Esti Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-17 / 166. szám

M­AU ATOM MINISZTERTANÁCS UTÁN Kormánykrízis Hollandiá­ban Hága, július 17. Lemondott a holland kormány két minisztere: Willem Drees kötekedés­­ügyi és De Braun, a tudo­mányos ügyek minisztere. Hírügynökségek a két po­litikus kormányból való távozását összefüggésbe hozzák azzal az egy hete tartó folyamatos miniszter­­tanácsi üléssel, amelyen a Katolikus Néppártból, a Forradalomellenes Párt­ból, a Szabadság és Demok­rácia pártjából, és a Ke­resztény Történelmi Unió­ból álló koalíció, az 1973- as költségvetés ügyében akart állást foglalni. A fran­cia hírügynökség szerint, Drees és De Braun elle­nezte a kormány „ke­mény embereinek” azt a követelését, hogy fordít­sanak nagyobb összege­ket katonai célokra, fej­lesszék tovább a hadsere­get. A két holland miniszter lemondása azt eredményez­heti — írja a UPI —, hogy Biesheuvel koalíciós kor­mányának többsége meg­szűnik, a kabinet lemon­dásra kényszerül. Az AFP megjegyzi: a két holland miniszter lemondása „kel­lemetlen helyzetbe” hoz­hatja Biesheuvel kormá­nyát, amelynek a követke­ző hónapokban sok nemzet­közi, politikai és gazdasági kérdéssel kell megbirkóz­nia. Elképzelhető, hogy Bies­­heuvel benyújtja lemon­dását, s új kormány alakul, amely már jobb helyzetben néz­het szembe az októberben esedékes közös piaci csúcs­­találkozóval és a nemzet­közi valutáris problémák­kal. Barend Biesheuvel mi­niszterelnök nyomban tájé­koztatta az olaszországi Porto Ercoléban pihenő Juliana királynőt két mi­niszterének lemondásáról. Ma este ismét összeül a kabinet. ZA­VAROS PÉNZÜGYEI MI­A­TT Maudling belügyminiszter lemondását várják Londonban, széltében­­hosszában Reginald Maud­ling brit belügyminiszter várható lemondásáról be­szélnek. A miniszter való­színű távozását a Poulson­­ügybe történt belekevere­désével hozzák összefüg­gésbe. Poulson gazdag építész volt, aki nemrég csődbe jutott, s valószínű, hogy a csődeljárással kapcso­latban a rendőrség bűn­vádi eljárást is indít több személy ellen. Maudling — még mielőtt a belügyi tárcát elvállalta — Poulson egyik vállalatá­nak az elnöke volt, fizetség nélkül. A részére felaján­lott javadalmazást, hír sze­rint, egy, London közelé­ben levő színháznak jut­tatta. A csődeljárással kap­csolatban a Scotland Yard indít vizsgálatot, amely közvetlenül a belügymi­niszter, tehát éppen Maud­ling ellenőrzése alatt áll. Nyilvánvalónak látszik, hogy pártatlan vizsgálat eb­­ben az igen kényes ügyben csak akkor lenne lehetsé­ges, ha erre maga Maud­ling is módot ad. A jelenlegi belügymi­niszternek egyébként nincs túl nagy szerencsé­je a pénzügyekkel: néhány évvel ezelőtt egy amerikai bankárral, egy bizonyos Hofmannal volt kapcsolatban, aki ugyan­csak csődbe jutott. Stanley Levinson ÚJ SZOLGÁLTATÁS! A Budapest ILTörök u. 2. Sz. alatti KÖLCSÖNZŐ­BOLTUNKBAN július 17-én nyitjuk meg ÖNKISZOLGÁLÓ GÉPÍRÓ­IRODÁNKAT Saját kezűleg készítheti el üzleti és magánleve­leit, tanulmányi jegyze­teit stb. Jegyeztesse elő a kívánt időpontot a 153—390-es telefonszámon! BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT Párizsi autószalon Az idei párizsi autósza­lont október 5. és 15. kö­zött rendezik meg. Sze­mélygépkocsikat, műhely­­felszereléseket, valamint kétkerekű járműveket mu­tatnak be. Pótválasztás Chilében/ Santiago de Chile, július 17. Amanda Altamirano kommunista politikus, a Népi Egységfront jelöltje nyert az időközi választá­son, amelyet Coquimbo tartományban tartottak a tartomány megüresedett képviselői tisztségének be­töltéséért. Szovjet-japán megállapodás Trojanovszki szovjet nagykövet ma délelőtt fel­kereste Ohira Maszajosi japán külügyminisztert, s megállapodott vele, hogy szeptemberben megkezdik a békeszerződés előkészíté­sére vonatkozó szovjet— japán tárgyalásokat. To­kiói kormányforrások sze­rint az előkészítő tárgyalá­sokat valószínűleg Moszk­vában tartják. Repülőgépbe ütköztek az ejtőernyősök Stanley Levinson tele­fonjelentése: Fantasztikusnak tűnő, életveszélyes kaland­ban volt része a hét végén há­rom angol ejtőernyősnek. Az egyik közép-angliai klubhoz tartozó három ej­tőernyős — két fiatalem­ber és egy nő — gyakorló ugrásokat hajtott végre, amikor az egyik ugrás köz­ben, háromezer méter ma­gasságban, ketten egy könnyű repülőgépbe ütköz­tek. A 32 éves Michael Bol­ton a gép fedélzetére esett, s mindkét csuklóját eltör­te. A 24 éves Michael Tay­lor a repülőgép farokrészé­be ütközött, láb- és com­b­­törést szenvedett. Mindket­ten később elrugaszkodtak a géptől, majd néhány má­sodperc múlva kinyitották ejtőernyőjüket, s egy réten kötöttek ki. A csoport harmadik tag­ja, a 24 éves Sally Cain csak néhány méterrel su­hant el a véletlenül útjuk­ba került gép mellett. Az illetékes hatóságok vizsgá­latot indítottak a végül is viszonylag szerencsés ki­menetelű baleset ügyében, amely Nyugat-Európa egyik legjobb ejtőernyős csoportjával történt. Robbant a petárda­targonca A kolumbiai Samancá­­ban tegnap felrobbant egy tűzijáték-petárdákat szál­lító targonca. Kilenc em­ber meghalt, tizenketten súlyosan megsérültek. A szerencsétlenség egy ün­nepség alatt, a zsúfolt ut­cán történt. ( KANADAI KÉPEK (7.) ) Az elefánt társbérlője Ottawáról tudtam, hogy nem montreali vagy toron­tói méretű és jellegű város. De hogy mennyire nem, az azért meglepetés volt. Ko­csink már a centrum táján járt, amikor még mindig úgy tűnt, legfeljebb valami kertes előváros, suburb kellemes zöld foltjai között suhanunk. Kevés nyugal­masabb várost láttam éle­temben, mint a földkerek­ség második legnagyobb or­szágának fővárosa. Jobbára földszintes, családi, de leg­alábbis családias házak, parkok és szabad parkoló­helyek — ez Ottawa. A belvárost itt is downtown­­nak hívják, de még az eu­rópai nagyvárosok lükteté­sétől is messze elmarad, nemhogy az észak-amerikai metropolisok lázas zihálá­sától. Nem csapatban... Nyugalmat áraszt a par­lament épületének patinás­zöldje is, pedig a vastag falak mögött nagy viharok tombolnak. Ha talán nem is olyan egyértelműen, mint Angliában, vagy az USA- ban, tulajdonképpen itt is kétpárti szisztéma műkö­dik, s a választási ütköze­tek a Haladó Konzervatív Párt, valamint a Liberális Párt között dőlnek el. Köz­ismert, hogy 1968-ban Pierre Elliot Trudeau veze­tésével ez utóbbiak nagy győzelmük nyomán több­ségi kabinetet alakíthattak. Nemrég még bizonyosnak látszott, hogy októberben általános választásokra ke­rül sor, most mind több szó esik halasztásról. En­nek inkább technikai okai lehetnek, a liberálisoknak nincs mitől tartaniuk. Pil­lanatnyilag ők ülnek a par­lament 155 székén, a gya­korlatilag egyetlen rivális, Robert Stanfield haladó konzervatívjai 72 helyet foglalnak el, a fennmaradó 37 mandátumon pedig két kisebb párt és egy függet­len képviselő osztozik. Itt, Ottawában sok be­avatott véli úgy, hogy a miniszterelnök kétségtelen népszerűsége megtorpan a parlament és a minisztériu­mok épületei előtt. Tru­­deaut, a kitűnő sportem­bert soha nem érdekelték a csapatsportok, mondják, s ez kormányzási stílusán is érződik. Nem nagyon tit­kolja, hogy ha akadémiku­san nem is, gyakorlatilag szükséges rossznak tartja a parlamentet, különösen an­nak ellenzéki szárnyát. Ha Robert Stanfield szólásra emelkedik, nemegyszer megesik, hogy a miniszter­­elnök újságot vesz elő, vagy egyszerűen kisétál az ülés­teremből. Gyakran érzik magukat mellőzöttnek a kulcsmi­nisztériumok vezetői is: a kanadai politika Trudeau „különműhelyében” készül, amelynek markáns alakja „Ottawa Kissingere”, szür­ke eminenciása, a kormány­fő első számú tanácsadója, Ivan Head. Látszatra könnyű folytatni a hason­latot: sok minden mutat ar­ra, hogy Sharp külügymi­niszter éppúgy kevésnek érzi hatáskörét, mint ame­rikai kollégája, William Rogers. Csakhogy van egy fontos különbség. Rogersszel el­lentétben Sharp belpoliti­kai tényező is, akivel szá­molni kell: a Liberális Párt jobbszárnyának tekinté­lyes alakja. Bár az ország külügyminisztereként a kormányfői koncepció hi­vatalos képviselője, Otta­wában sokan állítják, hogy Trudeaunak nem egy kér­désben a küzdelmet — a saját pártjában kell kezde­nie. Még a legfontosabb, az alapvető témát, a kanadai —amerikai viszonyt ille­tően is. Határok és korlátok Hogy ez a viszony kulcs­kérdés, azt már a térkép is tanúsítja. A két országnak több mint hatezer kilomé­ter hosszú közös határa van. Ráadásul ezen a ha­táron át hosszú-hosszú ideig korlátozás nélkül özönlött át a déli óriás tő­kéje­­ és befolyása. Ami­kor Trudeau elkészíttette az eredetileg bizalmas Grau­­reportot arról, mit lehetne tenni „az országban levő külföldi tőke” óvatos visz­­szaszorítására, senki előtt nem volt titok, hogy leg­alább 85 százalékban ame­rikai gazdasági pozíciókról volt szó é s mindarról, amit ez a politikára vetít. Kanadába 35 milliárd dollár amerikai tőkét ru­háztak be, ez az Egyesült Államok egész külföldi be­ruházásának kerek 30 szá­zaléka! A déli szomszéd el­lenőriz több mint 700 ka­nadai mammutcéget, az egész kanadai bányászat mintegy 60, a gumiipar 85, a szállítás 75 és az olaj­business ugyancsak 75 szá­zalékát tartja kézben. A kanadai export 68 százalé­ka megy az USA-ba, az im­port újra csak 75 százaléka pedig onnan jön. S hogy még egy, nemcsak gazda­ságilag, hanem politikailag sem közömbös 75 százalé­kot említsünk: ennyi az amerikai újságok, magazi­nok aránya a kanadai pia­con. A rádió és a televízió te­rületén jellemző az a né­hány hónapja kibocsátott utasítás, amely megszabja, hogy a kanadai adások „legalább hatvan százalé­kának”, kanadai vonatko­zásúnak kell lennie. S ak­kor még egy szót sem szól­tunk a Kanadában fogható amerikai stúdiók műsorá­ról. Ezek a számok teszik ért­hetővé Trudeau egész óva­tos függetlenedési politi­káját, még pontosabban: a függetlenedési politikát is, az óvatosságot is. A minisz­terelnök felismerte az egy­oldalú gazdasági orientá­cióban rejlő nagy veszélye­ket és hátrányokat , de azokat a veszélyeket is, amelyek jelentős rétegekre és személy szerint rá lesel­kednek, ha — éppen a fenti számok fényében — nem ismeri fel mozgási lehető­ségeinek korlátait. Veszélyes szirtek Az egész folyamatnak van egy olyan oka és­ siet­­tetője is, amelyről viszony­lag kevés szó esik a világ­sajtóban. Kanada külkeres­kedelmi forgalmának igen jelentős részét Angliával bonyolította le. Csakhogy ezek a kapcsolatok több ismert okból lazulóban vannak, s nyilvánvaló, hogy Anglia közös piaci tagsága újabb fejezet kezdete. Szá­momra érdekesnek, mi több, jelképesnek tűnt, ahogy Ottawában kommen­tálták az indiai—pakisztáni háborút — elsősorban a Commonwealth-kapcsola­­tok törékenységének újabb látványos bizonyítékát lát­ták a konfliktusban ... A miniszterelnöknek nem akármilyen szirtek között kell lavíroznia. Nemcsak arról van szó, hogy Uncle Sam sok kül-, sőt, belpoli­tikai borsot törhet az orra alá, hanem arról is, hogy Kanada egyedül valóban aligha képes hatalmas tér­ségeinek iparosítására. A munkanélküliség így is je­lentős probléma, s az ame­rikai tőke ellen foganato­sított radikális intézkedések súlyos következményekkel járnának. Most a közhan­gulat jó része Amerika­­ellenes — a legutóbbi Gal­­lup-adatgyűjtés szerint a megkérdezettek 67 százalé­ka szállt síkra a déli szom­széd gazdasági befolyásá­nak visszaszorításáért. Ez az izmosodó kanadai nacionalizmus alapja és va­lószínűleg gyengesége is: alapos amerikai visszavá­gást nehezen bírna ki. Ezt a nacionalizmust minde­nekelőtt az amerikai jelen­lét gerjesztette. De ha visz­­­szaszorítása gazdasági ne­hézségekkel járna, majd­nem elkerülhetetlenül ér­zelmi megtorpanás követ­né. „Az USA szomszédjának lenni — mondta egyszer Trudeau — olyan, mint egy szobában lakni egy elefánt­tal.” Az is tiszteletre mél­tó, ha valaki megpróbál egy ilyen társbérlőt szép lassan az ajtó felé terelni. Harmat Endre következik: OTTAWAI „OSTPOLITIK” Trudeau kitűnő sportember — de nem kedveli a csa­patsportokat ... LÁMÁT LOPTAK New York, július 17. A New York melletti Boardwalk-sziget állatkertjéből vasár­nap több állatot elloptak ismeretlen tettesek. A nyomozók kö­zölték, hogy a lámát, az óriás teknősbékát, a különleges fehér bikát, a hat pónilovat, a tizenegy birkát, a tizenegy kecskét és a két tyúkot az állatkert furgonján szállították el. MR. FEUER REPA Kissinger és a gésák Tokió, július 17. A Japánban működő külföldi újságírók klub­jának lapja, a No. 1. Shimbun legújabb számá­ban hírt adott arról, hogy Henry Kissin­ger, Nixon el­nök nemzetbiz­tonsági főta­nácsadója össze­sen hatvanhat órás tokiói tar­tózkodása alatt három gésa-par­tin vett részt. A cikk szerzője kudarcot vallott arra irányuló kí­sérletében, hogy részletes nyi­latkozatra bírja a „Kissinger­­partikon” részt vett gésákat, akik a jelek sze­rint „felsőbb utasításra” hall­gatnak. Csupán annyit sikerült kiszed­ni belőlük, hogy Mr. Kissinger valóságos „Iro Goto Shi”, ami erősen kétértel­mű japán kifeje­zés. A fordító szándéktól füg­gően jelenthet „selyemfiút” de „kétes tisztessé­­gű öregfiút” is. Kissinger —, mondta egy ma­gát megnevezni nem kívánó to­kiói gésa — a japán fehér ré­pához hasonlít, de ennek ellené­re nagyon vonzó egyéniség, s kár, hogy a testőrök és a japán poli­tikusok miatt nem lehetett kö­zel férkőzni hoz­zá.

Next