Esti Hírlap, 1973. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-10 / 187. szám

SAV­ARIA-PROG­RAM Urbanisztika A Savaria rendezvényso­rozat keretében az idén hatodik alkalommal ren­dezik meg Szombathelyen, augusztus 12. és 24. között, a Savaria Nyári Egyetemet. Ezúttal a hagyományos mű­vészeti-történeti szekció mellett, urbanisztikai ta­gozat is nyílik. A korunk aktuális társadalmi-gazda­sági kérdésével foglalkozó téma iránt élénk érdeklő­dés nyilvánul meg: a ha­zaiakon kívül szovjet, NDK-beli, jugoszláv, cseh­szlovák, osztrák és olasz városok vezetői, építői je­lezték érkezésüket. A megnyitón „Az építő­ipar és a városépítés prob­lémái Magyarországon” címmel Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter tart előadást. (MTI) Ismét napirenden a szolgáltatások Barkácsolóknak anyag, szerszám Alkatrészek • Gyártás, árusítás Nagy fejlődést ért el a kereskedelem az anyag-, az alkatrész- és a szerszám­értékesítésben. Szerszámokból tavaly 30 százalékkal többet adtak el, mint két évvel koráb­ban. Kaphatók praktikus, im­portból származó kéziszer­számok is — a forgalom 50 százaléka volt import ere­detű. Népszerű a barkácsolás­hoz szükséges szerszámok és anyagok árusítása, köl­csönzése, a tanácsadás. A népi ellenőrök tapasztala­tai szerint a meglevő lehe­tőségek még koránt sincse­nek kihasználva. Kevés a barkácsolóműhely, vidé­ken jóformán nincs is. Szűk körben lehet barkács­­árut vásárolni, Budapesten az Ezermester- és Úttörő­­bolt három üzletében, Deb­recenben és Miskolcon, ösz­­szesen tizenegy vidéki boltban értékesítenek éven­te mintegy húsz-harminc millió forint értékű bar­­kácsárut. A népi ellenőrök megál­lapították, hogy a barkácso­lók gyakran nem jutnak szerszámhoz, anyaghoz. Egyes kéziszerszámok gyár­tását a termelők árviták miatt nem vállalják, importból sem célszerű ezeket be­szerezni, mert nagyon drágák lennének. Sodronyszegeket a gyárak kis tételekben nem csoma­golnak. Barkácsgépek vá­sárlása a szocialista orszá­gokból kedvező volna, el­sősorban az ár miatt, de a lehetőség korlátozott. A gyárak, az üzemek a selejte­zett szerszámokat, alkatré­szeket, hulladékanyagokat gyakran megsemmisítik, még akkor is, ha mindez a barkácsolóknak jó lenne. A MÉH-telepeken felhal­mozódó hasznosítható anya­gokra, kellő tájékoztatás hí­ján, ritkán talál rá a vásár­ló, másrészt­ rendkívül aránytalanok az árak. A múlt években sokat fejlődött az alkat­részellátás, nőtt a villa­mos háztartási gépalkat­részek, a híradástechnikai alkatrészek forgalma. Csökkent az alkatrész­­hiány, bár korántsem za­vartalan az ellátás. Az al­katrészek eladóitól na­gyobb szakképzettséget vár a vásárló, többet kérdez, több tanácsra számít — az eladó kevésbé eredménye­sen dolgozhat, mintha gé­pekkel foglalkozna. A népi ellenőrzés orszá­gos vizsgálata hű képet adott a kereskedelmi szol­gáltatásokról. Megállapít­ják, hogy bár a múlt évek­ben az a terület jelentősen fejlődött, de még mindig sok a kívánnivaló. D. K. ÉRTESÍTJÜK T. ÜGYFELEINKET, HOGY VÁLLALATUNK MEGKEZDTE A csiszolókorceig­hulladék VISSZAVÁSÁRLÁSÁT. A visszavásárlással kapcsolatos kérdésekben keres­kedelmi osztályunkon részletes felvilágosítást ad: Mohi István. Telefon: 270—021. FINOMKERÁMIAIPARI MŰVEK GRÁNIT CSISZOLÓKORÖNG- ÉS KŐEDÉNYGYÁR (Wormser felvétele) Épül a Soroksári úti alul­járó. Átadása után, remél­hetőleg, enyhül ezen a rend­kívül forgalmas főútvonalon a zsúfoltság, jobb lesz a közlekedés. Kisüzemek exportja A hazai ipari szövetkeze­tek az idén is több komplett kisüzemet exportálnak a Hungarocoop útján és­ szer­vezésében, elsősorban a fej­lődő országok ipartelepíté­sének elősegítésére. Sztereó: jó, URH: jelen, kvadrofónia: a jövő A rádió reneszánsza­ ­ • Kicsik, nagyok, hangfalak Meghalt a király, éljen a király. Tíz-tizenöt eszten­dővel ezelőtt sokan hitték: korszakváltás következik. Félszázados kísérőnk, a rá­dió helyét a televízió fog­lalja el. — Érvényes ez a véle­mény ma is? EGY CSALÁDBAN, TÖBB KÉSZÜLÉK — Napjainkban — nem vitás — reneszánszát éli a rádiózás — mondja Villá­nyi Ottó, a Posta vezérigaz­gatóság tudományos főmun­katársa. — Akár a vezér­csúcsát vesztett­e növény, amely más hajtást nevel, új utakat keresett a rádió. A második negyedéves statisz­tika szerint 2 millió 540 ezer 763 előfizető van az ország­ban. Az előfizetési rend­szerből következik, ennél Halkan szól a háttérzene jóval több a vevőkészülék. Gondoljunk a táska- ,és a " zsebrádiók annyiszor szi­dott, de mégis örvendetes előretörésére. Egy-egy csa­ládban több rádió, lassan szinte természetes. — Mivel magyarázható a r­ádió népszerűsége? Korunk emberének életformája is magyarázza. A televízió sajátossága az óriási információmennyiség — képben, hangban. A rá­dió ehhez képest informá­ciószegény. A televízió helyhez köt, teljes figyelmet követel, a rádióhallgatók közt mind gyakoribb a ,,háttérrádiózó” típus. A megnyugtató zenét szereti, a mozaikszerűen összeállí­tott riportműsort, a körül­ölelő hangkulisszát. ELŐNY, HÁTRÁNY Rádió mindenütt szól. Hogyan szól? A szakember ezt lehetőségnek nevezi. A mai helyzetet a rádiózás, története­­ magyarázza. A középhullámon a húszas évektől rádiózunk. Kezdet­ben rend volt, mára egy-egy csatornán sok adó műkö­dik, főleg napnyugta után erősen zavarják egymást. Szűkültek­ a vételkörzetek. A rövidhullám közeli mű­sorszórásra alkalmatlan. Ezért találtak rá — kény­szerből is — az ultrarövid­­hullámú sávra, amely egye­bek között megteremti a jobb hangminőség és a sztereórádiózás lehetőségét is. — Egy-egy URH-adó har­­minc-ötven kilométeres körzetnek sugároz műsort. A hálózatot most építjük. Csaknem­­ húsz URH-adó működik már az országban. Az a tervünk, hogy mind a három program vehető le­gyen — az eddiginél jobb hangminőséggel — az URH- sávban is. Három-négy év alatt az ország nagy részén ezt megvalósítjuk. Új tele­pítésű adóink szinte kivétel nélkül alkalmasak sztereó­adásra is. — A sztereóadásé tehát a jövő? — Határozottan nem merném állítani, hogy csak a sztereóé. A hátránya — s ennyiben a televízióra em­lékeztet­i, hogy meghatá­rozott helyzet elfoglalását követeli meg a hallgatótól, csak így térhatású igazán. Ezzel viszont éppen a rádió korában említett előnye vész el. Autórádió, zsebrá­dió esetén a sztereózás egyelőre elképzelhetetlen. A kvadrofónia, mikor nem két, hanem több csatornán jön a műsor, egyelőre gye­rekcipőben jár. NEM ÜVÖLTÉS — Ennél könnyebben el­érhető, s nem kevésbé fon­tos: a minél tökéletesebb hangminőség. Kisméretű hangszóróból jó minőségű hang, a technika mostani fejlettségi fokán abszur­dum. Mintha a hőskorba térnénk vissza: külön ké­szülék — lehet kisméretű, külön hangszóró, hangfal — itt viszont nem lehet a mé­retekkel takarékoskodni. A csilingelő magas hanghoz több kisméretű hangszóró, a csengő-bongó mélyhez nagy hangszóró kell. Hang­fal — üvöltés: téves asszo­ciáció. Nem a hangerő a fontos, hanem a széles frek­vencia-tartomány. A hatal­mas hangfalak is tudnak suttogni, muzsikálni, ár­nyaltan és szépen.­­ A hangfal azonban nem olcsó mulatság. Ami ma sem luxus: az URH-sáv. Néhány száz forintnál nem nagyobb többletkiadás. Ha a zsebrádiók, a törperádiók csak középhullámon mű­ködnek, nem baj. Asztali rádiót azonban nem lenne szabad URH-sáv nélkül árusítani. Mintha a terve­zők ma is luxusnak tarta­nák: az URH-sávos készü­léknek mindjárt szebb, dí­szesebb a doboza, drágább az indokoltnál. Ha rajtam állna, eSafe URH-sávos ké­szüléket hoznék forgalom­ba. Ez a jövő, vagy inkább a jelen. Széky Péter Az Akácfa utca sarkán egy kis pavilon Fanyar szőlő, áriával Az eladó énekel. Szép hangja van. Méri a szőlőt, az őszibarackot, a dinnyét, s a vevők csodálkozva né­zik. Mi ez? Milyen újdon­ság? Sok mindenhez hoz­zászoktak már, „ne piszkál­ja azt a paprikát... ha nem tetszik, ne vigye el... nem tudok zacskót adni . .. a ki­­xkati árut nem adom el...” ilyesmiket hallottak. Most meg egy sláger isme­­rős dallama bújik elő az üvegezett pavilonból. Me­g­­nézik a férfit, aki közben elhallgat, s­­ azt mondja: — Asszonyom, az Ön ke­zében a barack is megszé­pül. Asszonyom arca elsi­mul. Mosolyogni kezd. Za­varában leejti a forintot, S viszi a barackot, amely­nek valóban szüksége van szépülésre. Vonzereje van ennek a zöldség-gyümölcs pavilon­nak itt az Akácfa utca sarkán. A vonzást egy őszes-göndör hajú férfi te­remti, aki sehogysem akar­ja elárulni a teljes nevét. — Csak Misit tessék írni, ha egyáltalán ... így ismer­nek... de erre sincs szük­ség... nekem nem kell reklám ... Misi vonakodik? Nem szereti, ha foglalkoznak ve­le. Azt mondja, növekszik az irigyek száma, ami amúgy­ is van. Ki irigyli Misit? Főként azok, akik nem álltak ebben a zöld­séges pavilonban délelőtt tíztől este hatig, ősziba­rackkal teli rekeszek, gö­rögdinnyék között (nyitás előtt el kell menni az áruért, kirakni szépen, íz­lésesen, gusztusosan, hogy ne tudjon ellenállni a ve­vő, megakadjon rajta a szeme. És hat óra után el kell rakni az árut, külön az üres rekeszeket, vissza­hordani az éretlen diny­­nyét, gyümölcsöt, elrámol­ni, összeszámolni a bevé­telt, becsukni, s végül ha­za a családhoz.­ • • Titkot tudok meg: vala­mikor énekesnek készült a zöldségpavilonbeli eladó, de ez nem sikerült, miért, nem fontos, régen volt, azóta balhátvéd is volt, képeket is festett olajjal, vízzel, s azt mondják, akik ismerik, hogy színész is le­hetett volna, ha akar, ha­sonlít egy olasz sztárra, nem tudja pontosan a ne­vét, de formája olyan. Maradt a paprika, a pa­radicsom, s folyton ígérge­ti, hogy nem csinálja to­vább, mert hálátlan dolog, fárasztó, némelyik vevő olyan rigolyás. De közben mosolyog, tréfálkozik, ad egy kis fürt szőlőt a gye­reknek, meghallgatja, hogy az utcabeli néninek milyen nehéz felmosni a fürdő­szobát. — Azt mondják, erre a szakmára születni kell... Nem tudom pontosan, er­re kell születni vagy arra, hogy valaki az embereket jó kedvre derítse, hogy a morcosokat, a fáradtakat, a kedvetleneket felvidítsa. — Nem akarunk vásá­rolni, csak egy kis árnyé­kot keresünk — bújik a műanyag tető alá két idő­sebb nő. Az eladó í­ézsé­­gesen ajánlja: parancsolja­nak talán beljebb, itt hű­vösebb van, hideg-meleg víz, összkomfort. S a nők már kacagnak, elfelejtik a kánikulát, s vesznek egy sárgadinnyét. • • Az eladó már nem éne­kel. Zsonglőrmutatványo­kat mutat be három őszi­barackkal, s elmeséli, hogy tegnapelőtt egy nő ittfelejtette az ötszázasát, két nap múlva jött érdek­lődni, s legnagyobb cso­dálkozására visszakapta a pénzét. — Ezt se írja meg, mert aztán mindenki jön rekla­málni az Adyért — figyel­meztet Misi, akit sokan ismernek a környéken, aki már lassan pesti legenda lesz: képzeld, van egy vicces eladó, olyan jópofa, az ember elfelejti neki, hogy a zöldpaprika nem olyan, s hogy paradicsom nincs, s a szőlő fanyar. Misinél az ellenőrzés nem talál kifogást, a zacskóért nem számít fel semmit, sőt időnként ny­lont is ad, a görögdinnyét meglékeli, ha kérik, de legtöbbször elhiszik neki, hogy jó, hipnotizőrnek is jó lenn Misi. A vevő kis­sé kábultan távozik tőle, de mindig visszatér ehhez a kis­pesti oázishoz, amelynek száma sincs, csak ennyi, hogy a 701-es toll fióklerakata, alegysége , s ahol az eladó öt nyelven beszél „no persze nem­ per­­fekt, csak amennyi kell”. S ha véletlenül magyar­nak mondja, hogy „merszi madmazell” az se baj. (bende) Az őszi betakarítás előtt megkezdték az őszi be­takarítás előkészítését Szolnok megyében. A me­gye mezőgazdasági üze­mei az első félévben két­száztizenöt millió forint értékben vásároltak kom­bájnokat, szállító, szárító és bálázó gépet, s egyéb eszközöket. Most már az őszi betakarítás gépeit ke­resik. A megyei Agroker Vállalat százmillió forint értékű készlettel áll a ren­delkezésükre.

Next