Esti Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-30 / 100. szám
Holnap reggel vár, hív a tér Holnap délelőtt 10 órakor találkozunk ... Lehet, hogy többen valamivel korábban, mások kicsivel később. Lendítő, biztató jelmondatok füzérében, nemzetek zászlóival, korunk történelmére emlékeztető díszben vár minket a Felvonulási tér. Minket,... negyedmillió fővárosi dolgozót. A budapesti felvonulást szervező, 30 tagú bizottságban, a kerületekben, az üzemekben is működő szervezők ezrei ennyi részvevőre számítanak. Meghívást sokkal többen kaptak. — Meghívást... — nyomatékkal ejtik a szót, a Szakszervezetek Országos Tanácsában. Angyalföldön a szakszervezeti bizalmiak személyesen invitálják munkatársaikat. Csepelen röpgyűléseken találkoztak a szocialista brigádok, hogy egyeztessék: milyen legyen a dekoráció, melyik a jelmondat. Elöl a csillag Vár minket a Felvonulási tér. Kilométeres hosszát Dózsa György útként ismerjük. 1949-ben építették tágas térré, a gazdagodó évekkel szépült, gazdagodtak jelképei. — A felvonulásokat egy évig szervezzük, készítjük elő. Május 2-től a soron következő május 1-ig. A több száz hangszóró, vagy 150 kilométer vezeték elhelyezésére a honvédség segítségét kértük. A gyülekezések, az útvonalak csomópontjain telefonos irányítóállomások működnek. A rádió adó-vevőket munkásőrök kezelik. Az ,.agyközpontba” 24 vonal fut be, monitorok hozzák a képet. Reméljük, az első perctől minden rendben történik. Az első perctől... holnap 10 órától... Tizenhat méteres darus kocsin az éldekoráció: a háromméteres vörös csillag, a hatméteres vörös zászló, a partot éltető felirat. Körülötte mint díszkíséret az ünnepnap nemzetköziségét szimbolizáló zászlós autók. Hatalmasra formázott, menet közben kinyíló tulipánból emelkednek magasba a szocialista országok zászlói, virágzó ez a barátság. A méltóságteljesen forgó oszlopokon politikai dokumentumképek idézik éveink-napjaink nemzetközi eseményeit. A nemzedékek összefonódását táncosok elevenítik meg: az úttörők táncához KISZ-esek csatlakoznak, majd az idősebbek, kétszáz Győr megyei népi táncos. Találkozás A felvonulók öt útról, utcából, nyolc oszlopban érkeznek a térre, a folyamok tengerré tárulnak, a májusfák magasba emelkednek, a gyerekek édesapa vállára kéredzkednek, az amatőr fotósok kicsit előreszaladnak térré tágítani az optikákat, az ismerősök — Szervusztok, mi is itt vagyunk! — integetnek egymásnak, a munkatársak ki-kilépnek a sorból kezet rázni a munkásőr kollégával... micsoda tarka forgatag, mekkora erő, milyen őszinte vidámság! A minap találomra érdeklődtem egy sétálótól a Dózsa György úton: — Itt lakik? — Igen, a harmadik házban. — Felvonul vagy az ablakból nézi? — Felvonulok a gyáriakkal. — De önnek ezen az úton semmi sem új. — Minden új lesz. Hogy is mondjam? A Tanácsköztársasági Emlékművet naponta látom, ilyenkor megnézem. A bronzmatróz A rohamra induló matróz bronzszobrát Kiss István szobrászművész mintázta 1969-ben. Talapzatát Hoffer Miklós tervezte Eszembe jut: miért a 30. Nem a 31-ik? 1919-ben is szabad volt ünnepelni, utcára vonulni, éljent kiáltani az új társadalmi rendre. Ez az emlékmű is azokra a napokra emlékeztet. A tribünön — elejét már elértük — bizonyosan ott vannak a bronzmatróz élő társai, az akkori harcosok. Lehet-e gondolatban, tisztelettel, köszönettel kezet rázni? Balról már közelítünk a MÉMOSZ-hoz, az építők szakszervezete székházához. Ebben a házban elsején is munkána van. A felvonulás főparancsnoksága, száz-száz segítőjük serénykedik az ablakok, a lobogós ruhás falak mögött. A hétköznapokon is értünk népesednek be az irodák, a tárgyalótermek. A szakszervezet budapesti bizottságán mondták el: A lakások és a járulékos létesítmények építéséről sok számadat ismert. A szocialista szerződést kötött építőipari vállalatok most tovább szeretnének lépni, javítani a minőséget, fokozni a hibamentes átadást. Egy-egy letört fürdőszobai csaptelep 830 forint, egy-egy megrongált konyhafiók 40 forint. A hanyagság „egységárait” ezrekkel, tízezrekkel lehetett szorozni. Ma az építőipar szocialista brigádjai felelősségvállalással vigyázzák értékeinket, a társadalom tulajdonát. Gyarapodnak az új technológiai eljárások: ne vetemedjék ajtó, ablak, ne púposodjék a padló. Sokasodnak a kongresszusi munkaverseny felajánlásai. SZOT-székház A dísztribün — Mikus Sándor szobrászművész tervezése — a Felvonulási tér centruma. Az eredményeinkről, vállalásainkról beszámoló, magasra-magasabbra emelt transzparensek rései, a zászlócskákat felrepítő léggömbök hullámai között keressük az ismerős arcokat. És elmondjuk, ismételjük egy-egy személyes találkozás közvetlen élményét, hosszabbrövidebb beszélgetések emlékét. A SZOT-székház felé közeledve — a nyár küszöbén — nem érdektelen elmondani a számot: 337 500. Az idén ennyien kapnak beutalót a szakszervezeti üdülőkbe. Tizenhétezren a szocialista országokban üdülhetnek. Különösen támogatják a több gyermekes családok együttes üdültetését. Időben kissé megszaladt a gondolat, útban mögöttünk a tér nagyja. 1965 óta Pátzay Pál szobrászművész Lenin-szobrának emlékképével búcsúzunk a Felvonulási tértől. Svéd vörösgránit pilonját Weichinger Károly építész tervezte. Akarva, akaratlan szimbólumnak érzem: vége a térnek, ki erre, ki arra fordul, de holnap, holnapután, legközelebb megint találkozunk, mert ezen az úton kell haladnunk. (Wormser felv.) Végig az úton Mögöttünk ünnepi rendben helyet, teret kér a fiatalság. A záróképben 4000 ifjú sportoló. A fiúk szabadgyakorlatokat, a lányok szalagos, zászlós tornát mutatnak be. A zene ereje-üteme fokozódik, a csúcsponton élőkép: a vörös csillag, a jelmondat: Éljen a párt! A sok ezer fiatalból egy kislányt ismerek, ő az Á betűn a vessző. Édesapja a SZOT Budapesti Bizottságának titkára, a felvonulás főszervezője. Mostanában ritkán találkoztak. Holnap reggel együtt indulnak, hiszen egyfelé tart az útjuk... Polgár Tamás Hagyományaink régi, szép munkásszokás, hogy társadalmunk jelentős eseményeire készülve, tettekkel fejezik ki az ország előrehaladásáért, gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődéséért érzett felelősséget. A munkások vállalásainak hagyományai vannak, statisztikai adatokkal összegezhető — mindennapi életünk eseményeiben található eredményei. Jövőt segítő, a holnaphoz vezető út megrövidítésének, a szocializmust építő ország gazdagodásának hagyománya ez, amelyben kisebb és nagyobb közösségek, az egyes ember is megtalálja tennivalóit, számításait. Ismeretes pártunk Központi Bizottságának legutóbbi határozata: egy év múlva, a jövő márciusban összehívják az MSZMP XI. kongresszusát. Röviddel a döntés után elindult és éppen a munka ünnepére teljesedett ki a többet, jobbat akaró kongresszusi versenymozgalom, s azóta is újabb és újabb felajánlásokról érkeznek hírek, jelentések Nem az összemérhetetlen rivalizálás, a ki kit győz le tétele a mérce, hanem azoknak a módszereknek, a vállalati kereteken belül található lehetőségeknek felkutatása, amelyek feltételei, alapjai lehetnek minden közösség és az egyén megújulásának is. A vállalatok, az üzemek dolgozói önmaguk, s egymás hasznára teljesítik majd felajánlásaikat, de ez a teljesítmény az egész társadalmat viszi előbbre. Hiszen a hatékonyabb munkát, a több, jobb árut, külgazdasági kötelezettségeink időbeni és minőségi teljesítését, milliók megtakarítását társadalmi érdek diktálja. Ennek megfogalmazói, s végrehajtásának első számú részvevői a múltban is a munkások voltak. Az üzemek, vállalatok kezdeményezései mellett ott vannak a mezőgazdaság állami és szocialista szektorának dolgozói is. A több és olcsóbb mezőgazdasági áru éppoly társadalmi szükséglet, mint a termelékenyebb ipari munka, a jó minőségű, keresett piaci termék. Kölcsönösségről, egymásra utaltságról van szó, azonos érdekről, amely már hoszszú ideje a sikert hozó osztálypolitikára, a hatalom alapját alkotó munkás-paraszt szövetségre épül. Az ipari gyártmány minősége, a gyári márka rangja, a gyári márka becsülete és védelme belső és külső érdek egyaránt de az sem közömbös, hogy ezért a rangért küzdő ember milyen választékkal, csökkenő vagy emelkedő árakka találkozik a városi piacokon. S mindkét oldalon tapasztalható a felajánlásokban visszatérő kötelezettségvállalás: új erőforrásokat állítani a termelés szolgálatába, s ezek kihasználásával többet és jobbat adni, s így csökkenteni vagy megszüntetni a különböző okokból jelentkező, kedvezőtlen árhatásokat is. Ha valaki többre vágyik, érthető, hogy céljának eléréséhez napról napra új, korszerű ismeretekre van szüksége. Ez az igény jól tükröződik az egész országot átfogó kongresszusi verseny felajánlásaiban is. Szinte fel sem lehetne sorolni, milyen sokoldalú, az élet minden területére kiterjedő feladatsor található ebben a mozgalomban. Érthető, hogy minden gyűlésen, munkásfórumon első helyre a termeléssel kapcsolatos kérdések kerültek. De érthető módon ott van a termelés folyamatát mozgató ember ismeretszerzésének igénye is. És ami különösen figyelemre méltó, az a jövőért érzett felelősség: minden segítséget megadni a kezdőknek, a fiataloknak, a munkásosztály új tagjainak, hogy minél előbb beilleszkedjenek szakmailag és emberileg is a nagyüzemi termelés mechanizmusába. Ettől, természetesen, elválaszthatatlan a törzsgárda jobb anyagi és erkölcsi megbecsülése is. Évekre szóló feladatok kimunkálásáról van itt szó, olyan teendőkről, amelyeket minden nappal újra kezdünk és magasabb színvonalon folytatunk. Lakást, óvodai bölcsődét egyik napról a másikra nem lehet felépíteni. De a megoldás vállalása, amint ezt sok nagyüzemünk, például a Csepel Vas- és Fémművek tette, hogy néhány éven belül megoldják dolgozóik lakásproblémáit, hogy minden kisgyermeknek bölcsődei, óvodai férőhelyet biztosítanak — és ez már a város építésében, szépítésében való részvétellel is összefügg —, nyilvánosság elé bocsátott, s könnyen ellenőrizhető felelősséget is jelent. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár munkásgyűlésén az egyik szocialista brigád vezetője ezt a gondolatot úgy fogalmazta meg, hogy kollektívájuk a munkáshatalom iránti felelősségét kívánja kifejezni felajánlása teljesítésével. S, hogy a munkásgyűlések pontosan meghatá- fák rozott döntéseiből valóság legyen, azért a gazdasági, műszaki vezetőknek is sokat kell tennniük. Hogy a munkások, teljesíthessék vállalásaikat, nekik kell biztosítaniuk azokat a feltételeket — folyamatos anyagellátást, termelési szervezettséget, jó emberi hangulatot —, amelyek nélkül nem lehet eredményes munka. A felajánlásokból kiderül, hogy a tennivalók sora ezt a szellemi többletet is tartalmazza, s a munkás, a műszaki jóízű együttműködéssel fogja teljesíteni vállalt kötelezettségét. Paizs Gábor :