Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

Gazdag választék NAGY SZELEKBEN • BOSZORKÁNYÉJ Az idei költészet napján az idősebb generációt és a költői derékhadat olyan verseskönyvek képviselik, mint Fodor József, „Nagy szelekben”, Hajnal Gábor „Boszorkányéj” (mindkettő a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg), Pákolitz István „Jel” és Rákos Sándor „Meztelen arc” című (ez utóbbi kettő Magvető-kiad­vány), kötetei. A fiatalok érzásvilágáról hoz hírt Ágh István könyve „A tündér megkötözése.” A legifjabb költőnemzedéket — első­könyvesként — ketten is képviselik: Pardi Anna és Petri György. A külföldi lírából ezúttal Képes Géza műfordítás­­gyűjteménye „Először ma­gyarul”, a szerb—horvát Ivan V. Lalic könyve „A szerelem művei” és a ro­mánn Marin Sorescu kötete „Együtt álmodunk” ad íze­lítőt. Újra megjelent Villon „Nagy testamentum"-a is. Az utóbbi hetek még friss terméséből az ünnepi kiad­ványok mellé széles skálán sorakoznak a versesköte­tek. Klasszikusok: Petőfi, Arany, Balassi, Csokonai, Juhász Gyula, és Radnóti, mai költők, mint Juhász Ferenc, Vas István, Vészi Endre, Váci Mihály, Tornai József új kötetei. A modern költészet külföldi arckép­csarnokában szereplő több szerző poézisséhez is eljut­hatnak az olvasók a költé­­szetnapi gazdag választék révé­n. (MTI) V­ILLÁMINTERJÚ Basilides Sándorral Mária énekesnő, Ábris filmrendező, Zoltán szí­nész, Barna és Sándor pe­dig festőművész — a Ba­­silides család: öt művész. Dr. Pogány G. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója kezdte ezzel méltatását a Miskolci Ga­lériában, amikor megnyi­totta Basilides Sándor gyűjteményes kiállítását. A 70. születésnapján túl­jutott művész mondja: — Manapság illik vala­mely stílustáborhoz tar­tozni. Én azonban azt val­lom, hogy haszontalanság kifejezési módokból korlá­tokat állítani magunk elé. A stílust mindig a témá­nak kell alávetni, nem pe­dig fordítva. A kifejezési módnak nem szabad ön­álló életet élnie. Néhány évtizeddel ezelőtt, ifjú fes­tőművészként írtam egy kis önvallomást az egyik napilapban, akkor is ezt fejtegettem, s azóta — sok viharon keresztül — ezt valósítottam meg. — Nem bánta meg, hogy 40 évet áldozott az életé­ből a fiatalság nevelésére? — Egy pillanatra sem! Lehet, hogy enélkül most nem négy képem, hanem nyolc lenne a Nemzeti Ga­léria tulajdonában, de lé­lekben bizonyosan össze­hasonlíthatatlanul szegé­nyebb lennék. Az április 25-ig nyitva tartó kiállítást már az első napon sok látogató tekin­tette meg. (­ a.) Apróhirdetésből költészet A cukornád antológiája A kubai művészek szer­vezetének meghívására, a Magyar Írószövetség kül­dötteként, egy hónapot töltött a szigetországban Ratkó István. Élményei­ről kérdezzük. GUILLEN FELOLVAS — Barátaink gazdag programmal vártak. Hu­­szonkétezer kilométert utaz­tam, sok mindent megis­mertem, láttam gyönyörű országukban. Részt vettem ankétokon, előadásokat tar­tottam a magyar irodalom­ról és kulturális életről. A műveink és ügyeink iránt nyilvánított nagy érdeklő­dés mellett a tennivalók­ról is szó esett. A Művé­szek Szövetségében rende­zett találkozó több rész­vevője elmondta: nagyon örülnének, ha kubai fiata­lok Magyarországon tanul­hatnák a nyelvet, ismer­kedhetnének költészetünk­kel és prózánkkal. Jelenleg a nyelvi, fordítói probléma akadályozza a magyar iro­dalom jobb megismerését Kubában. A kubai iroda­lom az ország népének küzdelmes életét szolgálja. Vendégül látott Nicolas Guillen. Felolvasott új poémájából. Nyugati újsá­gok apróhirdetéseinek persziflázsában érte tetten az elembertelenedést. Nyers fordítás is éreztetni tudta lendületét és szelle­mességét. A munka és a harc vállalása jellemzi most a kubai irodalmat. A költők az ország életében nagy fontosságú cukornád­­aratásról állítottak össze antológiát, az Akadémia Nyelvtudományi Intézete a cukoriparban használatos gépek alkatrészeinek spa­nyol nevét meghatározó ér­telmező szótárt állított össze és adott ki. Sok egyéb jelét is láttam annak, hogy az értelmiség tettekben vállal szolidaritást a mun­kásokkal, a parasztokkal. MACSETTE A FALON — Képzőművészet? — Közismert, hogy a ku­bai festők és iparművészek milyen gazdagon, sokféle stílust és eszközt alkal­mazva elevenítik meg vilá­gukat. Néhány tárgy szo­bám falán is emlékeztet erre a gazdagságra. Aján­dékba kaptam egyebek kö­zött egy macsettét, vagyis cukornadvágó-kést, masz­kokat, babákat, a kubai folklór és a mai élet szí­neit sűrítő tárgyakat. Ma­gam is rajzolgattam. Bár­hová utazom, a fényképező­gépemet otthon hagyom, így kényszerítem magamat a látvány, az élmény meg­örökítésére. Kubában is rajzoltam. A sorozatból ta­lán az egyik, Cienfuegosz­­ban készített, régi spanyol kastélyt ábrázoló vázlat sikerült a legjobban. S ami az amatőr fafaragót lázba­­hozta, Kubában kaptam ébenfát, amely egyike a legkeményebb, alakításra igen alkalmas fajtáknak. Faragtam is belőle, hogy eggyel több emlékeim ma­radjon a szép és tanulságos kubai utazásról. Ratkó István rajza a Cienfeugosz egyik régi spanyol épületéről. ÁPRILIS 16-ÁN KEZDŐDIK Huszonkét magyar dráma szovjet színpadokon Moszkván kívül tizen­négy köztársaságban, ösz­­szesen hatvan szovjet színházban mutatnak be 22 magyar művet az április 16-án kezdődő és 25-ig tar­tó magyar dráma feszti­válján — közölte dr. Malo­­nyai Dezső, a Művelődés­­ügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője, aki nemrég fejezte be hivata­los tárgyalásait a szovjet színházi élet vezetőivel a fesztivál előkészületeiről i­dezésében, és műsorra tű­zik a kazányi Orosz Szín­házban is.­­ A tíznapos fesztivált ünnepélyes külsőségek kö­zött rendezik, és 16 tagú szovjet zsűri dönt a leg­jobb teljesítményekről. A zsűri elnöki tisztét M. Car­­jov, a szovjet Művészeti Szövetség elnöke látja el. A zsűri díjazza a legjobb együttest, rendezőt, illetve a legjobb férfi és női ala­kítást nyújtó színművészt. A fesztiválra hattagú kul­turális delegáció utazik hazánkból, küldöttséggel képviselteti magát a ma­gyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Szín­házi Intézet és az írószö­vetség is. Szovjet bará­taink meghívták a feszti­válra a közreműködő ma­gyar rendezőket is. Kiállítás Moszkvában — A magyar dráma ün­nepének eseménysorozatát kölcsönösen felhasznál­ják arra, hogy a két or­szág színházművészetének nagyobb összefüggést, mé­lyebb elemzést kívánó té­máit is napirendre tűzzük. A tervezett szakmai szim­póziumokon többek között Kazimir Károly tart elő­adást a magyar—szovjet színházi kapcsolatokról. Szovjet részről a népi ha­gyományok és a haladó eszmék jelentőségét elem­zik a mai szocialista szín­­művészetben. Egy másik előadásban pedig a nemze­ti és az internacionalista jelleg megmutatkozásáról szólnak a szocialista szín­házművészet jelenlegi ren­dezői tevékenységében, s előadás hangzik el az orosz, illetve a szovjet és a magyar színházművészet kölcsönhatásáról is. A fesz­tivál idején Moszkvában a Művészeti Szövetség szék­házában a magyar dráma jelenét és múltját ismer­tető kiállítás nyílik — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Malonyai Dezső. Bánk bán Tbilisziben . A rendkívül megtisz­telő rendezvénysorozat programja most vált végle­gessé, s a premierlista azt tükrözi, hogy a szovjet színházi szakemberek teljes áttekintést kívánnak adni a magyar színházi életről. A bemutatásra kerülő dara­bok között találjuk a ma­gyar drámaírás legjelesebb képviselőit: Katona József­től Madách Imrén át a mai magyar szerzőkig. A szov­jet nézők így jó áttekintést kaphatnak drámakultú­ránkról.­ Örkény István „Tóték” és Gyárfás Miklós „Egérút” című darabját például egyszerre több he­lyen tűzték műsorra. A re­pertoáron szerepel a Bánk bán tbiliszi bemutatója, s Az ember tragédiájának az észtországi Tanúban tervezett premierje is. Darvas József „Szakadék” című drámáját máris be­mutatta a moszkvai Kis­­színház, Kazán István rend SHAKESPEARE-LAND EREDETI HÁZAKBAN EREDETI CÉHEK Angliában él egy ameri­kai színházi vállalkozó, Sam Wane­mak­er, aki érde­kes tervet dolgozott ki. A Temze-parton Shakespeare­­negyedet akar létrehozni. A központ a lehető leg­pontosabban rekonstruált Globe Theatre lenne, köré­je pedig át akarja telepíte­ni azokat a XV. és XVI. századi angol lakóházakat, amelyeket ma országszerte lebontás fenyeget. A há­zak üzlethelyiségeit a tör­ténelmi londoni céheknek adná bérbe, amelyek ott eredeti áruikat árusítanák. A pincékben múzeumok egész sora foglalna helyet a börtönök történetéről, Di­ckens korának Londonjá­ról, a XIX. századi mun­kásmozgalomról. A negyed­ben még egy hipermodern nemzetközi Shakespeare­­kutatócentrum is lenne. Wanemaker tervére felfi­gyelt a londoni városi ta­nács, s érdeklődnek a tu­risztikai és idegenforgalmi szervezetek is. • Új kalandfilmsorozat kezdődött tegnap este. A bolgár televízió Minden ki­lométerkőnél címmel készí­tett szériát, amelynek első darabja szükségszerűen csak a felvezetést, a hős bemutatásá­t, a helyzet, az atmoszféra megteremtését célozta. A Rádióújság jó­voltából tudjuk, hogy az el­ső részben elszöktetett kis­fiú tér majd haza felnőtt elhárítótisztfként, de ez még a jövő hét titka. Egyelőre csak annyit állapíthattunk meg: jól kiválasztott színé­szekkel, hiteles atmoszférát teremtve indult a játék, amelynek igazi feszültségét várhatóan csak a második rész indítja el. • Nehéz dolog néhány sor­ban beszámolni arról a vegyes élményről, amelyet Tardos Pé­ter Töltsön fél órát kedven­ceimmel című műsora szerez, immár nem először. Tulajdon­képpen nagyon hiányzik a ma­gyar televízió képernyőjéről az ilyenfajta, kötetlen beszélgető „show”, amelyben a műsort vezető színésznek, művésznek, vagy riporternek és a műsor­ban produkciót bemutató mű­vésznek egyformán fontos sze­repe van. Tardos Péter igazán kellemes vendégeket hív meg, nem rosszak a produkciók sem, s hogy mennyire nem áll hadilábon a humorral, azt egyebek közt havonként iga­zolja a Rádió Kabarészínházá­ban. Minden feltétel adott — és mégis . . . Nehéz megmagya­rázni, mi ez az „és mégis”. Inkább csak sejteni lehet, hogy a televízió kamerái a Hidasak, amelyek előtt az egyéniség, ha szabad így mondani, csupaszra vetkőzik. Talán Tardóc Péter minden jó készsége ellenére nem tud összetartó, éltető ere­je lenni ennek a nagyon őrá épü­lő műsornak. Igaz, az ilyen vé­lekedések meglehetősen szub­jektívek, az ennck kizárva, hogy igazságtalanok. De vé­gül is a kritikus nem tud más­ról beszámolni, mint szubjek­tív érzéseiről. — bel — Falusi hangversenyek Szép népművelő feladat­ra vállalkozott a Szabol­cs- Szatmár megyei Művelő­dési Központ. A Mossóczy Vilmos karmester vezette szabolcsi szimfonikus zene­kar művészeti ismeretter­jesztő előadásokat kezde­ményez a megye tüz-ei és állami gazdaságai dolgozói­nak Falusi hangverseny címmel. A sorozat célja, hogy a zene, az irodalom és képzőművészet egyide­jű és játékos tálalásával keltse fel a művészeti ér­deklődést. A közönség tag­jai belépésükkor hat mű­­vészlap-reprodukciót kap­nak, majd vers, előadás , zene hangzik el; a kapott képek az elhangzott mű­vekhez kapcsolódnak és azt szolgálják, hogy a nézők a művek hallgatása közben kikeressék az azokhoz illő képeket. A műsor végén ju­talmakat osztanak ki azok­nak, akik a helyes sor­rendben rakták össze a ké­peket. KÖZÖS BIMPRINT+SZIVÁRVÁNY MÉTERÁRUBOLT NYÍLT az V., Kossuth Lajos u. 2. sz. alatt. ITT MEGVÁSÁROLHATJA A BUDAPRINT VÁLLALAT LEGKORSZERŰBB ÉS LEGÚJABB TERMÉKEIT Modern, nyomott mintás NYLPRINT ÉS TRIPRINT, valamint más újdonságok gazdag választékban. Bordicsérő mondások Tokaj község 1973-ban ünnepli fennállásának ki­lencszázadik évfordulóját. A jubileumi évre Pap Mik­lós, a helytörténeti mú­zeum vezetője elkészíti ha­zánk első „bor olvasó­könyvét”, amelynek anya­gát tizenkét évi munkával gyűjtötte össze. Felkutatta és lejegyezte mindazokat a verseket, regényrészlete­ket és mondásokat, ame­lyek a borok királyáról, a tokaji aszúról zengenek dicsérő szavakat. Gyűjte­ménye­ több mint ötszáz bordicsérő mondás, közöt­tük nem egy híres ember­től származik, többek kö­zött XIV. Benedek pápa, Voltaire, Heine nyilatko­zott nagy elismeréssel a tokaji borról. Sokan val­lottak és vallanak a tokaji bor gyógyító hatásáról. Egy régi gyógyszertani könyv­ben például a gyermekágyi láz és a hastífusz leküzdé­sére napi hat deci tokaji bor fogyasztását javasol­ják. (MTI)

Next