Esti Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-30 / 100. szám

Internacionalisták a Tanácsköztársaságért Elesett Rudnyik, Volodin... „És Allah azt mondta — dicső­ség neki és ma­gasztalás —, aki megtámad téged, támadd őt ugyan­azokkal az eszkö­zökkel, Így nyi­latkozta ki ezt Al­lah, a hatalmas.’’ Az idézett sorok egy tanácsköztár­sasági röplapon olvashatók. Szokatlan stílus a mozgal­mi életben. Kiadója a Ke­leti Szocialista Párt, a ma­gyar, munkáshatalomért harcoló muzulmán forra­dalmárok szervezete. Arab írásjelekkel nyomtatták, arabokhoz címezték, a megszálló francia hadsereg algériai, marokkói katonái­hoz. Miért a magyarok el­len támadtak — kérdi a röplap —, amikor elnyo­móitok ellen kellene egye­sülnötök? Együtt v­onultak A Magyar Tanácsköztár­saság megteremtése nem­zetközi jelentőségű volt. Védelmét is annak tartot­ták a világ munkásai. Tün­tetéseket, sztrájkokat ren­deztek — sokan személye­sen is eljöttek segíteni. 1919. május elsején a nagy ünnepségen a magyar dol­gozók között felvonultak az internacionalisták csoport­jai is: osztrákok, oroszok, románok, ukránok, lengye­lek, bolgárok, szlovének, németek, bosnyák­ok, szer­­bek, albánok, olaszok, hor­­vátok, franciák, csehek, szlovákok, törökök. Ak­ik eljöttek — vagy a hadi­fogság után ittmaradtak —, a proletárállam védelmét a világforradalom részének, valamennyi munkás közös ügyének tartották. Hányan voltak? A legsze­rényebb becslés is tízezer­re teszi a Vörös Hadsereg­ben harcolók számát. (A nemzetiségiekkel együtt en­nek többszöröse tartozott a Magyarországi Interna­cionalista Szocialista-Kom­munista Föderáció által összefogott nemzeti szek­ciókba.) Tízezer internacionalista a százezres seregben. Szán­A nevezetes 80. dandár A bécsi nyomdász halála Átkelés a Tiszán Tízezren küzdöttek Jó Zoltán a diadalmas északi hadjárat idején az első nemzetközi ezred pa­rancsnoka volt. Így emlé­kezett vissza katonáira: „.A parancsnokságom alatt harcoló osztrák, orosz, uk­rán és lengyel nemzetközi önkéntesek hősökként küz­döttek, példájukkal nem kismértékben lelkesítették a magyar vöröskatonákaat.” Mit tudunk ezekről a hő­sökről? Roppant keveset. Több­ségüknek még a nevét sem. Másoknak csak azt. Pél­dául a Budapesten megje­lent orosz nyelvű újság, a Pravda egyik számából: „Koblov századparancs­­nok közli, hogy a harmadik század vöröskatonái közül Rudnyik, Prokopenko és Volodin elvtársak elestek a harcban; Mosonkin Iván, Kuhta, Suketa, M­eresük, Klavgyiusz, Dzsoba, I.Fbe­dinge­r, Maszlov és Turu­­kin elvtársak cseh fogság­ba estek, ahol azonnal ki­végezték őket; T. Ananyev sebesülten fogságba esett, lehet, hogy őt elkerülte a többi elvtárs sorsa, és vé­gül ugyanebből a század­ból Kodubenko elvtárs nyomtalanul eltűnt.” A Vörös Hadsereg egyik legelső harcképes egysége a jelentkező hadifoglyok­ból még március végén szervezett orosz zászlóalj volt. Április első n­apjai­­r­­n Leo Rothziegel ezer­­hétszáz önkéntessel érke­zett Ausztriából, vevet írt Fiedler Rezső népbiztos­nak: „Holnap tűz­be kerülünk. Bol­dogan megyek akár a halálba is, örömmel hulla­tom véremet szov­j­et-Magyar­­országért, ame­lyet a nemzetközi proletariátus ha­zájának tekintek.” A heves utóvédharcban az osztrák gárda súlyos vesztesége­ket szenvedett. Elesett Leo Rothziegel is: a 27 éves bécsi nyomdász Ausztria kommunista pártjának egyik megalapítója volt. Magyarországra alig két hete érkezett. Franciszek Gawlinski a lengyel kato­nai misszióval tartózkodott Budapesten. Pilsudski tiszt­jének jelentkezése érthető feltűnést keltett a lengyel szekció toborzóirodájában. — Vannak fronttapasz­talataim, s tudom, miért fogok harcolni — közölte tömören. Századparancsnok lett. Párkány ostromakor roham közben, csapata élén érte találat. A rohamot győzelem koronázta. »Holnap tűzbe kerülünk.’ A hónap közepén megin­dult a román támadás. Deb­recen kiürítésekor az oszt­rákok fedezték a visszavo­nuló magyar csapatokat. A bevetés előtt Rothziegel­le­ Folytatták a harcot .Az internacionalisták leg­nevezetesebb tetteként Lo­sonc bevételét jegyezték fel. A 80. dandár — az el­ső nemzetközi ezred — fog­lalta el a várost, bár fel­adata csak egy látszattá­madás indítása volt — jobboldali magyar tisztek árulták el —, a védelmet a más irányban érkező Elcsa­pás visszaverésére összpon­tosította. A helyzet felis­merése után az ezred véd­­hetetlen támadást indított. Az északi harcokban vé­gig kitűntek bátorságukkal az internacionalisták egy­ségei. A clemenceau-i egyezmény elfogadása után őket is a Tiszához irányí­tották. Július 22-én sikerült a nemzetközi dandár átkelé­se, nagy ellenséges erőt vont magára, tehermentesí­tette a III. hadtestet. Meg­erősíthették a hídfőt. Jú­lius 24-én a SO. dandár négy zászlóalját tíz ellenséges zászlóalj támadta meg. A Tisza jobb partjára 1626 katonából 730 érkezett vissza. Sok harcos hamaro­san fogságba esett, idegen nyelvűek lévén még elrej­­tőzködni sem igen tudtak. S ezzel véget ért a forra­dalom ügyéért mindenre kész, mindent feláldozó hős internacionalisták tör­ténete. A vérengzést túl­élők azonban folytatták a harcot, ki saját hazájában, ki illegalitásban. Terjesz­tették a proletár nemzet­köziség eszméjét, amely 1919-ben Magyarországon a kegyetlen vég ellenére is megmutatta, mire képes az összefogás. Szöllősi Ferenc A Belváros egyik legkorszerűbb közlekedési csomópontja lesz a Deák tér. Jelenleg a közműáthelyezéseket végzik a szakemberek. (Wormser felv.) ISMERI RÉGI KÖVEK MINDEN TITKÁT Romokból várat épít Láttam annak idején a nagycenki kastélyt, a csor­bult falakat, a sárba süp­pedt mozaikpadlót, a ve­­rébfészkeket a könyvtár­szobában. És Cenk most újra méltó Széchenyi Ist­vánhoz és múzeumalapító édesapjához. Jártam a gazzal nőtt, buckás visegrádi hegyol­dalt; ma filmesek versen­genek a helyért Mátyás ki­rály vörösmárvány, orosz­lánfejes ivókútja előtt. Lenéztem a Tűztorony fosztó vakolatú, penészfol­­tos mellvédjéről; az idén már a soproni ünnepi játé­kok egyik különlegessége lesz az óváros cserépmeze­je fölött silbakoló épület. S íme, most előttem az ember, aki nem a két ke­zével — az életével emelte föl, fényesítette ki, építette meg újra ezeket a megro­gyott, föld alá bújt, szót­lanságra szövetkezett emlé­keket. Három kép Szikár, szemüveges, élénk mozgású férfi. Régész? Műtörténész? — egyelőre találgatni próbá­lok. Az iroda berendezése túl sokat nem árul el. Bőr­fotelek, beépített szekré­nyek, egy régesrégi, ter­peszkedő lábú íróasztal, s a falon három kép. Az egyik egy kőrajz a múlt század­béli Lánchíd környékéről, a másik öreg olajfestmény a romos Sümeg váráról, a harmadikon férfiarccal is­merkedhet a tekintet: Ko­lozsvárott élt egy építész­­barátja, szenvedélyes mű­emlékvédő, aki a hányódó reneszánsz értékeket össze­gyűjtötte, s háza falába be­építette. A berendezés összeválo­­gatása arról győz meg, amit maga E­ttz Géza is megfogalmaz: nem érezné jól magát, ha egyetlen fog­lalkozás korlátát vennék körül — a műemlékvéde­lem összetett munka, s itt nincs értelme végzettságbe­­li különbségtételnek. Vagy­is, bár az egyetemen mű­vészettörténész diplomát kapott, s e legrégebbi van- Gyalogosan, gyűjtőúton Irányit, szervez, tanít­ halom most is él benne, a hivatás, a tudományos osz­tály irányítása azt kívánja, hogy a régészetben is leg­alább annyira otthonos le­gyen. Könyvtárban A hivatás, igaz, nem úgy pottyan az ölbe, mint a vá­ratlan ajándék, de még meglelni sem elég a jószán­dék, az akarat. Entz Géza hosszú idő után talált rá, éppen úgy, ahogy a hiva­tásnak is sokáig kell nyo­moznia az alkalmas ember után. — Először könyvtáros voltam Budapesten. Később átköltöztem Kolozsvárra, ott is az egyetemi könyv­tár adott munkát. Aztán, míg meg nem szűnt, a ko­lozsvári Bolyai egyetem művészettörténeti tanszé­két vezettem. Ekkor kezdte járni Er­dély városait, falvait, a Székelyföldet, Szeben kör­nyékét, Kalotaszeget; a népdal- és néprajzgyűjtőik módjára ő is az igénybe ve­hető közlekedési módot al­kalmazván , gyalogosan. Ebben az időben alapozta meg roppant tudását Er­dély román kori és gótikus építészetéről, ekkor gyűj­tötte össze adatait egyik legnagyobb munkájához, a gyulafehérvári székesegy­ház monográfiájához. Kereste a hivatást, s ke­reste őt a hivatás? Hiszen már ekkor el­szánt munkája volt a mű­emlékvédelemnek, ha más­sal nem, az ismeretanyag lelkes kutatásával, a ké­sőbb oly hasznos tapaszta­lat megszerzésével. Az ötvenes évek újra Bu­dapesten találják. A Táncsics Mihály utcai ház emeleti szobájában, az újjáépülő palota közvetlen szomszédságában szinte hi­hetetlennek tűnik a két év­tized előtti szám. — Amikor elkezdtük a felszabadulás utáni műem­lékvédelmet, négyen vol­tunk ... Nincs ebben a mondat­ban sem keserűség, sem di­csekvés, ez a mondat tény­megállapítás. Ma hány emberrel dolgozik ? Az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályához, amelynek ve­zetője, negyven munkatárs tartozik. Évente 35—40 munkahelyen dolgoznak, a többi között Visegrádon és Sopronban. Entz Géza — nemrég múlt hatvan éves — irá­nyítja, szervezi e negyven ember munkáját, járja a vidéki munkahelyeket, részt vállal a Tudományos Akadémia három bizottsá­gának feladataiból, vezeti a Régészeti és Művészettör­téneti Társulatot,­­ előad e társulat vidéki vándorgyű­lésein, s mindemellett a képzőművészeti főiskola restaurátor-tanszékének vezetőjeként a fejlett mű­emlékvédelem jövendő harcosairól is gondoskodik. Mi maradhat, milyen rö­vid időköz a fellélegzésnyi szünetekhez? — Marad — mondja. — A szombat és a vasárnap. Két fontos nap a heti életrendben. Hétvégeken odahaza, a Gellérthegyen, a csendben asztalához ül, s ír­ja új könyvét.­­ A magyar gótikus építészet történetén dolgozik, amelyhez egész életével szerezte, rendsze­rezte az anyagot. • •Ötszáz éves Pályatársai, életútjának ismerői mindig csodálták munkabírását, s azt a rendkívüli képességét, amellyel új adatokat szer­zett szinte a semmiből. Tudta, hogy a történeti adatok s a meglelt emlékek ritkán találkoznak össze — a közvetettebb módszerek alkalmazását dolgozta ki: a szerkezet, a formák hason­lóságából próbált következ­tetni. — Ma már másképp lá­tom a középkori templom­építészetet, a várépítésze­tet, mint húsz esztendeje. Másképp, mert egymáshoz illeszthetők az ismeretek mozaikkockái... — S meglepetések érik-e még? — Azokról sohasem szabad lemondani. Nem­rég tudtuk meg pél­dául Sopronban, hogy akad a mi hazánkban eredeti, XV. századból való famennyezet is. Bevakolták, elfedték, a véletlen segített hozzá. Úgy bontották ki, olyan öröm­mel és tisztelettel, mint a nyelvészek a kódex kötés­táblájába rejtett nyelvem­léket. Kása Csaba Doromlás, Doromlás Sok éves kutatással 3100 földrajzi nevet gyűjtött össze Szek­­fz­ard­on dr. Szilágyi Mihály, a várostörténeti klub elnöke. Meg­állapította, hogy Tolna megye egyike az I. István király által alapított ősi vármegyéknek. A múlt évszázadok történetét tük­röző régi magyar szavak jelentős részét megőrizték a földrajzi nevek. Fennmaradtak olyan fogalmak is, amelyek pontos ér­­telmére ma már csak következtethetünk: Dokomlásról és Dob­romlásról például csak feltételezni lehet, hogy a Duna áradásá­val kapcsolatosak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék