Esti Hírlap, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
VESZÉLYESEN HAJTANAK Száguldó idegenek Az újságok baleseti híreiben gyakran olvasni külföldi turisták súlyos, olykor végzetes kimenetelű közlekedési balesetéről, a hazai autósoktól pedig olyan véleményt lehet hallani, hogy a külföldiek súlyos szabálysértésekkel veszélyeztetik az országúti forgalmat, erőszakosak, nem tartják meg a közlekedési szabályokat. Mi az igazság? Úgy tűnik, eza vélemény jogos. Nemrég három, egymást követő napon három tragikus közlekedési baleset történt — mindhárom külföldi járművezető hibájából. Bicske és Tatabánya között egy osztrák állampolgár pótkocsis kamionnal hirtelen fékezett, áttért az úttest bal oldalára, s összeütközött egy nyugatnémet állampolgár személygépkocsijával. A személygépkocsi kigyulladt, az autó vezetője, felesége és a fia a helyszínen meghalt. Püspökladány hatályában, egy csehszlovák állampolgár személygépkocsijával úgy hajtott rá a főútvonalra, hogy elmulasztotta a kötelező megállást, s összeütközött egy törökszentmiklósi lakos autójával. Mindkét kocsi az árokéba borult A csehszlovák állampolgár felesége a mentőautóban meghalt, a magyar gépkocsi két utasa súlyosan megsérült Kiskunfélegyháza határában egy angol állampolgár nagy sebességgel hajtott a síkos úton, s belerohant a kunágotai tsz pótkocsis tehergépkocsijába. A személygépkocsi vezetője, hét- és nyolcéves gyermeke a helyszínen, 62 éves édesanyja a kórházban meghalt. Felesége életveszélyes sérüléseket szenvedett. Három nap, három baleset, nyolc halott, egy életveszélyes és két súlyos sérülés. A féléves statisztikai adatok szerint a hazánkban járt külföldi gépjárművek száma több mint 32 százalékkal nőtt, ezen belül a személygépkocsiké 37 százalékkal. Mégis: a múlt félévihez képest a külföldiek által okozott közlekedési balesetek száma 12,9 százalékkal csökkent. A külföldi járműforgalom az idén bizonyosan túlszárnyalja a múlt évit (júliusban és augusztusban tetőzik az idegenforgalom), s a szakemberek becslése szerint az év végére meghaladja az egymillió gépjárművet. A közlekedési szerveknek, hatóságoknak is vannak olyan adataik, amelyek bizonyítják: külföldi vendégeink gyakran vétenek a közlekedési szabályok ellen. Elsősorban gyorshajtással, az elsőbbségi jog megsértésével, szabálytalan előzéssel, a jelzések és a táblák figyelmen kívül hagyásával. Megtörtént — nem is egyszer —, hogy a külföldi autós megállt, majd megfordult a hídon. Az is általános jelenség, hogy nem tartják tiszteletben a *' »vonalat. Szó nincs arról, hogy tudatos, veszélyes szabálysértés esetén az intézkedő rendőrök elnézőbbek lennének a külföldi járművez.- Mi az igazság kevés sztráda, sok baleset tökkel. Az ellenük fél év alatt kiszabott helyszíni bírság a múlt félévhez képest több mint hét százalékkal emelkedett. Szándékosan karambolozni senki, a külföldi járművezető sem akar. Az általuk okozott karambolok, szerencsétlenségek okainak vizsgálata arra enged következtetni, hogy a helyi adottságokkal nincsenek tisztában. Nálunk kevés a sztráda, ahol nagyobb sebességgel haladhat, országútjaink kanyargósak, sok az egyszintű kereszteződés, a vasúti átjáró. Nem véletlen, hogy a legtöbb külföldi gépjárművezető az M—1-esen, az M—5- ösön és a 4-esen, Hegyeshalom—Budapest, Budapest —Szeged, Szolnok—Debrecen között karambolozik. Az év első felében a legtöbb balesetet a nyugatnémet, az osztrák és az olasz turisták okozták: 30 883 NSZK-beli járművezető közül 42, 38 474 osztrák járművezetőből 28 és 6639 olaszból 8 balesetet. Közlekedési hatóságaink arra törekednek, hogy minél több segítséget adjanak a hazánkat járó külföldi autósoknak, motorosoknak. Mind több a nemzetközileg egységesített jelzés, az Autóklub, az AFOR több nyelvű prospektusai, a Hungarhotelsnek az eltérő táblákról és jelzésekről kiadott tájékoztatója mind segítség. Ezt a célt szolgálta a balatoni autósztráda forgalmi rendjéről kiadott négynyelvű tájékoztatás is, s közvetve az autósztráda egyirányúsítása. (A sztráda egyébként még augusztus 20-án és 27-én egyirányú, szeptembertől már nem.) Igaz, minden segítség annyit ér, amennyire élnek vele ... Baleseteik számának csökkenése alapján úgy tűnik, külföldi vendégeink mindinkább ezt teszik. Balogh László Vasárnap az Országház fölött Tizenöt percig övé az égbolt Kétszázötven méter magasban Befejezés: ernyővel a Dunába Budapesten még nem vállalta senki, hogy a Duna fölött, a Margit-hídtól a Szabadság-hídig, egy repülőgépről leengedett kötélen csüngve, 150 kilométeres sebességgel végigutazza a 600 méteres távolságot. Most van. A neve: Barabás Miklós, ejtőernyős sportoló, a BHG ejtőernyős klub oktatója. Vasárnap a Magyar Honvédelmi Szövetség hagyományos alkotmánynapi vízi- és légiparádéján tizenegy óra húsz perctől negyed órán át Barabás Miklósé lesz a pesti háztetők felettikék égbolt, a légtér, a szél, s alatta a mélység: a Duna csillogó csíkja, Pest és Buda két kőpartja. Legalább félmillióan figyelik majd lélegzetvisszafojtva, mert bravúros mutatványa mindenképpen páratlan. Ki ez az ember, ez a bátor ejtőernyős, aki vállalkozik a rendkívüli teljesítményre? — Huszonnyolc éves vagyok — mondja a gödöllői repülőtéren, ahogy a zöld szállító gépmadár szárnya alatti árnyékba, a fűbe telepszünk kis beszélgetésre. Körülöttünk a többi ejtőernyős éppen felszálláshoz készül, csatolják az ernyőket, indulnak a repülőgépek felé. — Először 1939- ben ugrottam Szolnokon, majd a ceglédi ejtőernyős klubba kerültem, közben katonáskodtam, ott is ejtőernyősként. Többször indultam nemzetközi versenyen, először 1963-ban. Csapatommal együtt 1967- ben a Kék Balaton Kupa első helyezettjeként végeztem. Eddig 611 ugrás van mögöttem. — Ezek közül melyik volt a legizgalmasabb? — Az, amikor belém ugrott a társam — az ütéstől eltörött a lábam — ejtőernyője összecsavarodott, s már-már úgy látszott, végzetes a hiba, tragédia következik. Zuhanás közben azonban sikerült közbeavatkoznom, mindketten szerencsésen földet értünk. — Milyen érzés ejtőernyősnek lenni? — Ezt a legnehezebb elmondani. Könnyebb kiugrani a gépből, mint erről beszélni... Olyan ez, mint a szerelem. Nem lehet elmondani. Nős vagyok és egyetlen szenvedélyem: a kislányom. Most újabb családi örömök elé nézünk. A másik szenvedélyem természetesen a légtér, ahol sokszor egyedül vagyok, mégis mindenkivel, társaimmal, tanítványaimmal. Egyébként augusztus 20-a után dolgos, ejtőernyős hétköznapok következnek, jönnek az oktatóórák, a különféle gyakorlatok, talán bejutok ismét a magyar válogatott keretbe. Ha így lesz, akkor jövőre én is ott leszek a szocialista országok ejtőernyős sportolóinak budapesti nagy versenyén. Azután Magdeburg következik. Íme a vasárnapi ejtőernyős-produkció filmkockaszerű sorrendje, percről percre. Kinyitják a repülőgép ajtaját. Barabás Miklós megjelenik a nyílásban, rajta a házernyő, a mentőernyő, keze ügyében a stopperóra. Ruhája narancssárga. Kerékgyártó György ejtőernyős oktató még a gép fedélzetén Barabás Miklós derekára csatolja a tizenkét milliméter átmérőjű, fehér poliamid műanyagból készült kötelet, a „köldökzsinórt”, amelynek szakítószilárdsága 1200— 1500 kiló. A kötél hossza 50 méter, egyik vége a repülőgép belsejébe van erősítve. Kerékgyártó valósággal kiemeli a gépből Barabás Miklóst, aki centiről centire lejjebb ereszkedik, miközben a kötelet utána engedik. S közben a repülőgép a Duna felett 200 méter magasságban 150 kilométeres sebességgel halad. Ebben a száguldásban Barabás Miklóst a repülőgép törzsétől 50 méter mélységig engedik alá. Az lesz az ereszkedés legnehezebb szakasza, amikor áthalad a repülőgép légcsavarja okozta örvényen. Az Országházhoz érve a repülőgép felemeli 800 méteres magasságba, a megfelelő ponton elválik a kötéltől, s 200 méteres zuhanás után ejtőernyőt nyit. Befejezés: a Parlament előtt a Duna vízére ereszkedik. Békés Attila A gép ajtajában Fotó: Bozsán felv. Felszállás előtt Ha találkozna anyag és antianyag Fantázia? Valóság? A tükör túlsó oldala • Fény, színkép nem árulkodik A rádióban nemrég játszották Lewis Carroll világhírű gyermekregényét, Kosztolányi Dezső fordításában, Alice csodaországban. Kár, hogy az érdekes könyv második részét — címe: A tükör túlsó oldalán — nem mutatták be Pedig a kiválóíró ebben az írásában a világon talán elsőként megsejtette az úgynevezett antivilág lehetőségét. MINDEN ÁTFORDULNA Álljunk a tükör elé. Láthatjuk-e tökéletes képmásunkat? Az első pillanatban minden azonos. Némi gondolkodás után érdekes furcsaságot veszünk észre: a jobb és a bal megfordult. Felemelt balkezünk a tükörben jobbkéznek látszik, jobb szemünk tükörképe a baloldalon. A sokat emlegetett emberi szív a tükör túlsó oldalán nem bal oldalon, hanem jobboldalon dobog. Mindebből az következnék, ha átmennénk a tükör túlsó oldalára — mai megfogalmazás szerint — saját magunk atomfizikai tükörképét látnánk. Minden, ami a tükrön innen baloldalon van, „odaát” jobboldalon lenne, tehát minden átfordulna. PLUSZ? MÍNUSZ? Az 1920-as évek végén sok kiváló fizikus megteremtette az ifjú tudósok forradalmi korszakát. Paul A. M. Dirac — később Nobel-díjas — angol fizikus kvantummechanikai munkássága során felfedezett egy matematikai formulát, amely a relativitás elmélete segítségével megmagyarázta az elektronok mozgását. Ám, hogy mi következhet ebből, annak felismeréséhez nem mindennapi képzelőerő kellett. Szerencsére egy egyszerű példából is kitűnik Dirac zseniális gondolata. Mennyi négyzetgyök 25? Természetesen 5, csakhogy ez egyaránt lehet plusz, vagy mínusz 5. Ha a mínusz 5-öt választjuk eredménynek, kérdés: van-e ennek a számnak valóságos tartalma vagy fizikai értelme? Dirac szerint igen, mert kell lenni negatív előjelű elemi részecskéknek. Sokan mosolyogtak ezen még akkor is, amikor egy fiatal fizikus, Anderson 1932-ben felfedezte az antielektront, hivatalos nevén a pozitront, tehát a pozitív töltésű elektront. A mi világunkban az elektron, a negatív töltés hordozója, a proton pozitív töltését mindig kiegyenlíti, ezért a normál anyag természetes körülmények között mindig semlegesnek mutatkozik. Ennek tudatában sokat gúnyolták a fiatalt tudóst, s Anderson meséiről példálózgattak. Később viszont mind többen igazolták Anderson felfedezését. Más tudósok éles fantáziával felismerték, hogy egy elektron a tükör túlsó oldalán pozitron lenne. S ha Diracnak igaza van, negatív protonnak, tehát antiprotonnak is léteznie kell. Erre a felfedezésre a tudomány több mint két évtizedig várt, míg 1956- ban mesterségesen előállították az antiprotont. Most már szabadabbá válhatott a fantázia. Mi lenne, ha egy antiproton körül pozitron keringene? Látszatra ez az antiatom ugyanolyan lenne, mint a mi világunk atomja. Kísérletileg bizonyítható, hogy antirészecskék antiatommá, ezek pedig antianyaggá épülhetnek fel. Lehetnek antianyag csillagok, csillagrendszerek, sőt, egész galaxis-halmazok. SUGÁRZÁSSÁ VÁLNA A VILÁG Egy anticsillag spektruma ugyanolyan, mint a normál csillagé, létezését, jellegét a színképelemzés nem árulja el, a cinkos fénysugár sem leplezi le ezt a gyilkos világot. Ugyanis egy antiemberrel — „aki átnyúl a tükör túlsó oldaláról” —való kézfogás halálos lenne. Mindkét élőlény a másodperc tört része alatt sugárzássá olvadna szét. Két csillagrendszer, egy normál és egy antianyag, az egymásba hatolás sebességétől függően megsemmisítené egymást, gigantikus erejű, robbanásszerű sugárzás keletkezne, még salak sem maradna utána. A kétféle anyag messziről nézve egyenrangú, lehet, hogy éppen mi vagyunk antianyagból, s az elképzelt távoli csillagrendszerek, vagy azok lakói vannak normál anyagból... Szerencsére nem tudunk átnyúlni a tükör túlsó oldalára, antianyag csillagrendszerekkel nem találkozhatunk. Az atomfizikának ebből az izgalmas fejezetéből mindenesetre érdekes következtetésre juthatunk. A fantázia és az alkotó tudomány — még a legnehezebb tudomány is — örökre elválaszthatatlan. Causer Károly