Esti Hírlap, 1977. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

KERÜLETRŐL KERÜLETRE • IKV—lakóbmliszófík * Új erdősítési tervek Együttműködés • Fásítások • Pesti zöldgyűrű Volt Zuglóban az Ingat- KfV. lanyvezető Vállalat és a lakó­b­izottsá­­gok vezetősége együttmű­ködési szerződést kötött. A megállapodás legfontosabb pontja: minden éviben a ja­vítási címjegyzék összeállí­tása előtt meghallgatják a lakóbizottságok javaslatát. Döntés után pedig ismerte­tik a lakóbizottségok veze­tőségével a karbantartás tervét: mikor, hol, milyen munkák kezdődnek. Az építkezés előtt össze­hívják a lakóikat. Az itt el­hangzott észrevételekre az IKV nyolc napon belül vá­laszol. A lakóbizott­ság me­net közben ellenőrzi a kar­bantartást, majd az elké­szült munkákat az IKV-val együtt ves­zi át. Az új szerződés kimond­ja: a lakóbizottságnak joga van béremelésre, jutal­mazásra és kitüntetésre felterjeszteni a kiválóan dolgozó házfelügyelőt. Sok gondot okoz az IKV- na­k, hogy a javítási mun­kákhoz nem mindig talál vállalkozót. Az újonnan megszervezett gyorsszolgá­lat lehetővé teszi, hogy a legveszélyesebb hibákat szinte órák alatt — legké­sőbb 72 órán belül —meg­szüntessék. A halasztható karbantartáshoz gyakran a lakó keres kisiparost. Az IKV a műszakilag indo­kolt munkákat engedélyezi, majd a költségeket a lakó­nak megtéríti, vagy kész­pénzben, vagy beszámítja a lakbérbe. A lakók társadalmi mun­­kával is gyorsítják a há­zak karbantartását. A felajánlások értéke egy év alatt megkétszereződött. VIII új erdősítési terv Ail­­vekről számol­t be a Budapesti Erdészet Rákosszentmihály vezetői­nek. A felszabadulás előtt csak Sashalmon volt erdő. Az ötvenes években Cinko­­tán erdősítették. A fák közt legtöbb a fenyő, az akác, a tölgy és a nyárfa. Az erdészet évről évre se­gíti a lakóhelyi fásítást. Az idén tavasszal is több ezer suhángot és cserjét osztot­tak ki ingyen a XVI. kerü­letben. Az új terveknek megfele­lően 1976-ban nagy erdősítés kezdődött, hogy megte­remtsék a pesti zöldgyű­rűt. A Cinkotai út mentén negyven, a Szil­as-patak két oldalán pedig 95 hektár új erdőt telepítettek. A követ­kező években újabb fásí­tásra van lehetőség, mert az Aranykalász Tsz csak­nem nyolcszáz hektár terü­letet ajánlott fel. Az 11MG mögötti erdő­ben nagy helyet jelöltek ki pihenésre, játékra, sporto­lásra. A játszótérek és a sportpályák megnyitásá­hoz társadalmi munkát ajánlottak fel az ÉMG, az Ikarus fiataljai. A kerületben nagy fel­háborodást keltett, hogy gépkocsival, gyakran más városrészből is a cinkotai erdőbe hordják a szeme­tet, a törmeléket, és el­csúfítják, sőt nagy terü­leten elpusztítják a zöld­gyűrűt. A szemét és a törmelék el­­hordásához az erdészetinek nincs gépe. Ezért a tanács kéri a lakók segítségét, hogy társadalmi erővel véd­jék meg az új erdőiket. Az JPA R TOR TENETI ERDEKESSEG Papírgyár a Tettye-pataknál A XVIII. és a XIX. szá­zadban virágzó iparág volt a papírgyártás Pécsett. Ki­váló minőségű papírjuk majd száz éven át kapós portéka volt, nemcsak ha­zánkban, hanem a szomszé­dos országokban is. LEGSZEBB VOLT Dr. Szita László helytör­ténész felkutatta a pécsi papírgyártás elfeledett tör­ténetét. Nemcsak a hajdani papírmalmok helyét, műkö­dési idejét, termelési kapa­citását és tulajdonosainak kilétét sikerült megállapíta­nia — pontosan felderítette az üzemekben alkalmazott gyártási technológiát is. Kutatása során érdekes technikatörténeti és kultúr­történeti adatokra bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy annak idején Pécs és környéke a Habsburg biro­dalom egyik fontos papír­gyártó helye volt. Kisebb megszakításokkal egy év­századon át működtek a pa­pírmalmok a Mecsek vidé­kén — egy-egy bővizű patakra települve. Az első papírmalmot 1764-ben alapította Klimó György püspök. A Klimó­­féle üzem volt a birodalom legszebb papírgyára. A Tettye-patak völgyében állt az a barokk épület, amely­nek harminc terme volt. Mint építmény is értékes volt, ma egyik dísze lehet­ne a városnak. Ám elha­nyagolt állapotára való te­kintettel — Ferenc József pécsi­ látogatása miatt — 1895-ben sietve lebontották­. ÖTMILLIÓ ÍV A szabadságharcot meg­előzően — 1847-ben — már tízezer rizsma, azaz ötmillió ív papirost készített a tety­­tyei gyár. Termékei olyan jó minőségűek voltak, hogy külföldön is szívesen vásá­rolták. Belgrád város ma­gisztrátusa például majd egy évszázadig pécsi papír­ra írt. Az 1848—49-es szabad­ságharc bukása után — a kedvezőtlen gazdasági kö­rülmények miatt — a pécsi gyár termelése rohamosan hanyatlott és 1860-ban vég­leg beszüntette működését. Azóta nem gyártanak pa­pírt Pécsett. Augusztus 1-től 19-ig vásár 30-40%-os árengedménnyel napozószerek, strand-és bevásárlótáskák nagy választékából a HIGIÉNIA VEGYIÁRU ÜZLETHÁZBAN (Csanády utca és Váci út sarok) ÖTSZÖRÖS EXPORT SOPRONI SZŐNYEGEK A SZŐNYEG HAZÁJÁBAN A Soproni Szőnyeggyár termékei mind keresetteb­bek és képesek arra, hogy meghódítsák az igényes külföldi piacot is. Ezt tük­rözi az exportfelfutás, hi­szen a tavalyinak ötszörösére növeli tőkés exportját a gyár. Tavaly 20 ezer négyzetmé­ter velúrszőnyeget szállí­tottak a nagymúltú sző­nyegkultúrával rendelke­ző közel-keleti országokba: Kuvaitba, Irakba, Iránba és Szaúd-Arábiába. A megrendelők a kitűnő minőségű, esztétikus kivite­lű termékekkel meg voltak elégedve, ezt igazolja az a tény, hogy az idén már ösz­­szesen 100 ezer négyzetmé­ter szőnyeget vásárolnak a soproni gyártól. Még az idén két belga gyártmányú széles gépet helyeznek üzembe, amelyek exkluzív minőségben szö­vik a különleges méretű, háromszor ötméteres ebéd­lőszőnyegeket, és az egymé­­terszer 5 méteres folyósói szőnyegeket, mivel a közel­­keleti partnerek az extra méretek kedvelői. Ezek a termékek az európai ízlés­től sokszor eltérő színvilá­­gúak, mintázatuk különle­ges kompozíciójú, amelyet a gyár saját tervezőgárdája dolgoz­­ki. Állandóan fejlődő tech­nológiája révén a gyár eleget tud tenni ezeknek a különleges igényeknek. Ennek tudható be, hogy a szőnyeg hazájában is egyre kedveltebbek a soproni sző­nyegek. (MTI) FESTETTEK ! /Vésd meg! — zárta íj 1j előttem büszkén laká­­tj­­a ajtaját a szomszédasz­­í­szony, s én eleget tettem íj felszólításának.­­ — Gyönyörű! — gázoltam íj lelkesen térdig a falkapa­­íj rékban. — A színe is szép, íj meg a hengerezés is, meg íj minden. y íj — De mire itt tisztaság íj lesz... — nézett körül, s­­ csüggedten sóhajtott, íj Három napra rá újra ná­­­­la voltam. íj — Csodálatos! — ismer­­t­­em el, mert az ajtók hófe­­l, hér­ makulátlanul ragyog­­ít­tak, a parketta lesikált és íj beeresztett gyúródeszkához íj hasonlított, a szomszédosz­­íj szony pedig ahhoz a kicsa­­íj vart felmosórongyhoz, ame­­ly lyik éppen a rácsra Vereget. é­ve száradt.­­ — Gyere csak... — sut­­­í­togta megsemmisülen úgy íj a tizedik nap táján, s én íj rosszat sejtve, siettem utá­­lj na. íj — Hullik, pattogzik a fal­­í festés itt is, meg itt is! — Elhull a virág, eliram­lik az élet — szavaltam ne­ki a gyönyörű költeményt, fölöslegesen, mert már amúgy is borongás volt a hangulata. — Semmi sem tart örökké — vontam le a tanulságot. — Valakinek rájuk kéne dörrenteni — tekintett rám reménykedőn. Csendes a ház, amelyben lakom, hangos szó csak nagyritkán hallik, akkor is csak egyetlen lakásból, an­nak konkrét természetű bérlőjétől. — Kérd meg őt — javasoltam. Hátha meg­teszi, és bemegy a festésze­ti vállalathoz, skálázik ne­kik egy párat, talán az se­gít. Másnap, amikor már a ti­zedik teli szemétvödör fal­kapa­rékot hurcolta el az aj­tóm előtt, megállítottam a szomszédasszonyt. — Lám, eredmény­es volt a rekla­máció! — örvendeztem. — Lekaparták, újra fes­tették — válaszolta azött tekintettel. — Most nem pe­reg, csak sárga foltos. Tz­íváncsian nyomába eredtem, aztán megte­kintettem lakásának falain­­hazánk hegy- és vízrajzi térképét. — Különleges munka — ismertem el. — Majd add meg a címüket, nehogy véletlenül őket hív­­jam. Végül t­e feledd, hogy a földön semmi nem töké­letes. — Kifizettem egy vagon pénzt — kiáltozta izgatot­tan. — Adtam a festőle­génynek külön prémiumot! És még rámförmedt, hogy reklamáltam, mert most miattam nem kap prémiu­mot. ■— Mit teszel a nonfigura­tív mintázattal? — kérdez­tem. — Kihívod őket újra? — Telefonáltam nekik, levelet írtam, ajánlottat is, a fülük botját se mozgat­ják! Csakhogy én rém ha­gyom ennyiben. Írok az új­ságoknak, a Televíziónak, a Rádiónak ... — Nem hiszem, hogy vál­lalnának falfestést — ráz­tam meg tétován a fejem. G. Szabó Judit ÉRTÉKES NYERSANYAG ARANYAT ÉR A KUKORICA BÁBOLNA PÉLDÁJA ♦ SÜLT, PATTOGATOTT A gabonafélék között mind fontosabbá válik a kukorica. Azon túl, hogy a világ sok országában nél­külözhetetlen takarmány, sok helyütt emberi táplálé­kot is készítenek belőle. A Snack-termékek például az USA-ban az utóbbi tíz év alatt négyszer több vevőre találtak, miközben sok ipari termék nyersanyagául is felhasználják. 1975-ben a világon mint­egy 120 millió hektáron termesztettek kukoricát, Európában 12 milliót, s en­nek több mint 10 százalé­kát, csaknem másfél mil­lió hektárt Magyarorszá­gon. Éghajlatunk, termő­helyi és más természeti adottságaink kiválóan al­kalmasak kukorica ter­melésére. Éppen ezért ez a termék ma már a legértékesebb nyers­anyagforrásunk. Nem véletlenül nevezik nemzeti növénynek, és egyben magyar aranynak is. Egyéves kukoricater­melésünk értéke az egy év alatt felszínre hozott szén, olaj, földgáz, bauxit, ki­termelt fa együttes értéké­nek kétharmadát adja. A bábolnai iparszerű terme­lés példájára az ország­­ mezőgazdasági nagyüze-­­mei területének 70 százalé­­­­kát már ilyen módon mű­­­­velik. Ez úton kerülhetett­­ Magyarország a kukorica­exportőr országok közé.­­ A kukorica hosszú tá­­­von is kelendő cikk. Már­­ csak azért is, mert csu­­­pán a megfelelő termé­­­szeti adottságokkal ren­­­delkező országokban tud­ják meghonosítani. íj A kukoricából kenyeret, kását egyaránt készítettek. í, A főtt kukorica éppen olyan népszerű volt, mint a ',t sült. Nagyon régi eredetű, í csaknem két évszázados a­­ ma is népszerű pattogatott 2 kukorica. í A termés betakarítása­­ mindig is a falusi élet­­ fontos eseménye volt. í Kukoricafosztásra és mor- 2­zsolásra meghívták a ro­­­­konokat, szomszédokat, ba­­­­­rátokat, akik viszonozták a­­ segítséget. Ez a jó szokás­­ — a gépek korában is —­­ máig is megmaradt. Felüljáró­s lábakon karcsú lábakon áll a Du­­na-kanyar kapuja. Befeje­zéshez közeledik a Szent­endrei úti felüljáró építé­se. Szerkezete egyedi, kü­lönlegesen nagy fesztávú, előre feszített, nagy teher­bírású betongerendák íve­lik át pilléreit. Most aszfal­toznak. Ha elkészül, a fel­újított, korszerűsített Szentendrei út részeként szolgálja majd a forgalmat. (Wormser Antal felv.) 1977. augusztus 3­, szerda !

Next