Esti Hírlap, 1977. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
Szomorú aktualitás: néhány hete halt meg, 86 éves korában Kun Imre, emléke felidézésére tűzte tegnap este ismét műsorára — második csatornáján — a Televízió a Régi hangversenyek nyomában... című, négy esztendeje készült filmet. A legendás életű hangversenyrendező már akkor elmúlt nyolcvanéves, amikor ezt a tévéfilmet forgatták róla, ám tevékenyen dolgozott még, amiként azt élete utolsó napjáig tette. Az impresszáriószakma, a hangversenyrendezés, a nagy külföldi előadó- és énekművészek hazai felléptetése ugyanis nem csupán a foglalkozása volt, amelyet az irodájában bonyolított le, hanem a hivatása elsősorban, amelyhez egyenlő arányban használta értelmi képességeit és a szívét. Maszek vállalkozóként, mint a Koncert Hangversenyrendező Iroda igazgatótulajdonosa nem a profitért, állami alkalmazottként, mint az Országos Filharmónia, majd a Magyar Rádió munkatársa, nem a fizetéséért dolgozott. Hanem az ügyért. Munkája volt az élete, a szenvedélyes zeneszeretet volt nyolc évtizeden át a lélegzetvétele. Személyes meggyőződésként vallotta: nincs szebb dolog, mint a többi zenerajongó zenei éhségét a maga étvágyával egyetemben csillapítani, közben meg állandóan új és új zenerajongókkal gyarapítani ezt a nemes érzésű, tiszta gondolkodású tábort. Jehudi Menuhin, Sztravinszkij, Rubinstein, Saljapin, Cziffra György és más csodálatosan nagy muzsikusok látványa, csodálatosan szép hangverseny-részleteik varázsa teszi feledhetetlenné, újra meg újra ismételhetővé és ismétlendővé ezt a filmet. Az Apám néhány boldog éve rendezője, Simó Sándor lírai szépséggel, művészi beleérzéssel mutatta be Kun Imre néhány boldog évén, egész boldog életén keresztül — a zene hatalmát. (barabás) □ TAMÁSI ÁRON műsort ad ördögváltozás Csíkban címmel, Tompa László ma este 7-kor a Fővárosi Művelődési Házban, a Fehérvári úton. BEFEJEZŐDÖTT A TANÁCSKOZÁS A film, az igazság és a valóság Tegnap délután a Fészek Klubban befejeződött nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Magyarország — filmművészeinek négynapos tanácskozása, amelynek témája a szocialista 'Hm helye és szerepe a világ filmművészetében volt. A vendéglátók nevében Fábri Zoltán, a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetségének elnöke mondott zárszót. Bevezetőben megköszönte a küldöttségek tartalmas referátumait, az őszinte és nemegyszer szenvedélyes hangú hozzászólásokat, majd így folytatta: — Tanácskozásunkon sok szó esett az igazságról. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ábrázolt világ igazságrészletei, az igazságoknak egymáshoz való viszonya, kapcsolata nélkül nem áll meg a művészi igazság sem. Az igazság kifejezése feltételezi az őszinteséget, és mindkettő szülséges a valóság feltárásához, ami a filmművészet feladata. Fábri ezután arról szólt, hogy a valóságfeltáró művésznek számítania kell konfliktusokra. — A konfliktus művészet és politika között teljesen természetes dolog. A valóság feltárása szinte törvényszerűen vezet a kritikus eredményhez, hiszen a művészet a maximum igényével kell hogy mérjen. Magyarországon azonban e konfliktusok ellenére is tisztázott a politika és művészet viszonya. 1958-ban jelentek meg a Magyar Szocialista Munkáspárt kultúrpolitikai irányelvei, és ezek az irányelvek immár csaknem húsz esztendeje szilárdaknak bizonyultak. Nálunk a politika a művészet iránt toleráns, biztosítja azt a szabadságot, amely szükséges ahhoz, hogy önmagát megvalósítsa. — A film a társadalmi cselekvés egy formája — fogalmazta meg ezt követően Fábri Zoltán —, amely érdekességével, tartalom és forma magasrendűségével, és különösképpen igazságával hat. A mű tegyen szolgálatot a maga korának, társadalmának és későbbi koroknak egyaránt. Miképpen teheti ezt a szolgálatot? Ha a világ mozgástörvényeit pozitív irányba segíti, ha lendíteni igyekszik a közgondolkodás lomhaságán, ha új és új összefüggéseket igyekszik felfedni, ha erőfeszítéseket tesz az ellenmondások feltárására, ha rádöbbent a társadalmi felelősség jelentőségére ... — Minél tisztességesebben, őszintébben mutatjuk meg magunkat olyannak, amilyenek valóban vagyunk, szándékainkat, céljainkat, ellentmondásainkat, hibáinkat, annál inkább fokozódik irántunk a megbecsülés, annál többen értenek meg bennünket. A szocialista filmeknek a kapitalista országokban való terjesztéséről Fábri többek között az alábbiakat mondta: — El kell gondolkoznunk, milyen hatékonyabb módszerekkel lehet fokozni a szocialista filmek forgalmazását nyugaton. Egymást támogatva bizonyosan eredményeket érhetnénk el... Befejezésül így értékelte a tanácskozást Fábri Zoltán : — Izgalmas és érdekes gondolatcsere volt. Gondjaink mellett erőnk és önbizalmunk is érződött. Sokoldalúan és nagyon őszintén beszélgettünk. ★ Dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár tegnap este a Royal Szállóban fogadást adott a küldöttségek tiszteletére. Rövid pohárköszöntőben méltatta a jól sikerült tanácskozás jelentőségét, és annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövőben folytatódni fognak a hasonló megbeszélések. A fogadáson megjelentek a szocialista országok kultúrattaséi, valamint művészeti életünk számos kiemelkedő személyisége. (morvay) HÉTFŐTŐL: A SZOVJET KULTÚRA HETE Sosztakovics-est Október 31-én hétfőn kezdődik a szovjet kultúra hete a rádióban. Ezen a napon Holminov A földi életért című kantátáját és Szvetlanov szimfonikus költeményét, A vörös kanyafát sugározzák. Mindkét felvételt a Szovjet Rádió küldte. Kedden Borostyánország címmel könnyűzenét hallgathatunk, szerdán lesz a Szovjet Rádió napja, ekkor a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium nagyterméből közvetítenek hangversenyt. Csütörtökön a muzsikáló szovjet egyetemekről adnak műsort és Aram Hacsaturján műveit játsszák. Pénteken Prokofjev nyomában címmel a nagy zeneszerzővel kapcsolatos, legújabb kutatások eredményeiről hallhatunk beszámolót, illetve a kortárs szovjet zeneszerzők szerzeményeit szólaltatják meg. Szombaton egyenes adásban közvetítik a Zeneakadémiáról a Magyar Állami Hangversenyzenekar Sosztakovics-estjét, amelyen Lukács Ervin vezényel. Zsanna Bicsevszkaja, a szovjet könnyűzene egyik legnépszerűbb képviselője. Vele ismerkedhetnek meg a rádióhallgatók vasárnap. November 7-én, hétfőn pedig a Moszkvai Filharmonikusok hangversenyét közvetítik. Csajkovszkij és Mozart műveit Kirill Kondrasin vezényli, Szvjatoszlav Richter zongorázik. (MTI) THALIA SZÍNHÁZ BULGAKOV: SZÍNHÁZI regény Szőllősy Klára fordításának felhasználásával színpadra írta: Elbert János és Kazimir Károly. Rendezte: Kazimir Károly Kossuth-díjas, érdemes művész Bemutató: október 28. ÁRAMÜTÉS BACSÓ-FILM FORGATÁSÁN A festőműhely asztalain félkész figurák sorakoznak: hattyú, papagáj, fogfájós kutya, fésülködő akt, horgászó kisfiú. Valamennyi hófehér kaolinból készült, s az égetés után porcelán lesz belőlük. A majd 150 éves Aquincumi Porcelángyárban forgatja legújabb filmjét Bacsó Péter. Csak néhány hete mutatták be a budapesti mozikban Riasztólövés című alkotását, s filmgyártásunk egyik legtermékenyebb rendezője ismét dolgozik. Tizennegyedik filmjének helyszínei mai társadalomrajz körvonalait sejtetik, éppúgy mint az előző alkotások. Bár a forgatás jócskán megzavarta a gyár munkáját, akad, akinek serényen , tovább jár a keze. A legkelendőbb cikk a békává vált királyfi, ebből egyetlen asszony 40—50 darabot készít naponta. A fehérköpenyes nők között szinte elvész egy törékeny alkatú, filigrán, sugárzó barna szemű gyereklány. Ő a „vendégmunkás” — Görbe Nóra főiskolai hallgató, az Áramütés című film főszereplője. — Játékfilmben most láthatjuk először? — Igen, még csak Esztergályos Károly rendezővel dolgoztam a televízióban; a Nyina naplója című monodrámát a november 7-i ünnepi műsorban sugározzák majd. Igazán „érezni a kamerát” most tanulom Bacsó Péter segítségével. Gyakran magam szavával fogalmazhatom meg egy-egy helyzetemet, ez megkönnyíti a munkát. Virág, a film hőse mai, helyét kereső huszonéves. Eljön faluról, otthagyja az egyetemet, dolgozik kórházban, autómosóban és porcelángyárban. Igazából sehol sem fogadják be. Mert a külsőleg gyenge és törékeny lányt valójában hatalmas erők és indulatok mozgatják — az igazság kimondásának kényszere. — Ez a belső elszántság nem rokonítja-e őt a Riasztólövés hősnőjével, akit Kútvölgyi Erzsébet formált meg? — kérdezzük a rendezőt, aki filmjének középpontjába ismét az öntudatosan gondolkodó, helyét kereső mai lány típusát állítja. — Virág ösztönösebb, kevésbé intellektuális lény, mint előző filmem főszereplője. — mondja Bacsó Péter. — Robbanékony lázadó, sokszor torz formában is. A bátyjával való konfliktusban tulajdonképpen két életszemlélet ütközik össze egymással: az élet kényelmébe beletespedt fiú biztonsága és a sokfélét próbáló, a körülményekkel szembeszegülő lány szabadságvágya. Egyiküknek sincs teljesen igaza. Hiszen az ember egyszerre szeretne stabilitást is és szabadságot. — Nem szándékom hosszú ideológiai vitákkal megtűzdelni a filmet, inkább magukkal a cselekedetekkel vetni fel a kérdéseket. A régi puritán eszközeim helyett új kifejezési formát keresek. Nagyon cselekményes játék készül, sok helyszínnel, mozgalmas képekkel és új technikával. Új operatőrrel is dolgozom: Andor Tamással. A főbb szerepeket a tehetséges Görbe Nórán kívül Andorai Péter, Psota Irén, Holl István, Temessy Hédi, Gálffi László játssza. Az Aquincumi Porcelángyár után Finnországba készült a forgatócsoport: a mintegy hatvan helyszín egyike Helsinki. Ezsiás Erzsébet Zsolt István és Görbe Nóra Ma este új betanulásban kerül színre az Erkel Színházban Rossini vígoperája, A török Itáliában. A rendező: Huszár Klára. Képünkön az előadás két szereplője: Póka Balázs és Ötvös Csilla (MTI-fotó Horvát Éva felv.) Időrabló ÚJ OMEGA-ALBUM Elmúlt a nyár, befejeződtek a szabadtéri koncertek, s a figyelem inkább koncentrálódhat az otthon hallgatható lemezekre. A nyári pódiumdeszkákról szobáinkba vonultak a muzsikusok, hogy az idén bőven kiadott albumaikkal őrizzék a rockzene tüzet jövő nyárig. INKÁBB LÁTVÁNY A legnagyobb érdeklődés alighanem az Omega Időrabló című lemezét előzte meg. Koncertjeikre — amelyekre két-három sportcsarnok alkalmas csak Magyarországon — zsúfolásig megtelik a nézőtér. Ez a rockzenekar nyugaton is jól ismert. Maga a zenekar léte élő rocktörténelem; tagjai szinte változatlanul muzsikálnak együtt a magyar beatzene hőskorszaka óta. A régi Illéssel együtt az Omega volt az, amely a leghatásosabban fogalmazta meg, tette át az ifjúság zenéjébe a 60-as évek lázadásos kamaszdühét. Sem korban, sem foglalkozásra nézve nem álltak távol közönségüktől (hosszú ideig amatőrök voltak), azok érzéseit foglalták gyorsan, születő dalaikba. Kóbor János magas, diákos hangja — ettől volt igazán új — a ma már ritkaságnak számító kék közepű, „csillogó fekete lemezeken” jellegzetes magatartásformát mutatott. Képes volt arra — ez az igazi érték —, hogy közönsége életébe bizonyos fokig beleszóljon. Az Omega hajója — miután Presser Gábor és Laux József kivált — a szórakoztatóipar (igaz, annak progresszívabb, tehát nem legelcsépeltebb változata) felé sodródott. Produkciójukban mind nagyobb szerepet kaptak a színházi, cirkuszi elemek, attrakciók — a muzsika a látvány szolgálatába szegődött. Ezt érezzük az új lemez zenei anyagán is. NÉLKÜLED A „totális zene” — ahogy új stílusirányzatukat nevezik — valósággal lehengerel, bezár látványvillogásos ketreceibe. A kamaramuzsika együttzenélésének örömében gyökeredző egykori omegás hang összezsugorodott az új lemezen, s csak egy-egy villanásra van jelen a címadó szvit kezdésében, a három különálló részt öszszekötő zenekari betétekben, s a Nélküled című szám alaptónusán. Az új megoldások, bár kedvesek a fülnek, bosszantóan korszerűtlenek. Erősen érződik egy vérbeli virtuóz szólista hiánya. K. J. □ JANUÁR ELSŐ HETÉBEN újítja fel a Nemzeti Színház — Major Tamás rendezésében — Shakespeere Téli rege című drámáját.