Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-05 / 260. szám

Az ENSZ palesztin vitája New York, november 5. Egyiptom több országgal egyetértésben tegnap hiva­talosan határozati javasla­tot terjesztett az ENSZ köz­gyűlése elé. Ebben felszólít­ja a világszervezet tagálla­mait, foglaljanak állást a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet részvétele mel­lett a Közel-Kelettel fog­­­­lalkozó genfi békekonfe­rencián. A javaslatot ismertető egyiptomi ENSZ-nagykövet reményét fejezte ki, hogy a tagállamok „a lehető leg­nagyobb számban” a hatá­rozatra szavaznak. Abdul Hamid Saraf jor­­dániai delegátus felszólalá­sában nem említette az egyiptomi tervezetet, ám a PFSZ-ről, mint a Paleszti­nai arab nép törvényes kép­viselőjéről beszélt. Vissza­utasította azt­­ az izraeli álláspontot, hogy a palesz­tin kérdést az izraeli-jordá­­niai békemegállapodás ke­retében rendezzék és szem­behelyezkedett Herzog izra­eli ENSZ-nagykövet hétfői kijelentésével, amelynek ér­telmében Palesztina a Jor­­dán­ folyó mindkét partján helyezkedik el. Herzog a maga részéről a közgyűlési ülésszakon kívül terjesztett nyilatko­zatában azonnal elutasí­totta a palesztinok rész­vételét a genfi értekezle­ten, megismételve a korábbról ismert Tel Aviv-i álláspon­tot, amely előbb el akarja érni, hogy a PFSZ elismer­je Izrael állam létét és csak­ azt követően vegyen részt az átfogó rendezést célzó tár­gyalásokon. A MARKONVC-GYILKOSSÁG (2.) Felbukkan egy tanti Alain Delon testőrbarát­­ja, Stefan Markovic 1968 szept­emberében levelet írt bátyjának, Alekszander­­nek. „Jósorsomért is,­­de problémáimért is tízezer százalékig Delon a felelős. Barátja, Marcantoni, a je­lek szerint olyan ügybe készül belehajszolni engem, amely könnyen az életem­be kerülhet” — hangzik a levél egyik sora. Még most sem biztos, kiderül-e va­laha, mi volt ez az ügy. De bizonyos mozaikok azért lassan összeállnak. ALAIN DELON ALIBIJE 1968. október elsején egy párizsi clochard, csavargó az elancourti szeméttele­pen plasztikzsákba csoma­golt holttestet talált. Más­nap rövid rendőri közle­mény számolt be arról, hogy a tetem a 31 éves Stefan Markoviccsal azonos. A szobatárs, Uros Mili­­covic már szeptember 23- án bejelentette a rendőr­ségnek, hogy barátja el­tűnt. Akkor azt vallotta: Markovic taxiba ült, hogy egy fontos találkozóra sies­sen. Neki, Milicevicnek az ablakból úgy tűnt, mintha a kocsiban már ott ült vol­na Delon marcona barátja, Marcantoni, a korzikai gengszter. A vallomás után Milicevic hét teljes eszten­dőre eltűnt Párizsból, sőt, Franciaországból is. Egy újságírónak még azt mond­ta: „Stefannak azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott­­ arról, ami Holly­woodban történt.” Ezt azon­ban a rendőrség előtt már nem ismételte meg. Alain Delon könnyen alibit igazolt. A gyilkosság idején a dél-franciaországi St. Tropez-ben Romy Schneiderrel együtt „Az úszómedence” című filmet forgatta. Nemrég azonban kiderült, hogy éppen szep­tember 22-én, azon a na­pon, amelyen Markovic ta­xiba ült, tehát a gyilkosság napján valószínű, St. Tro­pez-ben forgatási szünet volt. Ez úgy derült ki, hogy egy Hugnat kisasszony ne­vű félvilági hölgy átadott a rendőrségnek egy képes­lapot. Ezen Delon üdvözöl­te őt. Az anzix ugyan St. Tropez-t ábrázolta, de a bélyegző szerint Párizsban adták fel, egy olyan posta­­hivatalban, amely a Delon­­ház közvetlen közelében van. A filmsztár a kellemet­len kérdésre azonnal és rendíthetetlen nyugalom­mal válaszolt: „Megkértem egy barátomat, dobja be Párizsban a lapot.” Hogy hívták a barátot? Erre De­lon nem emlékszik. A KORZIKAI VALLOMÁSA Néhány héttel a Marko­­vic-gyilkosság előtt De Gaulle megvált miniszter­­elnökétől, Georges Pom­­pidoutól. Nem sokkal ké­sőbb Pompidou hivatalo­san bejelentette, hogy a legközelebbi választáson a tábornok utódjaként je­lölteti magát az elnöki tisztségre. A Le Point című francia lap szerint a titkos­­szolgálat Pompidou-ellenes köreiben néhányan szíve­sen láttak volna ■ valami olyan anyagot, amely meg­akadályozza a népszerű ex­­miniszterelnök választási győzelmét. Így jutottak vol­na el Markovicig, akiről tudták, hogy a Delon által rendezett „édes élet”-par­­tikon — és ezeken „egészen magas állású személyisé­gek is több ízben részt vet­tek” — titkos, kompromit­táló fényképeket készített. A fényképek ténye vitatha­tatlan, a kellemetlen anya­­­got később megtalálták Matrjkovic hagyatékában. Azt azonban, hogy van-e közük ezeknek a fotóknak a testőr „kiiktatásához”, és ha igen, hogyan, valószínűleg ma sem tudja senki. Egyelőre csak annyi biz­tos, hogy a ma 55 éves Marcantoni hosszú vizsgá­lati fogsága idején kijelen­tette: „Ha azt mondom a vizsgálóbírónak, amit sze­retett volna hallani tőlem, Monsieur rompidou talán nem lett volna a Francia Köztársaság elnöke.” Marcantoni ma Párizs környéki birtokán él. A nyomozás megállapította, hogy neki is volt olyan plasztikzsákja, amiben Markovic holttestét meg­találták. A zsákba erede­tileg a T­reca-cég különle­ges luxusmatracát csoma­golták, összesen 15 dara­bot adtak el belőle. Tizen­négy vásárló felmutatta, il­letve igazolta a műanyag­tok hollétét. Marcantoni válasza: „Eldobtam.” „Hol?” „Egy szeméttele­pen.” Talán azon, amely a birtokától Párizs felé veze­tő út mentén van. Itt talál­ták meg Markovic hullá­ját. MIÉRT? Voltaképpen itt tartott az ügy 1975 őszéig. Az állam­ügyész, Pierre Bezio már az akták lezárását sürgette. De­­Jean Ferré párizsi vizs­gálóbíró még kiharcolt egy utolsó tárgyalást, m é­s az utolsó tárgyalás előestéjén a hétéves homályból fel­tűnt Párizsban Uros Mili­cevic, a meggyilkolt szoba­társa. A repülőtérről — es­te 9 órakor! — egyenesen a Ru­e des Saussaies 11. szám alá hajtatott. Ez a Francia Köztársaság Belügyminisz­tériuma „Vallomást szeret­nék tenni a Markovic-ügy­­ben — mondta az ügyeletes­­tisztnek. — Tudom, ki adott megbízást Marcanto­­ninak a gyilkosság végre­hajtására.” — Kicsoda? — kérdezte meglepetten a tisztviselő. — Én — hangzott a vá­lasz. De akkor miért tért visz­­sza Milicevic külföldről a számára ugyancsak ingová­nyos párizsi talajra? Hon­nan tudta Ferré vizsgálóbí­ró — ez több nyilatkozatá­ból kiderült —, hogy az ügyben hamarosan drámai fordulat áll be? De olyan fordulat, amely­­lyel a jelek szerint egyelő­re nem oszlik, hanem to­vább sűrűsödik a homály. Harmat Endre A tanú, aki felbukkant a ködből: Uros Milicevic, az áldozat barátja és szobatár­sa. Mikor volt forgatási szünet? Alain Delon Romy Lchnei­­derrel „Az úszómedence” felvételei közben. Apartheid-ellenes döntés New York, november 5. Az ENSZ különleges poli­tikai bizottsága tegnap eddigi legélesebb hangú határozatát hozta a fajül­döző dél-afrikai rendszer elítéléséről, felszólítva a tagországokat, hogy léptes­senek életbe teljes olaj- és fegyverszállítási embargót. A 85:15 arányban elfogadott határozat felkéri a Bizton­sági Tanácsot, haladéktala­nul vitassa meg, a dél-afri­­kai helyzetet és a világszer­vezet alapokmánya szelle­mében hozzon szankciókat a pretoriai telepes­ kormány ellen. WHO-knferencia Fort Louis, november 5. Mauritius szigetén teg­nap megnyílt az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) regionális konferenciája. Sztrájkol az Alitalia Huszonnégy órás sztrájk­ba lépnek ma az Alitalia olasz légiforgalmi társa­ságnak külön munkaszer­ződést követelő pilótái. A munkabeszüntetés követ­keztében a belföldi járatok is laknak, a külföldi lé­gijáratokat azonban fogad­ni fogják. A TÉMA: CHILE Magyar felszólalás New York, november 5. Az ENSZ-közgyűlés 3. számú bizottságában, az emberi jogok Chilében tör­ténő védelmével kapcsola­tos napirendi pont vitájá­ban felszólalt dr. Kőműves Imre nagykövet. Beszédé­ben határozottan elítélte a chilei fasiszta katonai junta kegyetlenkedéseit és napel­­nyomó intézkedéseit, vala­mint az emberi jogok nagy­mértékű és súlyos megsér­tését az országban. Hang­súlyozta, hogy a magyar nép mélysége­sen együttérez és szolidá­­ ris a chilei néppel. A chilei helyzet kivizsgá­lására létrehozott ENSZ- munkacsoport jelentéséről szólva rámutatott, hogy a jelentés ismételten és teljes bizonyossággal megerősítet­te: a chilei junta az emberi jogokra vonatkozó nemzet­közi okmányokban lefekte­tett elvek teljes felrúgásá­val, minden képzeletet fe­lülmúló elnyomó intézkedé­seket alkalmaz a chilei nép ellen. Kijelentette, hogy az ENSZ erkölcsi köteles­sége az emberi jogok Chilében történő megsér­tésének elítélése és az alapokmány szellemé­ben hatékonyan kell fellép­ni a junta ellen. Készülődés november 7-re Carlo Benedetti telefon­­jelentése: Már érkeznek a vendégek a szovjet fővárosba a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom közelgő évfordulójá­ra. Az idén is sok küldött­séget és turistát várnak Moszkvába a szocialista és a kapitalis­ta országokból. A Szovjetunióban há­romnapos munkaszünet lesz november 7. alkalmá­ból. A mozik és a­­film­színházak előadásaira már csaknem valamennyi jegy elkelt. Legnagyobb érdek­lődés a Prémium című új, kritikai hangvételű film iránt mutatkozik: ebben egy jól dolgozó, de üzeme belső életével és munka­körülményeivel elégedet­len brigáddal ismertet meg a rendező. A Moszkvába látogató külföldiek nemcsak a ko­rán beköszöntött télnek, a havas város szép látvá­nyának örülhetnek majd, hanem annak is, hogy a szovjet főváros új szál­lodával gyarapodott. November 7-ére megnyit­ják a Belgrád II. hotelt és új szárnyat építettek a ré­gi Moszkva szállóhoz is. A ,,HEGEMÓNIA-TÉTEL" KÍNA HATALMI POLITIKÁJA Tokió, november 5. A japán külügyminiszté­rium szerint Kína a hatal­mi politika eszközéhez fo­lyamodik és maga gyakorol hegemóniát, amikor köve­teli, hogy vegyék be a ja­pán—kínai béke- és barát­sági szerződésbe az úgyne­vezett hegemóniatételt. Ez derül ki abból a doku­mentumból, amelyet a kül­ügyminisztérium készített és terjeszt konzervatív parlamenti képviselők kö­rében. A bizalmas jellegű dokumentum egy példánya a Jomiuri Simb­un című laphoz jutott és így került nyilvánosságra. A japán külügyminisz­térium illetékesei sietve le­szögezték, hogy a Kínát hatalmi politikával és he­gemónia gyakorlásával vá­doló dokumentum nem hi­vatalos kormányvéle­ményt, vagy minisztériumi álláspontot tükröz, hanem csupán vitaalapul szolgál a­ kínai kérdéssel foglalko­zó képviselők számára. A „hegemónia kérdésé­hez” című dokumentum rá­mutat, mivel soha, senki sem határozta meg ponto­san, mit fed a „hegemó­nia” kifejezés, a kínaiak által szorgalmazott tétel nem alkalmas arra, hogy nemzetközi szerződésbe foglaltassák. Ha pedig a hegemóniát ellenző elköte­lezettség katonai elkötele­zettséget is jelent, ebben az esetben ellentétes a ja­pán alkotmány előírásai­val. ÚJRA „CSÉSZEALJAK"? KÜLÖNÖS PILÓTAKALANDOK Belgrád, november 5. Ismét feltűntek a titok­zatos repülőtár­gyak a ju­goszláviai tengerpart fe­lett. A Jugoszláv Légitár­saság rendszeres belföldi járatainak nem egy pilótá­ja jelentette, hogy útja közben meghatáro­zatlan alakú, és néha el­­eltűnő repülőtárgyak­kal találkozott. Ezt jelentette a legutóbbi na­pokban a Belgrádiból Rije­ka felé tartó egyik repülő­gép pilótája is, aki a zág­rábi repülőtér ellenőrző­­szolg­atárán érdeklődött a­rról, hogy jelez-e a radar valamilyen más tárgyat is az ő gépén kívül. A nem­leges válaszra elmondotta, hogy ismeretlen repülőtár­­gyat vett észze, alakját és repülési magasságát azon­ban nem tudja pontosan megállapítani. Az ismeret­len tárgy egy darabig kí­sérte a repülőt, majd, ami­kor az leszállt a repülő­tér­­re, a tárgy élőárat. Valamivel később a Belgrádból Pula felé tartó repülőgép pilótája érdeklődött az ügyeletes szolgálatnál, hogy je­­lez-e a radar még rajta kívül valamilyen tár­gyat. A válasz itt is nemleges volt. Ekkor a pilóta jelen­tette, hogy ismeretlen for­májú, narancsszínű tárgy kíséri. A pilóta többízben próbált egérutat nyerni, re­pülés közben magasságot és irányt változtatott, az ismeretlen tárgy azonban szakadatlanul a nyomában volt és idő­közönként eltűnt. Ezt a tárgyat később a belgrádi légisikikötő radar­ján­ is észlelték. A jugoszláv szakembe­rek egy csoportja a jelen­séggel kapcsolatban nyi­latkozott a lapoknak. Vé­leményük szerint „a tár­gyak minden kétséget ki­záróan földi eredetűek, s minden valószínűség sze­rint meteorológiai célokat szol­gálna­k”.

Next