Esti Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
Waldheim nyilatkozata a ciprusi vitáról Nicosia, Ankara, New York, június 9. Az ENSZ New York-i székhelyén közölték, hogy Kurt Waldheim főtitkár június 15-én tesz szóbeli jelentést a Biztonsági Tanácsnak ciprusi, valamint török- görögországi látogatásáról. Waldheim két napot töltött Cipruson. Találkozott Makariosz érsekkel, a köztársaság elnökével, Kücük alelnökkel, a török közösség vezetőjével, nicosiai különmegbízottjával, Osorio-Tafallal, továbbá az ENSZ itteni adminisztratív és katonai testületeinek vezetőivel. Felkereste a nyolc nemzet katonáit egyesítő békefenntartó ENSZ-haderő állásait, megfigyelő posztjait is. Waldheim csütörtökön Nicosiából Ankarába repült. Megérkezése után kijelentette, hogy „az együttműködés szellemét” tapasztalta a ciprusi vitában érdekelt görög és török felek között. Úgy találta továbbá, hogy mindkét részről megvan a jóakarat a közösségi tárgyalások sikerének biztosítására. Mint ismeretes, a két közösség békéltető tárgyalásainak legújabb fordulóját az ENSZ-főtitkár nyitotta meg csütörtökön. Nemzetközi szőrmeaukció Lipcsében megnyílt az 533. nemzetközi szőrmeaukció, amelyen 15 országból érkezett kereskedők vesznek részt. Az aukción több mint 500 ezer darab szőrme kerül eladásra. Lubos Adamica, az elrabolt csehszlovák repülőgép pilótájának gyilkosa, nem sokkal aztán, hogy az NSZK- beli Weiden repülőterén a rendőrség megbilincselte. Szovjet „rakétaautó” Carlo Benedetti telefon jelentése: Harkovban készülnek a leggyorsabban szovjet versenyautók. A Kadi—9-ek — tervezője Vlagyimir Nyikityin mérnök — hamarosan a világcsúcs megdöntésére tesznek kísérletet. A három gázturbinás, 10 centiméter híján 10 méter hosszú versenyautóval 640 mérföldes sebességet akarnak elérni. Az eddigi világrekord óránként 607 mérföld. Nyikityin mérnök már 1967-ben nagy feltűnést keltett a Kadis 7 típusú kocsijával, s azóta is több országos bajnokságot nyert. „Elegem van a planktonokból...“ Kaneko Kentaro tokiói lakos elhatározta, önmagán kísérletezi ki, mennyi ideig élhet az ember úgy, hogy kizárólag planktont eszik. Elvonult tehát egy szállodai szobába, s megkezdte a tengeri moszatkúrát. Húsz teljes napon át ette a planktont, de a kísérlet figyelői az utolsó napokban már meglehetősen abnormálisnak találták viselkedését. Állandóan dörömbölt az ajtón és papírosból hajtogatott repülőgépekkel szórakoztatta önmagát. Időnként felüvöltött: „Elegem van a planktonból”. Amikor az önmaga vállalta tortúra után kiengedték, első szavai ezek voltak: napfényre és friss levegőre vágyom... USA Két új miniszter Washington, június 9. Az amerikai szenátus tegnap megerősítette hivatalában a Nixon-kormány két új miniszterét, Richard Kleindienst igazságügyi és George Schultz pénzügyminisztert. Míg az utóbbi szavazás teljesen formális volt, mert a törvényhozás felsőháza nem emelt kifogást a volt munkaügyi miniszter kinevezése ellen, Kleindienst csak a törvényhozás történetének egyik leghosszabb vizsgálata után foglalhatta el hivatalosan posztját. Elődje, Mitchell igazságügyminiszter még február 5-én benyújtotta lemondását, hogy átvegye Nixon újjáválasztási kampányának vezetését. Kleindienst viszont belekeveredett az ITT mammutkonperáció korrupciós botrányába, s ezért a szenátus először elvetette kinevezését, majd az igazságügyi bizottság csaknem négy hónapon folytatott vizsgálatot ügyében. Kleindienst mindvégig tagadta a botrányban elhangzott vádakat. Máltai tárgyalás Valletta, június 9. A Közös Piac tagállamainak négytagú küldöttsége érkezett Vallettába, Málta fővárosába. A szigetország a Közös Piac társult tagja, s már hosszabb ideje szeretné a mezőgazdasági kivitelre, a pénzügyi segélyre és a műszaki segítségre vonatkozó preferenciális egyezmény megváltoztatását elérni. Melodráma, vitafórum, cirkuszi attrakció (4.) A színjáték utolsó felvonása A négy hónapig tartó próbaválasztási kampány után — amelyben, ismételjük, az azonos párthoz tartozó jelöltek versenygenek egymással — a legfontosabb állomás a két párt országos konvenciója. (Demokraták: július 10—14., republikánusok: augusztus 21—24). Mindkettőt a floridai Miami Beachben tartják az idén. Legutóbb, 1968-ban, a köztársaságiak ugyancsak itt rendezték konvenciójukat, a demokraták viszont Chicagóban, botrányos körülmények között, ami egyébként ugyancsak ártott nekik és a köztársaságiak malmára hajtotta a vizet. (Mint emlékezetes, a vietnami háború elleni, óriási béketüntetések robbantak ki a városban a pártkonvenció alatt és Richard Daley, Illinois állam kormányzója — Chicago Illinois fővárosa —, aki egyébként a demokrata pártgépezet egyik legbefolyásosabb hatalmú embere, a legbrutálisabb eszközökkel verette szét a békés tüntetőket). Ezeken a több napos országos pártkonvenciókon óriási alkudozások folynak, főleg a kulisszák mögött. Mint említettük, természetesen kénytelenek figyelembe venni az addig lezajlott próbaválasztások eredményeit. Ez például az idén — legalábbis eddig — a határozott békeprogramot hirdető, bizonyos szociális reformokat megvalósítani akaró George McGovern szenátornak kedvez. A „GUMIEMBER’ SZERENCSÉJE Minthogy azonban az 50 államnak kevesebb mint a felében rendeznek próbaválasztásokat, ezeknek eredménye nem feltétlenül döntő tényező az országos konvención : választhatnak olyan politikust is elnökjelöltnek, aki a próbaválasztásokon gyengébben szerepelt. A demokratáknál idén erre komoly kilátások vannak. A Big Businessszel összefonódó pártgépezet olyan liberális felfogású politikust, mint amilyen George McGovern, eddig még soha nem volt hajlandó elnökjelöltnek indítani. Hiába áll jelenleg Hubert Horatio Humphrey a versenyben McGovern mögött, ő a „gumiember”, aki tetszés szerint tud centrista lenni, vagy attól akár kissé jobbra, akár kissé balra elmozdulni. Régi, dörzsölt embere pártjának, sokkal inkább jóban van a — sokszor láthatatlan — hangadókkal, mint McGovern. (A legesélyesebb persze a politikailag Humphrey és McGovern között álló Edward Kennedy lenne, családi nevének nimbusza miatt, de ő határozottan kijelentette, hogy idén még nem óhajt elnökjelölt lenni. Negyvenéves, ráér négy év múlva is a ringbe lépni, amikor Nixon már nem indulhat. Július 14-én, illetve augusztus 24-én tehát már tudni fogjuk: ki az a két politikus, aki harcba száll a Fehér Ház elnyeréséért? (Hogy az egyik — a republikánusok jelöltje — Nixon lesz, ahhoz szinte kétség sem fér.) De hogyan választják meg végül is november 7-én az elnököt? A magát a „demokrácia védőbástyájának” hirdető országban — nem éppen demokratikusan. A két elnökjelöltre nem lehet közvetlenül szavazni —, a voksokat az elnököt megválasztó elektorokra kell leadni. Az USA minden egyes állama annyi elektorral rendelkezik, ahány képviselője és szenátora ül — összesen — a Kongreszszusban. A lakosság tehát az elektorokra szavaz és az elektorok kollégiuma választja meg végül is az elnököt. Ám már az elektorválasztáson kiderül: melyik párt elektoraira esett több szavazat, illetve melyik párt jutott több elektorhoz. (Nota bene: még ez sem tökéletesen bizonyos jelzés. 1888-ban az elektorok kollégiuma nem annak a pártnak az elnökjelöltjét választotta meg elnökének, amelyik párt az elektorválasztáson több szavazatot kapott —, hanem a másik párt jelöltjét.) LIDICE EL Egy jelképpé vált községre, Lidicére emlékezünk. Holnap lesz harminc esztendeje, hogy az SS-ek vérfürdőjének 173 férfi áldozatul esett a bányászközségben. A faluban talált nőket és gyermekeket koncentrációs táborba hurcolták. A nácik így álltak bosszút Cseh és Morvaország birodalmi protektora, Heydrich haláláért, akit az ellenállók agyonlőttek. Verőfényes nyári napon törtek rá Hitler pribékjei a falura. Miután a férfiakat egytől egyig lekaszabolták, a nőket és a gyerekeket elhajtották, a községet felgyújtották. Éjszakára elhamvadt az utolsó lidicei épület romja is, azután a falu üszkös maradványait a földdel tették egyenlővé. A térképről ideiglenesen, a szívekből soha nem sikerült a náciknak törölniük Lidice nevét. Már a második világháború idején világszerte mély felháborodást és megütközést váltott ki a brutális emberirtás. Kegyeletből már akkor és azóta igen sok községet, utcát, teret és iskolát neveztek el Lidicéről, ahová pedig nem ért el a fasizmus befolyása, ott még egyes személyek is felvették a mártírfalu nevét, így magasztosult jelképpé a térképről ideig-óráig száműzött község, amelynek tragédiájára és megújulására tisztelettel emlékezünk a szörnyű pusztítás harmincadik évfordulóján. Lidice példája arra is int, hogy a világbékéért, kontinensünk biztonságáért érdemes, szükséges mindent elkövetni. A PARLAMENT ÉS A SZENÁTUS ELNÖKÉTŐL védelmet kérnek az olasz újságírók Róma, június 9. Gino Pallotta telefonjelentése: Tegnap Rómában egyetlen napilap sem jelent meg a nyomdai dolgozók 24 órás figyelmeztető sztrájkja miatt. A munkabeszüntetést elsősorban a bérek rendezéséért a készülő új kollektív szerződésben kedvezőbb munkaügyi szabályozásért hirdette meg a három szövetséghez tartozó szakmai szakszervezet. Miközben a nyomdászsztrájk miatt elnéptelenedtek a szerkesztőségek, az újságírók küldöttei az Eliseo színházban gyűltek össze. A nézőteret megtöltő tömeg soraiban főszerkesztők, rovatvezetők, ismert publicisták és neves riporterek arról tanácskoztak, miként lehetne elejét venni az újságírók ellen újabban mind gyakrabban kezdeményezett bűnvádi eljárásoknak. A felszólalók hivatkoztak a Corriere della Sera szerkesztőségében tartott házkutatásra, amelynek következményeként a lap főszerkesztője és több vezető munkatársa ellen az ügyészség vádat emelt, bár a karabinierik és a nyomozók semmiféle terhelő dokumentumot vagy tárgyat nem találtak. Végül az Olasz Újságíró Szövetség elnöksége ígéretet tett, hogy a parlament és a szenátus elnökéhez fordul, kérve: tiltakozzanak a sajtó munkáját nehezítő, a sajtószabadságot veszélyeztető eljárásokkal szemben. A KONGRESSZUS CSAK EGYSZER SZAVAZOTT Ha az elektorválasztáson egyik párt sem jut többséghez — ez is megeshet elvben, sőt, az USA történetében már meg is esett — akkor az elektorok megváltoztathatják szavazatukat, azaz nem arra az elnökjelöltre adják voksukat, amelynek neve alapján őket megválasztották. S ha ez a — nem utolsósorban üzleti jellegű — tranzakció sem hoz eredményt, akkor a Kongresszusnak kell megválasztania az új elnököt. (Ez mindössze csak egyszer, 1825-ben történt.) Akármilyen változatra kerül is sor ebben az esztendőben , annyi bizonyos, hogy mint mindig, most is a választások novemberi napját követő január 20-án foglalja el hivatalát, teszi le az esküt az Egyesült Államok új elnöke, akinek 1976-ig kell az ország élén állnia. Ki lesz az — erre vonatkozóan bizonyosat mondani nem, csupán találgatni lehet. Barabás Tamás