Esti Hírlap, 1976. április (21. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-01 / 78. szám
Jubiláló Bolsoj A moszkvai Nagy Színház fennállásának 200. évfordulója alkalmából egy holland cég zenei albumot bocsátott ki. A 12 hanglemezből álló gyűjteményben opera- és balettzenei felvételek találhatók a nagyszínház művészeinek előadásában. Az album melléklete ismerteti a világhírű színház történetét. □ páskándi Géza a kettéfűrészelt zongora című komédiájának ősbemutatóját tartják április 1-én az egri Gárdonyi Géza Színházban. □ MÁGER ÁGNES festőművész képeiből rendez kiállítást a Hatvani Művelődési Központ Galériája. A tárlatot vasárnap délben Csabai Kálmán festőművész nyitja meg. □ A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR felújított, 44-es számú kerületi könyvtára a VIII., Kulich Gyula tér 12. szám alatt április 5-től ismét várja olvasóit. Gyilkos párt Soroksáron Amatőrszínház munkásszállásokért Egy soroksári lánymunkásszálló és a városközpont színházai közti távolság sokszor nagyobb, mintsem gondolná az ember. Nem számolhatjuk a kilométereket, buszjáratokat, átszállókat, hiszen másoknak közelebbi Budapesttől egyegy pécsi, kaposvári színházi este vagy a wroclavi, varsói fesztivál is. Ez a felismerés vezette a Fővárosi Művelődési Házat, amikor a tehetségesebb amatőr színházegyütteseket üzemekbe, munkásszállásokra irányítja, s a házhoz vitt előadások hatását, lehetőségeit vizsgálja. Ikon és gyertya A KISZ Központi Művészegyüttesének Amatőr Színházát kísértük egy ilyen látogatásra a Soroksári Textilgyárba. Gyilkos pár címen Leszkov Kisvárosi Lady Macbethjének dramatizált változatát játszák. Idáig tizenhétszer mutatták be munkásszállásokon, köztük nyolcszor ifjúsági szállóban. A klubteremből átalakított nézőtéren 30—35 kislány várja a színészeket, akiket fa választ el tőlük, s most nem kevés izgalommal öltözködnek, sminkelik magukat. A lányok nem idősebbek 14—17 éveseknél, a szomszédos gyár tanulói, dolgozói. Az összetolt székek előtt pár négyzetméternyi dobogó, mögötte egy jóságos ősz ikonfej felnagyított másolata jelzi a színhelyt és a kort. Előtte csupán egy óriási stilizált gyertyatartóban lobog a láng, amelynek még fontos szerepe lesz a darabban. A játékosok bevonulása és az előadás kezdetekor hamisítatlan szent színházi csend áll be, hogy a végszóig a misztériumnak kijáró figyelemmel — nevetéssel vagy elszörnyülködéssel — a nézők bekapcsolódjanak a dráma áramkörébe. Az együttes rendkívül jól választotta produkciójának irodalmi alapanyagát. Leszkov kisregényének sodró cselekménye, hőseinek rendkívüli szenvedélyű karaktere, a benne felvetett etikai problémák, s nem utolsósorban a jó dramatizálás — amely két narrátor szerepeltetésével az író szép leírásait is átmenti —, biztosítja a résztvevők figyelmét. Dévényi Róbert mértéktartó, minden álművészieskedést mellőző együttesének jó játéka igazi színházi élményben részesítette a munkásszálló lakóit. Menthető bűnösség A játék után a színészek — jórészt maguk is munkások — beszélgetést, vitát kezdeményeztek. A „menthető bűnösség” izgalmas problémájáról, a hősök jelleméről, s egyéb színházi élményekről kérdezgettek. Sajnos itt már szélesebb választóvonalnak bizonyult a parányi színpad, ahová a felváltva kérdezgető színészek csoportja kuporodott a hallgatókkal szemben. A sutává sikeredett beszélgetést — amely annyi amatőr színpad jószándékú, de nem mindig szerencsés attitűdje — végül is a színészek dalolása oldotta fel. Természetesen társadalmi méretekben nem ilyen úton rövidíthetők meg a városközpont és a peremkerületek munkásszállói közti távolságok. Hogyan változtathatják meg a nézősorban ülő kislányok gondolatait, életvitelét, cselekvéseit az ilyen típusú színházi esték? „Nincs műszer, mellyel mindez pontosan megmutatható” Annyi bizonyos, az amatőr színpad játékának energiája lökést adhat — adott is — a távolságokat megszüntető igények kialakulásához. K. J. A Magyar Nemzeti Galériában tegnap délután megnyílt a franciaországi városi múzeumok s a Louvre anyagából összeállított Francia arcképek — 1610—1789 című tárlat. Képünkön: a kiállítás egyik szép darabja, Antoine Raspal A művész önarcképe családjával című festménye. CMTI foto — Tóth felv.) A szinkron 25 éve Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a Pannónia Szinkron Filmstúdió. A műfaj 1948-ban A hősök hajója című szovjet film szinkronizálásával indult meg. 1954-ben készült el a Vörös Hadsereg úti épület, amely a szinkron mellett otthont adott a ma már világszerte elismert rajzos animációs filmgyártásunknak is. A szinkron különösen 1957-től indult fejlődésnek, 1963-tól már a tv is szinkronizált filmeket sugároz, megelőzve ezzel számos európai országot. Jelenleg évente 80 mozifilm, 230—240 tv-film fordítása készül a stúdióban. 220 munkatársat, 800 színészt, 2—300 gyerekszereplőt foglalkoztatnak, s a munka szombat, vasárnap is, éjjel-nappal szüntelenül folyik. A magyar szinkron elismertsége rendkívül jó dramaturgjainak, fordítóinak is köszönhető, akik a szöveg értékeit, célzásait minden apró árnyalatát a színészi játék ritmusához, gesztusaihoz híven varázsolják elénk. (MTI) Kolozsvár, München, Glyndebourne CSENGERY ADRIENNE FELLÉPÉSEI Csengery Adrienne Puccini Bohéméletének Mimijével mutatkozott be Kolozsvárott a Magyar Állami Operában. Nagy sikerű vendégszereplését a galati Román Operában folytatta, ahol ugyancsak Mimi szólamát énekelte olasz nyelven. A kolozsvári magyar napilap így írt vendégjátékáról: „Csengery Adrienné megjelenésében is eszményi Mimijét mindenekelőtt az igazi énekművészetet jelentő, már-már eszköztelen, mégis magával ragadó, mindent magába foglaló egyszerűség jellemezte. Elragadó varázzsal énekli a Puccini-féle szaggatottabb deklamálásból kinövő kantilénákat." Csengery Adrienne itthoni fellépésein kívül március végén a müncheni Staatsoperben a Varázsfuvola Pamináját énekelte német nyelven, április elején Varsóban Mihály András szerzői estjén Mihály-dalokat énekel. Majd ismét a müncheni Staatsoper színpadán énekel négy estén át, s Regensburgban egy Mozart-mise szoprán szólóját. Május közepétől Angliában a nagy hírű glyndebourne-i opera fesztiválon kezdődnek a próbák Mozart Figarójából, amelyben Susannét énekli olasz nyelven a június 17-i premier után még 9 alkalommal, s a müncheni Festspielen is fellép kétszer. Kildtóf a mozikban Emlékezz a nevedre! A történet alaphelyzete nem ismeretlen a magyar nézők számára sem. Annak idején egy magyar dokumentumfilm számolt be annak az Éva nevű kislánynak a sorsáról, akit Auschwitzban orvosi kísérleteknek vetettek alá, de megérte a felszabadulást, egy lengyel család magához vette, s majdnem húszéves volt, amikor szüleit kereste Magyarországon. Mivel több tucat ilyen gyerek él Lengyelországban, az auschwitzi múzeum igazgatója — aki ebben a szovjet—lengyel játékfilmben személyesen szerepel, önmagát játssza — az elmúlt három évtizedben mindent megtett, hogy megkeresse az azóta már felnőtté cseperedett fiatalok szüleit. Szergej Koloszov rendező is egy ilyen gyerek-szülő egymásra találásának a históriáját vitte filmre, ugyancsak egy valóságosan megtörtént esemény alapján, de színészekkel rekonstruálva a helyzetet. Filmjének érdekessége, hogy jóllehet a múlt néhány megidézett képben itt is helyet kap, a történet alapjaiban ma játszódik, akkor, amikor az anya és a lengyel hajótiszttá lett gyerek már tudnak egymásról. A film utolsó harmada maga a találkozás, amikor a fiú felkeresi az anyját, ott tölti a szabadságát. Az adja ennek a históriának — mint minden hasonlónak — a tragédiáját, hogy a legszerencsésebb esetben is a szülőnek lesz egy távol élő, félig idegen gyermeke, s a gyereknek a közös emlékeket nélkülöző szülője. A rendező érzelemgazdagon és feszülten tudta megcsinálni ennek a több mint húsz éve megszállottan a gyermekét kereső anyának a történetét, de a legizgalmasabb pillanatok mégiscsak azok, amikor fel kell ismernie, hogy ez már nemcsak az ő fia, elsősorban nem az ő fia, hanem azé, aki felnevelte. S ez akkor is így van, ha a leghalványabb önzés sem tapasztalható egyik részről sem. A filmet annak idején, a MOSZFILM-stúdió fennállásának ötvenedik évfordulójára rendezett magyarországi ünnepségsorozaton már vetítették néhány alkalommal a fővárosban és vidékén. A közönség szívesen fogadta, és nemcsak a középnemzedék, hanem egy ankét tanúsága szerint a fiatalok is kíváncsisággal vegyes érdeklődése kísérte. —bel— A megkerült fiú Holtbiztos tipp Tony Richardson, az egykori dühöngő ifjú, akinek több filmtörténeti értékű alkotást — Egy csepp méz, A hosszútávfutó magányossága, Dühöngő ifjúság — köszönhetünk, ezúttal mint lehiggadt, biztos kezű „pénzcsináló” jelentkezik, Holtbiztos tipp című filmjével, John Oakseyvel fordulatos, izgalmas történetet írt, amely a lóversenyvilágban játszódik. A „zöld gyep és vidéke”, a kívülállók számára könnyen társul a bűnözés fogalmával. És ebben — hiszen különösen a nagy nyugati versenypályákon óriási pénzek forognak — van is valami. Az újságokban nemegyszer olvasunk doppingolásról és kábításról, fenyegetésekről és gyilkosság ízű véletlen balesetekről. Ezeket a motívumokat Richardson filmje ügyesen elegyíti, bár ahhoz azért nem kell túlságosan nagy képzelőerő, hogy a néző megsejtse, nem az a tövédkes, aki elsősorban gyanúsnak látszik. Richardson nem mint író, hanem mint rendező jeleskedik. A versenypálya, az istállók és a mázsaház világát — mint születetten lóversenytisztelő angol — hitelesen eleveníti meg. Még a legavatottabb turslátogató sem bukkanhat apróbb-nagyobb hibákra, melléfogásokra. A film rendkívül látványos, Freddie Cooper operatőrnek hálás feladatot jelentett az izgalmas akadályversenyek megörökítése. A vérbeli lóversenyjátékosok azt mondják, hogy holtbiztos tipp nincs, három az egyhez azonban nyugodtan lehet adni: ez a film közönségsikerre számíthat. (morvay) Áprilisi hangversenyek Ferencsik János háromszor vezényel a közeli hetekben a Zeneakadémián. Az Állami Hangverseny Zenekart dirigálja április 21-én és 23-án, április 29-én pedig a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát. Az áprilisi hangversenynaptárban találjuk meg Ránki Dezső és Konrád György fellépéseit a Brahms-kamaraestjei sorozatban. Leonid Kogan Sosztakovics műveit szólaltatja meg az Erkel Színházban. A Zeneakadémián áprilisban Szabó Andrea, Zempléni Kornél, Zempléni László, Bisztrich Antal előadásában, klasszikus és romantikus kamarazenét hallgathat a közönség A KORSZERŰ KÖZLEKEDÉSHEZ HOZZÁTARTOZIK AZ