Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

f„lszba'a!” az ötéves terv sikeréért A moszkvai üzemek, gyárak, építkezések, köz­lekedési, kereskedelmi és szolgáltató vállalatok dol­gozói elhatározták, hogy az 1974—1975-ös népgazda­sági terv első évi felada­tait határidő előtt, legké­sőbb december 28-ig tel­jesítik. A moszkvai dolgozók azt is vállalták, hogy az ipari termékek mennyiségének növelését kizárólag a mun­ka termelékenységének emelésével érik el. Ez 130 millió rubel ter­ven felüli jövedelmet hoz a népgazdaságnak. Vállalták, hogy terven felül 1550 teher- és sze­mélygépkocsit, mintegy 1000 villanymotort és áramfejlesztő generátort, 300 ezer pár cipőt és több fontos közszükségleti cik­ket állítanak elő, 87 mil­lió rubel összértékben. Az ötéves terv első évé­ben Moszkvában 32 is­kolát, 15 rendelőintéze­tet, 58 bölcsödét és óvo­dát, 139 üzletet, 11 tele­fonközpontot, egy új metróvonalat és új lakó­negyedeket építenek. A moszkvaiak vállalták, hogy segítik a mezőgazda­ságot is, határidő előtt szállítják a gépeket, a szükséges pótalkatrésze­ket, lakóházakat, üveghá­zakat és raktárakat építe­nek falun. A moszkvai­ dolgozók el­határozása válasz az SZKP XXIV. kongresszusának határozataira, s egyben annak kifejezése, hogy minden munkás és alkal­mazott támogat­ja a párt és a kormány politikáját. A moszkvai dolgozók példája azonban csak egyike an­nak a sok felajánlásnak, amellyel a szovjet nép a kongresszus határozatait fogadta. (APN) Munkáspárti győzelem Stanley Levinson tele­fonjelentése; A legutóbbi parlamenti választásokon ellenzékbe szorult Munkáspárt szerez­te meg a többséget Glas­­goiw-ban és Dundeeban, a Skóciában tartott helyi vá­lasztások során. A Munkás­párt más városokban is előre tört. A labourista je­löltek átlag 7 százalékkal kaptak több szavazatot. ÉLES SAJTÓTÁMADÁSOK Területi konfliktus Kína és Japán között Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: A kínai sajtó ezekben a napokban újra felelevení­tette a polémiát a Tajvan­tól északkeletre fekvő Tiaojü, Huangvej Csivej, Nanshiao és Pehsiao szige­tek — ismertebb nevükön: a Szenkaku szigetcsoport — szuverenitásával kapcso­latban. A Zsenmin Zsipao igen erélyes hangú cikk­ben tiltakozott az ellen az amerikai terv ellen, hogy amikor Okinawa szigetét 1972-ben visszaadják Ja­pánnak, egyben a Tiaojü szigetet és a többi vitatott szigetet is — amelyek fö­lött a San Franciscó-i bé­keszerződés értelmében ,,közigazgatási jogot” gya­korolnak — szintén Japán­nak adják át. A „Kommen­tátor” cikke, valamint az Új Kína hírügynökség egy kommentárja élesen visszautasítja a szigetcsoport fölötti ja­pán szuverenitásra vo­natkozó érvet, és hangoz­tatja, hogy ezek a szige­tek „időtlen idők óta” kí­nai területet képeztek. A cikk szokatlanul ke­m­­ény hangon figyelmeztet: „Örökre elmúltak azok az idők, amikor Kínát fegy­veres erővel kényszerítet­ték területének és szuvere­nitásának feladására. Kína szuverenitását a Tiaojü szi­getek és más szigetek kö­zött senki sem sértheti meg.” . Egyes pekingi megfigye­lők a szigetcsoporttal kap­csolatos új kínai sajtókam­pányt úgy értelmezik, hogy a „pingpong-diplomácia” mosolygós hete után Kí­na először fejti ki a kí­nai—amerikai, illetve a kínai—,japán viszony nor­malizálásának egyik fel­tételét — vagyis a szigetcsoporttal kapcsolatos döntés felül­vizsgálatát. Kína egyben jelezte, hogy pusztán azt az amerikai gesztust, amellyel a washingtoni ha­tóságok megtiltották az amerikai olajtársaságoknak a kutatást a Kína által vi­tatott szigetcsoport körüli olajlelőhelyek kincse után, nem tartja kielégítőnek, mivel ugyanakkor folyta­tódik a japán—tajvani— dél-koreai együttműködés a körzet sekélyebb vizein le­vő lelőhelyek után. A szigetcsoport fontossá­gát ezek az igen jelentős­nek minősített lelőhelyek adják meg, s a fölöttük való szuverenitás mind­inkább a távol-keleti ha­talmi viszonyok egyönte­tű tényezője lesz — mutatnak rá pekingi megfigyelők. Kína és Ja­pán viszonyában először je­lentkezik a második világ­háború után területi konf­liktus. Tekintse meg 24. művészeti képaukciónkat a MOM „Szakasits Árpád“ Művelődési Házban Budapest XII.,­­ Csörsz utca 18. KIÁLLÍTÁS: a Kupolateremben, május 8-án 12-től 18 óráig, május 9-től 16-ig 10 és 18 óra között. ÁRVERÉS: a Színházteremben, május 18—19-én 17 órától. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT MUNKATÁRSUNK TOKIÓI RIPORTJA Japán levegőért kiált!... Intézményes erőfeszítések, új utak keresése a környezeti ártalmak ellensúlyozására Néhány hónappal ezelőtt Nixon elnök megbízásából Japánban járt Russel Train, a washingtoni Fehér Ház környezetszennyezési szaktanácsadója. Sato mi­niszterelnökkel tárgyalt, s megállapodtak abban, hogy az amerikai és a japán kormány időközönként magasszintű környezetvé­delmi konferenciára ül össze, a szakértők kicseré­lik információikat, együtt­működnek a kutatásban, s közösen dolgozzák ki néze­teiket az ENSZ 1972-es konferenciájára, amelynek címe ez lesz: „Az emberi környezet problémáiról.” — Az önök országából érkezett hírek szerint öt éven belül jegyre fogják adni az ivóvizet, s tíz éven belül az élelmiszert... Mi ebben az igazság? — kér­dezte tőle az újságíró. M. Kaino, a Tokiói Környe­zetvédelmi Kutató Intézet igazgatója: „Az utóbbi két évtizedben az ipar Japán­ban rohamosan fejlődött, tömörült a lakosság, s gyorsuló mértékben növe­kedett a levegő és a víz szennyeződése. Az élet minden fejlett formája igen vékony föld-, víz- és leve­gőburoktól függ. Ha az éle­tet fenntartó burok vé­kony voltát tekintjük, nyil­vánvalónak látszik, hogy a fejlődést nem lehet a végtelenségig fokozni, az emberi faj fennmaradása csak abban az esetben re­mélhető, ha a növekedés leáll.” Sum füstködben Az elmúlt hetekben zaj­lott le Tokióban és 17 ja­pán városban, illetve terü­leten a törvényhatósági vá­lasztások első szakasza. A kormányon levő Liberális Demokrata Párt egyik kép­viselője, Hideji Kawasaki mondta el az alsóházban a Japánban járt magyar tu­ristacsoport tiszteletére rendezett fogadáson, hogy a júniusig elhúzódó vá­lasztási harc középpontjá­ban a környezeti ártalmak elleni eredményesebb küz­delem áll­­­ „Tokió, Yok­­kaichi és Tokuyama hely­zete már tragikusnak tű­nik — mondta a képviselő. — Hét-nyolc év szükséges az egyre romló állapotok megjavításához. Először is a költségvetés biztosítása a fő probléma, másodszor pe­dig az, hogy a megfelelő kéményrendszerek­ és tisz­títóberendezések beállítá­sát illetően a kormány rá tudja-e kényszeríteni aka­ratát a magánvállalatok tömegére ?”_ A későbbiekben — úton a Gyöngysziget felé — az említett Yokkaichin keresztülutaztunk. Ez a középnagyságú város, amelynek telke hatalmas olajfeldolgozó kombinátja, valóban sűrű füstködben él. „Csukjátok be az abla­kokat!” — mondta valaki társasgépkocsinkon, s ez az elzárkózás valóban kelle­mesebbé tette utunkat a szennyezett levegőjű vá­rosban, de vajon a nagy lánggal füstölő kémények tengerében hogyan élhet­nek a város lakói?... Tokióban ősszel és té­len most már törvénysze­rű, hogy naponta 80—100 ember esik össze az utcá­kon súlyos füstmérgezés­ben, sok a légcső-megbete­gedés, a fejfájás, a hány­­ingeres rosszullét, az anyagcserezavar és az is gyakori jelenség, hogy a csecsemőknél fejlődési problémák mutatkoznak. Művekben és fémzúzdák­ban 65 elektrostatikus el­nyelő- és szűrőberendezést szereltek fel Tokióban, s ez a szám azóta sokat emel­kedett. E gének havonta 16 000 tonna fémport nyel­tek el; ilyen óriási meny­­nyiségű káros anyag nem került a levegőbe. Több mint öt eszten­deje a Die­sel-erővel hajtott jármű­vek koromkibocsátása, sok gondot okoz. A kutatások során olyan tapasztalato­kat szereztek, hogy a gáz­olajjal hajtott járművek üzemanyaga, ha báriumot kevernek hozzá, kevesebb kormot fejleszt. Elsősorban az autóbuszoknál vezetik be ezt a módszert. Egyre na­gyobb figyelmet fordítanak a járművek műszaki ellen­őrzésére, s a gépkocsiveze­tők tájékoztatására szerve­zett szaktanácsadást bizto­sítanak. A gépkocsik meg­felelő karbantartására, a legkedvezőbb összetételű üzemanyagok használatára a japán „pilóták” na­g­yon hasznos útmutatásokat kapnak. Vita a világ­­ranglistáról — Nem kerül erre sor, ha helyesen tervezünk és cselekszünk — hangzott a válasz. — A szervezés azonban nagyon nehéz probléma nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Ami a levegő- és vízszeny­­nyeződést illeti, valóban elsők vagyunk a világrang­listán. Csak kismértékben nyugtat meg bennünket, hogy a világ egyes helyein rosszabb a helyzet, mint nálunk. Hogy konkrétab­ban fogalmazzak: Önök is elismerhetik, hogy Tokió­ban a levegő szennyezett­sége nagyobb, mint az Egyesült Államok bárme­lyik városában... Éppen a japán főváros­ban jártunk,­­amikor e kér­désekről adott tájékoztatást NM-ködöttség Chilében Santiago, május 5. Eugen Kattner, a Német Demokratikus Köztársa­ság külgazdasági minisz­terhelyettese Santiagó­­ban Salvador Allende chi­lei köztársasági elnökkel a két ország kereskedelmi és műszaki együttműködésé-­­ről tárgyalt. Chile , és az NDK áprilisban vette fel a diplomáciai kapcsolatot. ki USA Mit! ÉNEKELT /­salt-tárgyalásokban Az osztrák fővárosban, az amerikai nagykövetség épü­letében ma kerül sor a ha­dászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szov­jet—amerikai tárgyalások 12. teljes ülésére, a tárgya­lások bécsi szakaszának kezdetétől számítva. Az ülést a szokásosnál is na­gyobb érdeklődés előzte meg, tekintettel Stuart Sy­mington szenátornak, az amerikai szenátus hadügyi bizottságában tegnap el­hangzott beszámolójára. Symington Bécsben megbe­­széléseket folytatott az ame­rikai tárgyaló küldöttség tagjaival, s arra a meggyő­ződésre jutott, hogy az amerikai fél valójában nem tartja magát érdekeltnek a stratégiai védekező és tá­madó fegyverek korlátozá­sában. Ronald Zieg­er, a Fehér Ház sajtótitkára sietett biz­tosítani az újságírókat ar­ról, hogy az amerikai tár­gyalófél őszinte megálla­podásra törekszik Bécsben. A csecsemők is szenvednek A levegőszennyeződés 1955-től vált jelentős prob­lémává Japánban. Először csak a gyárak és a nagy építkezések körül mutatko­zott az égések termékeként a szénfüst, a korom. 1963 óta a fő energiaforrás az olaj lett, s ettől kezdve a gázos szennyeződés az ad­diginál nagyobb területek levegőjét tette mérgezetté. Egy évvel később lépte át Tokióban a gépkocsik szá­ma az egymilliós határt, s a helyzet azóta még roha­mosabban romlik. 1967-ig az Elektromos „Lélegeztetik” a folyókat Sok problémát jelent a vizek tisztítása is. Az öt legnagyobb tokiói folyó kö­zül csak az Edo és a Tama felső folyása nem szennye­zett, egyébként a többi víz olyan szennyeződési hatá­rokon mozog, hogy a ha­lak kipusztulásának veszé­lye fenyeget. Nagy kotró­gépek tisztítják rendszere­sen, óriási költségek beve­tésével a medreket, mert a gyárakból és a háztartá­sokból a folyókba kerülő, majd rothadni kezdő sze­mét szinte elviselhetetlen bűzt árasztva rontja a le­vegőt. Most olyan kísérle­tek folynak, hogy „lélegez­tetik” a vizeket, amelyekbe rendszeresen oxigént ve­zetnek be. Nem kisebb probléma a használatból kikerült mű­anyagok megsemmisítésé­nek kérdése sem. Ezen a téren azt a megoldást keresik, hogy a nagy műanyaghulladék-meny­­nyiségekből az eredeti volumenük 1/5-ének meg­felelő kb 90 cm élhosszú­ságú kockákat sajtolnak, s ezeket olvasztott aszfaltba merítve, útalapként hasz­nálják fel. A Japánban tapasztalt ilyen irányú erőfeszítések a világ valamennyi országa számára figyelemre mél­tóak, azzal a Haladó gon­dolkozásra valló véle­ménnyel együtt, amelyet a kutatóintézet igazgatója így fogalmazott meg: „Mi­ncke professzorral, az új­raválasztott polgármeste­rünkkel az élen mindent meg kell tennünk a helyzet javításáért, mert e szörnyű ártalmak miatt nem a kel­lemes körülmények között élő és kisebbségben levő felső osztály, hanem a többséget képviselő kö­zép-, illetve alsó osztály szenved a legtöbbet!...” Maros László

Next