Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-05 / 260. szám
Az ENSZ palesztin vitája New York, november 5. Egyiptom több országgal egyetértésben tegnap hivatalosan határozati javaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé. Ebben felszólítja a világszervezet tagállamait, foglaljanak állást a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvétele mellett a Közel-Kelettel foglalkozó genfi békekonferencián. A javaslatot ismertető egyiptomi ENSZ-nagykövet reményét fejezte ki, hogy a tagállamok „a lehető legnagyobb számban” a határozatra szavaznak. Abdul Hamid Saraf jordániai delegátus felszólalásában nem említette az egyiptomi tervezetet, ám a PFSZ-ről, mint a Palesztinai arab nép törvényes képviselőjéről beszélt. Visszautasította azt az izraeli álláspontot, hogy a palesztin kérdést az izraeli-jordániai békemegállapodás keretében rendezzék és szembehelyezkedett Herzog izraeli ENSZ-nagykövet hétfői kijelentésével, amelynek értelmében Palesztina a Jordán folyó mindkét partján helyezkedik el. Herzog a maga részéről a közgyűlési ülésszakon kívül terjesztett nyilatkozatában azonnal elutasította a palesztinok részvételét a genfi értekezleten, megismételve a korábbról ismert Tel Aviv-i álláspontot, amely előbb el akarja érni, hogy a PFSZ elismerje Izrael állam létét és csak azt követően vegyen részt az átfogó rendezést célzó tárgyalásokon. A MARKONVC-GYILKOSSÁG (2.) Felbukkan egy tanti Alain Delon testőrbarátja, Stefan Markovic 1968 szeptemberében levelet írt bátyjának, Alekszandernek. „Jósorsomért is,de problémáimért is tízezer százalékig Delon a felelős. Barátja, Marcantoni, a jelek szerint olyan ügybe készül belehajszolni engem, amely könnyen az életembe kerülhet” — hangzik a levél egyik sora. Még most sem biztos, kiderül-e valaha, mi volt ez az ügy. De bizonyos mozaikok azért lassan összeállnak. ALAIN DELON ALIBIJE 1968. október elsején egy párizsi clochard, csavargó az elancourti szeméttelepen plasztikzsákba csomagolt holttestet talált. Másnap rövid rendőri közlemény számolt be arról, hogy a tetem a 31 éves Stefan Markoviccsal azonos. A szobatárs, Uros Milicovic már szeptember 23- án bejelentette a rendőrségnek, hogy barátja eltűnt. Akkor azt vallotta: Markovic taxiba ült, hogy egy fontos találkozóra siessen. Neki, Milicevicnek az ablakból úgy tűnt, mintha a kocsiban már ott ült volna Delon marcona barátja, Marcantoni, a korzikai gengszter. A vallomás után Milicevic hét teljes esztendőre eltűnt Párizsból, sőt, Franciaországból is. Egy újságírónak még azt mondta: „Stefannak azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott arról, ami Hollywoodban történt.” Ezt azonban a rendőrség előtt már nem ismételte meg. Alain Delon könnyen alibit igazolt. A gyilkosság idején a dél-franciaországi St. Tropez-ben Romy Schneiderrel együtt „Az úszómedence” című filmet forgatta. Nemrég azonban kiderült, hogy éppen szeptember 22-én, azon a napon, amelyen Markovic taxiba ült, tehát a gyilkosság napján valószínű, St. Tropez-ben forgatási szünet volt. Ez úgy derült ki, hogy egy Hugnat kisasszony nevű félvilági hölgy átadott a rendőrségnek egy képeslapot. Ezen Delon üdvözölte őt. Az anzix ugyan St. Tropez-t ábrázolta, de a bélyegző szerint Párizsban adták fel, egy olyan postahivatalban, amely a Delonház közvetlen közelében van. A filmsztár a kellemetlen kérdésre azonnal és rendíthetetlen nyugalommal válaszolt: „Megkértem egy barátomat, dobja be Párizsban a lapot.” Hogy hívták a barátot? Erre Delon nem emlékszik. A KORZIKAI VALLOMÁSA Néhány héttel a Markovic-gyilkosság előtt De Gaulle megvált miniszterelnökétől, Georges Pompidoutól. Nem sokkal később Pompidou hivatalosan bejelentette, hogy a legközelebbi választáson a tábornok utódjaként jelölteti magát az elnöki tisztségre. A Le Point című francia lap szerint a titkosszolgálat Pompidou-ellenes köreiben néhányan szívesen láttak volna ■ valami olyan anyagot, amely megakadályozza a népszerű exminiszterelnök választási győzelmét. Így jutottak volna el Markovicig, akiről tudták, hogy a Delon által rendezett „édes élet”-partikon — és ezeken „egészen magas állású személyiségek is több ízben részt vettek” — titkos, kompromittáló fényképeket készített. A fényképek ténye vitathatatlan, a kellemetlen anyagot később megtalálták Matrjkovic hagyatékában. Azt azonban, hogy van-e közük ezeknek a fotóknak a testőr „kiiktatásához”, és ha igen, hogyan, valószínűleg ma sem tudja senki. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a ma 55 éves Marcantoni hosszú vizsgálati fogsága idején kijelentette: „Ha azt mondom a vizsgálóbírónak, amit szeretett volna hallani tőlem, Monsieur rompidou talán nem lett volna a Francia Köztársaság elnöke.” Marcantoni ma Párizs környéki birtokán él. A nyomozás megállapította, hogy neki is volt olyan plasztikzsákja, amiben Markovic holttestét megtalálták. A zsákba eredetileg a Treca-cég különleges luxusmatracát csomagolták, összesen 15 darabot adtak el belőle. Tizennégy vásárló felmutatta, illetve igazolta a műanyagtok hollétét. Marcantoni válasza: „Eldobtam.” „Hol?” „Egy szeméttelepen.” Talán azon, amely a birtokától Párizs felé vezető út mentén van. Itt találták meg Markovic hulláját. MIÉRT? Voltaképpen itt tartott az ügy 1975 őszéig. Az államügyész, Pierre Bezio már az akták lezárását sürgette. DeJean Ferré párizsi vizsgálóbíró még kiharcolt egy utolsó tárgyalást, m és az utolsó tárgyalás előestéjén a hétéves homályból feltűnt Párizsban Uros Milicevic, a meggyilkolt szobatársa. A repülőtérről — este 9 órakor! — egyenesen a Rue des Saussaies 11. szám alá hajtatott. Ez a Francia Köztársaság Belügyminisztériuma „Vallomást szeretnék tenni a Markovic-ügyben — mondta az ügyeletestisztnek. — Tudom, ki adott megbízást Marcantoninak a gyilkosság végrehajtására.” — Kicsoda? — kérdezte meglepetten a tisztviselő. — Én — hangzott a válasz. De akkor miért tért viszsza Milicevic külföldről a számára ugyancsak ingoványos párizsi talajra? Honnan tudta Ferré vizsgálóbíró — ez több nyilatkozatából kiderült —, hogy az ügyben hamarosan drámai fordulat áll be? De olyan fordulat, amelylyel a jelek szerint egyelőre nem oszlik, hanem tovább sűrűsödik a homály. Harmat Endre A tanú, aki felbukkant a ködből: Uros Milicevic, az áldozat barátja és szobatársa. Mikor volt forgatási szünet? Alain Delon Romy Lchneiderrel „Az úszómedence” felvételei közben. Apartheid-ellenes döntés New York, november 5. Az ENSZ különleges politikai bizottsága tegnap eddigi legélesebb hangú határozatát hozta a fajüldöző dél-afrikai rendszer elítéléséről, felszólítva a tagországokat, hogy léptessenek életbe teljes olaj- és fegyverszállítási embargót. A 85:15 arányban elfogadott határozat felkéri a Biztonsági Tanácsot, haladéktalanul vitassa meg, a dél-afrikai helyzetet és a világszervezet alapokmánya szellemében hozzon szankciókat a pretoriai telepes kormány ellen. WHO-knferencia Fort Louis, november 5. Mauritius szigetén tegnap megnyílt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) regionális konferenciája. Sztrájkol az Alitalia Huszonnégy órás sztrájkba lépnek ma az Alitalia olasz légiforgalmi társaságnak külön munkaszerződést követelő pilótái. A munkabeszüntetés következtében a belföldi járatok is laknak, a külföldi légijáratokat azonban fogadni fogják. A TÉMA: CHILE Magyar felszólalás New York, november 5. Az ENSZ-közgyűlés 3. számú bizottságában, az emberi jogok Chilében történő védelmével kapcsolatos napirendi pont vitájában felszólalt dr. Kőműves Imre nagykövet. Beszédében határozottan elítélte a chilei fasiszta katonai junta kegyetlenkedéseit és napelnyomó intézkedéseit, valamint az emberi jogok nagymértékű és súlyos megsértését az országban. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép mélységesen együttérez és szolidá ris a chilei néppel. A chilei helyzet kivizsgálására létrehozott ENSZ- munkacsoport jelentéséről szólva rámutatott, hogy a jelentés ismételten és teljes bizonyossággal megerősítette: a chilei junta az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi okmányokban lefektetett elvek teljes felrúgásával, minden képzeletet felülmúló elnyomó intézkedéseket alkalmaz a chilei nép ellen. Kijelentette, hogy az ENSZ erkölcsi kötelessége az emberi jogok Chilében történő megsértésének elítélése és az alapokmány szellemében hatékonyan kell fellépni a junta ellen. Készülődés november 7-re Carlo Benedetti telefonjelentése: Már érkeznek a vendégek a szovjet fővárosba a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő évfordulójára. Az idén is sok küldöttséget és turistát várnak Moszkvába a szocialista és a kapitalista országokból. A Szovjetunióban háromnapos munkaszünet lesz november 7. alkalmából. A mozik és afilmszínházak előadásaira már csaknem valamennyi jegy elkelt. Legnagyobb érdeklődés a Prémium című új, kritikai hangvételű film iránt mutatkozik: ebben egy jól dolgozó, de üzeme belső életével és munkakörülményeivel elégedetlen brigáddal ismertet meg a rendező. A Moszkvába látogató külföldiek nemcsak a korán beköszöntött télnek, a havas város szép látványának örülhetnek majd, hanem annak is, hogy a szovjet főváros új szállodával gyarapodott. November 7-ére megnyitják a Belgrád II. hotelt és új szárnyat építettek a régi Moszkva szállóhoz is. A ,,HEGEMÓNIA-TÉTEL" KÍNA HATALMI POLITIKÁJA Tokió, november 5. A japán külügyminisztérium szerint Kína a hatalmi politika eszközéhez folyamodik és maga gyakorol hegemóniát, amikor követeli, hogy vegyék be a japán—kínai béke- és barátsági szerződésbe az úgynevezett hegemóniatételt. Ez derül ki abból a dokumentumból, amelyet a külügyminisztérium készített és terjeszt konzervatív parlamenti képviselők körében. A bizalmas jellegű dokumentum egy példánya a Jomiuri Simbun című laphoz jutott és így került nyilvánosságra. A japán külügyminisztérium illetékesei sietve leszögezték, hogy a Kínát hatalmi politikával és hegemónia gyakorlásával vádoló dokumentum nem hivatalos kormányvéleményt, vagy minisztériumi álláspontot tükröz, hanem csupán vitaalapul szolgál a kínai kérdéssel foglalkozó képviselők számára. A „hegemónia kérdéséhez” című dokumentum rámutat, mivel soha, senki sem határozta meg pontosan, mit fed a „hegemónia” kifejezés, a kínaiak által szorgalmazott tétel nem alkalmas arra, hogy nemzetközi szerződésbe foglaltassák. Ha pedig a hegemóniát ellenző elkötelezettség katonai elkötelezettséget is jelent, ebben az esetben ellentétes a japán alkotmány előírásaival. ÚJRA „CSÉSZEALJAK"? KÜLÖNÖS PILÓTAKALANDOK Belgrád, november 5. Ismét feltűntek a titokzatos repülőtárgyak a jugoszláviai tengerpart felett. A Jugoszláv Légitársaság rendszeres belföldi járatainak nem egy pilótája jelentette, hogy útja közben meghatározatlan alakú, és néha eleltűnő repülőtárgyakkal találkozott. Ezt jelentette a legutóbbi napokban a Belgrádiból Rijeka felé tartó egyik repülőgép pilótája is, aki a zágrábi repülőtér ellenőrzőszolgatárán érdeklődött arról, hogy jelez-e a radar valamilyen más tárgyat is az ő gépén kívül. A nemleges válaszra elmondotta, hogy ismeretlen repülőtárgyat vett észze, alakját és repülési magasságát azonban nem tudja pontosan megállapítani. Az ismeretlen tárgy egy darabig kísérte a repülőt, majd, amikor az leszállt a repülőtérre, a tárgy élőárat. Valamivel később a Belgrádból Pula felé tartó repülőgép pilótája érdeklődött az ügyeletes szolgálatnál, hogy jelez-e a radar még rajta kívül valamilyen tárgyat. A válasz itt is nemleges volt. Ekkor a pilóta jelentette, hogy ismeretlen formájú, narancsszínű tárgy kíséri. A pilóta többízben próbált egérutat nyerni, repülés közben magasságot és irányt változtatott, az ismeretlen tárgy azonban szakadatlanul a nyomában volt és időközönként eltűnt. Ezt a tárgyat később a belgrádi légisikikötő radarján is észlelték. A jugoszláv szakemberek egy csoportja a jelenséggel kapcsolatban nyilatkozott a lapoknak. Véleményük szerint „a tárgyak minden kétséget kizáróan földi eredetűek, s minden valószínűség szerint meteorológiai célokat szolgálnak”.