Esti Hírlap, 1976. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1976-10-05 / 235. szám

ENSZ-KÖZGYŰLÉS: Indiai állásfoglalás New York, október 5. Az ENSZ-közgyűlés álta­lános politikai vitájában tegnap hangzott el Csuván indiai külügyminiszter fel­szólalása is. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió javasla­ta az erőszak alkalmazásá­ról való lemondásról szóló megállapodás aláírásáról pozitív lépés és megérdemli, hogy a közgyűlés a legtüze­­tesebben megvizsgálja en­nek lehetőségeit. A mai na­pon hangzik el Csiao Kuan­­hua kínai külügyminiszter felszólalása, melyet egyes politikai megfigyelők foko­zott érdeklődéssel várnak, minthogy ez lesz a külügy­miniszter első nyilvános be­széde Mao Ce-tung halála után. ANGOLAI CÁFOLAT KOHOLMÁNYOKAT TERJESZT A DÉL-AFRIKAI RÁDIÓ Salisbury, Luanda október 5. Edward Rowlands brit külügyi államminiszter és William Schaufele, az af­rikai ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtit­kár tegnap Salisburyben 90 perces megbeszélést folytatott Ian Smith rho­­desiai miniszterelnökkel. A téma a rhodesiai ideiglenes kormány felállítását célzó konferencia megvitatása volt. Az Angolai Népi Köztár­saság tájékoztatási minisz­tériuma nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a Dél-afrikai Köz­társaság rádióját, mivel azt állítja, hogy Angola namíbiai határán „zűrzavar uralkodik” és az angolaiak ezrei menekül­nek Namíbiába. A dél-af­rikai rádió azt állítja, hogy az Unita nevű szakadár szervezet tevékenysége is aktivizálódik. Az angolai tájékoztatási minisztérium kategorikusan visszauta­sítja ezeket a koholmá­nyokat. A haladó öt afrikai állam elnökének álláspontja ku­darcra ítéli Smith és Vorster valamennyi, az Egyes­­lt Államok és Ang­lia által is támogatott ma­nőverét — hangsúlyozza a nyilatkozat. Sean MacBride, az ENSZ Namíbia-tanácsának megbízottja tegnap kije­lentette: az a tény, hogy Donát Lamont püspököt tízévi munkatáborra ítél­ték Rhodesiában, kétségessé teszi a rhodesiai hatóságoknak azt a szán­dékát, hogy valóban át akarják adni a hatalmat a fekete többségnek. A püs­pököt a múlt hét végén azért ítélték el, mert el­mulasztotta jelenteni a szabadságharcosok jelen­létét. BRÜSSZEL Ósdi villamosok búcsúja Brüsszelben tegnap délután felavatták a főváros második metróvonalát. Ez az új szakasz az északi pályaudvart — a bel­várost átszelve — köti össze a déli pályaudvarral. A metróavatást a föld felszínén hangulatos búcsúünnepély követte. A metró beindítása percéig járó villamos utolsó jára­tára a közlekedési múzeumból erre az alkalomra kihozott első világháború előtti szerelvényeket állítottak be. Az utasok a város külön díszmeghívójával azok az öregek voltak, akik ezekre a járművekre még fiatal korukból emlékeztek. Az utolsó villamoscsi­ngelés szinte egybecsendült, az útépítők csákányával, akik a síneket azonnal felszedték, s az úttestet aszfaltozták. (mécs) DELON-DOSSZIÉ Elnémult az utolsó tanú A világ egyik legjobban fizetett és — mindenekelőtt hölgykörökben — egyik legnépszerűbb filmszínésze, Alain Delon újra hallat magáról. A pengetekintetű Don Juan most éppen a „Mint egy bumeráng” cí­mű filmben játszik, termé­szetesen főszerepet. De De­lon magánélete mindig leg­alább olyan izgalmas volt, mint a filmbéli. Senki nem készített statisztikát arról, melyikről beszélnek többet Franciaországban, de né­hány hét óta ismét úgy tű­nik, a hús-vér Delon félel­mesebb jelenség a széles­vásznon karatéző acélem­bernél is. Manapság divatos az olyan krimi, amelyben a hivatalból rokonszenves felügyelő azt kutatja, vajon mi a közös motívuma né­hány, látszólag egymástól független gyilkosságnak — a magyar televízióban is nemrég láthattunk ilyet. Nos, Franciaországban és az Egyesült Államokban, vala­mint Belgiumban az utóbbi esztendőkben öt olyan em­ber pusztult el nyomorul­tat, akiknek a halálában egyszerűen nem lehet más közös elem, mint­­ Alain Delon személye. Néhány hónappal ezelőtt ezeken a hasábokon végig­követtük ezt a nem akármi­lyen gyilkosságsorozatot. Akkor az volt az apropós, hogy váratlanul feltűnt va­laki, akiről mindenki tudta — a francia bűnügyi rend­őrség is —, hogy ő az egyet­len, aki bevilágíthat a ho­mályba; hogy ha ebből az ügyből valaha egyáltalán lesz tárgyalás, ő és senki más, lesz a koronatanú. Megalapozott volt tehát az Esti hírlap akkori meg­állapítása, amely szerint a titokzatos férfiú feltűnésé­vel új fejezet kezdődött a Delon-dossziéban, így is történt. De ahelyett, hogy, mint vártuk, egymást kö­vették volna a szenzációs leleplezések, hirtelen ismét csend lett, komor, konok csend. Az új fejezet való­ban megkezdődött, és azóta véget is ért. Pontosan úgy, ahogy a Delon-krimikben szokás: újabb hullával, sőt, hullákkal. És még ez sem minden. Mert a két áldozat közül az egyik ezúttal ma­ga a néhány hónappal ez­előtt váratlanul feltűnt és vallani akaró jövevény, maga a potenciális korona­tanú. A Delon-dosszié voltakép­pen tizenötezer (!) oldalas, hat méter magas aktahegy. Kezdjük az elején: Delon negyven évvel ezelőtt szüle­tett a Párizs melletti Sceaux-ban egy szegény kis szatócs gyermekeként. Hat­éves korában jelentette ie először, hogy gengszter akar lenni. Tízéves korában ki­csapták a Bourg la Reine-i iskolából, mert — nagyon is kézzelfoghatóan — „bosszút állt egy árulón.” Tizenhárom éves korá­ban Chicagóba akart szök­ni, („az a gengszterek fő­városa”), aztán a szüntele­nül késsel fenyegetőző ifjú stílszerű szakmát tanult: hentes- és mészárossegéd lett. Húszéves korában be­lépett az idegenlégióba és Vietnamba került. Henry Guy de Vignac, akkori ka­tonai elöljárója szerint azért kellett megválni tőle, „mert aberrált sza­dista volt”. A légió — Rejtő Jenő a tanúak — ilyen csacskaságok miatt ritkán szerelt le valakit. Ha mégis megtette, nyomós oka lehetett rá. Dehát ez kato­nai titok. A fiatal obsitos világos­kék szeme az ötvenes évek elején villant ismét Pá­rizsban, ahol kevésbé fiatal, de anyagiakban ellenállha­tatlanul vonzó hölgyek ve­zették be a filmvilágba. 1957-ben, első filmjében már bűnözőt alakított, a kritikák szerint nagyon élethűen. A sztár 1961-ben, egy belgrádi forgatás során is­merkedett meg a rendkívü­li fizikumú Milos Milose­­viccsel, aki a filmszakma perifériáján őgyelgett. De­lon magával vitte és testőr­bizalmasává tette új szerze­ményét. Milosevicre is ra­gadtak a nők. Egyiküket, a marokkói bárokból éppen hazatelepült Francine Ca­­novát hálája jeléül felaján­lotta gazdájának. A folyta­tás rendhagyó lett: Delon 1934 augusztusában oltár elé vezette, majd Natalie Delon néven színésznővé tette Milosevic ajándékát. Előbb azonban — két és fél hónappal az esküvő után — Francine alias Nataile szép, egészséges fiúgyermeket szült. A csecsemőnek egyet­len baja volt: elképesztően hasonlított Milosevicre. Nem sokkal később Delon Hollywoodban forgatott, testőre természetesen vele volt. Egy Mickey Rooney villájában átmulatott éjsza­ka után, 1968. január 31. reggelén a takarítónő a für­dőszobában két holttestet talált. Az egyik Barbara Rooney, „a legnagyobb tör­pe” ötödik felesége volt, a másik Milos Milosevic. Mel­lettük egy 38-as Smith és Wesson revolver hevert. Ujjlenyomat nélkül. A testőr utódja egy má­sik jugoszláv, Stefan Mar­kovic lett, akinek a gazda megengedte, hogy „szolgá­lati lakásába” maga mellé vegye egy barátját, Uros Milisevicet. Markovic is pompásan élt. Egészen ad­dig, amíg a gazdi meg nem tudta, hogy szenvedélye a fotózás. Ráadásul soha nem cipőgomb szemű tacskókat vagy mélyzöld erdőket fényképezett, hanem min­dig szuper-zártkörű party­­kat, amelyeken állítólag nemegyszer részt vettek olyan személyiségek is, mint a néhai Georges Pompidou, a Francia Köztársaság volt elnöke. Markovic hulláját olyan helyen találta meg a rend­őrség, amely érdekes mó­don éppen félúton volt Pá­rizs és Francois Marcanto­­ni korzikai gengszter, Delon legjobb barátja vidéki bir­toka között. Marcantonit őrizetbe vették, a filmsztár forgatott, Markovic barátja és szobatársa, Uros Milise­­vic pedig nyomtalanul el­tűnt. Az ügyészség már-már lezárta a nyomozást, ami­kor Milisevic váratlanul le­szállt Orlyn, egyenesen a belügyminisztériumba haj­tatott, és az illetékes fő­tisztviselőnek kijelentette: „Tudom, ki adott parancsot Markovic meggyilkolására Marcantoninak, kinek a megbízásából, és azt is tu­dom, hogy miért." Ez volt az a pillanat, ami­kor az új fejezetet megjö­vendöltük, ezután ereszke­dett le — a várt szenzációk helyett — a csend függö­nye. De az előadásnak még nem volt vége. A sajtóban megjelent egy eldugott kis hírecske, amely szerint „Mi­losevic vallomása ellent­mondásos és komolytalan” — aztán megint nem tör­tént semmi. Egészen 1976. augusztus 11-ig. Ezen a napon a brüsz­­szeli belváros egyik hotel­szobájában két holttestre bukkant a személyzet. Az egyik Mijodrac Boskovic, a jugoszláv emigráns-alvilág egyik ismert, de Delon kör­nyezetében sosem látott alakja volt. A másik — kell-e mondanunk? — Uros Milicevic, aki vallani akart. Most már az utolsó tanú is elnémult, és a párizsi ak­tahegy tetejére száll, száll a por. Harmat Endre Marcantoni, a korzikai Veszélyes trió (balról): Delon, Markovic, Natalie KGST-ülések Pozsony, Varsó, október 5. Zárójegyzőkönyv aláírá­sával fejeződött be Beszter­cebányán a KGST rádió- és elektrotechnikaipari állandó bizottsága első csoportjának ülésszaka. A tanácskozáson a KGST hét tagországának és Jugoszláviának 60 szak­embere vett részt. Elhatá­rozták, hogy bővítik az együttműködést és a szako­sítást a kapcsolástechnikai központok gyártásában és szabványosításában. Krakkóban a KGST vegy­ipari állandó bizottsága ülésezett. Megvitatták a szo­cialista országok együttmű­ködésének kiszélesítését a vegyipari termelés terüle­tén. Nigériai bankok Lagos, október 5. A nigér­iai kormány ál­lami ellenőrzés alá helyezte az országban lévő külföldi bankokat, megszerezve részvényeik 60 százalékát. Ezzel az intézkedéssel te­temesen bővülnek a kor­mány pénzügyi lehetőségei a nemzetgazdasági fejlesz­tésére. UTIN-AMERIKAI UTAZÁS T­osonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­­nácsának elnöke, mint hivatalosan bejelentették, október 6. és 15. között hivatalos­ látogatást tesz Vene­zuelában és Peruban. A magyar államfőt Andrés Perez, a Venezuelai Köztársaság elnöke és Francisco Morales Bermudez altábornagy, a Perui Köztársaság elnöke hív­ta meg. Manapság sokszor elhangzik, hogy a nemzetközi életben mind nagyobb szer­epet kap a személyes érint­kezés. A magyar külpolitika konstruktív jellegéből kö­vetkezik, hogy erről nem csak beszélünk, hanem cse­lekszünk is, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk maxi­málisan kihasználni a kapcsolatépítésnek ezt a nagyon fontos, területét. 1965. és 1975. között az MSZMP KB első titkára, a miniszterelnök és a külügyminiszter 228 esetben tett külföldi látogatást, illetve fogadta itthon partnerét. Az Elnöki Tanács elnöke 19 külföldi utat tett és ugyan­ennyi államfő kereste fel­ az említett időszakban hazán­­kat. Emlékezetes európai, közel-keleti, afrikai és ázsiai látogatásai után a magyar államfő most egy távoli kon­tinens, Latin-Amerika vendége lesz. Ez a hatalmas szub­kontinens nem szűkölködik a problémákban , de a ha­talmas lehetőségekben sem, és a világ ma már a Rio Grandetől délre is hatalmas, gyors változások színhelye. Közhelynek számít, hogy az enyhülés folyamata ezernyi szálból szövődik, éppúgy része az egyszerű em­berek megismerkedése, mint a magas rangú politikusok személyes kapcsolatteremtése. Biztosak vagyunk abban, hogy az Elnöki Tanács elnökének mostani latin-ameri­­kai útja kettős értelemben is hasznos lesz: további erő­síti, bővíti hazánk örvendetesen fejlődő külkapcsolatait, ugyanakkor hozzájárul az általános, világméretű eny­hülési folyamat fejlesztéséhez, gyor­sításához. KITT­IKACSORN-VÁLSÁG Aktivisták halála Iyeknek résztvevői követe­lik: a kormány azonnal tá­volítsa el az országból a buddhista szerzetessé ved­lett Thanom Kittikacsorn marsallt, az ország egykori katonai diktátorát. A tiltakozó mozgalom kü­lönösen erős azóta, hogy ismeretlen személyek fel­akasztottak két fiatal ak­tivistát, akik a volt diktá­tor kiutasítását követelő plakátokat ragasztottak. Széni Pramodzs ügyvezető miniszterelnök tegnap első ízben ismerte el annak lehe­tőségét, hogy a­ fiatalok meggyilkolásában része le­het a rendőrségnek. Bang­koki lapjelentések már ko­rábban felhívták a hatósá­gok figyelmét szemtanúk kijelentésére, amely szerint a felakasztott fiatalok ke­zén bilincsnyomokat fe­deztek fel. Több lap vezércikkben szólítja fel a kormányt: ha el akarja kerülni a Kitli­­kacsoma-válság robbanását, sürgősen szabaduljon meg az egykori diktátortól. Tokió, október 5. Bangkokban mind na­gyobb méreteket öltenek azok a tüntetések, ami­ ELTORLASZOLTA AZ AJTÓT Huligánharag és lövöldözés Moszkva, október 5. Részeg lövöldözőt tett ár­talmatlanná a Don melletti Rosztov rendőrsége. A Szov­­jetszkaja Rosszija című moszkvai lap riportja be­számolt róla, hogy egy r­osz­­tovi lakóház ablakából a késő éjszakai órákban lövé­sek dördültek el. Mire a rendőrség a helyszínre ért, az utca elcsendesedett. A fegyveres huligán a lakása ajtaját nehéz bútorokkal torlaszolta el, és a rendőrö­ket újabb lövésekkel fogad­ta. A részegről a későbbiek­ben kiderült, hogy „magán­háborút” akart indítani szomszédai ellen, akikre régóta haragudott. Végül tűzoltók segítségével sike­rült ártalmatlanná tenni. Miközben a rendőrök az aj­tó felől dörömböléssel és kiáltozással elvonták a fi­gyelmét, társaik tűzoltólét­ráról behatoltak az ablakon, s hátulról meglepték a huli­gánt.

Next