Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-06 / 261. szám
Karácsonyi ajándék lesz Elkészül egy aluljáró Decemberben várható az átadás Az Astoria aluljáró és az Erzsébet-híd közötti útszakasz igen fontos része Budapest kelet-nyugati, Zuglót és Budaörsöt összekötő úttengelyének. Három helyen építenek most egyszerre aluljárót. Ebből a Felszabadulás téri gyalogos aluljárót, amely a Váci utca vonalában húzódik, az év végén, előreláthatóan karácsony előtt átadják. Az aluljáróba három lépcső vezet: egy a sétálóutcából, egy a szemközti autóbuszmegállók, egy pedig a Szabadsajtó úti sarokház felől nyílik. Az aluljáró felett a járműforgalom folyamatos lehet — megszüntetik a jelzőlámpákat. Az átadást eredetileg 1976 végére tervezték, de a Hídépítő Vállalat és az alvállalkozók szocialista szerződést kötöttek a munka gyors befejezésére. KIADÁSOK ELŐTT Közösen tervez a család Ki mennyit tesz félre ? Változó szokások Takarékosak vagyunk, vagy sem? Hogyan gazdálkodunk a jövedelmünkkel, a legkisebb gazdasági egységben, a családban? Piackutató és piacszervező szakemberek vizsgálatai adnak választ a kérdésre. 5200 FORINT ÁTLAG Az adatok szerint a háztartások több mint felében megtakarítják a jövedelem egy részét, rendszeres takarékosság eredményéből azonban csak a háztartások 14,2 százaléka fedezi beruházásait. A takarékoskodás módjának vizsgálatakor kitűnt, hogy a háztartások többségében nem előre meghatározott összeget, hanem annyit tesznek félre, amennyi marad. Ez a magatartás évete körülbelül ezer forinttal kevesebb megtakarítást eredményez, mint a tervszerűen gazdálkodó háztartásoké. A havonta azonos összeggel takarékoskodó háztartások átlaga 11260 forint. Mindent egybevetve — tehát a nem takarékoskodókat is beleszámítva — egy magyar háztartásra évente átlagosan 5200 forint megtakarítás jut. ÁLLANDÓ ALKALOMBÓL A kutatók érdekes öszszefüggésekre következtetnek. Megfigyelték, hogy a takarékoskodás módja, a környezet és az életforma kölcsönhatásban van egymással. Jelenleg a községi háztartások többségére az alkalomszerű takarékoskodás a jellemző, azaz nagyobb beruházásaik költségeit egyelőre nem a terv szerinti gazdálkodás révén fedezik. De már ezekben a háztartásokban is megjelent a rendszeres takarékoskodási forma. Ez arra utal, hogy ha a tervszerű gazdálkodás módjának egyik feltétele adott — azaz a részben fix jövedelem, amely a mezőgazdaságban bevezetett rendszeres havi előlegből származik —, akkor az elképzelések megvalósításának igénye távlatokban gondolkodó fogyasztótípust teremt. Az adatok vizsgálóinak érdekes megfigyelése, hogy egy másik tényező is fontos a gazdálkodási magatartás változásában. Nevezetesen az, hogy ott, ahol valamilyen elképzelés megvalósításáért akár egyszer is takarékoskodtak, azokban a háztartásokban a tervszerű gazdálkodási elv, tehát a takarékoskodás lesz jellemző. A vizsgálat még olyan kérdésre is választ tud adni, hogy mennyiben érvényesül a családokban a demokratizmus. A háztartások nagy hányadában —ez 82,4 százalék — közösen tervezik meg a kiadásokat, ez pedig a családi demokratizmus magas fokára utal. JÓ, VAGY ROSSZ? A megkérdezettek nagy többsége jónak tartja saját gazdálkodási és takarékoskodási módszereit. A háztartásoknak mindössze 13 százaléka bírálta saját pénzgazdálkodását és csupán 8 százalék ítélte azt rossznak. (b. c.) Világklasszis. Alacsony. Sovány. Álmosan hunyorog. Kialvatlan kamasz ül velem szemben, aki néhány órával ezelőtt érkezett haza, körülményes utazás végén, a londoni tornász Világ Kupáról, ahol lólengésből újból, megint ő volt a legjobb. Hányadszor ? Felnéz a mennyezetre, mintha onnan akarná olvasni. Aztán sorolja: 1973- ban Európa-bajnokság, 1974- ben világbajnokság, 1975- ben Európa-bajnokság. És most? — Jövőre olimpia... — mondja, kicsit mosolyog, eiert tudja, hogy én is tudom, ő a reménység, az aranyvárományos, a bajnokjelölt. — Nem rossz érzés így készülni? Kicsit vállat von. — Nem rossz... kikapcsoltam ... nem törődöm vele... majd ott talán rossz lesz... izgulni fogok, fogyni... de az még majdnem egy év... — Hány kiló? — Hatvankettő. Néha hízom egy-másfél kilót. Ennél többet sohasem. Szerencsés alkat vagyok, már ami a kondíciót illeti. — És egyébként? Megint egy kis csönd. Magyar Zoltán még nem rutinos nyilatkozó. Nem rutinos világklasszis. Legalábbis a szerkesztőségi szobában nem. — Megismerik? — A nevemet ismerik. Főként vidéken. Vidéken sokkal jobban figyelemmel kísérik az eredményeket. Arcról nem nagyon ismernek. A tv-ben sokszor mutattak, dehát... Az utcán, gondolom, csak egy fiatalember a sok közül, modern prémes farmeröltönyben, trikóban. Ámbár ritkán sétál, van egy kis Fiatja. — Mikor vette? — Húszéves koromban. — Nem túl korán? — Spóroltam rá. Meg a szüleim is. A fizetésemet hazaadom. — Honnan kapja a fizetést? — A Növényolajgyárból. — Foglalkozása? Mosolyog. — Tornászom. Huszonhét-huszonnyolc éves koromig ezt fogom csinálni, ha nem lesz sérülésem, ha nem jön közbe valami. Közben elvégzek valami iskolát. Szeretnék majd edző lenni. — Artista nem? Határozottan rázza afejét. — Nem tudnám elképzelni. A cirkusz nem nekem való. A sport más. Én a tornában a sportot szeretem, a csinnadrattát nem. — És ha tapsolnak? — Az más. De sajnos, kevesen tapsolnak. A tornasportnak kevés a szurkolója. Talán nem is ok nélkül. A tornasport sikereit most alapozzuk. Az utókor talán hálás lesz nekünk ... Az utókor — mondja a huszonkét éves, aki most olvassa a második világháború történetét. — Sokat olvas? — Néha igen, néha nem. És akkor mindenfélét. Főként vitatkozni szeretek, baráti társaságban, mindenféléről. A zenét is szeretem, táncolni is. Megkérem, mesélje el egy napját. — Reggel nyolckor, esetleg korábban felkelek. Edzésre megyek. Tizenkét órakor végzek, otthon megebédelek, pihenek vagy ügyeket intézek. Délután újból edzés, este korai fekvés. — Korán kell feküdni? — Korán. Magam miatt. Én tudom, hogy milyen kondíció kell nekem. Én viszem a bőrömet a vásárra. A tornasport veszélyes. Az embert mindenféle baj érheti. Az alatt a húsz-harminc másodperc alatt sok minden történhet, ezért nem mehet bizonyosra az ember, sohasem. Húsz-harminc másodperc. Ennyi ideig tart a lólengés, amelyet Magyar Zoltán — mint a tudósítások hírül adták — „új elemekkel gazdagított”; az egyik elemet róla nevezték el Magyar-vándornak, a másik az orsó; mind a kettő nehéz, hány ezerszer kell megpróbálni, hányszor kell nekifutni, megfeszíteni az izmokat, gyakorolni és újból gyakorolni. — Nemcsak az én türelmemről, kitartásomról van szó, hanem az edzőméről is, az edzőm Vígh László, kérem írja le a nevét, úgyis ritkán történik ilyesmi. Nemsokára Japánba utazik, versenyre. — Japán nagy konkurrencia, rengeteg a jó tornász, lehet válogatni a jobbakból a legjobbat. Nálunk, sajnos, csak kétszáz igazolt tornász van. Szeretném még sok mindenről faggatni, de a világklasszis mind álmosabb. Nem is nagyon szeret beszélni magáról. Sokkal egyszerűbbnek látja az egészet, mint mások. — Elégedett? Némi csönd. Aztán azt mondja: igen. Ámbár jó lenne, ha a szövetség vezetői akkor is várnák a versenyzőket hazaérkezéskor, ha nem érnek el jó eredményt. Jó lenne, ha többen tornásznának, nagyobb lenne a versengés, több lenne a terem, a tornaszer, a szurkoló ... — Ez a sport sok fájdalommal jár... — és a fekete szemek elnéznek a falon túlra. Aztán feláll, kezet fogunk, s elmegy tovább küzdeni a sikeres húsz-harminc másodpercekért. Bende Ibolya Budapesti ismerősök Vándorló Magyar Leninvárosban épül az új Tiszai Hőerőmű. A beruházás első részeként négy, egyenként 213 megawatt teljesítményű egységet építenek fel. MTI fotó: I Négyszáz ember helyett dolgozik Az utóbbi idők legszámottevőbb dél-alföldi rekonstrukciós munkája a szeged—békéscsabai vasútvonal újjáépítése. Ennek megfelelően a Kopáncs—Hódmezővásárhely—Népkert közötti vonalon most üzembe helyezték az ország legnagyobb teljesítményű, import útján beszerzett ágyazatkészítő gépét. A berendezés tizenöt nap alatt végzi el ezen a szakaszon négyszáz pályamunkás három és fél hónapi munkáját. Virágok az ünnepre őszi munkálatokat végez a Fővárosi Kertészeti Vállalat. Hatezer fát, több mint százezer cserjét ültetnek a régi budapesti parkokba. A Gellérthegyen és a Szent István parkban átépítik a játszóteret, most szépül a XXII. kerületi Irén utcai lakótelep parkja. November 7-ére virágok díszítik a szovjet hősi emlékműveket. A vállalat huszonkétezer tő krizantémot és ötvenezer tő árvácskát ültetett ki. Most adnak át egy-egy ródlidombot az újpalotai, a zuglói és a XVIII. kerületi gyerekeknek. A IV. kerületi víztorony mellett az új emlékmű körül szintén a Fővárosi Kertészeti Vállalat létesített parkot. HOZZÁ NEM ÉRTŐK KEZÉBEN ÉLETVESZÉLYES ESERNYŐK SÁRKÁNYFOGÓ JELENTKEZZÉK Eltűnt két sárkány. Nem mindennapi ügyben jött el szerkesztőségünkbe panaszkodni három fiatalember. Mindhárman tagjai annak a csoportnak, amely egy új hobbyval, a sárkányrepüléssel hívta fel magára a figyelmet. Hazánkban ez még nem elfogadott sportág, létjogosultságát vitatják, vannak ellenzői, s vannak védői. Különösen azóta tiltakoznak ellene sokan, mióta az egyik sárkányos repülés közben lezuhant, és szörnyethalt. Mégis tény: az alapító négy fiút most már egész kis csoport követi, már hat — alumíniumvázból, polietilénből épített — sárkányuk van, további négy épül. Kincseiket, amelyek egyenként mintegy tízezer forintot érnek, egyelőre a hármashatár-hegyi vitorlázó repülőtér egyik hangárjában őrzik. S innen tűnt el a két sárkány. HATMÉTERES, 25 KILÓS — A múlt hét elején vitték el a sárkányokat, a tetőn át emelték ki a két, összecsukott esernyőhöz hasonlító eszközt. Nyilván nem bírtak el többet, hiszen egy-egy ilyen „esernyő” hat méter hosszú, s legalább 25 kiló a súlya. — Kinek kell ilyen szerkezet ? — Ezt mi is szeretnénk tudni! Egy azonban bizonyos: akik elvitték, nem tudnak bánni a sárkánynyal! Hiszen azt a 20—30 fiút, aki gyakorlott repülő, mindannyian ismerjük, ők nem tennének ilyet, másrészt használni sem tudnák észrevétlenül a sárkányt. Valószínűleg érdeklődőkről van szó, olyanokról, akik talán kedvet kaptak a repüléshez, csak nem vállalták a sárkányépítés hosszadalmas — és nem olcsó — munkáját. VÁRJÁK AZ ÉRTESÍTÉST — S tulajdonképpen ez az, amiért eljöttünk — veszi át a szót Kiss Ferenc, az egyik alapító tag. — Szeretnénk megüzenni: nehogy megpróbáljanak felrepülni a sárkányokkal, mert teljességgel bizonyos, hogy élve nem érnek földet! Egyetlen széllökés, egy rossz mozdulat, s a gyakorlatlan repülő lezuhan. Különösen az egyik sárkány veszélyes, ezt csak a legtapasztaltabbak használhatják. Irányítása nagyfokú szakértelmet kíván. A csoport ezután is kéri azokat, akik tudnak az eltűnt sárkányok hollétéről, értesítsék szerkesztőségünket, vagy a Műszaki Egyetemen Kiss Ferencéket. (szűcs)