Esti Hírlap, 1976. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1976-10-05 / 235. szám
ENSZ-KÖZGYŰLÉS: Indiai állásfoglalás New York, október 5. Az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában tegnap hangzott el Csuván indiai külügyminiszter felszólalása is. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió javaslata az erőszak alkalmazásáról való lemondásról szóló megállapodás aláírásáról pozitív lépés és megérdemli, hogy a közgyűlés a legtüzetesebben megvizsgálja ennek lehetőségeit. A mai napon hangzik el Csiao Kuanhua kínai külügyminiszter felszólalása, melyet egyes politikai megfigyelők fokozott érdeklődéssel várnak, minthogy ez lesz a külügyminiszter első nyilvános beszéde Mao Ce-tung halála után. ANGOLAI CÁFOLAT KOHOLMÁNYOKAT TERJESZT A DÉL-AFRIKAI RÁDIÓ Salisbury, Luanda október 5. Edward Rowlands brit külügyi államminiszter és William Schaufele, az afrikai ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkár tegnap Salisburyben 90 perces megbeszélést folytatott Ian Smith rhodesiai miniszterelnökkel. A téma a rhodesiai ideiglenes kormány felállítását célzó konferencia megvitatása volt. Az Angolai Népi Köztársaság tájékoztatási minisztériuma nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a Dél-afrikai Köztársaság rádióját, mivel azt állítja, hogy Angola namíbiai határán „zűrzavar uralkodik” és az angolaiak ezrei menekülnek Namíbiába. A dél-afrikai rádió azt állítja, hogy az Unita nevű szakadár szervezet tevékenysége is aktivizálódik. Az angolai tájékoztatási minisztérium kategorikusan visszautasítja ezeket a koholmányokat. A haladó öt afrikai állam elnökének álláspontja kudarcra ítéli Smith és Vorster valamennyi, az Egyeslt Államok és Anglia által is támogatott manőverét — hangsúlyozza a nyilatkozat. Sean MacBride, az ENSZ Namíbia-tanácsának megbízottja tegnap kijelentette: az a tény, hogy Donát Lamont püspököt tízévi munkatáborra ítélték Rhodesiában, kétségessé teszi a rhodesiai hatóságoknak azt a szándékát, hogy valóban át akarják adni a hatalmat a fekete többségnek. A püspököt a múlt hét végén azért ítélték el, mert elmulasztotta jelenteni a szabadságharcosok jelenlétét. BRÜSSZEL Ósdi villamosok búcsúja Brüsszelben tegnap délután felavatták a főváros második metróvonalát. Ez az új szakasz az északi pályaudvart — a belvárost átszelve — köti össze a déli pályaudvarral. A metróavatást a föld felszínén hangulatos búcsúünnepély követte. A metró beindítása percéig járó villamos utolsó járatára a közlekedési múzeumból erre az alkalomra kihozott első világháború előtti szerelvényeket állítottak be. Az utasok a város külön díszmeghívójával azok az öregek voltak, akik ezekre a járművekre még fiatal korukból emlékeztek. Az utolsó villamoscsingelés szinte egybecsendült, az útépítők csákányával, akik a síneket azonnal felszedték, s az úttestet aszfaltozták. (mécs) DELON-DOSSZIÉ Elnémult az utolsó tanú A világ egyik legjobban fizetett és — mindenekelőtt hölgykörökben — egyik legnépszerűbb filmszínésze, Alain Delon újra hallat magáról. A pengetekintetű Don Juan most éppen a „Mint egy bumeráng” című filmben játszik, természetesen főszerepet. De Delon magánélete mindig legalább olyan izgalmas volt, mint a filmbéli. Senki nem készített statisztikát arról, melyikről beszélnek többet Franciaországban, de néhány hét óta ismét úgy tűnik, a hús-vér Delon félelmesebb jelenség a szélesvásznon karatéző acélembernél is. Manapság divatos az olyan krimi, amelyben a hivatalból rokonszenves felügyelő azt kutatja, vajon mi a közös motívuma néhány, látszólag egymástól független gyilkosságnak — a magyar televízióban is nemrég láthattunk ilyet. Nos, Franciaországban és az Egyesült Államokban, valamint Belgiumban az utóbbi esztendőkben öt olyan ember pusztult el nyomorultat, akiknek a halálában egyszerűen nem lehet más közös elem, mint Alain Delon személye. Néhány hónappal ezelőtt ezeken a hasábokon végigkövettük ezt a nem akármilyen gyilkosságsorozatot. Akkor az volt az apropós, hogy váratlanul feltűnt valaki, akiről mindenki tudta — a francia bűnügyi rendőrség is —, hogy ő az egyetlen, aki bevilágíthat a homályba; hogy ha ebből az ügyből valaha egyáltalán lesz tárgyalás, ő és senki más, lesz a koronatanú. Megalapozott volt tehát az Esti hírlap akkori megállapítása, amely szerint a titokzatos férfiú feltűnésével új fejezet kezdődött a Delon-dossziéban, így is történt. De ahelyett, hogy, mint vártuk, egymást követték volna a szenzációs leleplezések, hirtelen ismét csend lett, komor, konok csend. Az új fejezet valóban megkezdődött, és azóta véget is ért. Pontosan úgy, ahogy a Delon-krimikben szokás: újabb hullával, sőt, hullákkal. És még ez sem minden. Mert a két áldozat közül az egyik ezúttal maga a néhány hónappal ezelőtt váratlanul feltűnt és vallani akaró jövevény, maga a potenciális koronatanú. A Delon-dosszié voltaképpen tizenötezer (!) oldalas, hat méter magas aktahegy. Kezdjük az elején: Delon negyven évvel ezelőtt született a Párizs melletti Sceaux-ban egy szegény kis szatócs gyermekeként. Hatéves korában jelentette ie először, hogy gengszter akar lenni. Tízéves korában kicsapták a Bourg la Reine-i iskolából, mert — nagyon is kézzelfoghatóan — „bosszút állt egy árulón.” Tizenhárom éves korában Chicagóba akart szökni, („az a gengszterek fővárosa”), aztán a szüntelenül késsel fenyegetőző ifjú stílszerű szakmát tanult: hentes- és mészárossegéd lett. Húszéves korában belépett az idegenlégióba és Vietnamba került. Henry Guy de Vignac, akkori katonai elöljárója szerint azért kellett megválni tőle, „mert aberrált szadista volt”. A légió — Rejtő Jenő a tanúak — ilyen csacskaságok miatt ritkán szerelt le valakit. Ha mégis megtette, nyomós oka lehetett rá. Dehát ez katonai titok. A fiatal obsitos világoskék szeme az ötvenes évek elején villant ismét Párizsban, ahol kevésbé fiatal, de anyagiakban ellenállhatatlanul vonzó hölgyek vezették be a filmvilágba. 1957-ben, első filmjében már bűnözőt alakított, a kritikák szerint nagyon élethűen. A sztár 1961-ben, egy belgrádi forgatás során ismerkedett meg a rendkívüli fizikumú Milos Miloseviccsel, aki a filmszakma perifériáján őgyelgett. Delon magával vitte és testőrbizalmasává tette új szerzeményét. Milosevicre is ragadtak a nők. Egyiküket, a marokkói bárokból éppen hazatelepült Francine Canovát hálája jeléül felajánlotta gazdájának. A folytatás rendhagyó lett: Delon 1934 augusztusában oltár elé vezette, majd Natalie Delon néven színésznővé tette Milosevic ajándékát. Előbb azonban — két és fél hónappal az esküvő után — Francine alias Nataile szép, egészséges fiúgyermeket szült. A csecsemőnek egyetlen baja volt: elképesztően hasonlított Milosevicre. Nem sokkal később Delon Hollywoodban forgatott, testőre természetesen vele volt. Egy Mickey Rooney villájában átmulatott éjszaka után, 1968. január 31. reggelén a takarítónő a fürdőszobában két holttestet talált. Az egyik Barbara Rooney, „a legnagyobb törpe” ötödik felesége volt, a másik Milos Milosevic. Mellettük egy 38-as Smith és Wesson revolver hevert. Ujjlenyomat nélkül. A testőr utódja egy másik jugoszláv, Stefan Markovic lett, akinek a gazda megengedte, hogy „szolgálati lakásába” maga mellé vegye egy barátját, Uros Milisevicet. Markovic is pompásan élt. Egészen addig, amíg a gazdi meg nem tudta, hogy szenvedélye a fotózás. Ráadásul soha nem cipőgomb szemű tacskókat vagy mélyzöld erdőket fényképezett, hanem mindig szuper-zártkörű partykat, amelyeken állítólag nemegyszer részt vettek olyan személyiségek is, mint a néhai Georges Pompidou, a Francia Köztársaság volt elnöke. Markovic hulláját olyan helyen találta meg a rendőrség, amely érdekes módon éppen félúton volt Párizs és Francois Marcantoni korzikai gengszter, Delon legjobb barátja vidéki birtoka között. Marcantonit őrizetbe vették, a filmsztár forgatott, Markovic barátja és szobatársa, Uros Milisevic pedig nyomtalanul eltűnt. Az ügyészség már-már lezárta a nyomozást, amikor Milisevic váratlanul leszállt Orlyn, egyenesen a belügyminisztériumba hajtatott, és az illetékes főtisztviselőnek kijelentette: „Tudom, ki adott parancsot Markovic meggyilkolására Marcantoninak, kinek a megbízásából, és azt is tudom, hogy miért." Ez volt az a pillanat, amikor az új fejezetet megjövendöltük, ezután ereszkedett le — a várt szenzációk helyett — a csend függönye. De az előadásnak még nem volt vége. A sajtóban megjelent egy eldugott kis hírecske, amely szerint „Milosevic vallomása ellentmondásos és komolytalan” — aztán megint nem történt semmi. Egészen 1976. augusztus 11-ig. Ezen a napon a brüszszeli belváros egyik hotelszobájában két holttestre bukkant a személyzet. Az egyik Mijodrac Boskovic, a jugoszláv emigráns-alvilág egyik ismert, de Delon környezetében sosem látott alakja volt. A másik — kell-e mondanunk? — Uros Milicevic, aki vallani akart. Most már az utolsó tanú is elnémult, és a párizsi aktahegy tetejére száll, száll a por. Harmat Endre Marcantoni, a korzikai Veszélyes trió (balról): Delon, Markovic, Natalie KGST-ülések Pozsony, Varsó, október 5. Zárójegyzőkönyv aláírásával fejeződött be Besztercebányán a KGST rádió- és elektrotechnikaipari állandó bizottsága első csoportjának ülésszaka. A tanácskozáson a KGST hét tagországának és Jugoszláviának 60 szakembere vett részt. Elhatározták, hogy bővítik az együttműködést és a szakosítást a kapcsolástechnikai központok gyártásában és szabványosításában. Krakkóban a KGST vegyipari állandó bizottsága ülésezett. Megvitatták a szocialista országok együttműködésének kiszélesítését a vegyipari termelés területén. Nigériai bankok Lagos, október 5. A nigériai kormány állami ellenőrzés alá helyezte az országban lévő külföldi bankokat, megszerezve részvényeik 60 százalékát. Ezzel az intézkedéssel tetemesen bővülnek a kormány pénzügyi lehetőségei a nemzetgazdasági fejlesztésére. UTIN-AMERIKAI UTAZÁS Tosonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, mint hivatalosan bejelentették, október 6. és 15. között hivatalos látogatást tesz Venezuelában és Peruban. A magyar államfőt Andrés Perez, a Venezuelai Köztársaság elnöke és Francisco Morales Bermudez altábornagy, a Perui Köztársaság elnöke hívta meg. Manapság sokszor elhangzik, hogy a nemzetközi életben mind nagyobb szerepet kap a személyes érintkezés. A magyar külpolitika konstruktív jellegéből következik, hogy erről nem csak beszélünk, hanem cselekszünk is, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk maximálisan kihasználni a kapcsolatépítésnek ezt a nagyon fontos, területét. 1965. és 1975. között az MSZMP KB első titkára, a miniszterelnök és a külügyminiszter 228 esetben tett külföldi látogatást, illetve fogadta itthon partnerét. Az Elnöki Tanács elnöke 19 külföldi utat tett és ugyanennyi államfő kereste fel az említett időszakban hazánkat. Emlékezetes európai, közel-keleti, afrikai és ázsiai látogatásai után a magyar államfő most egy távoli kontinens, Latin-Amerika vendége lesz. Ez a hatalmas szubkontinens nem szűkölködik a problémákban , de a hatalmas lehetőségekben sem, és a világ ma már a Rio Grandetől délre is hatalmas, gyors változások színhelye. Közhelynek számít, hogy az enyhülés folyamata ezernyi szálból szövődik, éppúgy része az egyszerű emberek megismerkedése, mint a magas rangú politikusok személyes kapcsolatteremtése. Biztosak vagyunk abban, hogy az Elnöki Tanács elnökének mostani latin-amerikai útja kettős értelemben is hasznos lesz: további erősíti, bővíti hazánk örvendetesen fejlődő külkapcsolatait, ugyanakkor hozzájárul az általános, világméretű enyhülési folyamat fejlesztéséhez, gyorsításához. KITTIKACSORN-VÁLSÁG Aktivisták halála Iyeknek résztvevői követelik: a kormány azonnal távolítsa el az országból a buddhista szerzetessé vedlett Thanom Kittikacsorn marsallt, az ország egykori katonai diktátorát. A tiltakozó mozgalom különösen erős azóta, hogy ismeretlen személyek felakasztottak két fiatal aktivistát, akik a volt diktátor kiutasítását követelő plakátokat ragasztottak. Széni Pramodzs ügyvezető miniszterelnök tegnap első ízben ismerte el annak lehetőségét, hogy a fiatalok meggyilkolásában része lehet a rendőrségnek. Bangkoki lapjelentések már korábban felhívták a hatóságok figyelmét szemtanúk kijelentésére, amely szerint a felakasztott fiatalok kezén bilincsnyomokat fedeztek fel. Több lap vezércikkben szólítja fel a kormányt: ha el akarja kerülni a Kitlikacsoma-válság robbanását, sürgősen szabaduljon meg az egykori diktátortól. Tokió, október 5. Bangkokban mind nagyobb méreteket öltenek azok a tüntetések, ami ELTORLASZOLTA AZ AJTÓT Huligánharag és lövöldözés Moszkva, október 5. Részeg lövöldözőt tett ártalmatlanná a Don melletti Rosztov rendőrsége. A Szovjetszkaja Rosszija című moszkvai lap riportja beszámolt róla, hogy egy rosztovi lakóház ablakából a késő éjszakai órákban lövések dördültek el. Mire a rendőrség a helyszínre ért, az utca elcsendesedett. A fegyveres huligán a lakása ajtaját nehéz bútorokkal torlaszolta el, és a rendőröket újabb lövésekkel fogadta. A részegről a későbbiekben kiderült, hogy „magánháborút” akart indítani szomszédai ellen, akikre régóta haragudott. Végül tűzoltók segítségével sikerült ártalmatlanná tenni. Miközben a rendőrök az ajtó felől dörömböléssel és kiáltozással elvonták a figyelmét, társaik tűzoltólétráról behatoltak az ablakon, s hátulról meglepték a huligánt.