Esti Hírlap, 1973. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1973-08-01 / 179. szám
• Olyan megunhatatlan, izgalmas csodája volt gyermekkoromnak a rádió, mint a hatvanas évek gyermekeinek ,a televízió. Sokan akkor a rádiónak köszönhettük, hogy tízéves korunk alatt sem csupán a Lakner bácsi társulata jelentette számunkra a színházat. Így történt, hogy kisfiúként nem láttam bár, de hallottam a rádió közvetítését egy akkori nagy sikerű kétszemélyes darabnak. Dario Niccodemi olasz író munkája volt a Hajnalban, délben, este, és két olyan tündökletes egyéniség varázsolta magyar színpadra, mint Bajor Gizi és Uray Tivadar. Akkor tanultam meg, hogy kétszemélyes darabot csak úgy érdemes előadni, ha két vibrálóan tehetséges, különleges varázsú színész akad a ház körül, különben nemhogy eljátszani, de megírni is kár. Az ingaóra című, ugyancsak olasz író, Aldo Nicolai munkája nyomán készült tegnap esti nyugatnémet tv-film, sajnos, nem mutatott be két kimagasló színészegyéniséget, bár Básti Lajos, s kiváltképp Tolnay Klári pompás szinkronszereplése sokat emelt Ursula von Reibnitz és Erwin Linder alakításán. Egy teljes óra azonban, mindössze két színésszel, otthon, fotelből, képernyőt bámulva, iszonyúan hosszú idő — jóval több, mint színházi nézőtéren. A fogyasztói társadalom jól szituált, s temészetesen elidegenedett, sablonházaspárjának sablontörténetét beszélte el a történet, többnyire, sajnos, túl sablonosan ahhoz, hogy ébren tartsa nemcsak az érdeklődést, de magát a nézőt is. Ahol általánosított Nicolai, ott érdektelen volt, ahol egyéníteni próbált, ott nem tudott eléggé megkapó lenni, pedig Karl Peter Blitz rendezése mindent elkövetett. Mégis jól járt, aki nyitva tudta tartani a szemét, ezután színes, lendületes VIT-gálaműsort láthatott Berlinből. (barabás) TESSÉK VÁLASZTANI! A fekete tó legendája Új magyar rock-opera idén másodízben rendezi meg a Rádió zenei osztálya nyári szórakoztatózenei hetét, amely a két évvel ezelőtti programhoz képest sokoldalúbb, színesebb lesz. Erről tájékoztat Bolba Lajos, a zenei hét szerkesztője. — Megpróbálunk minden műfaj kedvelőinek eleget tenni egy hét keretén belül. A nemzetközi dixieland-találkozótól kezdve a magyar nóta- és népdalesten keresztül a Strauss-koncertig a legkülönbözőbb zenei rendezvények lesznek. Szinte valamennyi műsort egyenes adásban hallhatja a közönség a József Attila Színházból, illetve a 6-os stúdióból. Ezek közül különösen háromra hívnám fel a figyelmet. A Sanzonest régi, kedvelt műsora a 6-os stúdiónak. Ezen a héten az ismert klasszikus és a legújabb sanzonokat válogatta be Fáy András szerkesztő az estbe. A költők között ott szerepel Villon, Szabó Lőrinc, Szimonov, Zelle Zoltán, a zeneszerzők között Aznavour, Becaud, Lai, Darvas Ferenc, Vujisics Tihamér, Jerry Bock. Műsorvezető: Darvas Iván. 28 új magyar dalt hallhat a közönség, 27 előadó tolmácsolásában az augusztus 6-i Tessék választani! nyilvános tánczenei hangversenyen. Az immár hagyományos könnyűzenei bemutató szavazási módszere idén eltér a hagyományostól, ezért is szeretném rá felhívni a figyelmet. Megszüntetve a levél- és szavazatdömpinget, bekapcsoljuk a műsorba az öt vidéki rádióállomást, s az ő segítségükkel bonyolítjuk le az értékelést. Mégpedig úgy, hogy minden város — tehát Pécs, Szolnok, Győr, Miskolc, Nyíregyháza — 20 tagú zsűrit választ, amely a rádióstúdióban hallgatja az adást. Ugyancsak 20 tagú zsűri lesz a József Attila Színházban. A szórakoztatózenei hét keretében izgalmas bemutatóra is sor kerül: Bágya András és Huszár Erika rock-operájának, A fekete tó legendájának közvetítésére. A műsor címe tulajdonképpen Őrségi Találkozó. Rapcsányi László mond bevezetőt az Őrség kulturális életéről, hagyományairól, szokásairól. A fekete tó ugyanis régi őrségi népballada feldolgozása. (ázsiás) Magányos lovag Avignonban Alig öt perce ülünk a teraszon a pápák avignoni palotájának szomszédságában, s máris tele az asztalunk prospektusokkal, meghívókkal. Diákok osztogatják. Nehéz választani. Mindenütt játszanak a városban. A hivatalos fesztivál mellett — amely a díszudvarban és a karmelitáknál tartja előadásait — számtalan együttes lép fel kápolnákban, középkori kolostorok kerengőiben —, még magánház udvarán is. Neves és még névtelen rendezők, színészek, írók próbálnak szerencsét a fesztivál égisze alatt. Avignon, e méltán világhírű, műemlékekkel teli, szépséges dél-francia város most is, mint 1947 óta minden esztendőben ,amikor Jean Vilar létrehozta az avignoni fesztivált július közepétől augusztus közepéig a színjátszás bűvöletében él. Most éppen a szünidőnél tartanak Avignonban. Siker? Bukás? Mindkét vélekedésnek vannak hívei. Sokan kifogásolják, hogy a fesztivál nem vonultatott fel híressgeket, hogy ismeretlen szerzőktől mutat be ismeretlen darabokat, s hogy a túlságosan elkötelezett színházat népszerűsíti. Erről panaszkodnak, ha nem is ilyen nyíltan, a város polgárai, mert az avignoniak nem szeretik túlságosan világhírűvé nőtt fesztiváljukat. Ezen a nyáron valóban nem született nagy siker. Viszont szép előadásban vitték színre Audiberti: Magányos lovag című művét; érdekes kísérlet ez Cervantes Don Quijotejának mai átdolgozásában, amelyet egy Párizs melletti munkásváros színháza ad elő. Lukács Teréz SZŐKE, FÉLÉNK, FIATAL Tapsolt a Scala zenekara MAGYAR KARMESTER SIKERE Újsághír adta tudtul, hogy a Milánói Scala karmesterversenyén az egyetlen díjat magyar közreműködő nyerte (megosztva Zagrosek nyugatnémet dirigenssel), éspedig Fischer Ádám. Életkora: 23 év. JOBB KEZE TISZTA Kétévenként rendezik ezt a versenyt Milánóban, résztvevői többnyire nagy gyakorlatú, befutott karmesterek. — Magam is ámuldoztam a győzelmen. Igaz, mindenki — még a jegyszedő néni is — nekem drukkolt, mert én voltam a legfiatalabb versenyző. Dehát végül is nem a jegyszedő nénik döntenek — mondja Fischer Ádám. Szerénysége őszinte, sikerei ellenére úgy érzi, hogy még rengeteget kell tanulnia. A milánói verseny zsűrije tekintélyes karmesterekből áll. Egyikük, a finn Segerstam, ezt írja a fiatal magyar karmesterről: „Jobb keze tisztán szól, mint egy harang és azt hiszem, lelkének, szellemének kisugárzásával néhány éven belül nagy világkarriert fut be ...” A Corriere della Sera zenekritikusa, Mario Pasi ugyancsak elragadtatással ír róla. Elmondja, hogy zenei család gyermeke, apja és öccse is dirigál. „Szőke, félénk, rokonszenves. Nem gondolta, hogy eljut a döntőbe, és egy nappal előbbre már meg is vette a hálókocsijegyét. Született muzsikus, birtokában van a pontos játék szabályainak. Egyike a sok fiatalnak, akik a magyar iskola nagy felfutását reprezentálják. Briliánsan dirigál, gazdag színárnyalatokkal, tetszetős crescandókkal, nagyszerű arany- és tempóérzékkel, biztos ütésekkel. Rossini Semiramisával és Richard Strauss Don Juan című szimfonikus költeményével lenyűgöző hatást ért el, bizonyította érett művész voltát. Hozzá kell tenni, hogy ez volt a második nyilvános koncertje. A Scala zenekara is megtapsolta és a közönség hoszszan, melegen ünnepelte.” SWAROWSKI NÖVENDÉK Fischer Ádám a Bartók Zenei Szakiskola elvégzése után a bécsi zeneakadémián folytatta tanulmányait, Swarowski növendékeként sajátította el a művészet mesterségbeli alapjait, három év alatt. Ezután korrepetitor lett a grazi operaháznál. A múlt évadban pedig a Sankt Pölten-i Opera szerződtette karmesternek. Ősztől a bácsi Staatsoper korrepetitora. Nyaranta az Olaszországban rendezett nyári karmesterkurzusokon vett részt Velencében, illetve Sienában. Itt Marco Ferrara volt a mestere. — Zseniális karmester! — lelkesedik mesteréért. — Toscanini utóda lehetett volna, ha a betegsége meg nem akadályozza a szereplésben: olyan hatalmas intenzitással dirigál, hogy rosszul lesz a pódiumon. Így hát életét, zsenialitását elsősorban a tanításnak szenteli. Eddig kevesen ismerték itthon Fischer Ádám nevét. Tavaly volt koncertje Budapesten, a Fiatal Karmesterek, Fiatal Szólisták bérletben. Remélhetően a soron levő évadban is találkozhatunk vele hazai hangversenydobogón. (f. f.) □ A GYULAI VÁRSZÍNHÁZ fennállásának 10. évfordulóját ünnepli. A jubileumi évad tiszteletére kiadvány jelent meg Havasi István szerkesztésében. .□ A LEGNAGYOBB KASSZASIKER Párizsban az év első felében a Magas szőke férfi, felemás cipőben című francia vígjáték volt. Huszonöt hét alatt 13 moziban több mint 960 ezer néző tekintette meg. A filmet magyarországi forgalmazásra is átvették. □ PETER BOGDANOVICH Az utolsó mozielőadás című filmjét vetítik a Pataki István Művelődési Központ filmstúdiójában augusztus 9-én, este 6 órakor. A filmvetítés után vitát rendeznek; vitavezető: Palásthy György filmrendező. □ LABORCZ MÓNIKA keramikus kiállítása nyílik a Képcsarnok pécsi bemutatótermében holnap délután 5 órakor. A kiállítás két hétig tekinthető meg. Írom cipzód a moziban Ne csalj, kedves Mi történik, ha egy város vezetőit csak a futball érdekli, s mindent csak a labdarúgáson keresztül lehet náluk elérni? Természetesen ellen-futballcsapatot kell alakítani, ráadásul nőkből, és kész a csodálatos ellenszer, meg a zenés filmvígjáték alapanyaga is. Az NDK filmesei ezt az alaphelyzetet körítették zenével, tánccal, énekkel. Jelenet a filmből. Akinek van egy unokatestvére Bronxban Quackser magyarul hápogót jelent, s ezt a furcsa nevet viseli egy ír fiatalember Dublinben. Foglalkozása még furcsább: lovak után szaladgál, hogy amit azok elhullajtanak, kétkerekű zöld kocsijában összegyűjtse, s jó pénzért a kerttulajdonosoknak eladja. Foglalkozását, persze, nem nézik jó szemmel környezetében, s szó, ami szó, a nagydarab, nagyhajú ifjú közel jár ahhoz, amit a köznapi szóhasználatban hibbantnak szokás nevezni. Ezt a fiatalembert két dolog billenti ki egyensúlyából. Az egyik egy amerikai diáklány, aki először csak a különlegességet fedezi fel Quackserben, s aztán talán azt is, hogy a görcsös ragaszkodás e nem éppen illatos foglalkozáshoz valami emberi tartalmat is takar: ez a fiú egyéniségét őrzi, a számára bizonyos fajta emberi szabadságot, kötetlenséget adó munkában. A másik mozzanat azonban végleg elveszi a derék trágyagyűjtő kenyerét: kitiltják Dublinből a lovakat... Szokatlan história ez, s alig lehet mondani valamit a filmről e történet nélkül. Waris Hussein rendező nemcsak a különleges ír környezethez ment közel, hanem a végletes példával az egyéniség jogaiért óhajtott síkra szállni. Nem a legszerencsésebb ugyan, hogy ezt éppen a munkássorssal állítja szembe, de az a környezet, az a füstös, rozzant gyár, amely itt a nagyüzemet képviselné, jelez valamit abból, miért vonakodott Quackser a belépéstől. Igaz, az idegenvezetővé avanzsált fiú édeskés happy end-megoldás, mint ahogyan az amerikai lány túlságos ragaszkodása is inkább a film üzleti sikerét szolgálja. Ennek ellenére az az enyhén ironikus látásmód, amelylyel a rendező hőseit bemutatja, rokonszenvessé teszi a filmet. Különösen jó Gene Wilder szuggesztív játéka, Quackser szerepében. — Kel — Gene Wilder és Margot Kidder. kitt koncz illés tolcsvay trió ■ 1I HANGVERSENY A KISSTADIONBAN AUGUSZTUS 6-ÁN, HÉTFŐ DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. JEGYEK VÁLTHATÓK AZ V., VÖRÖSMARTY TÉR 1. SZÁM ALATTI JEGYIRODÁBAN ÉS AZ ÜZEMI KÖZÖNSÉGSZERVEZŐKNÉL.