Esti Hírlap, 1974. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-27 / 149. szám
RÉTI ERVIN TELEFONJELENTÉSE: Ma véget ér a nemzetközi Chile-bizottság tanácskozása Koppenhága, június 27. A tekintélyes kanadai jogászprofesszor meglehetősen sportos öltözékben lép a szónoki emelvényre. Rögtön elnézést is kér, három nappal korábban még Santiagóban, Chile fővárosában tartózkodott és csomagja a sűrű légijáratváltások között lemaradt, nem érkezett meg idejében Koppenhágába. Csaknem hasonló mentegetőzéssel kezdi William Booth New York-i bíró, aki Clark volt amerikai igazságügyminisztert is képviseli. Útja egyenesen a repülőtérről vezetett a dán parlament épületébe. Ugyancsak nagy sietséggel érkezett meg Sydneyből Henry McCarthy, aki korábban ausztráliai szakszervezeti küldöttséggel járt a dél-amerikai országban, s akinek aktív részvételével most már valóban öt kontinens képviselőit tömöríti a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság. A márciusban Helsinkiben megalakult testület második ülésszakát rohamtempóban, szinte néhány nap alatt hívták össze Koppenhágába. Az idő azonban sürgetett. A hírek szerint előkészületben van a „harminchármak pere”. A harminchárom vádlott között lenne Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Almeyda volt külügyminiszter, Miranda szenátor, a radikális párt egyik vezetője, s velük együtt az Allende-kormányoknak összesen 16 egykori minisztere és államtitkára. Argentin, amerikai, dán, szemtanúk, akik jelen lehettek a katonai törvényszékek néhány tárgyalásán, elmondták, hogy a legelemibb jogi formaságokat sem tartják meg. A légierő tisztjeinek perét tárgyaló hét tábornok közül mindössze egynek volt valamelyes jogi tájékozottsága; volt vádlott, aki az egész tárgyaláson meg sem szólalhatott; az egyik védőügyvédet, amikor az kolléga úrnak titulálta az ügyészt, a sértődött tiszt háromnapi elzárásra ítéltette. Az ülésszakra újabb chilei szemtanúk is érkeztek. Köztük van Alamiro Castillo repülőőrnagy, akinek szavai különös érdeklődést váltott ki. Miután formailag ő is vádlott a légierő 57 tagja ellen jelenleg is folyó perben. Megérkezett a kivégzett bányászvezetőnek, Carrillónak 18 éves fia és Svédország egykori santiagói nagykövete, Edelstan, aki elhozta Toha alelnök özvegyének vallomását. Természetesen számos ismert chilei vezető is jelen van az ülésszakon, többek között Altamirano, a szocialista párt főtitkára, Cantero, a kommunista párt politikai bizottságának tagja, Insunza, volt igazságügyminiszter. A meglehetősen zsúfolt programú koppenhágai tanácskozás ma a késő esti órákban szolidaritási nagygyűléssel zárul. Hazánkat dr. Antalffy György professzor, a Magyar Jogász Szövetség elnöke és e sorok írója, az Országos Béketanács tagjai képviselik a tanácskozáson, amelyhez üzenetet intézett vagy elküldte személyes megbízottját is Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia miniszterelnöke. UKRÁN DIPLOMÁSOK NEM GOND AZ ELHELYEZÉS Több mint 100 ezer mérnök, közgazdász, orvos, pedagógus, agronómus és más diplomás végzett a mostani tanévben Ukrajna egyetemein és főiskoláin — jelenti az APN. Jelenleg 140 felsőoktatási intézmény képez szakembereket Szovjet- Ukrajnábamn, míg 1917-ben csupán 27 volt. A lakosság számarányát tekintve a köztársaságban két és félszer több a főiskolás és az egyetemista, mint például az NSZK-ban. Egy leendő szakember egyetemi tanulmányai 5 ezer rubelbe kerülnek. A diákok ösztöndíja 1972 szeptemberétől tetemesen emelkedett. Ismeretlen dolog a végzősök elhelyezési gondja, hiszen mindenki a diploma kézhez vétele előtt a szakmájának megfelelő munkahelyet kap, de mielőtt munkába állna, leendő munkahelye — akár gyár, akár intézmény — egy hónap fizetett szabadságot ad. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunió költségvetésének jóval nagyobb részét költi a közoktatás és a tudomány fejlesztésére, mint bármely nyugati ország. Értesítjük. ügyfeleinket, hogy ELLENÁLLÁSÉS JELFOGÓRAKTÁRAINKBAN JÚLIUS 1-TŐL 15-IG LELTÁROZUNK A leltározás idején az árukiadás és az áruátvétel mind a budapesti, mind a szombathelyi raktárakban szünetel. Kérjük bejelentésünk előjegyzését. ELEKTROMODUL GAZDASÁGI IMPERIALIZMUS Tokió, június 27. Carlos P. Romalo tábornok, Fülöp-szigeteki külügyminiszter külpolitikai kérdésekről nyilatkozott az Archipelago című franciai lapnak. Egyebek között elmondotta: a gyarmati uralom megszűnése Ázsiában nem jelenti, hogy megszűnt az imperializmus jelenléte a térségben. A gazdasági imperializmusról van szó — tette hozzá —, amely legalább olyan veszélyes, mint a politikai imperializmus. A továbbiakban egyebek között hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy Manila rendezte kapcsolatait a szocialista országok zömével és „aktív megfontolás” tárgyává tette a Szovjetunióval és Kínával a diplomáciai kapcsolatok megteremtését. Kolera Portugáliában Lisszabon, június 27. Az elmúlt két hónapban öt ember halt meg kolerában Portugáliában. Az említett időszakban összesen 184 kolerás megbetegedés volt az országban. A hírt a portugál egészségügyi hatóságok közölték. IBÉRIAI RAPSZÓDIA (4.) Incidens a templomban Ahogy Madrid geometriailag is az ország közepe, sok spanyolnak talán a birodalmi gondolkodásmód maradványaképpen, Hispánia viszont a világ közepe. Ennek érdekes megnyilvánulása volt, hogy néhány héttel ezelőtt sokat cikkeztek Amerika névadójáról, Amerigo Vespucciról, akinek a keresztnevét spanyolosan Americának írják. A firenzei 1492- ben érkezett Spanyolországba a Medici-bankház Harmat Endre spanyolországi riportsorozata ügynökeként. Elsősorban üzletember volt, de mellesleg kitűnő térképész is. Ilyen minőségben — emlékeztetnek a spanyol lapok csaknem fél évezreddel később — ismerkedett meg Juan de la Cosával, aki Kolumbusz igazi térképésze volt,és ami a legfontosabb, természetesen spanyol. Nos, ez a Cosa adta oda neki a világ első modern térképének hiteles vázlatait, de csak afféle manuális kidolgozásra,, ő ugyanis hamarosan ismét tengerre szállt. A firenzei elvégezte a munkát, és a sajátjaként írta alá a nevét. Ez a szignálás az oka — állapították most meg keserűen a kommentátorok —, hogy Amerikát ma úgy hívják, ahogy hívják. Három főbb ok A térképen azonban nehéz változtatni, legfeljebb sajnálkozni lehet. A térképen pedig Portugália kétségtelenül Spanyolország mellett van, így a hivatalos Madrid számára nem maradt más hátra, mint megpróbálni megmagyarázni, miért nem jogos a spanyol és a portugál helyzet összevetése. Erre három főbb okot látnak: 1. Spanyolország nem folytat gyarmati háborút. 2. Itt törvény szabja meg az adható legalacsonyabb bért, és az életszínvonal emelkedik. 3. Általában: Spanyolország, legalábbis a legutóbbi másfél évtizedben, nem olyan mozdulatlan, mint a szomszéd volt, sem gazdasági, sem politikai értelemben. Az első állítás egyértelműen igaz és kétségtelenül fontos tényező. A másik kettőben is sok az igazság. Valóban nincs ember, aki e pillanatban mert tudni jósolni, hogy a két ibériai ország mostani történetében a körülmények hasonlósága vagy különbözősége bizonyul-e erősebbnek. Az igazság az, hogy a portugál közvéleményt is meglepte, ami történt, annak látványos beigazolódása, hogy a rezsim ennyire korhadt volt. Spanyolországban a meglepetés még hatványozottabban jelentkezett, és ebben része volt egy bizonyos nemzeti büszkeségnek is. Az ellenzék tagjai is legalább annyira spanyolok, mint liberálisok, és szentül hittek abban, hogy az elkerülhetetlen ibériai változások előbb Spanyolországban következnek be és csak azután, sőt, annak kihatásaként a kisebb és még sokkal elszigeteltebb Portugáliában. Ibériai vezető között Salazar távozott előbb. Hiába volt Marcelo Caetano ugyanaz a kategória (elődje coimbrai professzortársa, a jezsuiták neveltje stb.), Salazar személye túlságosan összefonódott egy korszakkal. Halálával eleve annyira meglazultak bizonyos lélektani eresztékek, hogy ezt a lényegében változatlan terrorpolitika sem volt képes ellensúlyozni. Ez pedig bizony hasonlóság lehet az ibériai rapszódia két tételében. Vitathatatlan, hogy az erjedést a szomszédban meggyorsította a gyarmati háború. Nem túlzás: a dzsungelhalál irtózata, az elemi önvédelmi reflex lényeges szerepet játszott abban, hogy eltávolodjék a rezsimtől az egyetlen, gyakorlati fordulatra képes erő, a hadsereg. A gyarmati háború eleme Hispániában kétségtelenül hiányzik. De most, hogy a fordított sorrend következett be, talán éppen a „nálunk miért nem?” egyre hangosabb kérdése befolyásolhatja a fegyveres erőket is. Hogy milyen irányban és melyik szárnyat hogyan, ez az ibériai rapszódiában a jövő zenéje. Két nappal a miniszterelnöki merénylet után a Szent Ferenc templomban ünnepélyes misét mondtak Carrero Bianco tengernagyért. Itt, Franco és a leendő király, Juan Carlos, valamint az egész kormány jelenlétében, egy szélsőjobboldali szervezet egyik tagja hangosan sértegetni kezdte Tarancon bíboros érseket. A példátlan incidens egy kicsit jellemzi ma az egyház helyzetét Spanyolországban. Az igazság az, hogy nem az állam és a klérus, hanem a rezzenetlen régi gárda és az általa nemes egyszerűséggel „vörösnek” minősített főnapok között folyik a küzdelem. Az ultrák, a polgárháború veteránjai úgy látják, hogy az egyház Spanyolországban már nem a teljes mozdulatlanság harcosa, számukra pedig bármilen mozgás egyenlő a politikai halállal. Így eshetett meg, hogy egy madridi sváb menet során a koporsót kísérő főpapokat hirtelen szemmel láthatólag szervezett tömeg vette körül, amely rázendített egy falaneista indulóra és tüntetni kezdett a „vörös papok” ellen. Grúziában a jégeső elleni szolgálat mintegy 900 ezer hektár szántóföldet és szőlőt véd meg a károktól. Különleges vegyszerekkel töltött lövedékekkel bombázzák a felhőket. ALAIN DELON A BÍRÓSÁG ELŐTT Újabb bizonyítékok a Markovics gyilkosságban Újabb fejlemény történt egy régi és már-már kideríthetetlennek hitt gyilkossági ügyben, mely évekkel ezelőtt nagy port vert fel Párizsban. A Markovics-ügyről van szó. Stepan Markovics, Alain Delon filmsztár hajdani jugoszláv „testőrének” holttestét hat évvel ezelőtt egy matrachuzatba varrva, Párizs közelében, egy szeméttelepen találták meg. Markovics egyik barátja később jelentkezett a rendőrségen s egy levelet mutatott fel, melyet Markovics néhány nappal meggyilkolása előtt intézett hozzá, s melyben azt írta: ha bármi baja történnék, barátja azonnal forduljon Alain Delonhoz, feleségéhez és egy Marcantoni nevű korzikaihoz, aki „igazi gengszter”. Az ügyben annak idején hosszú ideig nyomozott a rendőrség, a filmsztárt többször is kihallgatták, Marcantonit egy ideig vizsgálati fogságban tartották, majd pedig bizonyítékok híján szabadon bocsátották. Az ügyre lassanként a feledés homálya borult. Most azonban újabb fordulat következett be, mert Markovics fivére, aki magánvádlóként lépett fel, ügyvédjével együtt felkereste az illetékes vizsgálóbírót, majd pedig az ügyvéd kijelentette: „A magánvádlónak olyan tények jutottak tudomására, hogy felkérte a vizsgálóbírót: e bizonyítékok alapján állítsa Marcantonit és Alain Delont vádlottként az esküdtszék elé.” Az ügyvéd arra célzott, hogy a most előterjesztett bizonyítékok alapján kétségtelen Marcantoni bűnössége, ugyanakkor Alain Delont is felelősség terheli. Légypénz Ankara, június 27. A kelet-törökországi Cizre város polgármestere felajánlotta, hogy IOOO forintnak megfelelő összeget fizetnek minden kilogramm beszolgáltatott légyért. A polgármester szerint ez a leghatásosabb módja a legyekben bővelkedő város „légy tele fűtésének”. Lélektani eresztékek Az elképzelésben — elég a térképre és a statisztikai zsebkönyvekre pillantani — volt logika. A történelem azonban ezúttal sem volt hajlandó forgatókönyvhöz igazodni. Hogy fordítva történt, annak számos oka lehet. Az egyik az, hogy a két, a maga módján jelentős és szinte a rezsimet megtestesítő Nem perdöntő kérdések A „kékek” (nevüket a Szovjetunió ellen harcolt emlékezetes Kék Hadosztályról kapták) azt is felháborítónak tartják, hogy egyes főpapok,például Anoveros bilbaói püspök, rokonszenveznek a baszk mozgalmakkal. A baszk szeparatizmusról, az egyház helyzetéről, a két téma érintkezési pontjairól köteteket írtak össze. Mindkettő létező dilemma, és adott pillanatban kihathat az általános helyzetre. Aligha túlzás azonban megállapítani, hogy egyik kérdés sem bizonyulhat perdöntőnek Spanyolország jövőjét vagy akár közeljövőjét illetően. (Következik: Székesegyház a mecsetben)