Esti Hírlap, 1973. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-30 / 203. szám

KÁLVIN TÉR, FELSZABADULÁS TÉR Lent, fent tengely Expesszhálózsit ♦ Beruházások a közlekedésben A fővárosi közlekedés ve­zetői holnap ismertetik há­rom nagy új földalatti ál­lomás — Nagyvárad tér, Kálvin tér, Felszabadulás tér — és több más beruhá­zás tervét. Az utóbbi idő­ben az észak—déli vonal építése erősen meggyorsult, s ez sürgeti a felszíni kap­csolatok rendezését is. A már elkezdett vagy tervezett munkák között szoros összefüggés van. Bu­dapesten ma sok­ helyen építkeznek, a Szentendrei út, a Fehérvári út, vagy a Soroksári út a város más­más szélén van, mégis e beruházások egységes rend­szert alkotnak. Új csomópontok A Városházán elvként mondták ki: első a tömeg­­közlekedés, s ennek megfe­lelően készítették el a fej­lesztés hosszú időre szóló tervét. A földalatti hálózat gerince három vonal: a Zugló—Vérmező, az észak —déli pálya és az átlós metró Dél-Buda és Újpalo­ta között. A felszínen is három nagy közúti tengely szeli majd át a fővárost. Az első: a zugló—budaör­si főút már csaknem kész. A tengely két földalatti pályát is érint, az észak— délit a Felszabadulás téren metszi. Vagyis a Felszaba­dulás tér megújítása nem­csak a földalatti vasút, ha­nem a közúti tengely beru­házása is. Budán az észak-déli tengely Óbudától Budafo­kig halad. Északi része a Szentendrei út, déli folyta­tása pedig a Fehérvári út. Itt a főút és a földalatti vasút közös beruházása a Batthyány tér. Panorámabusz Pesten az észak—déli tengely már épül a Sorok­sári úton. A főút az egyik javaslat szerint a Kálvin téren érné el az észak—déli és az átlós földalatti vas­utat. Ide fut be majd a cse­­­peli gyorsvasút is. Vagyis az egyik legnagyobb gócpont lesz a Kálvin tér. Minden nagyvárosban gond a belső negyedek zsúfoltsága. Nem csoda, hogy­ a tavaly Budapes­ten megtartott polgármes­tertalálkozón olyan meg­jegyzés is elhangzott: „Vegyük el az autós ked­vét, hogy bemenjen a Bel­városba, s akkor majd ja­vul a helyzet". A pesti Városházán úgy vélik, hogy a metropolisok­ban erre már nincs szük­ség. A fejlődés, más szóval a parkolás gondja, a forga­lom lassulása, a nemegy­szer órás várakozás meg­győzi az autóst: ha a nagy­városok szívében elképzel­hető jó közlekedés, az csak tömegközlekedés lehet. Ezért a legfontosabb fel­adat, a vonzó tömegközle­kedés megteremtése. Tény: hétköznapon a földalatti vasút máris sok autóst elcsábít kocsijától, metrón járnak a munka­helyre. Még nagyobb át­­áramlásra számíthatunk, ha elkészül a többi vonal. Vonzó tömegközlekedés a felszínen is megvalósítható. Ezért szervezik meg a gyors- és az expresszháló­­zatot, s ezért cserélik ki a régi buszokat kényelme­sebb, levegősebb és szebb partdrámakocsikra. Elsőbbség Nagy vitát okoz most, hogy többen azt állítják: ahol metró van, ott a fel­színen már nem illeti meg az elsőbbség a tömegközle­kedést. S vannak, akik nyíltan támadják a busznak adott külön sávot. A budapesti és más ta­pasztalat azt bizonyítja: még hosszú ideig járnak buszok a földalatti vasút felett és vele párhuzamo­san. Rövid távolságra — mondjuk a Rákóczi úton a Nagykörúttól a Kiskorútig — előnyösebb a busz, mint a földalatti. S a vonzó tö­megközlekedés feltétele, hogy nemcsak gyorsabb, hanem kényelmesebb is le­gyen. Ezért sok nagyváros­ban, ahol hatásosan eny­híteni kívánják a zsúfoltsá­got, elsőbbséget adnak a buszoknak. Legutóbb éppen Párizsból jött a hír: a bu­szoknak kijelölt pályát sár­ga vonal helyett cement­küszöbökkel választják el a többi sávtól. Amíg építkeznek a Kál­vin téren, a Felszabadulás téren, lassul a közlekedés a Belvárosban. Ezért fontos, hogy megkönnyítsék a bu­szok útját. De a tervezők­nek számolniuk kell azzal is: ha megnyílnak az új csomópontok, a tömegköz­lekedés változatlanul el­sőbbséget kér a belső ne­gyedekben , a felszínen is. Aczél ALAKUL A PARK Hortobágyi, kastélyszálló A magát megnyitó, zabo­látlan, szabadon elterülő, titokátadó Hortobágy bú­­csúzik tőlünk. Alighanem ez volt az utolsó esztendeje. Jövőre itt is, ott is lezár­ják, elkerítik, igazolvány felmutatásához kötik a be­lépést, zajtól, konzervdoboz hajigálástól védik növény- és állatvilágát — a Horto­bágy nagy részéből Nemze­ti Park lesz. Készülődnek most sokan, akikre új feladatok várnak a Hortobágy jövőjében — készül egy település is, amelyről egyaránt nehéz azt írni, hogy község, s azt is, hogy város, mert tulaj­donképpen előbbi már nem, utóbbi még nem. Nagyközség, ez Balmaz­újváros — az egykori Hu­nyadi-birtok, a marhake­reskedők, marhahajcsárok földje, az egyik legrégibb postaút első stációja — a közigazgatási rangja, de a 17 500 lakos, a ta­nácsi tervek, s a Nemze­ti Parkkal érzékelhető sze­rencsés adottságok egy jö­vendőbeli, hivatalosan is el­fogadott várost sejtetnek. Szeifert Imre, Balmazúj­város tanácsának elnöke nem­ is titkolódzik. A település fekvése ön­maga kínálja, hogy a Nem­zeti Park központjává vál­jék. Az adottságok megte­remtik a lehetőségeket.­­ Legfontosabb, hogy városiasodjunk. Vonzóvá te­gyük Balmazt lakóinak, s azzá a turistáknak, ha-­­­zaiaknak és külföldieknek. ] Az elsőség, természete-­­ sen, a hazaiaké, a balmazi­­ polgároké. Az ő kényelme- s sebb, kulturáltabb életüket­­ szolgálja a már jó néhány­­ esztendős, a település nagy­­ szülöttének nevét viselő, Veres Péter Művelődési­­ Otthon, Balmazújváros köz­­i művesítése — az idén a víz-­­ torony és hatvan kilométe-­­ res vízvezetékhálózat­okén­t szül el —, a szennyvízelve-­­­zető megépítése, egy mo-­­ dern városmag megterem-­­ tése, emeletes épületekkel, s az új óvoda, általános isko­­­­la, s a tervezett három-, száz-négyszáz gyereket be-­­ fogadó ipari szakmunkás-­­ képző intézet. Belépés engedéllyel Város lesz a községből • Pusztai kalap jó nyolcszáz embert. Más kisüzemekkel együtt két­ezer új munkahelyet terem­tenek. — Azokat, akik megszok­ták a vándoréletet, nehéz lesz már visszahódítani az ingázástól. De a felnövőket itthon akarjuk tartani! A tanácsban tudják, hogy a terv még nem valóság, s míg idáig eljutnak, meg kell küzdeni. Megtartani például jövő­jük egyik legfontosabb zá­logát, a gimnáziumot. A ta­nácselnök országos kimuta­tást lapoz fel. A balmazúj­városi középiskolából az idén a végzősök 27,6 száza­léka került egyetemre, fel­sőoktatási intézménybe. "­­ Ez magasabb szám, mint a legtöbb alföldi gim­náziumé. S mi mégis éven­te megverekszünk a" közép­iskolánkért. Háromszázöt­ven diák, száz esti és leve­lező hallgató, igaz, megsza­kítással, de mégis ötszáz­éves múlt, s ennek ellené­re nekünk gondot okoz minden tanév újrakezdé­se... A középiskola egy általános iskolában kapott helyet, afféle társbérlet ez, s egyelőre nincs is remé­nyünk, hogy saját erőnkből új középiskolát építsünk. De a meglevőt védjük a végsőkig. Mert enélkül nincs városiasodás. A másik cél: megterem­teni a Nemzeti Park köz­pontját. A régi Semsey-kastélyt — ma bútorraktár — szál­lodává alakítják át. A mű­velődési otthonban nyaran­ként képzőműv­észtábort rendeznek a Hortobágy fes­tőinek, grafikusainak. Egy öreg épületben alkotóház várja az írókat. — Nyitunk népművésze­ti boltot is — mondja a ta­nácselnök. — Valami olyas­félét, ahonnan a giccs, a tu­ristaszédítő hamisítás száműzve lenne. Az elnök, aki a Horto­bágyon élte le életét, aki volt itt agronómus, tsz-el­­nök, tanácselnök kétszer is, most sorra járja a régi mestereket. Az öreg ková­csot, aki a csikósok lovát patkolta, a­ kolompkészítőt, aki már nyugdíjba vonult, az utolsó kalaposmestert, aki még a pusztai embe­reknek dolgozik. — Nem üzletre: a múlt bemutatásáért fogjunk ösz­­sze — erre kérem őket. k. cs.­ ­ • A munkalehetőséget —­­ mert jelenleg a település­­ két termelőszövetkezetének­­ ellenére sok az eljáró, há­­­­rom, három és fél ezren is­­ utaznak Debrecenbe, Buda­­­­pestre — ipartelepítéssel­­ akarják megoldani. Az Édesipari Keksz- és­­ Ostyagyár üzeme ezerkét-­­­száz munkást foglalkoztat­­ majd. Az Épületkarbantaró­i | ÚJSZER­Ű SLÁGER \ 4 közönség egyik ked­j! /*- vence, a népszerű ^ táncdalénekes, idegesen ^ magyarázta a fiatal szöveg­­^ írónak: ^ — Nem akarok sablonos ^ szöveget. Te fiatal vagy, te­­­­hetséges, ne haladj a kita­­psott úton. Elegem volt ^ már az térzelgős, egy kapta­­i fára készült dalokból. Ne­­ legyen többé holdfény, \ könny, tópart, elrontott _ élet. Valami más kellene, ^ valami új. Nem akarok töb­­­­bé elrontott szerelmekről ^ énekelni... \ — Szívemből beszélsz. ^ írtam egy újszerű dalt. ^ Nincs benne holdfény, ^ nincs benne elhagyott lány. ^ Ez a dal a diadalmas, nap­­sugaras szerelemről szól. ^ — Mesélj! ^ — Ketten találkoznak, ^ megtetszenek egymásnak, ^ lángoló szerelem, nincs fel­­­ hő a boldogság egén. A bol­­­­dogság soha nem ér véget. $ Mit szólsz hozzá? — Érdekes, újszerű, de egy jó kezdő sor nélkül nem ér semmit. — Remek kezdő sorom van. — Éspedig? — Jól figyelj! „Segítség, tolvaj, ellopta a szívemet!’’ — Nem rossz! Ilyesmi kell nekem a sok sablonos giccs után. No de ha dia­dalmas szerelemről szól, akkor feltétlenül kell egy kis líra is. Legyen nyáresti holdfény, tópart. — De hiszen azt mond­tad, hogy unod a holdfényt és a tópartot! — Unom, de ide nélkü­lözhetetlen. A tóparton, ra­gyogó, ezüstös holdfényben kiáltom majd el, hogy: „Se­gítség, tolvaj, ellopta szíve­met!” — De a holdfény mégis csak szokványos, nem gon­dolod? — A Holdat időnként el­takarhatják a felhők. Ak­kor már mehet. — Értem! El fogják ta­karni. — Azután jöjjön a szük­séges bonyodalom. A sze­relem csónakja hajótörést szenved. Hirtelen véget ér a nagy szerelem. — Nem értelek. Azt mondtad, nem akarsz szen­timentális lenni... De amit kérsz, az a régi, bevált le­mez. — Na és minek van min­dig tomboló sikere? A régi bevált lemeznek. — Te a tehetségemet di­csérted. Azt mondtad, hogy én még tudok újat írni. — Hiszen újat írtál! „Se­gítség, tolvaj ...” vadonat­új. Most még egy jó máso­dik sort! Na, próbáld meg! — Hát lássuk csak. Az első sor nyersen, vázlato­san így hangzik: „Segítség, egy tolvaj a szívemet lopta el!” Azután: „Se holdfény, se kék fény, még nem fogta el.” — Remek lesz. Újszerű, sablonmentes! Végre friss szellő lengedez a táncdalok berkeiben. Palásti László Új tanévre új padok. Az Iskolabútor- és Sportszer­­gyár jánosházi üzemében modern, cső- és favázas iskolabútorok ezreit készí­tik. Az idén mintegy hú­szon­négyféle bútort gyár­tanak. (MTI Fehér helv.) Keresik a magyar kristálykelyhet A Ferunion Külkereske­delmi Vállalat 2 millió dollár értékű, öt évre szóló keretszerződést kötött a John Jenkins céggel, Ang­lia egyik legtekintélyesebb üvegkereskedelmi vállalatá­val magyar ólomkristály­­kehelyszéria szállítására. Az angol vállalattal kötött el­ső ilyen jellegű megállapo­dás értelmében a hazai üvegipar még az év hátra­lévő hónapjaiban mintegy 300—320 ezer dollárért ad el ezekből a termékekből az angol piacon. Ólomkristály kehelyszé­­riákon kívül a parádi, az ajkai, és a salgótarjáni üzemből évről évre több díszműárut, elsősorban vá­zákat, figurákat, hamutar­tókat szállítanak Angliá­ba. A kézicsiszolású üveg­áruk­­nemcsak Angliában, hanem világszerte a kere­sett termékek közé tartoz­nak. 1972-ben 3,4 millió, az idén 4 millió dollárért szál­lított, illetve szállít a Fer­u­ion kehelyszériákat és díszműárut Kanadába, az Egyesült Államokba, vala­mint Svájcba, az NSZK- ba, és más nyugat-európai piacokra. (MTI)

Next