Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

• A frankhamisítási perrel foglalkozó Száza­dunk második része már célratörőbb, összefogottabb volt, mint az előző. A szín­hely áttevődött Magyaror­szágra, Bokor Péter és munkatársai­ ezúttal meg­felelő tempóban kezdtek a botrány hazai szálainak felfejtéséhez.­­A dramati­zált részek ezúttal nem csupán bizonyos informá­cióanyag dokumentatív párbeszéddé alakításai vol­tak, hanem egyúttal jól ér­zékeltették a szavakkal ki nem mondott viszonylato­kat is. Például a magyar rendőrség húzódozását az ügy feltárásától a francia rendőrkapitány és a ma­gyar rendőrtanácsos párbe­szédében. Jól sikerült Beth­len és Nádosy, valamint az ügy főszereplője, Win­­dischgraetz megjelenítése is. Talán nem lenne érdek­telen, ha akár a következő adás, akár a sorozat után a tévében elhangzana azoknak a nagyközönség számára is érdekes törté­nelmi tárgyú könyveknek a listája, amelyekből a néző még utána is olvashatna a frankhamisítási botrány­nak. • Szóvá tettük már, hogy a Telitalálat kérdéseinek nagy része nem eléggé játékos. Er­re immár nem sok panaszunk lehet. Egy kérésünk viszont lenne. Olyan esetekben, amikor egy nyelvi kérdés után a hiva­talos és a köznapi nyelvben el­harapódzott hibákat kell fel­fedeznie a versenyzőnek, jó lenne, ha a zsűri nyelvész tag­ja, dr. Grétsy László a nem említett hibákat is felsorolná. Néhány percet ez is megérne, mint ahogy tegnap egy törté­nelmi kérdés tisztázása is meg­ért. (bársony) G­YOR­SINTERJÚ Népdal, lokálban Néhány hete a tv-ben, a Bors című sorozatban látta a közönség Gábor Ilát. A napokban pedig önálló san­zonestet adott a Kossuth Klubban. — Nem hagyományos san­zonest volt, hiszen folklór jellegű számok is vannak a műsoromban, többek között néger spirituálék és orosz népdalok. — Hat évig volt külföl­dön. — Igen, de most itthon szeretnék énekelni. Úgy érzem, egy magyar énekes­nőnek elsősorban itthon kell bizonyítania. Most lo­kálban énekelek. Nehezen fogad el a közönség, mert számaim cseppet sem lo­­káljellegűek. Mezei Mária is énekelt lokálban. — Én nem vagyok Mezei Mária. Persze azért én is szeretnék kitörni. Az aka­ratom megvan hozzá, re­mélem, a tehetségem is. Ma még csak ott tartok, hogy hat este közül négy alkalommal hallgatnak csendben, figyelemmel. Mégis úgy érzem, nem dol­gozom hiába, s ezért a ked­vezőbb külföldi szerződések anyagi előnyeiről is szíve­sen lemondok. Tudom, hogy szokatlan amit csinálok, s ha nehezen hiszik is el, hi­szek abban amit csinálok. (sz. e.) Horváth Árpád emléke Mártírhalált halt rendező ♦ Alföldi Weimar Az első vidéki Székelyfonó Tányérok, faragott kana­lak kerültek a falra, a szép gyűjtemény újabb ér­tékekkel gyarapodott Re­ményi Lili otthonában. Nemrég érkezett vissza mű­vészi pályájának forrásvi­dékéről, Erdélyből. Ko­lozsvárott, Marosvásárhe­lyen, Nagyváradon vendég­szerepeit önálló estjével. Hallottam, s romániai ma­gyar napi- és hetilapok­ból olvastam a ritka szép sikerről, ennek hírével kö­szöntök be hozzá, s ő más­fajta képeket, műsorfüze­tet mutat. Szeretettel em­lékezik : — Tompa Miklós rende­zésében egy kitűnő Bánk bán-előadást láttam Ko­lozsvárott. Az egységbe hangolt közös munka volt az előadás legnagyobb él­ménye, aztán a szép ma­gyar dikció és egy kitűnő lázadó Tiborc, Márton Já­nos alakítása. Jólesett a műsorfüzetben olvasni, hogy emlékeznek férjem, Horváth Árpád 1930-as ko­lozsvári Bánk-rendezésére. — Úgy tudjuk, hogy a fasiszták által meggyilkolt művész emlékére estet ké­szülnek rendezni? értékhez való következetes ragaszkodás csődhöz veze­tett. A politikai helyzet is lehetetlenné tette, hogy 1939 után folytatódjék a debreceni példa, a remény­telen küzdelem... Hívő kiáltvány — Néhány évig a Víg­színháznál rendezőskö­­dött, de a színház élette­remtő, világújító hatalmá­ban nem hitt. .Tudta, hogy csak egy forradalom se­gítheti előbbre, tisztább jövendő felé az oszágot. 1944 decemberében már nagyon várta a felszaba­dulást, kiáltványt írt a fasizmustól megszaba­dult ország színházi dolgo­zóihoz. Hitet sugárzó han­gon, munkába hívó sürge­téssel. Végül mégsem ér­hette meg, amiről oly na­gyon álmodott. — Miként él tovább szelleme? — Egy ideig még hivat­koztak rá, a művészfiata­lok kollégiumát róla ne­vezték el, de aztán leke­rült a neve, s hosszú ideig nem akartak tudni róla. Hogy miért nem, rejtély előttem. Az utóbbi évek­ben már több emlékezés íródott, fiatalok fordulnak írásaihoz, példaadó életé­hez. A mostani ünnepség is a hozzá való ragaszko­dást jelenti... — Örömmel olvastuk a programban, Ady-, Rei­­nitz-, Kodály-dalokkal szerepel Neményi Lili az emlékesten. Rádióban, pó­diumon ritkán halljuk. Sanzonok — Tavaly Amerikában jártam, az idén Erdélyben, és számtalan más fellépé­sem is volt. De való igaz, kevesebbet szerepelek. Ez nem panasz, csak tény­megállapítás, mert van munkám éppen elég. Ope­rett-, próza-, opera-, san­zon-repertoárom most még eggyel bővült: a pedagó­giával. Fiatalokat készítek elő egy-egy szerepre. Mondhatom, boldog és nyugodt az életem. Közben azért keresem a módját, miként lehetne írókat, éne­keseket, zeneszerzőket ér­dekeltté tenni a sanzon művelésében. Ablonczy László Debreceni példa — Május 14-én a Kos­suth Klubban emlékeznek reá. Éppen 35 esztendeje, hogy az akkor harmincöt éves Horváth Árpádot „nyugalmazta” a Nemzeti Színház, s ő ezután el­nyerte a debreceni Cso­konai Színház bérleményé­nek jogát. Az ezt követő három év reménytelenül csodálatos vállalkozása: megkísérelt az alföldi cí­vis városból kis magyar Weimart csinálni. Volt né­hány igazán nagyszerű se­gítő­ barát, Kardos Lász­­lóék, a Juhász család, Oláh Gábor. Horváth Árpád nem egyszerűen a színház kor­szerűségét akarta, hanem a város szellemi erőinek egységesítését, összefogá­sát. Az Ady Társaság, a Csokonai Kör irodalmi estjeinek rendezésére vállalkozott, Kelet Népe­­matinét rendezett a szín­házban, amelyen Veres Pé­ter is ott volt. Előadáso­kat tartott a Munkásott­honban. Kitűnő színházi előadásokat teremtett. Vi­déken elsőnek mutatta be Kodály Zoltán Székelyfo­nóját. A zenekart Komor Vilmos dirigálta, Basili­­des Mária énekelte a há­ziasszony, D. Kovács Jó­zsef a legény, én pedig a leány szerepét. Elővétel­ben egy darab jegy sem kelt el, így „vattázott há­zakkal”, ingyen énekel­tünk a munkásoknak, s a siker óriási volt. 20—25 percen át zúgott a taps. Horváth Árpád tragédiája épp ebben volt: a mun­kásságnak csinált volna színházat, de a szegény embereknek nem volt pénzük rendszeresen el­járni, a polgárságot pedig nem érdekelte a modern szellemiségű színház. Lear király, Antigoné, Bánk bán, Hat szerep keres egy szerzőt, Szöktetés a sze­­rájból volt műsoron, s az A magyar hallgatók előtt szinte teljesen ismeretterv­­nek számító mai arab iro­dalomból adott ízelítőt a Pódium legutóbbi adása. A műsor összeállítója, Chru­­dinák Alajos bebizonyítot­ta, hogy nemcsak tehetsé­ges külpolitikai újságíró, hanem értő irodalmi szer­kesztő is. Különösen érde­kessé tette az igényes válo­gatást, hogy Chrudinák rö­vid riportmontázsokban arab alkotóművészeket, irodalmárokat is megszó­laltatott, és sajátos művé­szeti felfogásukkal, alkotói problémáikkal és világuk számunkra különös sajá­tosságaival ismertettek meg. Ezt az irodalmi rész­letek is jól érzékeltették. Ezek közül is kiemelkedett a Farahát őrmester képzel­gése című részlet, amely egy szószátyár, hatalomra vágyó és korlátolt agyú rendőrőrmester — Bánhidy László kitűnő megszólalta­tásában — képzelgéseit és környezetét mutatta be. A palesztin ellenálló költé­szet néhány darabja az ak­tualitáson túl ugyancsak különleges élmény volt. S ha e műsor természetesen nem adhatott is teljes­ ké­pet, a mai arab irodalom legfontosabb vonásait fel­rajzolta, s kitűnő progra­mot nyújtott. Ezért dicséret illeti a szerkesztőt, Papp Zoltánt is. (h. m.) Holnap este mutatják be a Fővárosi Operettszínházban a híres Cervantes-regény, a Don Quijote musical­változatát. Képünkön: az előadás címszereplője, Darvas Iván és Maros Gábor is. □ MÁSFÉL ÉVES SZÜNET után ismét meg­nyílt a Szépművészeti Mú­zeum modern szoborkiállí­tása. A népszerű, sokat lá­togatott gyűjteményt — Meunier, Carpeaux, Rodin, Maillol és Despiau műveit — a régi elrendezésben te­kinthetik meg a látogatók. □ A PRIZMA 13 nevű művészcsoport mutatja be, főleg gyerekeknek készült tárgyait, szombaton 12 óra­kor, a Műcsarnok kamara­termében. A kiállítást Ma­­kovecz Imre építészmérnök nyitja meg és fellép Men­­sáros László is. □ SZABADSZÁLLÁ­SON, ahol József Attila édesanyja élt és ahol ro­konsága még most is él, a tsz udvarán leleplezték a költő mellszobrát, Páli La­jos szobrászművész alko­tását TEGNAP ESTI BEMUTATÓ Vidám kísérlet ANGOL KOMÉDIA A PESTI SZÍNHÁZBAN* A vidéki, angol úri há­zakban hovatovább jobban kiismerjük magunkat, mint saját pesti másfél­szobásunkban. Már csukott szemmel is tudjuk, merre van a kandalló, hol az ezüst teáskészlet, és hol a whiskysüveg; a falra sem kell felnéznünk, hogy lás­suk a versenylovakat ábrá­zoló rézkarcokat. Nincs es­te, hogy valamelyik szín­padunkon ne elevenednék meg egy efféle helyszín, hol gyilkosokkal és detek­tívekkel, hol meg kísérte­tekkel. Ám, jó néhány éve már többnyire csak paró­diák színhelye e diszting­­vált kandalló és­ környéke. A Pesti Színház színpa­dán Noel Coward Vidám kí­sértetében azonban egy az egyben, zajlik e szalon­­csevely, ugyanígy jelenik meg, a férj elhunyt első feleségének kísértete is. Egy habókos, ősz spiritiszta hölgy segítségével rende­zett­­asztaltáncoltatási party hívja őt elő a túlvilágról. Coward egyetlen színpadi alapötlete az a lelemény, hogy a vidám és bájos kí­sértetét sem a második fe­leség, sem a többi szereplő nem látja, nem hallja. Csak a férj. És a nézők. Ebből tán kerekedhetne jó komédia, ha az íróban maradt volna még puska­por, további ötletek petár­dája. Ám, ennél több nem jutott eszébe. Amint­hogy az sem, hogyan le­hetne az elragadó, de egyre kellemetlenebb kísérletet visszaküldeni oda, ahonnan jött. Három terjedelmes, húzások utáni kiáltó felvo­nás zajlik anélkül, h­ogy valami is történne. Aligha­nem nevetnünk kellene — és nevetnénk is szívesen, jöjjenek bár a szalonkomé­dia sablonjai, csak csillan­na fel valami igazi szelle­messég is a szellem körül — ámde, nem. Ha mégis föl-fölhangzik a nevetés, azt az előadás pótötletei váltják ki. Vár­­konyi Zoltán nyilván az ál­tala vezetett egykori Mű­vész Színház repertoárjából vette elő a darabot, bízva abban, hogy a pesti közön­ség jó része akkor is,, most is, elsősorban kedvencei­ért, a színészekért megy a színházba. A férjet és a két feleséget akkor, 1947- ben, Isadai—Tolnay—Seny­­nyei felállásban játszotta a Művész Színház. Most So­­mogyvári Rudolf, Ruttkai Éva és Bánki Zsuzsa nyújt­ják a közönségnek pont­ján azt a többletet, amit tehetségüktől, személyisé­gük vonzásától vár. Az elő­adás egészétől azonban mégsem kapja azt a „vár­­konyis” tűzijátékot, ami­lyennel, mondjuk csak­­ a legutóbbi időben, a Furcsa pár, vagy az Adáshiba megajándékozta. Nyilván ezúttal a gyengébb nyers­anyag ihlette meg kevésbé; csupán rendezői fáradtság­nak tudható be például, hogy Bulla Elmának, a pasztell árnyalatok finom művészének olyan komikai harsányságok bedobását engedte meg, amelyek mél­tatlanok hozzá és szükség­telenek is. Várkonyi mestere annak, hogy kevésből is nagy ha­bot verjen; ez a nyersanyag azonban a kevésnél is ke­vesebb. Réz Ádám fordí­tása éppúgy, mint Wieber Marianne jelmezei igye­keztek a mába átemelni az 1941-ben bemutatott komé­diát, ám a sok tehetség összefogása sem segített a darabon: ez a kísértet nem éledt fel. Fencsik Flóra □ HIKÁDI ERZSÉBET festőművész alkotásaiból rendez bemutatót holnap a Csók István Galéria. A művésznőnek, Rudnay Gyula egykori tanítványá­nak ez lesz a tizenharma­dik egyéni tárlata. □ ÍRÓK ÉS ÚTTÖRÖK találkozója lesz a Fehér­vári úti művelődési ház­ban május 14-én. □ DEBRECENBEN a Déri Múzeumban nyílik a kelet-magyarországi kép­zőművészek tavaszi tárla­ta. Mesebál Sólyom Kati, a Pécsi Nemzeti Színház tehetsé­ges, fiatal tagja önálló mű­sort állított össze, gyere­keknek. A műsorban Csoóri Sándor, Eörsi István, Saint- Exupery, Hárs László, Jani­­kovszky Éva, Lázár Ervin, Mándy Stefánia, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Tankó Sirató Károly, Végh György, Weöres Sándor és Zelk Zoltán versei, meséi, valamint népmesék, dalok, népi mondókák és találós kérdések szerepelnek. Mű­sorát 4-én mutatta be, ma délután és vasárnap dél­előtt pedig megismétli a pécsi kamaraszínházban. " *"■ " 111 1 ■■■■' ■ " ■ II ■ I .............■ !■ ■■ ■■ .1 «■ ...I—III ——I.— — .......——■ — ............... Meghívjuk Önt a Centrum Otthon Áruházba. Kerékpárok, mopedek, a május 3-án kezdődő , , , M „ ,, , , motorkerékpárok árusítással ngyilakozott járműkiállításra nagy választékban szaktanácsadás.

Next