) Martalócok Egyesek szerint nagystí­lű kalandor. Mások — jog­gal — véreskezű haramiá­nak tartják. Volt tiszttársai vakmerő parancsnokként ismerték, beosztottjai ret­tegtek tőle, de ugyanak­kor tűzbe mentek érte. Mussolini legelvak­u­ltabb hívei közé tartozott, 1944 végén mégis letartóztatták a Duce Salában (Észak- Olaszország) levő főhadi­szállásán. Néhány hónap­pal később, 1945. május 10-én a demokratikus Olaszország rendőrsége őri­zetbe veszi. Rómában a Regina Coeli börtönben négy évet tölt vizsgálati fogságban, amíg ügyében megtartják a tárgyalást. Már a fentiekből is kide­rül: kalandregénybe illik Valerio Borghese herceg­nek, az államellenes össze­esküvés vezérének életútja. A most 65 éves „fekete herceg” Itália egyik leg­rangosabb főnemesi család­jának leszármazottja, ősei között említést érdemel V. Pál pápa, aki a XVII. szá­zad elején került Szent Pé­ter örökébe. Napóleon lány­testvére, Pauline egy Borg­hese herceghez ment fele­ségül. A II. világháborúban tengeralattjáró parancsnok. Nevéhez fűződik több an­gol hadi­ és szállítóhajó el­süllyesztése. Mussolini a legmagasabb kitüntetések­ben részesíti. 1940 októbe­rében a vezetése alatt álló egység áttöri a gibraltári öböl aknazárát. Behatolnak a kikötő térségébe, súlyos veszteséget okozva az ott horgonyzó angol flottának. Borghese tengeralattjárói két nap és két éjjel nem merülnek fel a tenger fel­színére, nehogy a szövetsé­ges felderítőgépeknek el­árulják hollétüket. Vala­mennyien sértetlenül visz­­szatérnek a La Spezia-i tá­maszpontra. Borghese arany vitézségi érmet kap... Hajók a h­ullám­sírban A fasizmus éveiben le­gendás hírnévre szert tett X. Mas flotilla parancs­noksága alatt öt angol ha­di- és 27 kereskedelmi ha­jót küld a hullámsírba. Igazi énje 1943. szeptem­ber 8. után bontakozik ki. Ezen a napon — mint is­meretes — a hitleri hadak megszállják Rómát, Közép- és Észak-Olaszországot. Mussolini a nácik által megszállt területen kikiált­ja az „Olasz Szociális Köz­társaságot”. Borghese her­ceg és tengerészei számá­ra a fasiszta diktátor sza­bad kezet ad. Tengeralatt­járók híján a X. Mas át­alakult szabadcsapattá, az úgynevezett Salói Köztár­saság leg­hirhedtebb parti­zánvadász rohamosztagává. Idézünk az Europeo cí­mű hetilap közlése alapján, a X. Mas rémtetteiből né­hányat, amelyekre fény de­rült, s amelyekért Valerio Borgheset később a bíróság felelősségre vonta. A vádirat több száz par­tizán és polgári személy meggyilkolását tulajdoní­totta a „fekete herceg” martalócainak. Ám a bizo­nyítékok „csak” 43 gyilkos­ság esetében voltak megcá­­folhatatlanok. Domenico Biscotti, a kalandor herceg perének főügyésze a követ­kező szavakkal vezette be vádbeszédét: „íme, néhány cáfolhatatlan tény a vértől szennyes kezű Borghese múltjából." Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is fellángolt az indokínai há­ború elleni tiltakozás. Düsseldorfban több ezer nyugatnémet ifjú követelte az ame­rikai csapatok kivonását Indokínából. Ma befejezi ülésszakát a SEATO miniszteri tanácsa Londonban ma véget ér a SEATO miniszteri taná­csának kétnapos ülésszaka. Tegnap a miniszterek főképpen az indokínai problémával és a Kínai Népköztársaság meg­élénkülő diplomáciai te­vékenységével foglal­koztak. Ma előreláthatóan a záró­közlemény megszövegezé­se lesz a napirend fő pont­ja. A kétnapos tanácskozás alkalmul szolgált arra is, hogy a részvevők kétolda­lú megbeszéléseken fog­lalkozzanak időszerű nem­zetközi kérdésekkel. Ro­pers amerikai külügymi­niszter hosszan tárgyalt Douglas­ Hume brit kül­ügyminiszterrel, ma pedig meghallgatja David Bruce nagykövetnek, a párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezető­jének beszámolóját a Viet­nammal foglalkozó négyes tárgyalásokról. Rogers holnap Párizsba repül, ahol Schumann francia külügyminiszter­rel tanácskozik, majd a hét végén megkez­di közel-keleti körútját, amelynek során Egyiptom­ba, Jordániába, Libanonba, Szaúd-Arábiába, és Izrael­be látogat. Gázoló héja Ezer Weizmant, az izrae­li héják egyik vezéralakját gondatlan vezetés, gyors­hajtás és halált okozó ve­szélyeztetés miatt bíróság elé állítják. A volt minisz­ter a múlt hónapban halál­ra gázolt egy idősebb fér­fit. Új elnök Izland legnagyobb politi­kai szervezete, a Függet­lenségi Párt, tegnap Jo­hann Hafstein miniszterel­nököt választotta elnökévé. Hafstein a múlt nyár óta ügyvivő elnöke volt a párt­nak a tragikusan elhunyt Bjarni Benediktsson mi­niszterelnök utódaként. . EG­Y BROOKLYN­I BÉRHÁZBAN Párbaj Vita tört ki egy brook­­lyni bérház előtt tegnap egy 36 éves hölgy, bizonyos Lu­la Pearl January „birtoklá­sa” fölött. Három férfi, a French tesvérek és a 24 éves Cordell James több­ször párbajra szólították fel egymás, végül azonban egy­oldalú küzdelem alakult ki: James puskát ragadott, s vadul lövöldözni kezdett. Golyós öt embert, köztük két gyereket megsebesített. Kivégzés és szabadrablás Színhely: Valmozzola. Időpont: 1944. március 17. A hegyekben nyolc sebe­sült partizánt elfognak a fasiszták. Egyikük súlyos sérülésébe és a brutális bántalmazásokba már út­közben belehal. A többi hét sorsa is megpecsételődött: Borghese parancsára Val­mozzola főterén agyonlövik őket, holttestüket pedig el­rettentésül közszemlére te­szik. A következő rémtet­­tet Borgo Ticinóban hajt­ják végre, 1944. augusztus 13-án. Tizenkét partizánt végeznek ki, 72 házat fel­gyújtanak és lerombolnak. Az agyonlőtt emberek tete­mét ismét 24 órán át a falu főterén hagyják. Közben a vérgőzös pribékek szabad­­rablást rendeznek a meg­félemlített községben. Egy 11 éves kislányt, aki szülei védelmére kelt, a helyszí­nen agyonlőnek. Castelletto Ticinóban 1944. november elsején öt partizánon bosszulja meg egy tisztjének elvesztését a X. Mas. Mind az ötöt rm­eg­­kínozzák, majd a felhalt férfiakat agyonlövik. Köz­tük egy volt szovjet hadi­foglyot is, aki sebesülten került Borghese banditái­nak kezébe. Don Marco Mori plébános kérleli a martalócok vezérét: leg­alább a sebesültnek ke­gyelmezzen meg, és szállít­sák kórházba. A X. Mas azonban nem ismer irgal­mat, a herceg parancsát nyomban végrehajtják. Akárcsak december 12-én, Crocetta del Montello fa­luban, Bellino Falladort a partizánakciókban való részvétel gyanúja miatt fe­lesége és négy kisgyerme­ke szeme láttára lövik agyon. Utána házát fel­gyújtják. 1945. január 2-án ugyanitt hét partizán áll a „halálbrigád” kivégzőoszta­ga elé. Ezek a gaztettek egytől egyig beigazolódtak. Szem­tanúk vallottak róluk. Né­­hány száz gyilkosság ügyé­ben nem sikerült cáfolha­tatlan bizonyítékokat be­szerezni. Többnyire tanú sem maradt. Valerio Borghese egyked­vűen viselkedett a tárgya­láson. Fölényesen vissza­utasította a vádakat. Sőt, ártatlanságát bizonygatta. Gyarfay Dénes

Next