Esti Hírlap, 1974. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-23 / 19. szám

A TILALOM ELLENÉRE Sok füst a levegőben Tisztább fűtés a Belvárosban Új rendelet készül A főváros levegőjét ko­rom, kén, kéndioxid és klórgáz szennyezi. Elsősor­ban a belső kerületekben rossz a helyzet, ahol a la­kások zöme ma is szénfű­­téses. Már hat évvel ez­előtt elhatározták: Budapest egész területén fokozatosan át kell térni a levegőt nem szennyező fűtésre. A Fővárosi Tanács 1968- ban megjelent 30 968. szá­mú rendelete először az V. kerületben és a XIII. kerü­let egy részében tiltotta meg a szén és a brikett használatát. Előírta, hogy a Belvárosban olyan fűtési rendszert kell bevezetni, amely nem, vagy alig szennyezi a levegőt. Az át­térés üteme azonban na­gyon lassú volt. A rende­letben előírt határidő régen lejárt, s még ma is sok ház ké­ményei ontják a füstöt. A Városházán most újabb rendelkezés készül a levegő tisztaságának vé­delmére. A rendeletterve­zetet a Budapesti Levegő­­tisztasági Bizottság április­ban a Fővárosi Tanács vég­rehajtó bizottsága elé ter­jeszti. A Gázművek közben teljes erővel azon dolgo­zik, hogy a Belvárosban mindenütt bevezessék a földgázfűtést. Cserélik a vezetékeket, vagy alkal­massá teszik a földgáz szál­lítására. A munkát 1975 végéig befejezik. Felülvizs­gálják a házak vezeték­­rendszerét is, s ha az IKV a rá háruló munkát elvég­zi, nem lesz akadálya a rendelkezés végrehajtásá­nak. A jövő év végén tehát a belváros egész területén áttérhetnek a tisztább fű­tésre. A Belváros után újabb kerületekben tiltják majd meg a levegőt szennyező fűtéseket. ősszel a levegőszennyezé­sen kívül a környezetvéde­lem valamennyi gondját — zajártalmakat, vízszennye­zést — megvitatják. (m ts) BUDAPESTNEK Gázt ad a Vasmű A Dunai Vasmű gáztisz­tító és indítóállomása a szükségleteknek megfele­lően folyamatosan ellátja a Fővárosi Gázműveket az őszi-téli hónapokban tiszta kamragázzal. A legnagyobb napi mennyiséget a kará­csonyi-újévi ünnepek előtt továbbították a fővárosba a távvezetékeken át. Most januárban a szokott téli mennyiséget, napi 340 000— 350 000 köbméter kénhid­­rogénmentes, tiszta gázt szállítanak Budapestre. A tervek szerint január­ban tízmillió köbméter gázt kap a főváros a Dunai Vas­műtől. (MTI) HETVENHÉT ESZTENDŐ UTÁN Búcsú a villamostól Még kanyarog Szombathelyen ♦ Felváltja a busz — Mikor szűnik meg a vállalat? — Az elképzelés szerint még ebben az ötéves terv­ben, így lesz-e, nem tu­dom. — Az emberek hová ke­rülnek? Hol dolgoznak majd? — Nem tudom ... — És ön, az igazgató­­helyettes, mit csinál majd? A válasz kínos mosoly. Pedig az ötéves terv má­sodik felében járunk, sok idő nincs a töprengésre. — A tanácsban tessék érdeklődni. Az a felettes szervünk. MA IS CSAK EGY VONAL Felszállunk hát újra a vén sárga villamosra, él­vezzük a kalauznő jó­kedvű élcelődését, s a le­hetetlen kanyargást az úttest egyik oldaláról a másikra. Hajdanában, három év­vel századunk kezdete előtt, szép ünnepség ke­retében indították útnak az első villamost. Nagy ese­mény volt ez: Budapest után Szombathely lett a második város e hazában, ahol a legkorszerűbb tö­megközlekedési járművek feltűntek. A város köz­pontján végigkacskaringó­­zó vonalon közlekedő ko­csik a közönségen kívül leveleket is szállítottak, lévén postaláda szerelve oldalukra, amelyet a déli­vasúti végállomáson ki­ürítettek. A história folytatása nem túl változatos: némi pá­lyahosszabbítás, átépítés, kocsivásárlás — ám vonal ma is csak egy van, az is egyvágányú, s rajta tíz­­néhány régi szerelvény kerülgeti egymást a kité­rőkben. öreg is, lassú is, a helybeliek jó része még­sem tudja elképzelni nél­küle a várost. Elsősorban nem pénzokokból, bár az egyvonalú villamosbérlet sokkal olcsóbb, mint a már most is 15 vonalon közlekedő buszoké. De hát a Széll Kálmán utcai ki­térőben ott várakozott öt­ven évvel ezelőtt a villa­mos, ott várakozik ma is, bár az utca neve Savá­riára változott — lehet másképpen is i­gazhatnak tovább, ahol háztartási gépek javítását végzik. Mihelyt a villa­mosközlekedés megszün­tetésének időpontja vég­legessé válik, valameny­­nyiükkel beszélünk. Búcsúzik tehát a villa­mostól Szombathely — hetvenhét esztendő múl­tán. S jönnek az új, 260- as panorámabuszok, ame­lyekkel az ígéret szerint jobb lesz a közlekedés, mint a kiszolgált sárgák­kal volt. Szöllősi Ferenc TALÁN AZ IDÉN A városi tanácsban va­lóban többet tudunk meg. Itt hivatottak dönteni a villamosvasút megszünte­tésének­ időpontjáról. Sok megbeszélés tárgya, leg­utóbb közös tanácsi és párt-vb-ülésen volt a té­ma. — A villamosközlekedést szeretnénk már az idén megszüntetni, mert nagyon zavarja a központ erős gépjármű-forgalmát — kö­zölte Wágner József el­nökhelyettes. — Ám ez csak akkor lehetséges, ha előbb valamennyi feltétel­ről gondoskodunk. A szombathelyieknek nagyon szívükhöz nőtt a villamos, nehezen válnak meg tőle, ezért csakis akkor mon­dunk le róla, ha a régi­nél jobb közlekedéssel tudjuk felváltani. Szüksé­ges, hogy elegendő autó­buszt kapjunk, s elenged­hetetlen az utak rendbe­hozatala. MINDENKI ÁLLÁST KAP — Az időpont nincs messze. Milyen jövő vár a villamosvasút dolgozói­ra? — Róluk gondoskodni el­sőrendű feltétel. A forgal­mi, a műszaki és az ad­minisztratív dolgozóknak egyaránt elhelyezkedési lehetőséget teremtünk. A kalauzok autóbuszra ke­rülhetnek, a munkások a közlekedési vállalat te­kercselőműhelyében, vagy szolgáltatórészlegében dől- HOVA SIETNEK? 5 párnahuzatot szerettem ^ 1 volna vásárolni — ^ nem sikerült. Az üzletben § csak teljes garnitúra kap­­^ható, dunyha, paplanhu­­^ zat, kispárna, nagypárna, ^ vegyem meg az egészet. $ Amire nincs szükségem, § próbáljam meg eladni — ^ javasolták —, csak van­­ olyan ismerősöm, akinek S, viszont éppen a párnahu­­­­zat nem kell, hanem csak­­^ is a paplanhuzat. Naivi- Jj­rásomban úgy képzeltem, ^ éppenséggel egy üzlet s íj nem egy magánháztartás $ volna alkalmas ilyen igé­­­­­nyű vevők keresésére. Sőt! $ Arra gondoltam, menne az a vevő magától is, ha § tudná: nem köteles egész S garnitúrát venni, hanem­­ kaphat egyes darabokat is. -­ Sajnos, a RÖLTEX ilyes­­­­mivel nem vesződhet. § Mint kiderült, az ÁT­EX § sem. Egyik üzletükben ^ ugyanis 2,40 méter szöve­­­­tét óhajtottam venni. A d­­íj­ból a bizonyos anyagból­­ már csak 3 méter volt­­, összesen — vegyem meg is az egészet, a 60 centi jó 5 lesz szoknyára. Ha a szö­­­­vet ilyen kapós, hogy már­­ majdnem elfogyott, s va­­­­lóban jó szoknyára, előbb­­- utóbb csak betér az üz­­­­letbe egy olyan vevő, aki­­­­nek ilyen szoknya kell... ^ — vélekedtem. Csak ve­­­­gyem meg, mert sajnos, azt,­­ hogy jöjjön a vevő, ők­­ nem tudják kivárni. Hogy ^ miért és hová sietnek, nem­­ tudom. Valaki bélésanya- á­got keresett, neki, hason­­­­ló okokból 50 centivel ^ kellett többet vásárolnia, egy másvalaki pedig 1,20­­ méter nadrágszövetet kért, é s 1,40 méterrel távozott. A ^ fölösleges húsz centit tel­­­­jes áron kifizettették vele.­­ Fő, hogy az üzlet ne ká­­­­rosodjék, így, lelkileg kellően fel­készítve már csöppet sem csodálkoztam, hogy a Vas­es Edényboltban viszont csak teljes készletek kap­hatók. Hatszemélyes ká­véskészlet, hatszemélyes étkészlet, leveses-, főzelé­­kes-, süteményes- s más egyéb tálakkal. Istenem, az első készlet kedvéért az ember megveszi a tála­kat is. Csakhogy többnyi­re nagyon hamar eltörik egy tányér, egy csésze. Lehetetlen pótolni! Újra meg kellene venni az egész készletet, tálastul. Hogy miért is nem lehet egy-egy étkészlet tányérjaiból, csé­széiből már eleve tartalé­kokat is gyártani, s miért ne vásárolhasson a vevő, ha kedve tartja, nem hat, hanem tíz sárga, vagy kék tányért például — rej­tély! Folytassam? A bútor­üzletben — évek óta téma! —, ugyancsak, többnyire egész garnitúrák vásárol­hatók, egyes darabok he­lyett. Megtetszik két fo­tel? Ugyan, vegyek hozzá egy kanapét és egy asztalt is. Barna könyvespolc kel­lene? Az csak a hozzá tar­tozó fiókos és ruhásszek­rénnyel együtt kapható, nem bontják meg. Márpedig, hatvan centi szövetet még csak tudna az ember a lakásában tá­rolni, de két szekrényt, amire egyébként semmi szüksége?! A kereskedelem nem akar kockáztatni — pedig kockázat nélkül nincs ke­reskedelem! —, nem akar ráfizetni, nem akar egyes darabokkal vesződni. Ki­békíthetetlen ellentét: a vevő sem akar. A baj az, hogy ebben a vitában, egyelőre, mi, vevők húz­zuk a rövidebbet. Pongrácz Zsuzsa Már izzanak a kemencék. Az Orosházi Üveggyár új síküveg üzemében megkez­dődtek a technológiai pró­bák. A Szovjetunióból, Ausztriából, Lengyelor­szágból és az NSZK-ból ér­kezett gépek mellett ha­zai berendezések is dol­goznak. A gyáróriás évente kilenc és fél millió négy­zetméter síküveget állít majd elő. Felvételünkön: a martinrendszerű kemen­cék és a gyártáshoz szük­séges anyagokat szállító szalag. (MTI-fotó : Kovács felv.) Tisza-bútor Több konyhabútort ad ezentúl a Tisza Bútoripari Vállalat. Január elején ugyanis hozzácsatolták a Vas megyei Bútor- és Kéz­műipari Vállalatot. Az új üzem a vállalat 6-os szá­mú gyára. Szombathelyen konyhabútorokat készíte­nek majd. POZSONYBAN, BÉCSBEN Süttői mészkő A Kőfaragó- és Épület­szobrászipari Vállalat süt­­tői üzeméből fehér mészkő szállítását kezdték meg Szlovákiába. A mészkövet a Pozsonyban épülő új szálloda építésén használ­ják fel. A hotel előcsarno­kát, hallját és éttermét két­ezer négyzetméternyi felü­leten borítják a süttői fehér mészkővel. A süttői mészkövet és a tardosi vörös márványt más országokban is szíve­sen alkalmazzák falburko­ló és díszítőanyagként. Ex­portáltak többek között az NSZK-ba, Olaszországba és Belgiumba. Az idén Ausztriába is küldenek mindkét termékből. (MTI)

Next