Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

• Jó, hogy évenként megismétlik a szilveszteri műsort — ha csak részle­teiben is —, mert így leg­alább a nézőnek alkalma van .„hideg fejjel’’ végig­nézni azt, amit az emelke­­dettebb hangulat miatt nem biztos, hogy látott, vagy, ha látott, akkor sem emlékszik rá. Alighanem sokan jártak: így tegnap is, amikor megismételték a Táncoljunk! című összeál­lítást. Bizonyára nem ke­vesen, úgy vélték, hogy ez nem is lehetett a műsor­ban, hiszen ők végignézték az adást. Nos, a Táncol­junk! azt bizonyítja, hogy érdemes időnként több energiát fordítani az ilyen­fajta összeállításokra, mert a látvány egysége, a feldolgozás stílusának kö­vetkezetessége még a szá­mok közötti Színvonalkü­lönbségeket is eltünteti és valóban egy műsort látunk, nem különálló számokat, amelyeknek egyikén-má­­sikán külön-kiilön talán bosszankodtunk volna. Az időtartam is nagyjából ideális volt, körülbelül ez a 15—20 perc az, ami ebből a műfajból egyvégté­­ben jó ízzel fogyasztha­tó. Ajánlatos lenne, ha fi­gyelembe vennék ezeket a tapasztalatokat. —bel— Kétszázadszor: [gy őrült naplója Ritka jubileumot ünne­peltek tegnap este a Pesti Színházban. Gogol mono. drámája, az Egy őrült naplója, Darvas Iván ala­kításában 200-adszor került színre. A Vígszínház veze­tői a ritka teljesítmény al­kalmából, melegen köszön­tötték Darvas Ivánt. Egyébként a Vígszínházban a napokban, újabb jubi­leumi előadások lesznek: 50-edszer adják elő Pi­randello IV. Henrik és Csehov Ványa bácsi című drámáját. A SZOVJET ŰRKUTATÁS NAPJAI FILMMŰSORA: Az évszázad riportja Színes, magyar népszerű­tudományos film. URÄNIA f5, 6. A nevük azonos Szovjet játékfilm. BEM este 6 és n9-kor. Mindenki a Holdra néz Kísérőműsor a SPORT MOZIBAN A kozmosz csillagai Kisérőműsor a MŰVÉSZ MOZI délutáni műsorán. Utazás az Esők tengerében Kísérőműsor a CSOKONAI MOZI délutáni műsorán. VIDÁM BALETTUJDONSAG A rosszul őrzött lány Rossini, és Donizetti­­dallamokra épített vegyes zenei .egyveleg, bőven ada­golt francia paraszti hu­mor az alapja Sir Frede­rick Ashton kétrészes ba­­lettkomédiájának. Az is­meretlen francia muzsikus zenei összeállítását sokan át- és feldolgozták 180 és egynéhány év alatt, itt most Hérold változatát iga­zította John Lanchbery, a Covent Garden karmestere Ashton igényeihez. A vi­dám történet is sok alkal­mi változtatáson ment át, mielőtt megszületett ez a tömör, hamisítatlan angol humorral színezett varián­sa. A koreográfiának lehet legkevesebb köze az egy­kori eredetihez, hiszen en­nek az alkotóművészetnek csak mostanában alakult ki néhány használható le­jegyzési formája, azelőtt legfeljebb „szájhagyo­mány” alakjában maradtak fenn és változtak minden újabb interpretálásban a táncok. Angol vendégkoreográ­fusunk kompozíciója ezért tekinthető teljesen erede­ti alkotásnak, melyben a balett klasszikus mozgás­formái látványos, egyéni jellegű, virtuóz elemekben bővelkedő, a cselekményt világosan kifejező az ala­kokat . jól • jellemző stílus­ban és formákban élnek to­vább. Ashton lépés- és irtozgáskomtoinációi nagy felkészültségű táncosokat követelnek, helyenként igen nehezek, de igen há­lásak is, mert sokszor ne­hezebbeknek tűnnek, vir­­luózabb látszatot keltenek, mint amilyenek. Ez nem kevesbíti, inkább növeli ér­téküket, mert hatásossá­guk csökkentése nélkül nyújtanak alkalmat a szí­­nészies komédiázás, a jel­lemek és a játék teljes és élvezetet nyújtó kifejezésé­re. Mindezt egy kis füzetből, tánckottából Faith Worth kisasszony tanította be, Se­regi László segítségével; majd Michael Somes adott­­végleges formát a színpa­di cselekménynek. A dísz­leteket Forray Gábor könnyed, vázlatos rajzok alakjában készítette, a ba­lett vígoperad rokonságát hangsúlyozva, de elhanya­gol ta a játék és a mozgá­sok színességét. Ezt Márk Tivadar kosztümjei vették messzemenően figyelembe, jótékony és kellemes tar­kasággal élénkítve a moz­galmas jeleneteket. Operabalettünknek rend­kívül rövid idő alatt kel­lett betanulnia e produk­ciót, méghozzá az eddigi gyakorlatától elütő mód­szerrel. Ennek ellenére — ha maradt is némi csiszol­­nivaló — az egész együttes, mindkét szereposztás meg­oldotta feladatát. A közön­ség kétségkívül azon mu­lat legtöbbet, hogy legfér­fiasabb táncosunk, Spai-ta­­cus és a Mandarin mar­káns alakítója: Fülöp Vik­tor táncolja most Simone asszony szerepét. Kon­tyos-szoknyás figurája, szi­kár alakja, szögletes moz­gása és ötletes, attraktív táncai ellenállhatatlan hu­mort árasztanak, harsány derűt keltenek. Mesteri produkció! A szerep má­sik megformálója Pethő László, aki — helyesen — kerül Fülöp utánzását, másfajta komikummal, pi­­pískedőbb groteszket nyújt igen jól. A címszerepet Kun Zsu­patnak kezelni, rangsoro­lás nélkül kell a leghar­­monikusabb együtteseket kialakítani. Márcsak azért is, mert különben a külön­böző előadások közönsége magát érzi rangsorolva, érthető elégedetlenséggel. Erre, balettkultúránk sze­rencsés helyzeténél, tehet­ségbőségénél fogva semmi szükség. Mennyire ellentétes pél­dául a darab negyedik fő­szerepe Sipeki Levente, il­letve Forgóéit József meg­formálásában — mégis mennyire egyenértékű. Az esetlen, mafla kuláfcfiút Sipeki vaskos bumfurdi módjára, Forgách viszont akrobata ügyességű clow­­nofcra emlékeztetőén ala­kítja. Mindkettő jó, rend­kívül mulatságos, hatásos és szórakoztató, Harangozó legjobb groteszk alakítá­saira emlékeztetnek — s ez nem kis dolog. A közönség hálásan fo­gadta a sok nevetésre in­gerlő vidámságot, szívesen és hosszan tapsolta a ko­reográfust és munkatársait, a vezénylő Fráter Gedeont és Pál Tamást, és termé­szetesen. a kitűnő fő- és mellékszereplőket, a Gi­­sell-eket, és Barták-fősze‘­­replőket magában foglaló tánckart. Sok ilyen vidám­ság kellene — nemcsak, a balett műfajában. Fodor Lajos KÖLTÉSZET ÉS SZÉPPRÓZA Pódium Április 13-án mutatja be a Rádió Heinrich Mann Az alattvaló című regényének rádióváltozatát Darvas Ivánnal a főszerepben. A mai cseh lírából ad körké­pet A XX. század cseh költői című összeállítás, többek között Nezval és Woike'r műveivel. A cseh kultúra hetében Jaroslav Hasek írásaiból készült összeállítást is közvetíte­nek. Ivó Andrics neve is sze­repel a következő időszak irodalmi műsoraiban. No­velláiból adnak elő részle­teket Csuka Zoltán tolmá­csolásában. A lengyel Ta­­deusz Borovski új könyvé­ből A hallgatás című re­gényből ugyancsak meg­szólaltatnak egyes fejezete­ket. A Pódium ’71 legközeleb­bi száma Papp Zoltán szerkesztésében az arab népek irodalmáról nyújt majd képet. A Kilátó cí­mű irodalmi összeállítás­ban az ír drámaszerző, Sean O’Casey Magyaror­szágon eddig nem játszott darabját ismertetik, s chi­lei költők műveiből nyúj­tanak át egy csokrot. Ro­bert Graves líráját Latino­­vits Zoltán és Gordon Zsu­zsa előadásában a Kortárs­­költők-sorozat tűzte műso­rára. DÖGLÖTT AKNAK TÍZ ZENEKAR ÁTALAKUL A neve: Lokomotív Új beat együtt es indul Mozdony fújtat, kifutás­ra készül. Felfűtve dohog: gyanítható, hogy őrjítő se­bességre képes. Teljesít­ménye rekord lehet, de va­jon akad-e olyan vaspálya, .amely a szupermozdony vágtatását kibírja? Vagy kisiklik az első kanyarnál? VIHART KAVART Meglehet, különös beve­zető egy v könnyűmuzsikai témához: milyen sebesség­ről lehet szó, s egyáltalán, hogyan kerül ide egy moz­dony? Azok, akik figye­lemmel kísérik a hazai beatzene világát; nos, ők is meglepődtek a mozdony fölbukkanásán, s később a következményeken. Ám ne beszéljünk rébuszokban, a mozdony a Lokomotív. Űj együttes, s olyan vihart ka­vart, amely óvatos becslé­sek szerint is mintegy tíz beatzenekar felbomlásához vagy átalakulásához veze­tett. Az Omega zeneszerző­je, Presser Gábor, a dobos, Laux József, a Hungária szólógitárosa, Barta Tamás és a Metró basszusgitárosa, Frenreisz Károly alapította meg a Lokomotívot. Az in­dulatok elszabadultak, nagy nevű együttesek kerültek csávába — a Hungáriában éppen csak a zenekarvezető maradt meg, a Metró is meglehetősen csonka. Ze­nészek keltek útra, s a ki­sebb együttesek, mint a dominók, dőltek el. Helyen­ként tudomásul vették az oszlást, másutt áskúlódás, gyűlölet jelezte az átválto­zásokat. S a cserebere, vándorút még tart. Különös, mondhatni, ta­lán ostoba dolog feladni egy páholyt, egy biztos, ké­nyelmes helyet, megválni egy neves együttestől, a turnéktól, külföldi fellépé­sektől. a nagy lemezek jog­díjaitól — s fejest ugrani a bizonytalanságba. Elkezde­ni valamit újra,' de most már névtelenül — számol­va a sikertelenséggel. A. Lokomotív mindegyik tagja páholyból lépett ki. Megha­tározott céllal, kész prog­rammal. Tudomásul véve az ezernyi akadályt, amely egy együttes útjába kerül­het — például azt a ve­szélyt, hogy a szándék ta­lán nem nyeri el a tetszést, nem értik meg. Valójában ez a lényeg: Presser Gábor zeneszerzői működése alatt nőtte ki magát az Ómega-együttes. A zeneszerző most úgy ér­zi, a közönség belefáradt az egyhangú élménybe. Gé­pies lett az effajta zene, s annak művelése; félő, hogy a zenész mint egy ingo­ványba, elmerül. Meglehet, egyfajta színvonalat képvi­sel, de az új zenekar szá­mára mindez már nem ele­gendő. Elfáradtak abba, amit idáig csináltak — mert már nem hittek ben­ne. Most azoknak az embe­reknek akarnak játszani, akik a felszín alatt a zenéj. keresik. Lehet, sőt, bizo­nyos, hogy ez a réteg szám­szerűen sokkalta szeré­nyebb, mint az Omega tá­bora volt A LEGJOBB GITÁROS Az olvasó természetesen azt is gondolhatja, hogy a Beatlesek szakadása után törvényszerű a majmolás, miért is ne bomoljanak a hazai együttesek. Mi úgy fogalmaznánk: miért is ne induljon meg az erjedés? Frenreisz Károly meg így: — Elkezdődött a beatvilág­­ban a természetes kiválasz­tódás folyamata. A nyugat-európai zené­szeknél szokásos, hogy úgy­nevezett szuper-gruppot alakítanak. Több zenész más-más zenekarból össze­áll, játszanak egy ideig. A hazai szuperlistán — mert ilyen is létezik — a Loko­motív négy tagja mindig szerepel. Barta Tamást a zenészek kiáltották ki a legjobb gitárosnak. Most állandósítják a szuper­­grup állapotot. KÉNYELMES FEKHELYEK Egy új csapat nehezen törhet be a meglevők közé, s ha a játszandó zene nem a könnyű, felszínes, fülbe­mászó sláger, úgy még ne­hezebb a helyzet. De hisz épp ezért váltak meg ko­rábbi híres együtteseiktől. Felfoghatjuk kísérletnek (amely jelentős áldozatokat is követel, hónapokig tartó próbákat, s új felszerelést tetemes összegért), csupán azért, hogy színvonalasabb, értékesebb muzsika propa­gálásával próbálkozzanak^ S meglehet, utána a ku­darc várja őket. Gyanítha­tó: a többi .zenekar is fel­kel a kényelmes fekhelyek­ről, s új versenyre kelnek a közönségért. Az minden­képpen jól jár. Reméljük, ez a közönség jó szívvel ve­szi a kihívást, s garantálja a sínpár teherbírását — amelyen a Lokomotív elin­dult. (schiffcr) A Katona József Színház Csurka István Döglött ak­nák című vígjátékának be­mutatójára készül. Az elő­adást Iglódi István rendezi. Képünkön: Kállai Ferenc és a szerző az egyik próba­szünetben. Váci Mihály-est Április 16-án lesz egy esztendeje, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Váci Mihály. A szomorú évfor­duló közeledtén, április Sí­én, pénteken tűzi először műsorára az Irodalmi Színpad a költő legszebb verseiből összeállított új műsorát: Élj tiszta tüzeid­­ben! címmel. □ LEZÁRULT A JE­LENTKEZÉSI HATÁRIDŐ a május második felében, megtartandó XVI. Sterija játékokra. A titkárság kö­zölte, hogy az idei országos fesztiválra 3fí színház hat­vankét előadással pályázik. Ez minden eddigi részvé­telt felülmúl. A bejelentett előadások közül 34 eredeti mai dráma, 16 dramatizá­­ció, 8 pedig a. háború előtt íródott színmű. A szabad­kai magyar társulat Deák Ferenc Légszomj című drá­májával szerepel. • JÓZSEF ATTILA-em­­lékestet rendez a Kossuth Klubban a TIT irodalmi nyelvi szakosztálya 9-én, pétiteken este 7 órakor. Bevezetőt mond Juhász Ferenc költő, közreműkö­dik Bodor Tibor, Juhász Jácint és Major Tamás. □ ÖT FIATAL képződ művész: Asszonyi Tamás, Csikszentmihályi Róbert, Götz János, Pataki Ferenc és Végh András munkáiból nyílik kiállítás szombaton a Műcsarnok kamaratermé­ben. Megnyitóbeszédet Pe­tényi Katalin művészettör­ténész mond. zsa és Orosz Adél táncol­ja, Róna Viktor, illetve Dózsa Imre társaságáén. Négyük táncos felkészült­ségét, technikai és művé­szi adottságait nem kell külön méltatni. De azt igen, hogy Kun Zsuzsa hu­mora, pajzán játékossága ugyancsak meglepetés azoknak, akik jól ismerik lírikus-drámai szeregeit, s hogy Orosz Adél és Dózsa Imre a rusztikus játékot, a klasszikus táncelemeket és az akrobatikus hatású mozgáskompozíciókat mi­lyen nagyszerű egységbe tudják foglalni. A szerep­­osztás másfajta meglepe­tése, hogy Róna Viktor nem Orosz Adéllal, hanem Kun Zsuzsával táncol, s a rövid próbaidő alatt nem tudtak eléggé összeszokni, harmonikus párrá válni. Ha ezt a szereposztást a művészi tekintélyhierar­­ohia diktálta, akkor a szín­háznak (éppúgy, mint a Rózsalovag legutóbbi fel­újításának tapasztalatai­ból), le kell vonnia a kér­lelhetetlen következte­tést: a színpadon semmi más szempont nem érvé­nyes, csakis a művészi. Ahol ekkora repertoárban a tartósnak'ígérkező pro­dukciók legalább két-három szereposztást igényelnek, s ahol a tehetségek örven­detes száma ezt megenge­di, ott a második, sőt, a harmadik szereposztást sem lehet „tartalék” csa-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék