Esti Hírlap, 1976. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-06 / 31. szám

& Darvas Iván hangja elúszott egy mondat köze­pén. Az interjú kurta-fur­csa véget ért, s azután egy „elnézést” vagy „pardon” nélkül, tüstént búcsúzott is a Színházi Album. No igen, a híradó és az innsbrucki kapcsolás, a műsorf­egye­lem, miegyéb. Az tudja, mi a teendő, aki benne él, aki­nek felelőssége. Elúszott a színészinterjú befejezése, ám nem csúszott el sem­mi. Még a reklám sem. Az ember e néhány perc­ben tehát zavartalanul el­mélázhatott azon, vajon melyik esetben érezheti magát jobban becsapott­nak, akkor-e, ha netán Dar­vas Iván befejezhette vol­ttá mondandóját — ha már a premier idegfeszültségé­ben vállalkozott a tévéri­portra —, de persze akkor fuccs a reklámnak, vagy így, hogy nézhette ugyan a rendkívül lebilincselő és nagy jelentőségű hirdetés­csokrot, viszont soha nem fogja megtudni, mit akart még mondani a színpad Re­zeda Kázmérja civilben. . . A Színházi Album legérdeke­sebb részei a színészinter­júk, példa erre a tegnapi adás is, amelyben Besse­nyei Ferenc és Latinovits Zoltán is megszólalt. Ilyen­kor, mintha lassulna a mű­sor szüntelen rohanása, van idő kérdezni, van idő válaszolni (a kivétel egé­szen ritka!), és akár védte­lenül feltárulkozó a meg­szólaltatott művész, akár mint szerepet játssza el ön­magát, akár lehangolt, akár feldobott — megnyilatko­zása mindenképpen érde­kes, mert elmond valamit alkotói lényéről, hozzá­tesz művészi-szellemi ké­péhez néhány árnyala­tot, megerősíti vagy elmos rajta kontúro­kat. A Színházi Album in­formációs tevékenysége a pillanattal él; színészinter­júi között már van néhány, amit archívumban is érde­mes megőrizni. (bé) Harminc év slágerei Három évtized legked­vesebb slágerei szólalnak meg abban a sorozatban, amelynek első része még tavaly készült, s most újabb négy folytatás forgatását kezdi meg a tévé. A revü­­műsor a dalok, táncok fel­elevenítése mellett, mint­egy időmegjelölésül, a tár­sadalmi és kulturális élet emlékezetes eseményeiből is elénk hoz néhányat. A Körmendi Vilmos összeállí­tásában és hangszerelésében felcsendülő dalokat Felföl­di Anikó, Lehoczky Zsuzsa, Kovács Zsuzsa, Farkas Bá­lint, Németh Sándor és Har­sá­­­yi Frigyes előadásában halljuk, de fellépnek a drámai színpadok művészei is, így Ruttkai Éva, Bes­senyei Ferenc, Darvas Iván és Harsányi Gábor. A Ro­han az idő című revüt Csen­­terics Ágnes rendezi kép­ernyőre. BEMUTATÓ A VÍGSZÍNHÁZBAN Rezeda Kázmér „szép” élete Idézőjelbe tesszük a jel­zőt, mert a Krúdy Gyula életében könyv alakban meg sem jelent regény utóla­gos (ismeretlen) cím­adója is ironikusan használja, a mű tartalmának megfele­lően. A Vígszínház előadá­sa pedig — keményen — a visszájára fordítja. Ka­pás Dezső, szabadon bánva nyersanyagával, jelképesen elpusztítja az igazi életből „kilépni” akaró Rezeda Kázmért, bekeretezi lisztes képét (egy felelőtlen világ bohócának portréját), s az áltetemet a megbecsülés koszorúi helyett női kala­pok borítják el... Látvá­nyosan hatásos zárókép ez egy haláltánc-revüben, amely ábrázolásmódjában itt-ott fellinisre sikeredett, máskor meg a Kabaréra emlékeztet, ám itt az el­ső világháború zárja le a céltalan életet élők délce vitáját, és a színhely nem Berlin, hanem a „békebeli” Pest, a maga szápasszo­­nyaival, stricijeivel, nagy­­polgáraival, mulatóival, bordélyházaival és cselek­vőképtelen, cinikus vagy ábrándozó, gyenge jellemű bábjaival. Panoptikum (vagy mú­zeum) porfogó leplei, vé­­dődrapériái borítják be a színpadot, és alóluk foko­zatosan tűnnek elő a show kellékei, legyenek azok ko­rabeli tárgyak vagy szemé­lyek. Amikor ezek műkö­désbe lépnek, a kijózano­dó, önkritikus Krúdy-láto­­mást sajátos eredetiséggel felidéző Drégely László tervezte díszlet közepére függesztett hatalmas inga­óra mozgása leáll. Megele­venedik a múlt — beveze­tőként az 1914-re virradó szilveszter éjszakája — úgy, ahogyan azt Kapás Dezső látja, az írói tükröt felhasználva, de mai szem­mel, kellő távlatból és kö­nyörtelenebből. A tömörítés érdekében az adaptáló lemondott a könyv — egyébként igen jellegzetes — férfifigurái­­nak szerepeltetéséről. A kihagyott alakok fejtegeté­seiből az elképzelésébe vá­gókat Kapás Dezső más szereplők szájába adja. Rezeda Kázmér gondola­tait pedig sajátos módon dramatizálja: a címszerep­lőt három példányban je­leníti meg egyszerre. A „jelenben”, negyvenévesen folytat párbeszédet tíz év­vel fiatalabb és tíz évvel öregebb önmagával, így tekinthet vissza a múltba, és töprenghet a jövőn. A módszer az első részben úgy-ahogy beválik; a má­sodikban az alteregók már kénytelenek egyéb szerepe­ket is vállalni, miért a hangsúly a nőkre terelő­dik. De — Tahi Tóth Lász­ló, Tomanek Nándor érde­me — a pót-Rezedák ak­kor is „jelen vannak”, ha leszűkül cselekvési terük. Fésületlenül maradt regé­­nyében Krúdy felvonultat­ja az akkori Pest irodalmi nagyságait anekdotikus stí­lusban; galériájukból a da­rab — igen szerencsésen — csak Adyt szerepelteti, úgy, hogy megzenésített költe­ményei ellenpontozzák (vagy felerősítik) a látotta­kat. Darvas Ferenc songjai — túl kritikai funkcióju­kon — felfrissítik a fá­rasztóvá váló szövegtúlten­­gést, többszínűvé élénkítik az atmoszférát. A határo­zott rendező más, nem krúdys eszközökkel is dol­gozik, például groteszk ka­rikatúrákkal. (Schubert Éva, Tábori Nóra pompás humorukat érvényesítik.) Két szereplő játszhat csak „egy az egyben”, bonthatja ki egyéniségét: Késő Fáni, azaz Fruzsina, Ruttkai Éva elragadó meg­formálásában, és Johanna­ Jánoska, a Rezedát kitartó „kifosztott”, akit a vendég Psota Irén szép egyszerű­ségben elevenít meg. Dar­vas Iván hol kívülről, hol belülről játssza a negyven­éves Rezedát, ez a felada­ta. Élni és közben önmagát vizsgálni. Amikor kom­mentátor vagy rezdtnőr, ki­ütköznek modorosságai — alakítását mégis egységes­nek, egészében jónak mondhatjuk. Nehéz szerep! A többi szereplő — emel­jük ki Békés Ritát (Rézi) és Szatmári Istvánt (Pin­cér) — híven szolgálja a rendezés elképzelését. Kapás Dezső kemény fá­ba vágta a fejszéjét. Mi szeretjük az efajta istenkí­sértő kihívásokat. A „Reze­da” fogadtatása feltehe­tően igen vegyes lesz. Mi sajátos újraalkotásnak te­kintjük, amely — bátran célratörő, mondandójában egyértelmű próbálkozás. És megvalósításában is el­ismerésre méltó, ha az egé­szet, s nem a (vitatható) részleteket tekintjük. Wie­­ber Mariann jelmezei meg­adták hozzá a megfelelő koloritot, mi több, „ját­szottak” is, ahol a ruhák­nak karakterizálni kellett egy figurát, vagy egy hely­zetet. Hegedűs Tibor Darvas Iván (Rezeda Kázmér) és Ruttkai Éva (Fruzsina) (MTI Fotó : Keleti Éva felvétele) NEM BÍRTÁK A TEMPÓT Portréfilm Róna Viktorról — váltott operatőrökkel — Nem tudnám meg­mondani, mi a sláger Bu­dapesten, hiszen alig vol­tam itthon néhány napot. Ezt a rövid időt is a pró­batermekben és a színpa­don töltöttem — mondta ma reggel indulás előtt a Ferihegyi repülőtéren Ró­na Viktor, Operaházunk magántáncosa, aki az idei szezonban az oslói opera szóló táncosaként, koreog­ráfusaként és tanáraként működik. KOREOGRÁFUS-SIKER — Merre járt, és hová utazik még az idén? — Decemberben Párizs­ban léptem fel, Maria Gielgud társaságában, most tavasszal pedig Oslóból Bordeaux-ba utazom, a művészeti napokon lépek fel ismét Gielguddal. Köz­ben Oslóban állandóan megy a Diótörő, amelynek egyik főszerepét táncolom, s amely nekem, mint ko­reográfusnak is meghozta az első sikereket. Éppen tegnap értesültem: plusz előadásokat iktatott be a színház vezetősége. For­gattak velem egy portré­­filmet is. — Ilyen dús színházi program mellett maradt ideje filmforgatásra? — Nem. A norvég tévé­sek csak azt kérték: éljek ugyanúgy, mint egyébként. Ők végigkísérik napjaimat. Utólag tudtam meg — el­árulta a rendező —, hogy két operatőr váltotta egy­mást, nem bírták a tem­pót. Mentségükre szóljon: ez abban az időben volt, amikor a Diótörő premier­je előtt álltunk. — Mikor jön haza leg­közelebb? — Február végén. Akkor kezdjük a budapesti Ope­rában az új balett próbáit. Ennek előre örülök! A vi­lág teremtése című szovjet balett alapjaként Jean Éj­fél karikatúrái szolgálnak. Kedvencem ez a bájos könyv. NYÁRON: TANÍTÁS — Az eseménygazdag évad után jogos lesz a nyári pihenés. — Jogos lenne, de pi­henés nem lesz. Ugyanis nyárra meghívtak Cannes­­ba, ahol minden nyáron találkozik a balettvilág. Tanítani fogok a táncköz­pontban. (J. L.) KONCERTEK AZ AKADÉMIÁN A dalirodalom remekei — Schiff András közremű­ködésével — Kodály-, Schumann-, Bartók- és Ra­­vel-kompozíciók szerepel­nek. Február 18-án Anton Dermotát üdvözölhetjük, aki Schubert A szép mol­nárlány című dalciklusát tolmácsolja, Hilde Dermota kíséretével. Március 3-án Andor Éva és Melis György Schumann-, Schu­bert-, Mahler-, Beethoven-, Brahms- és Bartók-dalokat ad elő. Az est zongoramű­vésze Fellegi Ádám. A március 10-i hangverseny szólistái Szőke­falvi-N­agy Katalin, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila és Polgár László. Programjukon Mo­zart, Schubert, Wolf, Brahms és Mendelssohn dalait hallhatjuk. Zongorán Freymann Magda kísér. Hangversenysorozat kez­dődik hétfőn a Magyar Tu­dományos Akadémia kong­resszusi termében. Elsőként Sass Sylvia és Budai Lívia lép dobogóra. Műsorukon Három a kislány , dióhéjban A , remek zenéből és egy ragyogó ötletből született világsikerű operett, a Há­rom a kislány televíziós fel­vételei kezdődnek meg ha­marosan. Mint ismeretes, a magyar származású muzsikust, Ber­tát indíttatták Schubert da­lai és zongoradarabjai ar­ra, hogy romantikus ope­rett-történetet készítsen a fiatal Schubert egyik szerel­mi kalandjából. A Három a kislány azóta állandó mű­sordarabja a világ zenés színpadainak. A televízió sorozatban mutatja be az elmúlt évti­zedek legnagyobb sikerű operettjeit a dióhéjban. Eb­ben a sorozatban kap he­lyet a Schubert zenéjét megszólaltató Három a kis­lány is. A forgatókönyvet ezúttal is Rátonyi Róbert írta, a főszerepekben Ro­zsos Istvánt, Kincses Ve­ronikát, Kalmár Magdát, Ötvös Csabát, Csákányi Lászlót és Zentai Annát látjuk majd. A „dióhéjope­rett” rendezője Kalmár András. TIZE­NES GYŰJTŐMUNKA Községtörténeti adattár • A Pest megyei Levéltár dolgozói elhatározták, hogy községtörténeti adattárat adnak ki. A helytörténeti lexi­konban közlik Pest megye valamennyi egykori és mai te­lepülésének legfontosabb tájföldrajzi, régészeti és törté­neti adatait. Egy-egy település múltját 5—10 könyvol­dalon ismertetik a legrégibb időktől kezdve napjainkig. A lexikon összeállítását csaknem 10 éves gyűjtőmunka előzte meg. Első kötete még ebben a tervidőszakban napvilágot lát.

Next