Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
f„lszba'a!” az ötéves terv sikeréért A moszkvai üzemek, gyárak, építkezések, közlekedési, kereskedelmi és szolgáltató vállalatok dolgozói elhatározták, hogy az 1974—1975-ös népgazdasági terv első évi feladatait határidő előtt, legkésőbb december 28-ig teljesítik. A moszkvai dolgozók azt is vállalták, hogy az ipari termékek mennyiségének növelését kizárólag a munka termelékenységének emelésével érik el. Ez 130 millió rubel terven felüli jövedelmet hoz a népgazdaságnak. Vállalták, hogy terven felül 1550 teher- és személygépkocsit, mintegy 1000 villanymotort és áramfejlesztő generátort, 300 ezer pár cipőt és több fontos közszükségleti cikket állítanak elő, 87 millió rubel összértékben. Az ötéves terv első évében Moszkvában 32 iskolát, 15 rendelőintézetet, 58 bölcsödét és óvodát, 139 üzletet, 11 telefonközpontot, egy új metróvonalat és új lakónegyedeket építenek. A moszkvaiak vállalták, hogy segítik a mezőgazdaságot is, határidő előtt szállítják a gépeket, a szükséges pótalkatrészeket, lakóházakat, üvegházakat és raktárakat építenek falun. A moszkvai dolgozók elhatározása válasz az SZKP XXIV. kongresszusának határozataira, s egyben annak kifejezése, hogy minden munkás és alkalmazott támogatja a párt és a kormány politikáját. A moszkvai dolgozók példája azonban csak egyike annak a sok felajánlásnak, amellyel a szovjet nép a kongresszus határozatait fogadta. (APN) Munkáspárti győzelem Stanley Levinson telefonjelentése; A legutóbbi parlamenti választásokon ellenzékbe szorult Munkáspárt szerezte meg a többséget Glasgoiw-ban és Dundeeban, a Skóciában tartott helyi választások során. A Munkáspárt más városokban is előre tört. A labourista jelöltek átlag 7 százalékkal kaptak több szavazatot. ÉLES SAJTÓTÁMADÁSOK Területi konfliktus Kína és Japán között Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A kínai sajtó ezekben a napokban újra felelevenítette a polémiát a Tajvantól északkeletre fekvő Tiaojü, Huangvej Csivej, Nanshiao és Pehsiao szigetek — ismertebb nevükön: a Szenkaku szigetcsoport — szuverenitásával kapcsolatban. A Zsenmin Zsipao igen erélyes hangú cikkben tiltakozott az ellen az amerikai terv ellen, hogy amikor Okinawa szigetét 1972-ben visszaadják Japánnak, egyben a Tiaojü szigetet és a többi vitatott szigetet is — amelyek fölött a San Franciscó-i békeszerződés értelmében ,,közigazgatási jogot” gyakorolnak — szintén Japánnak adják át. A „Kommentátor” cikke, valamint az Új Kína hírügynökség egy kommentárja élesen visszautasítja a szigetcsoport fölötti japán szuverenitásra vonatkozó érvet, és hangoztatja, hogy ezek a szigetek „időtlen idők óta” kínai területet képeztek. A cikk szokatlanul kemény hangon figyelmeztet: „Örökre elmúltak azok az idők, amikor Kínát fegyveres erővel kényszerítették területének és szuverenitásának feladására. Kína szuverenitását a Tiaojü szigetek és más szigetek között senki sem sértheti meg.” . Egyes pekingi megfigyelők a szigetcsoporttal kapcsolatos új kínai sajtókampányt úgy értelmezik, hogy a „pingpong-diplomácia” mosolygós hete után Kína először fejti ki a kínai—amerikai, illetve a kínai—,japán viszony normalizálásának egyik feltételét — vagyis a szigetcsoporttal kapcsolatos döntés felülvizsgálatát. Kína egyben jelezte, hogy pusztán azt az amerikai gesztust, amellyel a washingtoni hatóságok megtiltották az amerikai olajtársaságoknak a kutatást a Kína által vitatott szigetcsoport körüli olajlelőhelyek kincse után, nem tartja kielégítőnek, mivel ugyanakkor folytatódik a japán—tajvani— dél-koreai együttműködés a körzet sekélyebb vizein levő lelőhelyek után. A szigetcsoport fontosságát ezek az igen jelentősnek minősített lelőhelyek adják meg, s a fölöttük való szuverenitás mindinkább a távol-keleti hatalmi viszonyok egyöntetű tényezője lesz — mutatnak rá pekingi megfigyelők. Kína és Japán viszonyában először jelentkezik a második világháború után területi konfliktus. Tekintse meg 24. művészeti képaukciónkat a MOM „Szakasits Árpád“ Művelődési Házban Budapest XII., Csörsz utca 18. KIÁLLÍTÁS: a Kupolateremben, május 8-án 12-től 18 óráig, május 9-től 16-ig 10 és 18 óra között. ÁRVERÉS: a Színházteremben, május 18—19-én 17 órától. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT MUNKATÁRSUNK TOKIÓI RIPORTJA Japán levegőért kiált!... Intézményes erőfeszítések, új utak keresése a környezeti ártalmak ellensúlyozására Néhány hónappal ezelőtt Nixon elnök megbízásából Japánban járt Russel Train, a washingtoni Fehér Ház környezetszennyezési szaktanácsadója. Sato miniszterelnökkel tárgyalt, s megállapodtak abban, hogy az amerikai és a japán kormány időközönként magasszintű környezetvédelmi konferenciára ül össze, a szakértők kicserélik információikat, együttműködnek a kutatásban, s közösen dolgozzák ki nézeteiket az ENSZ 1972-es konferenciájára, amelynek címe ez lesz: „Az emberi környezet problémáiról.” — Az önök országából érkezett hírek szerint öt éven belül jegyre fogják adni az ivóvizet, s tíz éven belül az élelmiszert... Mi ebben az igazság? — kérdezte tőle az újságíró. M. Kaino, a Tokiói Környezetvédelmi Kutató Intézet igazgatója: „Az utóbbi két évtizedben az ipar Japánban rohamosan fejlődött, tömörült a lakosság, s gyorsuló mértékben növekedett a levegő és a víz szennyeződése. Az élet minden fejlett formája igen vékony föld-, víz- és levegőburoktól függ. Ha az életet fenntartó burok vékony voltát tekintjük, nyilvánvalónak látszik, hogy a fejlődést nem lehet a végtelenségig fokozni, az emberi faj fennmaradása csak abban az esetben remélhető, ha a növekedés leáll.” Sum füstködben Az elmúlt hetekben zajlott le Tokióban és 17 japán városban, illetve területen a törvényhatósági választások első szakasza. A kormányon levő Liberális Demokrata Párt egyik képviselője, Hideji Kawasaki mondta el az alsóházban a Japánban járt magyar turistacsoport tiszteletére rendezett fogadáson, hogy a júniusig elhúzódó választási harc középpontjában a környezeti ártalmak elleni eredményesebb küzdelem áll „Tokió, Yokkaichi és Tokuyama helyzete már tragikusnak tűnik — mondta a képviselő. — Hét-nyolc év szükséges az egyre romló állapotok megjavításához. Először is a költségvetés biztosítása a fő probléma, másodszor pedig az, hogy a megfelelő kéményrendszerek és tisztítóberendezések beállítását illetően a kormány rá tudja-e kényszeríteni akaratát a magánvállalatok tömegére ?”_ A későbbiekben — úton a Gyöngysziget felé — az említett Yokkaichin keresztülutaztunk. Ez a középnagyságú város, amelynek telke hatalmas olajfeldolgozó kombinátja, valóban sűrű füstködben él. „Csukjátok be az ablakokat!” — mondta valaki társasgépkocsinkon, s ez az elzárkózás valóban kellemesebbé tette utunkat a szennyezett levegőjű városban, de vajon a nagy lánggal füstölő kémények tengerében hogyan élhetnek a város lakói?... Tokióban ősszel és télen most már törvényszerű, hogy naponta 80—100 ember esik össze az utcákon súlyos füstmérgezésben, sok a légcső-megbetegedés, a fejfájás, a hányingeres rosszullét, az anyagcserezavar és az is gyakori jelenség, hogy a csecsemőknél fejlődési problémák mutatkoznak. Művekben és fémzúzdákban 65 elektrostatikus elnyelő- és szűrőberendezést szereltek fel Tokióban, s ez a szám azóta sokat emelkedett. E gének havonta 16 000 tonna fémport nyeltek el; ilyen óriási menynyiségű káros anyag nem került a levegőbe. Több mint öt esztendeje a Diesel-erővel hajtott járművek koromkibocsátása, sok gondot okoz. A kutatások során olyan tapasztalatokat szereztek, hogy a gázolajjal hajtott járművek üzemanyaga, ha báriumot kevernek hozzá, kevesebb kormot fejleszt. Elsősorban az autóbuszoknál vezetik be ezt a módszert. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a járművek műszaki ellenőrzésére, s a gépkocsivezetők tájékoztatására szervezett szaktanácsadást biztosítanak. A gépkocsik megfelelő karbantartására, a legkedvezőbb összetételű üzemanyagok használatára a japán „pilóták” nagyon hasznos útmutatásokat kapnak. Vita a világranglistáról — Nem kerül erre sor, ha helyesen tervezünk és cselekszünk — hangzott a válasz. — A szervezés azonban nagyon nehéz probléma nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Ami a levegő- és vízszenynyeződést illeti, valóban elsők vagyunk a világranglistán. Csak kismértékben nyugtat meg bennünket, hogy a világ egyes helyein rosszabb a helyzet, mint nálunk. Hogy konkrétabban fogalmazzak: Önök is elismerhetik, hogy Tokióban a levegő szennyezettsége nagyobb, mint az Egyesült Államok bármelyik városában... Éppen a japán fővárosban jártunk,amikor e kérdésekről adott tájékoztatást NM-ködöttség Chilében Santiago, május 5. Eugen Kattner, a Német Demokratikus Köztársaság külgazdasági miniszterhelyettese Santiagóban Salvador Allende chilei köztársasági elnökkel a két ország kereskedelmi és műszaki együttműködésé-ről tárgyalt. Chile , és az NDK áprilisban vette fel a diplomáciai kapcsolatot. ki USA Mit! ÉNEKELT /salt-tárgyalásokban Az osztrák fővárosban, az amerikai nagykövetség épületében ma kerül sor a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások 12. teljes ülésére, a tárgyalások bécsi szakaszának kezdetétől számítva. Az ülést a szokásosnál is nagyobb érdeklődés előzte meg, tekintettel Stuart Symington szenátornak, az amerikai szenátus hadügyi bizottságában tegnap elhangzott beszámolójára. Symington Bécsben megbeszéléseket folytatott az amerikai tárgyaló küldöttség tagjaival, s arra a meggyőződésre jutott, hogy az amerikai fél valójában nem tartja magát érdekeltnek a stratégiai védekező és támadó fegyverek korlátozásában. Ronald Zieger, a Fehér Ház sajtótitkára sietett biztosítani az újságírókat arról, hogy az amerikai tárgyalófél őszinte megállapodásra törekszik Bécsben. A csecsemők is szenvednek A levegőszennyeződés 1955-től vált jelentős problémává Japánban. Először csak a gyárak és a nagy építkezések körül mutatkozott az égések termékeként a szénfüst, a korom. 1963 óta a fő energiaforrás az olaj lett, s ettől kezdve a gázos szennyeződés az addiginál nagyobb területek levegőjét tette mérgezetté. Egy évvel később lépte át Tokióban a gépkocsik száma az egymilliós határt, s a helyzet azóta még rohamosabban romlik. 1967-ig az Elektromos „Lélegeztetik” a folyókat Sok problémát jelent a vizek tisztítása is. Az öt legnagyobb tokiói folyó közül csak az Edo és a Tama felső folyása nem szennyezett, egyébként a többi víz olyan szennyeződési határokon mozog, hogy a halak kipusztulásának veszélye fenyeget. Nagy kotrógépek tisztítják rendszeresen, óriási költségek bevetésével a medreket, mert a gyárakból és a háztartásokból a folyókba kerülő, majd rothadni kezdő szemét szinte elviselhetetlen bűzt árasztva rontja a levegőt. Most olyan kísérletek folynak, hogy „lélegeztetik” a vizeket, amelyekbe rendszeresen oxigént vezetnek be. Nem kisebb probléma a használatból kikerült műanyagok megsemmisítésének kérdése sem. Ezen a téren azt a megoldást keresik, hogy a nagy műanyaghulladék-menynyiségekből az eredeti volumenük 1/5-ének megfelelő kb 90 cm élhosszúságú kockákat sajtolnak, s ezeket olvasztott aszfaltba merítve, útalapként használják fel. A Japánban tapasztalt ilyen irányú erőfeszítések a világ valamennyi országa számára figyelemre méltóak, azzal a Haladó gondolkozásra valló véleménnyel együtt, amelyet a kutatóintézet igazgatója így fogalmazott meg: „Mincke professzorral, az újraválasztott polgármesterünkkel az élen mindent meg kell tennünk a helyzet javításáért, mert e szörnyű ártalmak miatt nem a kellemes körülmények között élő és kisebbségben levő felső osztály, hanem a többséget képviselő közép-, illetve alsó osztály szenved a legtöbbet!...” Maros László