Esti Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-30 / 100. szám
Internacionalisták a Tanácsköztársaságért Elesett Rudnyik, Volodin... „És Allah azt mondta — dicsőség neki és magasztalás —, aki megtámad téged, támadd őt ugyanazokkal az eszközökkel, Így nyilatkozta ki ezt Allah, a hatalmas.’’ Az idézett sorok egy tanácsköztársasági röplapon olvashatók. Szokatlan stílus a mozgalmi életben. Kiadója a Keleti Szocialista Párt, a magyar, munkáshatalomért harcoló muzulmán forradalmárok szervezete. Arab írásjelekkel nyomtatták, arabokhoz címezték, a megszálló francia hadsereg algériai, marokkói katonáihoz. Miért a magyarok ellen támadtak — kérdi a röplap —, amikor elnyomóitok ellen kellene egyesülnötök? Együtt vonultak A Magyar Tanácsköztársaság megteremtése nemzetközi jelentőségű volt. Védelmét is annak tartották a világ munkásai. Tüntetéseket, sztrájkokat rendeztek — sokan személyesen is eljöttek segíteni. 1919. május elsején a nagy ünnepségen a magyar dolgozók között felvonultak az internacionalisták csoportjai is: osztrákok, oroszok, románok, ukránok, lengyelek, bolgárok, szlovének, németek, bosnyákok, szerbek, albánok, olaszok, horvátok, franciák, csehek, szlovákok, törökök. Akik eljöttek — vagy a hadifogság után ittmaradtak —, a proletárállam védelmét a világforradalom részének, valamennyi munkás közös ügyének tartották. Hányan voltak? A legszerényebb becslés is tízezerre teszi a Vörös Hadseregben harcolók számát. (A nemzetiségiekkel együtt ennek többszöröse tartozott a Magyarországi Internacionalista Szocialista-Kommunista Föderáció által összefogott nemzeti szekciókba.) Tízezer internacionalista a százezres seregben. SzánA nevezetes 80. dandár A bécsi nyomdász halála Átkelés a Tiszán Tízezren küzdöttek Jó Zoltán a diadalmas északi hadjárat idején az első nemzetközi ezred parancsnoka volt. Így emlékezett vissza katonáira: „.A parancsnokságom alatt harcoló osztrák, orosz, ukrán és lengyel nemzetközi önkéntesek hősökként küzdöttek, példájukkal nem kismértékben lelkesítették a magyar vöröskatonákaat.” Mit tudunk ezekről a hősökről? Roppant keveset. Többségüknek még a nevét sem. Másoknak csak azt. Például a Budapesten megjelent orosz nyelvű újság, a Pravda egyik számából: „Koblov századparancsnok közli, hogy a harmadik század vöröskatonái közül Rudnyik, Prokopenko és Volodin elvtársak elestek a harcban; Mosonkin Iván, Kuhta, Suketa, Meresük, Klavgyiusz, Dzsoba, I.Fbedinger, Maszlov és Turukin elvtársak cseh fogságba estek, ahol azonnal kivégezték őket; T. Ananyev sebesülten fogságba esett, lehet, hogy őt elkerülte a többi elvtárs sorsa, és végül ugyanebből a századból Kodubenko elvtárs nyomtalanul eltűnt.” A Vörös Hadsereg egyik legelső harcképes egysége a jelentkező hadifoglyokból még március végén szervezett orosz zászlóalj volt. Április első napjairn Leo Rothziegel ezerhétszáz önkéntessel érkezett Ausztriából, vevet írt Fiedler Rezső népbiztosnak: „Holnap tűzbe kerülünk. Boldogan megyek akár a halálba is, örömmel hullatom véremet szovjet-Magyarországért, amelyet a nemzetközi proletariátus hazájának tekintek.” A heves utóvédharcban az osztrák gárda súlyos veszteségeket szenvedett. Elesett Leo Rothziegel is: a 27 éves bécsi nyomdász Ausztria kommunista pártjának egyik megalapítója volt. Magyarországra alig két hete érkezett. Franciszek Gawlinski a lengyel katonai misszióval tartózkodott Budapesten. Pilsudski tisztjének jelentkezése érthető feltűnést keltett a lengyel szekció toborzóirodájában. — Vannak fronttapasztalataim, s tudom, miért fogok harcolni — közölte tömören. Századparancsnok lett. Párkány ostromakor roham közben, csapata élén érte találat. A rohamot győzelem koronázta. »Holnap tűzbe kerülünk.’ A hónap közepén megindult a román támadás. Debrecen kiürítésekor az osztrákok fedezték a visszavonuló magyar csapatokat. A bevetés előtt Rothziegelle Folytatták a harcot .Az internacionalisták legnevezetesebb tetteként Losonc bevételét jegyezték fel. A 80. dandár — az első nemzetközi ezred — foglalta el a várost, bár feladata csak egy látszattámadás indítása volt — jobboldali magyar tisztek árulták el —, a védelmet a más irányban érkező Elcsapás visszaverésére összpontosította. A helyzet felismerése után az ezred védhetetlen támadást indított. Az északi harcokban végig kitűntek bátorságukkal az internacionalisták egységei. A clemenceau-i egyezmény elfogadása után őket is a Tiszához irányították. Július 22-én sikerült a nemzetközi dandár átkelése, nagy ellenséges erőt vont magára, tehermentesítette a III. hadtestet. Megerősíthették a hídfőt. Július 24-én a SO. dandár négy zászlóalját tíz ellenséges zászlóalj támadta meg. A Tisza jobb partjára 1626 katonából 730 érkezett vissza. Sok harcos hamarosan fogságba esett, idegen nyelvűek lévén még elrejtőzködni sem igen tudtak. S ezzel véget ért a forradalom ügyéért mindenre kész, mindent feláldozó hős internacionalisták története. A vérengzést túlélők azonban folytatták a harcot, ki saját hazájában, ki illegalitásban. Terjesztették a proletár nemzetköziség eszméjét, amely 1919-ben Magyarországon a kegyetlen vég ellenére is megmutatta, mire képes az összefogás. Szöllősi Ferenc A Belváros egyik legkorszerűbb közlekedési csomópontja lesz a Deák tér. Jelenleg a közműáthelyezéseket végzik a szakemberek. (Wormser felv.) ISMERI RÉGI KÖVEK MINDEN TITKÁT Romokból várat épít Láttam annak idején a nagycenki kastélyt, a csorbult falakat, a sárba süppedt mozaikpadlót, a verébfészkeket a könyvtárszobában. És Cenk most újra méltó Széchenyi Istvánhoz és múzeumalapító édesapjához. Jártam a gazzal nőtt, buckás visegrádi hegyoldalt; ma filmesek versengenek a helyért Mátyás király vörösmárvány, oroszlánfejes ivókútja előtt. Lenéztem a Tűztorony fosztó vakolatú, penészfoltos mellvédjéről; az idén már a soproni ünnepi játékok egyik különlegessége lesz az óváros cserépmezeje fölött silbakoló épület. S íme, most előttem az ember, aki nem a két kezével — az életével emelte föl, fényesítette ki, építette meg újra ezeket a megrogyott, föld alá bújt, szótlanságra szövetkezett emlékeket. Három kép Szikár, szemüveges, élénk mozgású férfi. Régész? Műtörténész? — egyelőre találgatni próbálok. Az iroda berendezése túl sokat nem árul el. Bőrfotelek, beépített szekrények, egy régesrégi, terpeszkedő lábú íróasztal, s a falon három kép. Az egyik egy kőrajz a múlt századbéli Lánchíd környékéről, a másik öreg olajfestmény a romos Sümeg váráról, a harmadikon férfiarccal ismerkedhet a tekintet: Kolozsvárott élt egy építészbarátja, szenvedélyes műemlékvédő, aki a hányódó reneszánsz értékeket összegyűjtötte, s háza falába beépítette. A berendezés összeválogatása arról győz meg, amit maga Ettz Géza is megfogalmaz: nem érezné jól magát, ha egyetlen foglalkozás korlátát vennék körül — a műemlékvédelem összetett munka, s itt nincs értelme végzettságbeli különbségtételnek. Vagyis, bár az egyetemen művészettörténész diplomát kapott, s e legrégebbi van- Gyalogosan, gyűjtőúton Irányit, szervez, tanít halom most is él benne, a hivatás, a tudományos osztály irányítása azt kívánja, hogy a régészetben is legalább annyira otthonos legyen. Könyvtárban A hivatás, igaz, nem úgy pottyan az ölbe, mint a váratlan ajándék, de még meglelni sem elég a jószándék, az akarat. Entz Géza hosszú idő után talált rá, éppen úgy, ahogy a hivatásnak is sokáig kell nyomoznia az alkalmas ember után. — Először könyvtáros voltam Budapesten. Később átköltöztem Kolozsvárra, ott is az egyetemi könyvtár adott munkát. Aztán, míg meg nem szűnt, a kolozsvári Bolyai egyetem művészettörténeti tanszékét vezettem. Ekkor kezdte járni Erdély városait, falvait, a Székelyföldet, Szeben környékét, Kalotaszeget; a népdal- és néprajzgyűjtőik módjára ő is az igénybe vehető közlekedési módot alkalmazván , gyalogosan. Ebben az időben alapozta meg roppant tudását Erdély román kori és gótikus építészetéről, ekkor gyűjtötte össze adatait egyik legnagyobb munkájához, a gyulafehérvári székesegyház monográfiájához. Kereste a hivatást, s kereste őt a hivatás? Hiszen már ekkor elszánt munkája volt a műemlékvédelemnek, ha mással nem, az ismeretanyag lelkes kutatásával, a később oly hasznos tapasztalat megszerzésével. Az ötvenes évek újra Budapesten találják. A Táncsics Mihály utcai ház emeleti szobájában, az újjáépülő palota közvetlen szomszédságában szinte hihetetlennek tűnik a két évtized előtti szám. — Amikor elkezdtük a felszabadulás utáni műemlékvédelmet, négyen voltunk ... Nincs ebben a mondatban sem keserűség, sem dicsekvés, ez a mondat ténymegállapítás. Ma hány emberrel dolgozik ? Az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályához, amelynek vezetője, negyven munkatárs tartozik. Évente 35—40 munkahelyen dolgoznak, a többi között Visegrádon és Sopronban. Entz Géza — nemrég múlt hatvan éves — irányítja, szervezi e negyven ember munkáját, járja a vidéki munkahelyeket, részt vállal a Tudományos Akadémia három bizottságának feladataiból, vezeti a Régészeti és Művészettörténeti Társulatot, előad e társulat vidéki vándorgyűlésein, s mindemellett a képzőművészeti főiskola restaurátor-tanszékének vezetőjeként a fejlett műemlékvédelem jövendő harcosairól is gondoskodik. Mi maradhat, milyen rövid időköz a fellélegzésnyi szünetekhez? — Marad — mondja. — A szombat és a vasárnap. Két fontos nap a heti életrendben. Hétvégeken odahaza, a Gellérthegyen, a csendben asztalához ül, s írja új könyvét. A magyar gótikus építészet történetén dolgozik, amelyhez egész életével szerezte, rendszerezte az anyagot. • •Ötszáz éves Pályatársai, életútjának ismerői mindig csodálták munkabírását, s azt a rendkívüli képességét, amellyel új adatokat szerzett szinte a semmiből. Tudta, hogy a történeti adatok s a meglelt emlékek ritkán találkoznak össze — a közvetettebb módszerek alkalmazását dolgozta ki: a szerkezet, a formák hasonlóságából próbált következtetni. — Ma már másképp látom a középkori templomépítészetet, a várépítészetet, mint húsz esztendeje. Másképp, mert egymáshoz illeszthetők az ismeretek mozaikkockái... — S meglepetések érik-e még? — Azokról sohasem szabad lemondani. Nemrég tudtuk meg például Sopronban, hogy akad a mi hazánkban eredeti, XV. századból való famennyezet is. Bevakolták, elfedték, a véletlen segített hozzá. Úgy bontották ki, olyan örömmel és tisztelettel, mint a nyelvészek a kódex kötéstáblájába rejtett nyelvemléket. Kása Csaba Doromlás, Doromlás Sok éves kutatással 3100 földrajzi nevet gyűjtött össze Szekfzardon dr. Szilágyi Mihály, a várostörténeti klub elnöke. Megállapította, hogy Tolna megye egyike az I. István király által alapított ősi vármegyéknek. A múlt évszázadok történetét tükröző régi magyar szavak jelentős részét megőrizték a földrajzi nevek. Fennmaradtak olyan fogalmak is, amelyek pontos értelmére ma már csak következtethetünk: Dokomlásról és Dobromlásról például csak feltételezni lehet, hogy a Duna áradásával kapcsolatosak.