Esti Hírlap, 1974. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-27 / 149. szám

RÉTI ERVIN TELEFONJELENTÉSE: Ma véget ér a nemzetközi Chile-bizottság tanácskozása Koppenhága, június 27. A tekintélyes kanadai jogászprofesszor meglehe­tősen sportos öltözékben lép a szónoki emelvényre. Rögtön elnézést is kér, három nappal korábban még Santiagóban, Chile fővárosában tartózkodott és csomagja a sűrű légijá­­ratváltások között lema­radt, nem érkezett meg idejében Koppenhágába. Csaknem hasonló mentege­tőzéssel kezdi William Booth New York-i bíró, aki Clark volt amerikai igazságügyminisztert is képviseli. Út­ja egyenesen a repülőtérről vezetett a dán parlament épületébe. Ugyancsak nagy sietséggel érkezett meg Sydneyből Henry McCarthy, aki ko­rábban ausztráliai szak­­szervezeti küldöttséggel járt a dél-amerikai ország­ban, s akinek aktív részvé­telével most már valóban öt kontinens képviselőit tömöríti a chilei junta bűneit vizsgáló nemzet­közi bizottság. A márciusban Helsinki­ben megalakult testület második ülésszakát roham­tempóban, szinte néhány nap alatt hívták össze Koppenhágába. Az idő azonban sürgetett. A hírek szerint előkészületben van a „harminchármak pere”. A harminchárom vádlott között lenne Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Almeyda volt külügyminiszter, Miranda szenátor, a radikális párt egyik vezetője, s velük együtt az Allende-kormá­­nyoknak összesen 16 egyko­ri minisztere és államtitká­ra. Argentin, amerikai, dán, szemtanúk, akik jelen lehettek a kato­nai törvényszékek néhány tárgyalásán, elmondták, hogy a legelemibb jogi for­maságokat sem tartják meg. A légierő tisztjeinek pe­rét tárgyaló hét tábornok közül mindössze egynek volt valamelyes jogi tá­jékozottsága; volt vádlott, aki az egész tárgyaláson meg sem szó­lalhatott; az egyik védő­ügyvédet, amikor az kollé­ga úrnak titulálta az ügyészt, a sértődött tiszt háromnapi elzárásra ítél­tette. Az ülésszakra újabb chi­lei szemtanúk is érkeztek. Köztük van Alamiro Cas­tillo repülőőrnagy, akinek szavai különös érdeklődést váltott ki. Miután for­mailag ő is vádlott a légi­erő 57 tagja ellen jelenleg is folyó perben. Megérke­zett a kivégzett bányász­vezetőnek, Carrillónak 18 éves fia és Svédország egykori santiagói nagyköve­te, Edelstan, aki elhozta Toha alelnök özvegyének vallomását. Természetesen számos ismert chilei veze­tő is jelen van az üléssza­kon, többek között Altami­­rano, a szocialista párt fő­titkára, Cantero, a kom­munista párt politikai bi­zottságának tagja, Insunza, volt igazságügyminiszter. A meglehetősen zsúfolt programú koppenhágai tanácskozás ma a késő esti órákban szolidaritá­si nagygyűléssel zárul. Hazánkat dr.­­ Antalffy György professzor, a Ma­gyar Jogász Szövetség el­nöke és e sorok írója, az Országos Béketanács tagjai képviselik a tanácskozáson, amelyhez üzenetet inté­zett vagy elküldte szemé­lyes megbízottját is Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia miniszterelnöke. UKRÁN DIPLOMÁSOK NEM GOND AZ ELHELYEZÉS Több mint 100 ezer mér­nök, közgazdász, orvos, pe­dagógus, agronómus és más diplomás végzett a mostani tanévben Ukrajna egyete­mein és főiskoláin — je­lenti az APN. Jelenleg 140 felsőokta­tási intézmény képez szakembereket Szovjet- Ukrajnábamn, míg 1917-ben csupán 27 volt. A lakosság számará­nyát tekintve a köztársa­ságban két és félszer több a főiskolás és az egyete­mista, mint például az NSZK-ban. Egy leendő szakember egyetemi tanul­mányai 5 ezer rubelbe ke­rülnek. A diákok ösztöndíja 1972 szeptemberétől tetemesen emelkedett. Ismeretlen do­log a végzősök elhelyezési gondja, hiszen mindenki a diploma kéz­hez vétele előtt a szak­májának megfelelő mun­kahelyet kap, de mielőtt munkába állna, leendő munkahelye — akár gyár, akár intéz­mény — egy hónap fize­tett szabadságot ad. Az UNESCO adatai sze­rint a Szovjetunió költség­vetésének jóval nagyobb részét költi a közoktatás és a tudomány fejlesztésé­re, mint bármely nyugati ország. Értesítjük­­. ügyfeleinket, hogy ELLENÁLLÁS­­ÉS JELFOGÓ­­RAKTÁRAINKBAN JÚLIUS 1-TŐL 15-IG LELTÁROZUNK A leltározás idején az árukiadás és az áruátvétel mind a buda­pesti, mind a szombat­­helyi raktárakban szünetel. Kérjük bejelentésünk előjegyzését. ELEKTROMODUL GAZDASÁGI IMPERIALIZMUS Tokió, június 27. Carlos P. Romalo tábor­nok, Fülöp-szigeteki kül­ügyminiszter külpolitikai kérdésekről nyilatkozott az Archipelago című fra­­nciai lapnak. Egyebek kö­zött elmondotta: a gyar­mati uralom megszűnése Ázsiában nem jelenti, hogy megszűnt az imperializ­mus jelenléte a térségben. A gazdasági imperializ­musról van szó — tette hozzá —, amely legalább olyan veszélyes, mint a politikai imperializmus. A továbbiakban egyebek között hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy Manila rendezte kapcsolatait a szocialista országok zömé­vel és „aktív megfontolás” tárgyává tette a Szovjet­unióval és Kínával a dip­lomáciai kapcsolatok meg­teremtését. Kolera Portugáliában Lisszabon, június 27. Az elmúlt két hónapban öt ember halt meg kolerában Portugáliában. Az említett időszakban összesen 184 kole­­rás megbetegedés volt az or­szágban. A hírt a portugál egészségügyi hatóságok közöl­ték. IBÉRIAI RAPSZÓDIA (4.) Incidens a templomban Ahogy Madrid geomet­riailag is az ország köze­pe, sok spanyolnak talán a birodalmi gondolkodásmód maradványaképpen, His­pánia viszont a világ kö­zepe. Ennek érdekes meg­nyilvánulása volt, hogy né­hány héttel ezelőtt sokat cikkeztek Amerika név­adójáról, Amerigo Vespuc­­ciról, akinek a keresztne­vét spanyolosan Americá­­nak írják. A firenzei 1492- ben érkezett Spanyolor­szágba a Medici-bankház Harmat Endre spanyolországi­­ riportsorozata­­ ügynökeként. Elsősorban üzletember volt, de mel­lesleg kitűnő térképész is. Ilyen minőségben — emlé­keztetnek a spanyol lapok csaknem fél évezreddel ké­sőbb — ismerkedett meg Juan de la Cosával, aki Kolumbusz igazi térképé­sze volt,­és ami a legfonto­sabb, természetesen spa­nyol. Nos, ez a Cosa adta oda neki a világ első mo­dern térképének hiteles vázlatait, de csak afféle manuális kidolgozásra,, ő ugyanis hamarosan is­mét tengerre szállt. A firenzei elvégezte a munkát, és a sajátjaként írta alá a ne­vét. Ez a szignálás az oka — állapították most meg keserűen a kommentáto­rok —, hogy Amerikát ma úgy hívják, ahogy hívják. Három főbb ok A térképen azonban ne­héz változtatni, legfeljebb sajnálkozni lehet. A tér­képen pedig Portugália kétségtelenül Spanyolor­szág mellett van, így a hi­vatalos Madrid számára nem maradt más hátra, mint megpróbálni megma­gyarázni, miért nem jogos a spanyol és a portugál helyzet összevetése. Erre három főbb okot látnak: 1. Spanyolország nem foly­tat gyarmati háborút. 2. Itt törvény szabja meg az adható legalacsonyabb bért, és az életszínvonal emelkedik.­­ 3. Általában: Spanyolország, legalábbis a legutóbbi másfél évtized­ben, nem olyan mozdulat­lan, mint a szomszéd volt, sem gazdasági, sem politi­kai értelemben. Az első állítás egyértel­műen igaz és kétségtele­nül fontos tényező. A má­sik kettőben is sok az igazság. Valóban nincs em­ber, aki e pillanatban mert tudni jósolni, hogy a két ibériai ország mostani tör­ténetében a körülmények hasonlósága vagy különbö­zősége bizonyul-e erősebb­nek. Az igazság az, hogy a portugál közvéleményt is meglepte, ami történt, an­nak látványos beigazoló­dása, hogy a rezsim ennyi­re korhadt volt. Spanyol­­országban a meglepetés még hatványozottabban jelentkezett, és ebben ré­sze volt egy bizonyos nem­zeti büszkeségnek is. Az ellenzék tagjai is legalább annyira spanyolok, mint liberálisok, és szentül hit­tek abban, hogy az elke­rülhetetlen ibériai válto­zások előbb Spanyolor­szágban következnek be és csak azután, sőt, annak kihatásaként a kisebb és még sokkal elszigeteltebb Portugáliában. Ibériai vezető között Sala­zar távozott előbb. Hiába volt Marcelo Caetano ugyanaz a kategória (előd­je coimbrai professzor­társa, a jezsuiták nevelt­je stb.), Salazar személye túlságosan összefonódott egy korszakkal. Halálával eleve annyira meglazul­tak bizonyos lélektani eresztékek, hogy ezt a lé­nyegében változatlan ter­rorpolitika sem volt képes ellensúlyozni. Ez pedig bizony hasonló­ság lehet az ibériai rap­szódia két tételében. Vitathatatlan, hogy az erjedést a szomszédban meggyorsította a gyarmati háború. Nem túlzás: a dzsungelhalál irtózata, az elemi önvédelmi reflex lé­nyeges szerepet játszott abban, hogy eltávolodjék a rezsimtől az egyetlen, gya­korlati fordulatra képes erő, a hadsereg. A gyarmati háború ele­me Hispániában kétségte­lenül hiányzik. De most, hogy a fordított sorrend következett be, talán ép­­pen a „nálunk miért nem?” egyre hangosabb kérdése befolyásolhatja a fegyveres erőket is. Hogy milyen irányban és melyik szárnyat hogyan, ez az ibé­riai rapszódiában a jövő zenéje. Két nappal a miniszter­­elnöki merénylet után a Szent Ferenc templomban ünnepélyes misét mondtak Carrero Bianco tenger­nagyért. Itt, Franco és a leendő király, Juan Car­los, valamint az egész kor­mány jelenlétében, egy szélsőjobboldali szervezet egyik tagja hangosan sér­tegetni kezdte Tarancon bíboros érseket. A példát­lan incidens egy kicsit jellemzi ma az egyház helyzetét Spanyolország­ban. Az igazság az, hogy nem az állam és a klérus, hanem a rezzenetlen régi gárda és az általa nemes egyszerűséggel „vörösnek” minősített főnapok között folyik a küzdelem. Az ultrák, a polgárhá­ború veteránjai úgy lát­ják, hogy az egyház Spa­nyolországban már nem a teljes mozdulatlanság har­cosa, számukra pedig bár­­mil­en mozgás egyenlő a politikai halállal. Így es­hetett meg, hogy egy mad­ridi sváb menet során a koporsót kísérő főpapokat hirtelen szemmel látható­lag szervezett tömeg vette körül, amely rázendített egy falaneista indulóra és tüntetni kezdett a „vörös papok” ellen. Grúziában a jégeső elleni szolgálat mintegy 900 ezer hektár szántóföldet és sző­lőt véd meg a károktól. Különleges vegyszerekkel töltött lövedékekkel bom­bázzák a felhőket. ALAIN DELON A BÍRÓSÁG ELŐTT Újabb bizonyítékok a Markovics gyilkosságban Újabb fejlemény történt egy régi és már-már kide­­ríthetetlennek hitt gyilkos­sági ügyben, mely évekkel ezelőtt nagy port vert fel Párizsban. A Markovics-ügyről van szó. Stepan Markovics, Alain Delon filmsztár haj­dani jugoszláv „testőré­nek” holttestét hat évvel ezelőtt egy matrachuzatba varrva, Párizs közelében, egy szeméttelepen találták meg. Markovics egyik ba­rátja később jelentkezett a rendőrségen s egy levelet mutatott fel, melyet Mar­kovics néhány nappal meggyilkolása előtt intézett hozzá, s melyben azt írta: ha bármi baja történnék, barátja azonnal forduljon Alain Delonhoz, feleségé­hez és egy Marcantoni ne­vű korzikaihoz, aki „igazi gengszter”. Az ügyben annak idején hosszú ideig nyomozott a rendőrség, a filmsztárt többször is kihallgatták, Marcantonit egy ideig vizsgálati fogságban tar­tották, majd pedig bizo­nyítékok híján szabadon bocsátották. Az ügyre lassanként a fe­ledés homálya borult. Most azonban újabb for­dulat következett be, mert Markovics fivére, aki ma­gánvádlóként lépett fel, ügyvédjével együtt felke­reste az illetékes vizsgáló­­bírót, majd pedig az ügy­véd kijelentette: „A magánvádlónak olyan tények jutottak tudomá­sára, hogy felkérte a vizs­gálóbírót: e bizonyítékok alapján állítsa Marcanto­­nit és Alain Delont vád­lottként az esküdtszék elé.” Az ügyvéd arra célzott, hogy a most előterjesztett bizonyítékok alapján két­ségtelen Marcantoni bűnös­sége, ugyanakkor Alain Delont is felelősség terheli. Légypénz Ankara, június 27. A kelet-törökországi Cizre város polgármestere felaján­lotta, hogy IOOO forintnak megfelelő összeget fizetnek minden kilogramm beszolgál­tatott légyért. A polgármester szerint ez a leghatásosabb módja a legyekben bővelkedő város „légy tele fűt­ésének”. Lélektani eresztékek Az elképzelésben — elég a térképre és a statiszti­kai zsebkönyvekre pillan­tani — volt logika. A tör­ténelem azonban ezúttal sem volt hajlandó forgató­könyvhöz igazodni. Hogy fordítva történt, annak szá­mos oka lehet. Az egyik az, hogy a két, a maga módján jelentős és szinte a rezsimet megtestesítő Nem perdöntő kérdések A „kékek” (nevüket a Szovjetunió ellen harcolt emlékezetes Kék Hadosz­tályról kapták) azt is fel­háborítónak tartják, hogy egyes főpapok,­­például Anoveros bilbaói püspök, rokonszenveznek a baszk mozgalmakkal. A baszk szeparatizmusról, az egy­ház helyzetéről, a két téma érintkezési pontjairól kö­teteket írtak össze. Mind­kettő létező dilemma, és adott pillanatban kihathat az általános helyzetre. Aligha túlzás azonban megállapítani, hogy egyik kérdés sem bizonyulhat perdöntőnek Spanyolor­szág jövőjét vagy akár kö­zeljövőjét illetően. (Következik: Székesegy­ház a mecsetben)

Next