Esti Hírlap, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
Románia gazdasági fejlődése Bukarest, augusztus 15. A román lapok ezekben a napokban sokat írnak a társadalom hosszútávú fejlesztésének problémáiról. Hangsúlyozzák, hogy ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozott a Román Kommunista Párt egy hónappal ezelőtt tartott országos értekezlete is. Romániában azóta nyilvánosságra hozták a távlati fejlődés valószínű fő mutatóit. Ezek szerint az ország ipari termelése 1990- ben 6—8-szorosa lesz az 1970-ben elért szintnek. A növekedés a mezőgazdaságban, a mutatók szerint, szintén nagy lesz, s a mezőgazdasági termelés a jelzett időszak végére háromszorosan múlja felül az 1970-es szintet. MA ESTE: Rendkívüli ülésszak az egyiptomi nemzetgyűlésben Kairó, augusztus 15. Ma este összeül az egyiptomi nemzetgyűlés, hogy Szadat elnök felkérésének megfelelően rendkívüli ülésszakon foglalkozzék a nemzeti egység védelmével és más aktuális kérdésekkel. A törvényhozók elé négy tervezet kerül. Az egyik, amelynek részleteiről az illetékes parlamenti bizottság jelentése alapján tegnap beszámoltunk, a nemzeti egység védelmével, a másik a közpénzek megóvásával, a harmadik a líbiaiak egyiptomi munkavállalási jogával, a negyedik pedig ugyancsak a líbiaiaknak egyiptomi telekföld- és ingó vagyonával, illetve a birtoklás szabályozásával foglalkozik. Csütörtök délelőtt felszólal a parlamentben Anvar Szadat köztársasági elnök is. Ez lesz az első beszéde, amióta Kadhafi ezredessel aláírta az egyiptomi—líbiai unióról szóló proklamációt. AZ „ÁZSIAIAK" ÜGYÉBEN Antin hajthatatlan, de fogadja Rippont EGYETÉRTÉSRE SZERETNE JUTNI HEATH MINISZTERE Kampala, augusztus 15. Geoffrey Rippon brit miniszter új reményekkel telve érkezett vissza tegnap éjszaka Kampalába, miután az ugandai elnök — váratlan fordulattal — mégis hajlandónak mutatkozott, hogy fogadja őt. Idi Amin elnök, mint ismeretes, elrendelte az Ugandában élő brit állampolgárságú indiaiak, pakisztániak, bengáliaiak (az „ázsiaiak”) kiutasítását. Heath brit kormányfő erre ügyes diplomatának ismert Európa-miniszterét, Rippont küldte Afrikába, hogy az Amin által kijelölt 90 napnál kedvezőbb feltételeket szerezzen a kitelepítés lebonyolításához. Szombaton és vasárnap az ugandai elnök nem volt hajlandó fogadni a brit minisztert, mire az továbbutazott a kitelepítendők ügyében erősen érdekelt Kenyába és Tanzániába. Idi Amin hétfőre meggondolta magát, s egy — mint a Reuter írja — „drámai” sajtóértekezleten közölte, ha Rippon úgy kívánja, szívesen találkozik vele. Bár az elnök Nagy-Britannia afrikai politikáját továbbra is hevesen támadta, ezúttal talált szívélyes szavakat is. A briteket Uganda barátainak nevezte, s meghívta az angol tudósítókat, igyanak vele egy pohár italt háza teraszán. Mi több, az érkező Rippon elé küldte a repülőtérre Justus Byagagaire ügyvivő külügyminisztert. Amikor a brit miniszter először jött tárgyalni Aminhoz, csak néhány alacsony beosztású protokollember fogadta az entebbei légikikötő várójában. A szívélyesség eme hangsúlyozott megnyilvánulásai sem feledtethetik — írják a hírügynökségek —, hogy Uganda semmi jelét sem adta az „ázsiaiak” kitelepítésére vonatkozó szándékai megmásításának. Ellenkezőleg, Amin véglegesnek mondta ezt a döntést. Rippon mindenesetre — mint kijelentette — reméli, hogy sikerül Amin elnökkel „értelmes egyetértésre” jutnia. A brit miniszter azzal érvelt, hogy a tábornok-elnök kiváló katona volt, értenie kell tehát a logisztikához. Ugyanis 60 ezer ember ingó és ingatlan vagyonát rendezni három hónap alatt, valamennyiüket külországba repíteni, gyakorlatilag lehetetlen. Rippon egyébként leszögezte, hogy kormánya vállalja azt a felelősséget, amely a brit útlevéllel rendelkező polgárok sorsával kapcsolatban rá hárul, csak ehhez segítséget kell kapnia. Mégpedig Ugandától, attól az országtól, amely kitelepítésüket elrendelte. Chile eredményei — A Népi Egység kormánya nem mond le annak a programnak teljesítéséről, amelyet Salvador Allende elnökké választása idején tűzött ki maga elé — jelentette ki tegnap Santiagóiban Luis Corvalan szenátor, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. A Kommunista Párt által szervezett és a mezőgazdaság problémáival foglalkozó gyűlésen Corvalan megállapította, hogy a kormány politikája jó eredményeket hozott. Ezek közé sorolta a főtitkár a termelőkapacitások ésszerűbb kihasználását, a munkanélküliség arányának csökkentését, a jövedelmek igazságosabb újrafelosztását, valamint az ipari termelés növekedését. Beszédében a főtitkár erélyesen támadta a chilei szélsőbaloldali mozgalmat, rámutatva, hogy „az ultrabaloldal akadályozza az országban végbemenő forradalmi folyamat kibontakozását”. ÚJABB SZÍVÁTÜLTETÉS Barnard páciense meghalt Fokváros, augusztus 15. Christian Barnard professzor ma hajnalban ismét szívátültetési műtétet hajtott végre. Ez alkalommal egy Dél-Afrikában „vegyes fajúnak” nevezett fiatal férfi szívét helyezte át egy fehér ember mellkasába. A műtét nem sikerült. A beteg — egy 53 éves nyugdíjas vállalati igazgató, aki a hónap eleje óta várt új szívre — a műtőasztalon meghalt. A híres fokvárosi Groote Schuur kórházban, ahol Barnard az első szívátültetést hajtotta végre, januárban végeztek utoljára hasonló műtétet. Ekkor Barnard Marius nevű testvére vezette az operáló orvoscsoportot, s a páciens életben maradt. MOSZKVÁBÓL EDINBURGHBA Repülőn érkeznek a tatárantilopok London, augusztus 15. A hét folyamán ritka állatfajták érkeznek a moszkvai állatkertből Edinburghba. A szállítmányban a többi között öt európai hód és öt tatár antilop lesz. Az európai hód már a XII. században kiveszett a szigetország faunájából, s az angol állatkertekben mostanáig csak a kanadai fajtát tartották. A tatárantilop, amely egyébként is rendkívül ritka állatfajta, természetes körülmények között hétezer évvel ezelőtt élt a földnek ezen a részén, majd amikor a britszigetek és a kontinens közötti jéghíd olvadni kezdett, az állatok kelet felé vándoroltak el. A szovjet állatszállítmány a londoni repülőtérről különleges gépen indul tovább Edinburghba. Azért jelölték ki a skóciai lakóhelyet, mert az ottani levegő viszonylag tiszta és a tatárantilop igen érzékeny a levegőszennyeződésre. AZ IDŐ SODRÁBAN Homokzsákok helikoptereken Évek óta figyeljük a próbákat, a megújuló rohamokat, kis részletekből válik egésszé a mű, amely hasonlatos egy fájdalmas, hatalmas szimfóniához, amelynek tételeit fegyverrel és lőporral írták. Ahol a dob, gránát, a hegedű lágy hangja jajveszékelés, a kórusok funkcióját vallási felekezetek vállalták. Lassan eljátsszák a tételeket, megtelik a karzat, a háztetőkön elfoglalják helyüket a golyószórósok. Sok milliónyian figyelik az előadást, de senki nem tudja, mi lesz a vége. A zenekarvezető karmester sem látja előre, miként fejeződik be e tragikus költemény. Jó ideje találgatják, hogy az angol kormány mikor cseréli fel vasdorongos, erőskezű politikáját, hiszen létezik megoldás, amely vágülis csendet parancsolhat a fegyvereknek, megbékélést a telkeknek. Találgatták háromnégy évvel ezelőtt, milyen módot talál London, hogy az északír kérdés lekerüljön a napirendről. Azután barikádokat ácsoltak, embereket internáltak, fegyveres csoportok riasztottak, megérkezett az angol hadsereg is, előbb csak kétezer, majd négyezer katona. Szomorú állomás gyanánt bejelentették a tízezredik katona érkezését is. Ma huszonegyezernél többen óhajtják megoldani azt a konfliktust, amelyet fegyverrel már nemigen lehet rendezni. „Az emberek itt köveket dobáltak és kövekkel találtattak, az írek hozzászoktak az erőszakhoz” — írta a század elején C. B. Shaw honfitársairól. Milyen könnyű e tételt elfogadni: az ír ember erőszakos, nyilvánvaló, hogy csak egy módon, az erőszak fegyverével kell hadakozni ellene.Nyolcszáz éve verekednek. 1172-ben szállt partra a szigeten II. Henrik. Úgy tanulták, a szabadságot csak fegyverrel lehet kivívni. Úgy tartják, a reformokért is fegyverrel kell harcolni, így tanulták, így tanították őket, erre kényszerítette e népet a brit imperializmus szabálykönyve. Szívesen hinnénk: az elavult káté antikvár régiség csupán. Az ír ember vallásos érzelmű is. Ki katolikus, ki protestáns. Azt mondják, ez minden baj forrása. „Vallásháború” dúl a szigeten, amink megfékezésére kell az angol fegyver. Ez is kerek fogalmazványa a bajoknak, csakhogy a vallási békétlenség a XX. század utolsó harmadában nem alapos indok, nem hinnénk, hogy elfogadható. Aligha magyarázza meg az ötszáz halottat, a sok száz romos házat, a barikádokat, az internálásokat, a törvényenkívüliséget. Nehezen hihető, hogy az angol katonák egy protestáns Szent Bertalan-éj megakadályozása miatt érkeztek volna az ulsteri hat tartományba. Kétségtelen, hogy a nyakas írek nem fogadták el a XVII. század elején az erőszakos térítést, s 1649-ben Cromwell „istennek tetsző dolognak” tartotta a lázadók megtörését, a droghedai vérfürdőt. Mindez csupán előzmény, bár tagadhatatlanul ma is ütközési pont. Nem helyénvaló azonban minden problémák mozgatórugójaként a vallást megjelölni, különösen nem vallásháborúról beszélni. Társadalmi gondok nyugtalanítják a szigetet, gazdasági elégedetlenkedők protestálnak, osztályok állnak egymással szemben. Történelmi tény, hogy az északír hat grófságban a vagyonosabb réteg a protestánsok közül került ki, míg a nincstelenek többsége katolikus. Ám ennek ma már eléggé kevés köze van a valláshoz, sokkal több az osztályharchoz. Reménykedtünk: London majd, békebíróként, megfontolt, okos tervekkel próbálja lecsillapítani az egymásnak ugrókat; hittük, csakhamar elkészül egy javaslat, amely nyugalmat küld a szigetre. De ilyen terven ma már nem munkálkodnak. Hittük, Anglia megoldást keres, s iparkodik szétválasztani a marakodókat, de jelét a békítő szándéknak ma már hiába keressük. Csupán híradásokat kaptunk: a katonák felmásznak a hirdetőkre, onnan belátják a terepet, felfedezik az IRA-fegyvereseket. Hallottuk, hogy helikopterek viszik Londonból a homokzsákokat, s hogy megmotozzák az asszonyokat, a gyerekeket, a gyanús embereket meg összefogdossák, internálják. Láttunk felvételeket, amelyeken katonák mint vásári agyaggalambokra, úgy lövöldöztek élő emberekre. Azt is hallottuk, hogy az IRA bérgyilkosokat szerződtetett, egy halott katonáért kétszáz fontot fizetnek. Az emberek maguk építette gettókba menekülnek. Most úgy hírlik, az angol kormány leszámolásra készül, a tárgyalások kora lejárt, s a fegyverek ismét nagyobb hangsúlyt kapnak. Közben egyetlen olyan mondat sem hangzott el, amelyből sejteni lehetne, valamivel is több a remény a megbékélésre. (Szó esik népszavazásról, de az előreláthatóan csak bonyolítja a helyzetet.) London harcra készül... De vajon Trafalgar és Waterloo után a brit dicsőség aranykönyvébe kerül-e Ulster is? -Schiffer Ferenc Pekingi látogatás A Nigériai Államszövetség gazdasági és kereskedelmi küldöttsége baráti látogatásra Pekingbe érkezett. Olajtárgyalások Teheránban befejeződött az Irán és a nyugati olajtársaságok képviselői között folytatott tárgyalások második szakasza. A tárgyaló felek hír szerint minden vitás kérdésben megegyezésre jutottak, s a nyugati olajtársaságok szakértői elhagyták Teheránt. Sajtójelentések szerint egy vagy két héten belül az olajtársaságok képviselőinek újabb csoportja érkezik Teheránba. Százezren visszatértek New York, augusztus 15. A nemrég még polgárháború dúlta Burundi ENSZ- nagykövete. Same Terence tegnap közölte, hogy azok közül, akik az áprilisi lázadás során elhagyták az országot, százezren visszatértek falvaikba. Világrekorder virslievő Van okunk örülni: megdőlt a világcsúcs virslievésben. A rendkívüli sportteljesítmény egy harmincéves francia baromfikereskedő, bizonyos Charles Moissonier nevéhez fűződik. Emberünk az idén is elment a francia—svájci határ közelében fekvő Les Rousses-be, az ottani sörfesztiválra, s olyan „ágyat vetett” az itókának, aminek illő csodájára járni: 15 perc leforgása alatt pontosan 3 méter és 31 centiméter virslit fogyasztott el. Moissonier „produkciója” mellett az 1971. évi győztes eredménye szinte szánalmasnak tűnik. A múlt évi szupervirslifaló ugyanennyi idő alatt még a két és fél méterig sem jutott el. A világcsúcs után Moissenier szerényen megjegyezte: úgy gondolja, még korántsem érkezett el teljesítő-, illetve felvevőképességének határához.