Esti Hírlap, 1972. július (17. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-17 / 166. szám
MAU ATOM MINISZTERTANÁCS UTÁN Kormánykrízis Hollandiában Hága, július 17. Lemondott a holland kormány két minisztere: Willem Drees kötekedésügyi és De Braun, a tudományos ügyek minisztere. Hírügynökségek a két politikus kormányból való távozását összefüggésbe hozzák azzal az egy hete tartó folyamatos minisztertanácsi üléssel, amelyen a Katolikus Néppártból, a Forradalomellenes Pártból, a Szabadság és Demokrácia pártjából, és a Keresztény Történelmi Unióból álló koalíció, az 1973- as költségvetés ügyében akart állást foglalni. A francia hírügynökség szerint, Drees és De Braun ellenezte a kormány „kemény embereinek” azt a követelését, hogy fordítsanak nagyobb összegeket katonai célokra, fejlesszék tovább a hadsereget. A két holland miniszter lemondása azt eredményezheti — írja a UPI —, hogy Biesheuvel koalíciós kormányának többsége megszűnik, a kabinet lemondásra kényszerül. Az AFP megjegyzi: a két holland miniszter lemondása „kellemetlen helyzetbe” hozhatja Biesheuvel kormányát, amelynek a következő hónapokban sok nemzetközi, politikai és gazdasági kérdéssel kell megbirkóznia. Elképzelhető, hogy Biesheuvel benyújtja lemondását, s új kormány alakul, amely már jobb helyzetben nézhet szembe az októberben esedékes közös piaci csúcstalálkozóval és a nemzetközi valutáris problémákkal. Barend Biesheuvel miniszterelnök nyomban tájékoztatta az olaszországi Porto Ercoléban pihenő Juliana királynőt két miniszterének lemondásáról. Ma este ismét összeül a kabinet. ZAVAROS PÉNZÜGYEI MIATT Maudling belügyminiszter lemondását várják Londonban, széltébenhosszában Reginald Maudling brit belügyminiszter várható lemondásáról beszélnek. A miniszter valószínű távozását a Poulsonügybe történt belekeveredésével hozzák összefüggésbe. Poulson gazdag építész volt, aki nemrég csődbe jutott, s valószínű, hogy a csődeljárással kapcsolatban a rendőrség bűnvádi eljárást is indít több személy ellen. Maudling — még mielőtt a belügyi tárcát elvállalta — Poulson egyik vállalatának az elnöke volt, fizetség nélkül. A részére felajánlott javadalmazást, hír szerint, egy, London közelében levő színháznak juttatta. A csődeljárással kapcsolatban a Scotland Yard indít vizsgálatot, amely közvetlenül a belügyminiszter, tehát éppen Maudling ellenőrzése alatt áll. Nyilvánvalónak látszik, hogy pártatlan vizsgálat ebben az igen kényes ügyben csak akkor lenne lehetséges, ha erre maga Maudling is módot ad. A jelenlegi belügyminiszternek egyébként nincs túl nagy szerencséje a pénzügyekkel: néhány évvel ezelőtt egy amerikai bankárral, egy bizonyos Hofmannal volt kapcsolatban, aki ugyancsak csődbe jutott. Stanley Levinson ÚJ SZOLGÁLTATÁS! A Budapest ILTörök u. 2. Sz. alatti KÖLCSÖNZŐBOLTUNKBAN július 17-én nyitjuk meg ÖNKISZOLGÁLÓ GÉPÍRÓIRODÁNKAT Saját kezűleg készítheti el üzleti és magánleveleit, tanulmányi jegyzeteit stb. Jegyeztesse elő a kívánt időpontot a 153—390-es telefonszámon! BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT Párizsi autószalon Az idei párizsi autószalont október 5. és 15. között rendezik meg. Személygépkocsikat, műhelyfelszereléseket, valamint kétkerekű járműveket mutatnak be. Pótválasztás Chilében/ Santiago de Chile, július 17. Amanda Altamirano kommunista politikus, a Népi Egységfront jelöltje nyert az időközi választáson, amelyet Coquimbo tartományban tartottak a tartomány megüresedett képviselői tisztségének betöltéséért. Szovjet-japán megállapodás Trojanovszki szovjet nagykövet ma délelőtt felkereste Ohira Maszajosi japán külügyminisztert, s megállapodott vele, hogy szeptemberben megkezdik a békeszerződés előkészítésére vonatkozó szovjet— japán tárgyalásokat. Tokiói kormányforrások szerint az előkészítő tárgyalásokat valószínűleg Moszkvában tartják. Repülőgépbe ütköztek az ejtőernyősök Stanley Levinson telefonjelentése: Fantasztikusnak tűnő, életveszélyes kalandban volt része a hét végén három angol ejtőernyősnek. Az egyik közép-angliai klubhoz tartozó három ejtőernyős — két fiatalember és egy nő — gyakorló ugrásokat hajtott végre, amikor az egyik ugrás közben, háromezer méter magasságban, ketten egy könnyű repülőgépbe ütköztek. A 32 éves Michael Bolton a gép fedélzetére esett, s mindkét csuklóját eltörte. A 24 éves Michael Taylor a repülőgép farokrészébe ütközött, láb- és combtörést szenvedett. Mindketten később elrugaszkodtak a géptől, majd néhány másodperc múlva kinyitották ejtőernyőjüket, s egy réten kötöttek ki. A csoport harmadik tagja, a 24 éves Sally Cain csak néhány méterrel suhant el a véletlenül útjukba került gép mellett. Az illetékes hatóságok vizsgálatot indítottak a végül is viszonylag szerencsés kimenetelű baleset ügyében, amely Nyugat-Európa egyik legjobb ejtőernyős csoportjával történt. Robbant a petárdatargonca A kolumbiai Samancában tegnap felrobbant egy tűzijáték-petárdákat szállító targonca. Kilenc ember meghalt, tizenketten súlyosan megsérültek. A szerencsétlenség egy ünnepség alatt, a zsúfolt utcán történt. ( KANADAI KÉPEK (7.) ) Az elefánt társbérlője Ottawáról tudtam, hogy nem montreali vagy torontói méretű és jellegű város. De hogy mennyire nem, az azért meglepetés volt. Kocsink már a centrum táján járt, amikor még mindig úgy tűnt, legfeljebb valami kertes előváros, suburb kellemes zöld foltjai között suhanunk. Kevés nyugalmasabb várost láttam életemben, mint a földkerekség második legnagyobb országának fővárosa. Jobbára földszintes, családi, de legalábbis családias házak, parkok és szabad parkolóhelyek — ez Ottawa. A belvárost itt is downtownnak hívják, de még az európai nagyvárosok lüktetésétől is messze elmarad, nemhogy az észak-amerikai metropolisok lázas zihálásától. Nem csapatban... Nyugalmat áraszt a parlament épületének patinászöldje is, pedig a vastag falak mögött nagy viharok tombolnak. Ha talán nem is olyan egyértelműen, mint Angliában, vagy az USA- ban, tulajdonképpen itt is kétpárti szisztéma működik, s a választási ütközetek a Haladó Konzervatív Párt, valamint a Liberális Párt között dőlnek el. Közismert, hogy 1968-ban Pierre Elliot Trudeau vezetésével ez utóbbiak nagy győzelmük nyomán többségi kabinetet alakíthattak. Nemrég még bizonyosnak látszott, hogy októberben általános választásokra kerül sor, most mind több szó esik halasztásról. Ennek inkább technikai okai lehetnek, a liberálisoknak nincs mitől tartaniuk. Pillanatnyilag ők ülnek a parlament 155 székén, a gyakorlatilag egyetlen rivális, Robert Stanfield haladó konzervatívjai 72 helyet foglalnak el, a fennmaradó 37 mandátumon pedig két kisebb párt és egy független képviselő osztozik. Itt, Ottawában sok beavatott véli úgy, hogy a miniszterelnök kétségtelen népszerűsége megtorpan a parlament és a minisztériumok épületei előtt. Trudeaut, a kitűnő sportembert soha nem érdekelték a csapatsportok, mondják, s ez kormányzási stílusán is érződik. Nem nagyon titkolja, hogy ha akadémikusan nem is, gyakorlatilag szükséges rossznak tartja a parlamentet, különösen annak ellenzéki szárnyát. Ha Robert Stanfield szólásra emelkedik, nemegyszer megesik, hogy a miniszterelnök újságot vesz elő, vagy egyszerűen kisétál az ülésteremből. Gyakran érzik magukat mellőzöttnek a kulcsminisztériumok vezetői is: a kanadai politika Trudeau „különműhelyében” készül, amelynek markáns alakja „Ottawa Kissingere”, szürke eminenciása, a kormányfő első számú tanácsadója, Ivan Head. Látszatra könnyű folytatni a hasonlatot: sok minden mutat arra, hogy Sharp külügyminiszter éppúgy kevésnek érzi hatáskörét, mint amerikai kollégája, William Rogers. Csakhogy van egy fontos különbség. Rogersszel ellentétben Sharp belpolitikai tényező is, akivel számolni kell: a Liberális Párt jobbszárnyának tekintélyes alakja. Bár az ország külügyminisztereként a kormányfői koncepció hivatalos képviselője, Ottawában sokan állítják, hogy Trudeaunak nem egy kérdésben a küzdelmet — a saját pártjában kell kezdenie. Még a legfontosabb, az alapvető témát, a kanadai —amerikai viszonyt illetően is. Határok és korlátok Hogy ez a viszony kulcskérdés, azt már a térkép is tanúsítja. A két országnak több mint hatezer kilométer hosszú közös határa van. Ráadásul ezen a határon át hosszú-hosszú ideig korlátozás nélkül özönlött át a déli óriás tőkéje és befolyása. Amikor Trudeau elkészíttette az eredetileg bizalmas Graureportot arról, mit lehetne tenni „az országban levő külföldi tőke” óvatos viszszaszorítására, senki előtt nem volt titok, hogy legalább 85 százalékban amerikai gazdasági pozíciókról volt szó é s mindarról, amit ez a politikára vetít. Kanadába 35 milliárd dollár amerikai tőkét ruháztak be, ez az Egyesült Államok egész külföldi beruházásának kerek 30 százaléka! A déli szomszéd ellenőriz több mint 700 kanadai mammutcéget, az egész kanadai bányászat mintegy 60, a gumiipar 85, a szállítás 75 és az olajbusiness ugyancsak 75 százalékát tartja kézben. A kanadai export 68 százaléka megy az USA-ba, az import újra csak 75 százaléka pedig onnan jön. S hogy még egy, nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag sem közömbös 75 százalékot említsünk: ennyi az amerikai újságok, magazinok aránya a kanadai piacon. A rádió és a televízió területén jellemző az a néhány hónapja kibocsátott utasítás, amely megszabja, hogy a kanadai adások „legalább hatvan százalékának”, kanadai vonatkozásúnak kell lennie. S akkor még egy szót sem szóltunk a Kanadában fogható amerikai stúdiók műsoráról. Ezek a számok teszik érthetővé Trudeau egész óvatos függetlenedési politikáját, még pontosabban: a függetlenedési politikát is, az óvatosságot is. A miniszterelnök felismerte az egyoldalú gazdasági orientációban rejlő nagy veszélyeket és hátrányokat , de azokat a veszélyeket is, amelyek jelentős rétegekre és személy szerint rá leselkednek, ha — éppen a fenti számok fényében — nem ismeri fel mozgási lehetőségeinek korlátait. Veszélyes szirtek Az egész folyamatnak van egy olyan oka és siettetője is, amelyről viszonylag kevés szó esik a világsajtóban. Kanada külkereskedelmi forgalmának igen jelentős részét Angliával bonyolította le. Csakhogy ezek a kapcsolatok több ismert okból lazulóban vannak, s nyilvánvaló, hogy Anglia közös piaci tagsága újabb fejezet kezdete. Számomra érdekesnek, mi több, jelképesnek tűnt, ahogy Ottawában kommentálták az indiai—pakisztáni háborút — elsősorban a Commonwealth-kapcsolatok törékenységének újabb látványos bizonyítékát látták a konfliktusban ... A miniszterelnöknek nem akármilyen szirtek között kell lavíroznia. Nemcsak arról van szó, hogy Uncle Sam sok kül-, sőt, belpolitikai borsot törhet az orra alá, hanem arról is, hogy Kanada egyedül valóban aligha képes hatalmas térségeinek iparosítására. A munkanélküliség így is jelentős probléma, s az amerikai tőke ellen foganatosított radikális intézkedések súlyos következményekkel járnának. Most a közhangulat jó része Amerikaellenes — a legutóbbi Gallup-adatgyűjtés szerint a megkérdezettek 67 százaléka szállt síkra a déli szomszéd gazdasági befolyásának visszaszorításáért. Ez az izmosodó kanadai nacionalizmus alapja és valószínűleg gyengesége is: alapos amerikai visszavágást nehezen bírna ki. Ezt a nacionalizmust mindenekelőtt az amerikai jelenlét gerjesztette. De ha viszszaszorítása gazdasági nehézségekkel járna, majdnem elkerülhetetlenül érzelmi megtorpanás követné. „Az USA szomszédjának lenni — mondta egyszer Trudeau — olyan, mint egy szobában lakni egy elefánttal.” Az is tiszteletre méltó, ha valaki megpróbál egy ilyen társbérlőt szép lassan az ajtó felé terelni. Harmat Endre következik: OTTAWAI „OSTPOLITIK” Trudeau kitűnő sportember — de nem kedveli a csapatsportokat ... LÁMÁT LOPTAK New York, július 17. A New York melletti Boardwalk-sziget állatkertjéből vasárnap több állatot elloptak ismeretlen tettesek. A nyomozók közölték, hogy a lámát, az óriás teknősbékát, a különleges fehér bikát, a hat pónilovat, a tizenegy birkát, a tizenegy kecskét és a két tyúkot az állatkert furgonján szállították el. MR. FEUER REPA Kissinger és a gésák Tokió, július 17. A Japánban működő külföldi újságírók klubjának lapja, a No. 1. Shimbun legújabb számában hírt adott arról, hogy Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója összesen hatvanhat órás tokiói tartózkodása alatt három gésa-partin vett részt. A cikk szerzője kudarcot vallott arra irányuló kísérletében, hogy részletes nyilatkozatra bírja a „Kissingerpartikon” részt vett gésákat, akik a jelek szerint „felsőbb utasításra” hallgatnak. Csupán annyit sikerült kiszedni belőlük, hogy Mr. Kissinger valóságos „Iro Goto Shi”, ami erősen kétértelmű japán kifejezés. A fordító szándéktól függően jelenthet „selyemfiút” de „kétes tisztességű öregfiút” is. Kissinger —, mondta egy magát megnevezni nem kívánó tokiói gésa — a japán fehér répához hasonlít, de ennek ellenére nagyon vonzó egyéniség, s kár, hogy a testőrök és a japán politikusok miatt nem lehetett közel férkőzni hozzá.