Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-26 / 277. szám
• „Meg kell tudnom valami lényegeset a háborúról" — ezzel a szenvedélyesen kiejtett mondattal faggatja Zinaida színésznőrendező Lopatyin őrnagyírót, a frontról a hátországba vezényelt haditudósítót. Az öt nap háború nélkül című, Elbert János által fordított és képernyőre alkalmazott tévéfilmjében Konsztantyin Szimonov ennél többet ad. Amellett, hogy csakugyan lényeges dolgokat és általánosságok helyett konkrét történetet mond el a háborúról, ennél is fontosabbról beszél: az emberről. Messze elkerüli a rikító plakátok sematikusan lelkesítő vonalvezetését. Nála a hős nem rettenthetetlen, hanem bátran harcolva is fél a haláltól. Az asszony nem hű, miként Szimonov kéri Várj reám című versében, hanem összeáll egy másik férfival. ,a veszélytelen békében oly patetikusan lelkesítő hazafias költemények faragója első háborús élményétől annyira megretten, hogy idegbetegen szalad a hátországba. Lelki árnyalatokban gazdag, mélységesen emberi és igaz tehát Szimonov világa. És mert szépség, igazság, költészet járja át tévéjátékának minden kockáját, művészi is. Iglódi István rendezése ezt a szép drámát kiváló színészválasztással és -vezetéssel, a Szimonov-látomást újraköltve vitte képernyőre. A főszerepben Somogyvári Rudolf olyan, amilyennek Zinaida látja: „Maga egy tipikus orosz értelmiségi valamelyik Csehov-darabból." Alakításának távlata, eleganciája és légköre van. Cobbi Hildát kiléptették az öregasszony-skatulyából. Hogy is ne lenne csodálatos, amikor Zinaidaként azt a szöveget mondja, ami a saját ars poeticája is: „a színház számomra szent". Megrendítő volt Gera Zoltán sérültlelkű költője. Jobba Gabi vonzóan ábrázolta a szerelem születését egy lelkileg-szellemileg érett, tiszta asszonyban. Tetszett Tímár Éva, Zách János, Csikós Gábor, Tyll Attila, s a főiskolás Papadimitru Athéné is. Az est méltóan ünnepelte az élő szovjet irodalom egyik legtehetségesebb akotójának hatvanadik születésnapját. (barabás) „ VAN-E HANGOD SZÍVHÁBORGATÓJA? — címmel Vörösmarty Mihály emlékezetére Sellei Zoltán tart előadóestet a Fáklya Klubban holnap este fél 7 órai kezdettel. Macskajáték, Szecsuáni jólétek Itt a Volksbühne Négy előadás a Vígszínházban Az NDK színházművészetének hete: viszonzása az NDK-ban tavaly megtartott magyar színházi napoknak. Akkor mutatta be a berlini Volksbühne (magyarul : Népszínpad) Örkény két darabját, a Macskajátékot és a Tótékat. A berlini színiház most az NDK-drámák ünnepének vendégeként a Vígszínházban szerepel. Nem nyakkendős A Luxemburg téri szürke kőtömb — így nevezik színházukat a Volksbühne munkatársai — az első világháború kitörésének évében nyílt meg. Munkásegyesületek szerveztek gyűjtést, hogy építését meggyorsítsák. Játszották itt Brecht és Friedrich Wolf darabjait is — olyan nagy színházi egyéniségek, mint Max Reinhardt vagy Erwin Piscator irányításával. 1969-ben új művészeti vezetőség került az intézmény élére. Benno Besson főintendáns új típusú szocialista népszínház kialakítását tűzte ki célul. Legyen a Volksbühne „nem nyakkendős" színház — vallja Manfred Karge rendező —, vagyis ne olyan intézmény, amelynek megilletődás dukál, hanem a közönséget partnernek tekintő, „nyitott kultúrház”. 1974 októberében az NDK fennállásának évfordulója alkalmából tizenhárom napos „látványos népünnepélyt” rendezetta szürke ház. A vasfüggöny előtt és mögött, a próbaszínpadon és a folyosókon próbálták a darabokat, tartották az előadást. A színészek bemutatták a sminkelést, virsli és sör mellett folytattak kötetlen eszmecserét a nézőkkel. A berliniek óriási érdeklődéssel fogadták az újszerű kezdeményezést. Napjában körülbelül ezren rohamozták meg a játékszíni vásár látványosságait. Jól példázza a művészi koncepció fordulatát A kitüntetés. Regina Weicker darabja egy nőbrigádról szól. Az előadáshoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a közönség vitája is. A színészek utolsó szavai után ugyanis a rendező megkéri a nézőket, hogy mondják el véleményüket. A harmincéves szerző, aki maga is évekig dolgozott női brigádokban, gyakran vendége a vitának. Darabjával — mint elmondta — olyan légkör kialakulását szeretné segíteni, amelyben az emberek nem suttogva mondják ki véleményüket. BERKI VIOLA PARADICSOMA Csak a játékos képzelet képes kitalálni ilyen paradicsomi békességet: füvet evő oroszlánt, kéz a kézben fügefalevéllel ugrabugráló Ádámot és Évát, kunkori szarvú, bamba képpel legelő marhát, önfeledten csimpaszkodó cerkóftmajmokat s mindezt a mezítlábas, fényességben úszó és mégis szinte tapogatózva lépkedő Teremtővel. Berki Viola úgy rajzolta meg a Paradicsomkertet, hogy miközben szelíd békességét felmutatja, tagadja is annak lehetőségét, hiszen vegetáriánus, az ezeket nyugton hagyó oroszlánok nincsenek; a természet : körforgás, amelyben sokszor az egyik lény beteljesülése egy másik teremtmény tragédiája. A rajz a Helikon Galéria legújabb tárlatán látható. A város zajától elvágott kicsiny kiállítóterem különös, varázslatos világot fogadott be. Berki Viola rajzai talán a Kossuthot ábrázoló lapot kivéve — s milyen nagyszerű ez a nóták s legendák hangulatából szőtt „Kossuth apánk” figura — eredetileg illusztrációk: népballadákhoz, Petőfi-, Arany-versekhez, Kármán- és Eötvös-művekhez, valamint a Magyar Széphistóriákhoz készültek. És bármelyik rajzot vesszük is szemügyre — hiába az ábrázolt világ tragikuma —, mosolygás indul bennünk, valamiféle cinkos összekacsintás a művészszel. Berki Viola művészete ugyanis megkapóan, megindítóan groteszk. Nem művészetének felszíne: a stílus, hanem gyökere: a szemlélet s az ihlet. Bármit ábrázol, bármily tragédiát, panaszt és jajt egymásba szövő népballadát, mindig szelídít, mindent megbocsátóvá engesztel, érthetővé és elfogadhatóvá tesz. Éppen ezért nem illusztrációk csupán ezek a lapok, hanem az adott mű lényegét mai, pimaszul kegyeletsértő értelmezésünkkel, egy másik műfajban megszólaltató öntörvényű alkotások. Ha nem írja oda a vers címét, amely gondolatát elindította, akkor is értjük a rajzot, hatása akkor is erőteljes és teljes. Legtöbb lapját a fekete-fehér ellentétére építi, rajztechnikája sajátos játékos népi megoldásokban gyökerezik. De színes illusztrációival is bizonyítja: nagy kedvvel, szeretettel és elszánással végzi ezt a munkát. Nem sajnálja rá az időt és fáradságot, s a miniatúrákat idéző apró rajzokban is (Magyar Széphistóriák) festészetének jellemzőire ismerhetünk, s ami a legfőbb: minden munkájában a művészi ihletettségre. (h. m.) TALÁLKOZZÉK FRANCIAORSZÁGGAL a Duna Inter-Continental Szállodában november 29-től december 7-ig. GASZTRONÓMIAI TALÁLKOZÓ A szálloda Rendez-Vous Éttermében esténként (vasárnaponként délben is) az Air France mesterszakácsa és mestercukrásza várja önt a francia konyha jellegzetes v ízeivel. TALÁLKOZÓ AZ ŐSZI-TÉLI PÁRIZSI DIVATTAL A Nina Ricci-cég manökenjei november 29-én és 30-án a szálloda báltermében bemutatják önnek a legfrissebb kollekciójukat. TALÁLKOZÓ A LEGKORSZERŰBB FOTOTECHNIKÁVAL A Kodak-Pathe-cég képviselői december 6-án adnak önnek találkozót a szálloda báltermében, hogy megismertessék önnel a színes, motivíziós vetítési technikát. TALÁLKOZÓ A PEUGEOT 604 SL-LEL A Peugeot a rendezvény egész időtartama alatt szívesen látja önt a szálloda halljában, hogy bemutassa a Peugeot család legújabb büszkeségét, a 604 SL típusú gépkocsit. Információ és asztalfoglalás (9 és 16 óra között): 328—102. □ A VAJDA JÁNOS TÁRSASÁG emlékülését december 5-én, pénteken este 7 órai kezdettel rendezik a Kossuth Klubban. A költőről Tolnai Gábor akadémikus emlékezik meg, verseiből Bánki Zsuzsa, Demján Éva és Ilosvai Katalin ad elő. □ AZ ÚJ ZENEI STÚDIÓ rendez hangversenyt november 30-án, vasárnap délelőtt 10 órakor Pécsett, a Csontváry Múzeumban. A műsoron Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Sáry László és Vidovszky László művei szerepelnek. Aktuális mondanivaló Regina Weicker hiába kilincseit több „művész”színházban darabjával. A Volksbühne azonban felismerte a mondanivaló aktualitását, a megformálás frisseségét. Az előadást kivitték a tavalyi Játékszín „folyosószínpadára”. Itt — 120—150 fős publikummal — intimebb hangulatot lehet teremteni. Ezzel is csökkent a színpad és a közönség közötti távolság, s ez nemcsak méterekben fejezhető ki. Színházi szakemberek szerint a Volksbühnét törekvései a Mikroszkóp Színpaddal és a 25. Színházzal rokonítják. A magyar drámaművészet valóban ösztönzőleg hatott az NDK színházaira, köztük a Volksbühnére. A közönség is megismerkedhetett Déry, Örkény, Szakonyi, Gyurkó, Kertész Ákos, Jókai Anna és mások darabjaival. A Volksbühne Macskajáték előadásában a publikum megcsodálhatta Sulyok Mária művészetét, aki Orbánné szerepét németül játszotta. Ennek a bravúrnak szombaton a Vígszínháziban is tanúi lehetünk. Örkény darabján kívül holnap és pénteken előadják Brecht Szecsuáni jólélek című színművét. A Volksbühne társulata ma délelőtt a Fészek Klubban találkozott az újságírókkal. T. A. Hi Hásnaptól a mozi után Távoli mennydörgés Satyajit Ray indiai rendező filmje 1973-ban elnyerte az Arany Medvét a nyugat-berlini filmfesztiválon. Alighanem azért kapta meg a fődíjat, mert a távoli hatalmas ország három évtizeddel ezelőtti életét humánusan és a filmművészet korszerű eszközeivel mutatta be, bár — mint ezt a keleti filmeknél megszoktuk — európai érzékünk szerint rendkívül lassú tempóval. Ami a legértékesebb ma ebben a filmben számunkra, az a dokumentumértékű híradás. Valljuk meg őszintén, nem is tudjuk felfogni, mi még ha olvassuk is a kiáltó tényt, mit jelent, ha egy esztendőben hárommillió ember éhenhal. Bengáliában a fő táplálék a rizs, s ha az drágul, vagy végképpen eltűnik, akkor menthetetlenül jön az éhezés. Rizst szerezni tehát létkérdés. Könyörögni, rabolni, önmagát eladni kell az embernek érte, hogy éhen ne pusztuljon. Erről a problémáról néhány nagyerejű képsort kapunk. Olykor azonban zavaró, hogy a főszereplők a legnagyobb éhezés idején is jó kondícióban vannak. Talán akkor lett volna ez a film minden kockájában hiteles, ha a rendező, aki egyébként a film kifejező muzsikáját is komponálta, végig amatőrszereplőkkel dolgozik. Soumendu Roy operatőr tapasztaltan fényképezte a számunkra oly messzi tájat, s kamerája gyakran ráfeledkezett a női szereplők izgalmas-szép arcára is. A filmet a stúdióprogramban játsszák. A női főszerepben: Babita Országos grafikai A Magyar Képzőművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezete, valamint más intézmények közös rendezésében november 30-án, Miskolc megyei város felszabadulásának évfordulóján nyílik meg a VIII. Országos Miskolci Grafikai Biennálé. A Miskolci Galéria összes termeiben megrendezendő tárlatra több mint 130 grafikus négyszáznál több alkotásából válogatta ki a zsűri a 62 alkotó 134 bemutatásra kerülő grafikáját. A legjobb alkotásokat a Borsod megyei Tanács nagydíjával, valamint Miskolc megyei város tanácsának, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának, a KISZ Borsod megyei bizottságának, Kazincbarcika városnak díjával jutalmazzák, a legeredményesebben szereplő fiatal grafikusművészt pedig Kondor Béla-emlékplakettel tüntetik ki. A szomszédos országok képzőművészeivel fenntartott kapcsolatok keretében a grafikai biennáléval egyszerre nyílik meg a jugoszláviai grafikusok több mint hetven alkotásból álló tárlata is a József Attila klubikönyvtárban. Partizánok szlávjéban, ahol az európai országok közül talán a legtöbb partizánfilmet forgatták. A Partizánok jugoszláv— amerikai koprodukció, s ez az együttműködés becsempészte ebbe a filmbe Hollywood szellemét. Mondjuk ki kereken: a film olykor a giccs határán mozog, s ez annál is sajnálatosabb, mert a jugoszláv ellenállók hősi küzdelmének ily módon nem állíthat méltó emléket. Stole Jankovic rendező semmi eredetit nem tudott kitalálni. Képsorai — például a havas mezőn hosszú sorban vonuló partizánok — már kerülendő közhelyei a filmművészetnek. (morvay) Azt hiszem, minél több partizánfilm születik, annál nehezebb jó partizánfilmet csinálni. Különösen Jugo- Ilata Zivojinovic és Xenia Gratios Jókai szobor Pápán Pápán szobrot állítanak Jókai Mórnak. A nagy magyar író születésének 150. évfordulójáról ünnepségsorozattal emlékeztek meg a városban, s a két évvel ezelőtt felállított Petőfi-szobor mellé elhelyezik a barát és diáktárs, Jókai szobrát is. Pápa Város Tanácsa a Jókai-szobor elkészítésére Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor kolozsvári szobrászművészeket kérte fel. (MTI)