Esti Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

ÉSZAK-ÍRORSZÁG London kisebb engedményekre készül? Az északír „szövetsé­gi párt", az egyik unionista politikai közös­ség pártja, háromfő­nyi delegációt­ küldött teg­nap Edward Heath mi­niszterelnökhöz. A párt és a többi uniorista csoporto­sulás aggódik azok miatt a hírek miatt, hogy a kormány engedmé­nyekkel próbálja leve­zetni az ulsteri politikai feszültséget. Brian Faulkner belfasti kormányfő, mintegy elébe­vágva ezeknek a kezdemé­nyezéseknek, egy gyűlésen szükségesnek látta, hogy károsnak mondja az in­­ternálatok enyhítését, a szabadon bocsátások meg­kezdését. William Craig volt belügym­iniszter, a belfasti protestáns „héják” szócsöve, új pártot alakí­tott és érászaid­al fenyege­tőzik. Az egész protestáns tá­bor izgalomba jött annak hallatán, hogy a West­minster katolikus minisz­teri tárcákat akar kreál­ni. Azzal érvelnek, hogy ez meghátrálás lenne Dublin és a katolikus kisebbség előtt. A hírek szerint az an­gol kabinet sem teljesen egységes a reformok kér­désében, ha mégoly cseké­lyekről van is szó. Maud­­ling be­lügyminiszter véle­ménye szerint nem napo­kat, hanem heteket kell várni, amíg bejelentik az internálások részleges fel­oldását. London nincs könnyű helyzetben, mert az északír unionistáknak nyolc szavazatuk van a brit alsóházban, és ha bosszút akarnak állni, akkor a kö­zös piaci belépés körüli erőpróbák során alaposan felboríthatják a kormány számításait. SCOTT KAPITÁNY F1.­­ A HAJÓTÖRÖTTEK KÖZÖTT Zátonyra futott a luxushajó Santiago, New York, Oslo, február 12. Zátonyra futott tegnap a Déli-sarkkör közelében a Lindblad Explorer nevű 2300 tonnás norvég luxus­kirándulóhajó, amely 92 dúsgazdag — főként ameri­kai — természetkedvelő tu­ristával és 64 főnyi legény­séggel február 2-án indult Argentínából egy kis „kéj­­utazásra” az Antarktisz vi­zeire. A bejelentések szerint az utasokat sikerült gyorsan partra tenni egy kis lakat­lan szigeten, s a hajón, amelynek motorházát a lé­keken beáramló víz elön­tötte, mindössze két távi­­rász maradt. Ők tartották a kapcsola­tot a külvilággal és irá­nyították a mentőhajó­kat. A chilei haditengerészet közelben levő támaszpont­járól haladéktalanul út­nak indítottak két hajót, s ezek a délután folyamán el is érték a zátonyt. Az egyik chilei hajó teg­nap este az utasokat és a legénységet teljes épség­ben a haditengerészeti bázisra szállította. Az eset érdekessége, hogy túravezető előadóként a ha­jó fedélzetén tartózkodott Peter Scott brit madártani kutató, a Déli-sark felku­tatása közben hősi halált halt Robert Scott kapitány fia. //1 IZRAEL KÖTELEZETTSÉGET VÁLLAL... EGYIPTOMI DIPLOMATA A SZUEZI-CSATORNÁRÓL Washington, február 12. Egyiptom tegnap értésre adta, hogy hajlandó fonto­lóra venni a Sinai-félsziget fegyvermentesítését. A Reuter, az AP és az AFP hírügynökségek egy­behangzóan idéznek „egy magasállású egyiptomi dip­lomatát”, aki kijelentette: ha Izrael kötelezettséget vállal, hogy hat hónapon belül visszavonul 1967-es határaira. Egyiptom nem ragaszkodik ahhoz, hogy hadereje átkeljen a szue­­y­i-csatorna keleti partjá­ra. Hozzátette, hogy országa olyan megállapodást párt­fogol, amelynek értelmében megfelelő nagyságú egyip­tomi haderő állomásozhat a Szuezi-csatorna mentén a Sínai-félsziget esetleges megtámadásának elhárítá­sára. Egyiptom biztosítéko­kat kíván arra, hogy Izrael nem tér vissza a Sinai-fél­­szigetre, viszonzásként pe­dig megígéri, hogy az egyiptomi haderő nem vo­nul be a Negev-sivatagba. Az egyiptomi diplomata, aki ragaszkodott­ inkognitó­­jához, a továbbiakban meg­jegyezte, hogy az Egyesült Államok még mindig nem kereste meg Egyiptomot az általa ja­vasolt szuezi tárgyalások ügyében. Országa tehát nem utasít­hatta el azt az indítványt, amelyet nem is ismer. Ugyancsak az amerikai indítványt taglalva, a dip­lomata közölte: országa azt vallja, hogy az Egyesült Államoknak, ha valóban közvetíteni akar Izrael és Egyiptom között, aktív szerepet kell játszania. Ez ellentétben áll Izraelnek azzal az óhajával, hogy a közvetítő csakis „küldönc" legy­en. Szo­vjet—amerikai egészségügyi bizottság Moszkva, február 12. Moszkvában és Washing­tonban Borisz Petrovszkij, a Szovjetunió egészségügyi minisztere, illetve Elliott Richardson, az Egyesült Államok egészségügyi, ok­tatási és népjóléti minisz­tere február 11-én aláírta annak az üzenetváltásnak az okmányait, amely a két ország együttműködésé­nek az egészségvédelem és az orvostudomány terüle­tén való fejlesztésével fog­lalkozik. Az okmányok értelmében megalakítják a szovjet— amerikai egészségügyi bizottságot. Urándúsítók Washington, február 12­ Az amerikai atomener­gia bizottság egy szóvivője tegnap Washingtonban be­jelentette, hogy az Egyesült Államok kétoldalú tárgyalásokat kezdett a nyugat-európai országokkal, valamint Japánnal és Ausztráliá­val uránium-dúsító üze­mek létesítéséről. Ezek a külföldön felépülő gyárak az eddig titkosként kezelt amerikai nukleáris technológiát fogják alkal­mazni. Vegyipari tanácskozás Moszkva, február 12. A vegyipari egy­üttmű­­ködés távlatait vitatták meg Moszkvában a KGST- országok szakemberei. A­­tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Románia, a Szovjet­unió, valamint Jugoszlá­via küldöttsége vett részt. A felek intézkedéseket hoztak a szocialista gaz­dasági integráció fejlesz­tésére vonatkozó komp­lex program megvalósítá­sára. A Schwarze Pumpe neve ma már fogalom: az NDK cottbusi körzetében épült fel a világ legnagyobb bar­naszén feldolgozó üzeme. Elektromos energiát, bri­kettet, kokszot, gázt, kát­rányt, benzint, olajat, fes­téket és sok más terméket állítanak itt elő a barna­szénből. „Az elkésett levél" Bécs, február 11. A minap Bécsben a Thaliastrasse 102. sz. házba, k­arácsonyi üdvözletet kéz­besített a posta a 70 éves Hilde Fabri részére. A fel­adó, a 17 éve halott Maria Lamatsch volt, aki tőle tízpercnyire lakott, a Walt­­gassén. Amikor a postás portát kért a címzettől, meglepetéssel látták, hogy a postabélyegző dátuma még 1052. december 25-éről szólt. Kutatták, hogyan késhetett ennyit — tizen­kilenc esztendőt —­ a Bécs­ben feladott helyi üdvözlet. Kiderült, hogy a levelet annak idején a bécsi vas­úti mozgópostán adták fel. Kezelés után a levél be­csúszott a vagon kis repe­désébe és csak most került elő, amikor szétszedték a kocsit főjavítás miatt. O. O. r —------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Széli,e-fgy-zet KAM BIET K3^1. ..biet vietnaim­i nyelven, viszontlátásra. Csakhogy a szótár meghatározásai nem min­e­l tudják visszaadni a gazdag árnyalatokat. A ham biet maghitt barátok búcsúköszöntése, akkor mondják, ha az elválás természetes szomorúságát feloldja az összetartozás érzése, a mielőbbi viszont­látás reménye. Kam biet Vietnam — búcsúzhatott a Fork .Ten5 vezette magasszintű magyar párt- és kor­mányküldöttság, egyhetes, eredményekben és él­­őhiánya,ilyen egyaránt sűrített programú látogatása után. A több mint huszonkét­ezer kilométeres utazás még felgyorsult tempójú világunkban sem akármi­lyen vállalkozás. A kerek ablakocskákból letekint­­ve kontinensek és tengerek váltják egymást; hó­­födte tájak adják át helyüket trópusi panorámá­­nak; állandó teendő az óraigazítás a cserélődő idő­­zónákban, vagy csakúgy „mellesleg­’. Rangoon re­pülőterére most szállt le először magyar repülőgép. Ám éppen a távolságoknak és a különbözőségeknek ez az érzékelése bizonyíthatta legjobban, milyen kö­zel van gondolatainkhoz és érzésvilágunkhoz Viet­nam. Az érkezéstől az elutazás órájáig baráti me­legség hatott át minden találkozást, akár a két ország vezetői ültek az elnöki palota zöld posztos tanácskozó asztala mellett, akár antracithegyek tö­vében, rizsföldek oldalán, gyári teremben, egyetemi udvaron vagy katonai repülőtéren köszöntötték a vietnami nép legkülönbözőbb rétegei a magyar vendégeket. Érthető, ha a magyar—vietnami közlemény a kölcsönös szolidaritás okmánya lett s a tárgyaláso­kat teljes egyetértés, nézetazonosság !. jellemezte minden kérdésben. Ennek a cselekvő egységnek jelentőségét csak aláhúzza, hogy küldöttségünk olyan időszakban járt Hanoiban, amikor a nem­zetközi politikában különösképpen előtérbe került az indokínai probléma. Az amerikai elnök sorozatos manőverezései a választási évben, nyolcpontos cso­magterve, amelynek aláfestését a VDK ellen el­követett újabb, sorozatos bombpú tám­a­dások adták, mindmegannyi kísérlet, hogy Vietnam és Indokína népeit megfosszák hosszú, hősi és áldozatos har­cuk gyümölcseitől s a „vietnamizálás” cégére alatt a Ti.K­r. -rendszert életben tartsák Saigonban. A magyar párt- és kormányküldöttség tehát különö­sen időszerű feladatot teljesíthetett: kifejezte mesz­­szemenő egyetértésünket a VDK és a DIFK állás­foglalásával, amely követeli az amerikai csapatok feltétel nélküli kivonását, Thieu eltávolítását, ugyanakkor az alapvető elvi kérdésekben való szi­lárdság mellett nagy rugalmasságot tanúsít a rész­letek kimunkálásában. Támogattuk, s a jövőben is támogatjuk Indokína népeinek küzdelmét a csata­tereken, a gazdasági erőfeszítésekben, a politikai és diplomáciai színtéren. Vietnam jövője és sorsa a széles nemzetközi szolidaritást élvező vietnami nép kezében van letéve, senki nem jogosult nélküle vagy helyette dönteni. A vietnami látogatás áramában jóleső érzés volt látni, milyen nagy visszhangot váltottak ki né­­pünk törekvései. Hanoiban már a kisiskolások is tudják, hogy a városukról elnevezett budapesti parkban áll Ho Si Minh szobra, ismerik a takaró- és a kórházakciók részleteit, a testvériskolák, a test­vérüzemek munkáját. A magyar segítség, az aláírt egyezmények értelmében folytatódik, de a szolida­ritás nem „egyirányú utca”. Az imperializmus elleni front első vonalában álló indokínai népek győzelmei közös, nagy ügyünk sikerei, s mint miniszterelnö­­­­künk több alkalommal is kifejtette: a szocialista or­szágok kötelessége, hogy a hátország megtisztelő szerepét vállalják ebben a küzdelemben. A magyar párt- és kormányküldöttség azzal a jóleső érzéssel térhetett vissza a nagy útról, hogy igaz, internacionalista feladatot teljesített. Ki­emelkedő állomása volt ez a látogatás szolidaritá­sunknak, amelynek folyamata ezután sem szakad meg, sőt lehetőségeink és képességeink szerint to­vább fokozódik. Az elválást így oldotta fel az össze­tartozás, s mély, igaz tartalmat kaptak a búcsú szavai: Kam biet, Vietnam... ■ Réti Ervin .V_____________________________________________________ Olaj Kairó, február 12. Az Al Ahrai­ című kairói lap jelentése szerint napokon belül az EAK nyugati részé­ben felfedezett jelentős olaj­­lelőhelyekkel kapcsolatos beje­lentés várható. Új kikötő A teherforgalom gyors fej­lődése tette szükségessé új kereskedelmi kikötő létesíté­sét Poszjetben, a szovjet Tá­vol-Keleten. Az új kikötő­t fa- és kőolajtermékek rakodásá­ra építik.

Next