Esti Hírlap, 1972. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
Nem lesz két dekával több Csomagol, méz, számláz a gép Sonka, karaj, virsli Kiállításról a boltokba A Budapack ’72 kiállításának területén elindult néhány okos gép, amely a pesti boltok egy részének sonkát, császárhúst, karajt, virslit csomagol, hogy a kiállítás alatt a bemutató üzletek el legyenek látva ezekkel az újdonságokkal sonka, szalámi csomagolására alkalmas berendezéseket és anyagokat hozott el erre a kiállításra, a Dixie holland cég pedig karajszetetelő és friisshúscsomagoló automatát bocsátott a húsipar rendelkezésére. A különféle csomagológépekhez súly- és árjelző automaták párosulnak. A kiállítás ideje alatt, a kísérletként csomagolt árukat hat pesti élelmiszeráruház hozza forgalomba. Vai (Wormser felv.) Jobb minőség Még csak „próbajárat” ez: a közönség — a piac — ad majd talán végső választ, hogy a dán, az NSZK gépek közül mit, s mennyit vásároljon meg a húsipar. Az élelmiszer- ésa húsáruházak önkiszolgáló rendszerének ugyanis természetes velejárói az előre csomagolt hús és húskészítonények. Az önikiszol- l gáló bökök szükségszerűsége mellett ez a csomago- ' lás emeli a higiéniai szín- 1 fcet, védi az áru minőségét, , mennyiségét, jobb minősé- ' get ad, pontosabb súlyt, kizárja majd a „lehat két c dekával tobb?”-et. Az automatikus ár- és súlyjel- ' zés mindenféle csalafinta-ágot kiiktat. Nálunk eddig még nem volt üzemszerű húscsomagolás, s épp ezért, e kérdés megoldása igen sürgetően időszerű. Az Adatforgalmi és Húsipari Tröszt tavaly látott hozzá, hogy Budapesten először egy ilyen nagyüzem ,mi csomagolóüzem létesüljön. " Hat üzletben A most bemutatott gépek közül a Multivae cég ' húsok, rúdáruk, francia ' SIKERES EMBEREK Városkapuhoz szökőkút Agyagtál a kemencében ♦ Galérián a kedvencek Színes tűzzománc ,tálak, korsók, fali kerámiák. Rajtuk a kézjegy. CSEKO. Csekovszky Árpád iparművész. Neve, munkája márka itthon és külföldön. Rákosligeti családi házában lakik feleségével. 12 éves lányával és nyolcéves fiával. A kert füvén kaktuszok, pálmák között terrakotta női torzók, mitológiai állatfejek. A tágas, magas, világos műteremben kellemes meleg. Az elektromos kemencében agyagtéglák égnek Az emeleti galérián beszélgetünk. Mindenütt — a falon, a földön — soksok, évtizedek óta gyűjtött munka. Ezek a kedvencek nem tudott megválni tőlük. A tárgyak látszólag összevisszaságban, ám követhetők rajtuk a művész korszakainak állomásai. — Negyvenkét éve születtem, falun, Csikóstőttösön Ott teltek el gyermekéveim. Rossz diák voltam. Nem szerettem tanulni. A természet érdekelt. Fél napokat barangoltam erdőkben, mezőkört, órákig tudtam nézni egy ágat, egy öreg fa tekervényes gyökerét. Ha megfogott valami, papírt vettem elő, lerajzoltam, aztán variáltam, hozzágondoltam. Később a színeket is megszerettem. Ha volt egy kis pénzem, futottam a bazárba festékért. Festegettem, ízlelgettem a formák a színek végtelen világát. Egyszer a nagyapám — kántortanító volt — elővett: „Neked mindig csak a haszontalanságon jár az eszed. Mi lesz belőled? Mutasd, miket firkálsz?’ Nézte, forgatta, hümmögött: „No csak, nem is olyan rosszak. Hát csináld, ha ebben telik kedved’’. Elhatároztam: festő Aztán mégis másképp alakult. Harminckilencben Pestre költöztek. Felvették a Török Pál utcai szépmíves líceumba. Grafikát tanult Szeiler Károlytól. Tanárai az Iparművészeti Főiskolára javasolták. Kerámiaszakra járt. Beleszeretett az ősi agyagba. Kitűnő mesterektől, Borsos Miklóstól, Gádor Istvántól tanult. A jól sikerült diplomamunka után ottmarasztalták a tanszéken tanársegédnek, így lett festő helyett iparművész és tanár. Ma az egyetem docense, kerámia szakvezető. — Nem bántam meg. Ebben a mesterségben együtt van a rajz, a vonal, a szín, a forma. Minden képzőművészeti ág. Azt hiszem, festőnek igencsak középszerű lettem volna, így elégedett vagyok. Természetesen, a régi álmom megmaradt. Ha elfáradok a sárpofozásban, felüdít, pihentet a festés. Mindig csinálnom kell valamit. Állandó kényszerítő érzés: alkotni. Mindig dolgozom. A természet adja a legnagyobb inspirációt. Otthon érzem magam. A környezetem: az emberek, a növényeim, a hokkedli, a háztető, a cserepek motiválják a munkámat. Ezért szeretek itt kint lakni. Minden olyan természetes. Úgy érzem, sajátom a templom, a házak, az állatok, az eresz. Nem tudok rutinból dolgozni. Kell az érzelmihangulati mozgató rugó. Ha meglátok egy formát, rögtön színben is érzem. Eljátszom vele. Egyik ötlet jön a másik után. Addig érdekel egy forma, míg újat tudok belőle kihozni. Kísérletezem vele, sok-sok variációt próbálok. Aztán esetleg mást kezdek. Tizenöt éve sok hazai és külföldi iparművészeti kiállításon mutatta be alkotásait. Franciaországban, Olaszországban, Londonban, Genfben, Washington- ban, Prágában csodálhat - ták meg munkáit. Arany, ezüst érmeket kapott — , 1963-ban Munkácsy-díjat. A nemrég felépített kazincbarcikai kórház bejáratához monumentális kerámiafalat készített. két évig dolgozott rajta. Tanulmányozta a sejtek világát, csontmetszeteket figyelt mikroszkóppal. 3 — Minden magam vagyok, tervező, kézműves, segédmunkás, kivitelező — egyszemélyben. A feleségem a festésben, a színkeverésben segít. Ám a legtöbbet azzal adja a munkámhoz, hogy nyugodt otthont teremtett a családnak és nekem. Kiegyensúlyozott, zaklatottságtól mentes légkörben dolgozhatok , ha mégis kudarc ér — a mi mesterségünk nem mentes ettől — nem hagyok magamnak időt az elkeseredésre. Egyetlen gyógymódot ismerek: újra dolgozni. Az időnként viszszatérő belső küzdelem nélkül nincs munka, nincs művészet. Erőt merít belőle az alkotó ember. Búcsúzunk. Visszatér most készülő munkájához. Áttört, fehér színű obenszki szökőkúton dolgozik. Ha sikerül a pályázat, az új mű az újpesti városkaput díszíti majd ... Sziklai Julianna KEZDŐDIK... A színházi szezonra gondolok, amelynek kellemes estéit még varázslatosabbá teszik a megfelelő kiegészítő kellékek. Például a színházi látcső — önnek adom a legprímábbat — fújja a ruhatárosnő a füledbe, s mialatt kabátodat kivételes gonddal aggatja fel, te csak eltűnődsz, hogy milyen lehet akkor a többi? Átlaggukker súlya körülbelül öt kiló, leejtve robban, vastag páncéllemezt, lábfejet, padlót könnyedén átüt. Helyedre telepedve várakozva beletekintesz, s nem is csalódok Látsz tündöklő pirosat, látsz szikrázó kéket, s egyéb ragyogó színeket. Színpadból nem látsz semmit. Mire csavargatni kezded Nyikorog. Rázod, nyikorgatod, s váratlanul megpillantod benne a színészeket. Minden színészből kettő van, csak szivárványszín körvonalból állanak, s ahol általában a fejük szokott lenni, ott most fénylő glória tapasztalható. Fél méterre tartod, orrod tövéhez préseled, hunyorítva pislogsz, vagy csak bal szemmel, mindegy, mindenik esetben örömmel konstatálhatod, hogy így kétszer olyan rossz, mint az elébb volt. Helyes ilyenkor kedves mosollyal a partnernak felajánlani. Partner beletekint előlről-hátulról, majd sutyorog, hogy láttál te egyáltalán valamit, de ne hazudozz itt nekem. Végül ölünkben elhelyezve, lábizmokat hatékonyan erősíti, s végre prímán látunk. És hallunk is, ha partnerünk is úgy akarja. Ha a színpadi nagymonológ alatt nem fújja a saját kismonológját, hogy bezzeg a közönségszervező a legsze- metebb jegyet is rád sózza, legközelebb majd a' folyosóra hoz jegyet, miért mindig mások ülnek középen, s miért mindig', azok késnek el, jó lenne, ha felszedegetnéd a cukor', hát, miattad potyog, fogd a táskám, a szemüvegem, a] perecet is, mert elrúgták a cipőmet valahová, hogy' hogy nem tudod a műsort] zsebrevágni, akkor minek' vetted, ugyanazok a színé-', szék benne, mint a színpa- adon, és éppen erre a mar-J haságra kellett jegyet venni- ned, na ne mondd, sajátsá-J gos, téged érdekel, akkor, meg miért nem figyelsz oda?! ! Látcsövön, partneren ki-ívül hasznos kiegészítő új színdarab is. Olyannyira, hogy ha jó, akkor a fent felsoroltakból esetleg sem- ' mit nem veszünk észre. › G. Szabó Judit › Erdőn, mezőn közlekednek „Mező- és erdőgazdasági KRESZ'’ címmel audiovizuális vetítési programot állított össze a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a BM Közlekedési Csoportfőnöksége. A diafilmek bemutatják a mező- és erdőgazdasági gépek közúti közlekedésének általános szabályait, valamint e gépekkel való személy- és áruszállítás előírásait. HASZNOSÍTJÁK A TERMÁLVIZET Lesz fürdő, palántaneve]« Fonyódon strandfürdőt építenek, s a buzsáki és az öreglaki kertészeti termelőszövetkezetek, valamint a nagybereki állami gazdaság részvételével Termálcoop néven közös vállalkozást alakítanak — a termálvíz hasznosításával — egy hajtató és palántanevelő telep építésére. A Fonyód környéki termálvízkészlet 70 évre elég, napi 600 köbméter felhasználást számítva. FEJLESZTIK A GYÁRTÁST Keresett áru a stúdiómagnó NÖVEKNŐ EXPORTIGÉNYEK AUTOMATIZÁLÁS A stúdiómagnetofonok fejlesztéséről rendezett konferenciát az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat, a Mechanikai Laboratórium, valamint a Magyar Rádió és Televízió. A tanácskozáson szovjet, román, bolgár, csehszlovák, NDK-beli, jugoszláv és finn rádióműszaki szakemberek is részt vettek. A Mechanikai Laboratórium csaknem 15 éve gyártja és exportálja ezeket az igen jó minőségű magnetofonokat a világ sok országába. Különösen jól ismertek a hordozható, telepről működő riportermagnók. A Mechanikai Laboratórium most bemutatta legújabb termékét, a stúdióban és gépkocsiban egyaránt használható, kiváló stúdió-minőségű magnetofont. Több országgal, így a Szovjetunióval és Lengyelországgal az Elektroimpex hosszú lejáratú megállapodást kötött a stúdiómagnók szállítására és ezzel hoszszú távra biztosította a Mechanikai Laboratórium termékeinek piaci elhelyezését. A Mechanikai Laboratórium 1973-ban üzembe helyezi új, pécsi gyárát. Ezzel jelentősen növeli az igen gazdaságos stúdiómagnetofonok termelését, hogy a növekvő exportigényeknek még jobban eleget tehessen. A több napos tanácskozáson szóba került a stúdió automatizálásának távlati programja is. ŐSZI, TAVASZI FÁSÍTÁS Vezet a juhar, és a virágos kőris MEGSZÉPÜLNEK A PARKOK, A HÁZI KERTEK Budapesten az idén őszszel és jövő tavasszal mintegy nyolcvanezer főt ültetnek el a parkokban, a fasorokban, a járdaszegélyeknél és a háziak udvarán. A kerületi tanácsok néhány nappal ezelőtt bejelentették a Fővárosi Tanács mezőgazdasági főosztályának hány facsemetére tartanak igényt és a fővárosi kertészet is felkészült a nagyarányú fásításra. Az intézmények, az üzemek és az IKV-k a házi kertek fásítására több mint harmincezer facsemetét kértek. Főleg virágos kőrist, zöld juhart, ezüst- és erdei juhart és gömbakácot igényeltek, az IKV pedig cserjéket is a házak udvarainak díszítésére. A fővárosi kertészet a meglevő parkokban 15 ezer, az újakban is ugyanennyi fát ültet. A fasorok, ahol pótolják a kipusztult fákat, húszezer facsemetét kapnak. Előkészítés alatt van Csillebércen egy nyolchektáros erdőnek, a XI., Vadászhegyen pedig hathektáros erdőnek a telepítése. A Konkoly Thege út mentén tízhektáros erdő telepítését irányozták elő. A vidéki faiskolák október közepéig a fővárosba szállítják a facsemetéket, s ezeket, valamint a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság budapesti erdészete által nevelt facsemetéket megkapják az igénylők, a kerületi tanácsok, amelyek a kerületi hazafias népfrontokkal együtt szervezik az ültetést. ÚJ LAKÁSOK VESZPRÉMBEN Panelből, blokkból Veszprém negyedik ötéves tervében a paneles lakások építése mellett az olcsóbb, blokkos megoldású lakásépítés is szerepel. Az Endrődi úti lakótelepen háromszázegy ilyen lakás épül