Esti Hírlap, 1977. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

­ Szomorú aktualitás: néhány hete halt meg, 86 éves korában Kun Imre, emléke felidézésére tűzte tegnap este ismét műsorára — második csatornáján — a Televízió a Régi hang­versenyek nyomában... cí­mű, négy esztendeje készült filmet. A legendás életű hangversenyrendező már akkor elmúlt nyolcvanéves, amikor ezt a tévéfilmet forgatták róla, ám tevéke­nyen dolgozott még, ami­ként azt élete utolsó nap­jáig tette. Az impresszárió­szakma, a hangverseny­­rendezés, a nagy külföldi előadó- és énekművészek hazai felléptetése ugyanis nem csupán a foglalkozása volt, amelyet az irodájában bonyolított le, hanem a hi­vatása elsősorban, amely­hez egyenlő arányban hasz­nálta értelmi képességeit és a szívét. Maszek vállalko­zóként, mint a Koncert Hangversenyren­dező Iro­da igazgatótulajdonosa nem a profitért, állami al­kalmazottként, mint az Or­szágos Filharmónia, majd a Magyar Rádió munkatársa, nem a fizetéséért dolgozott. Hanem az ügyért. Munkája volt az élete, a szenvedé­lyes zeneszeretet volt nyolc évtizeden át a lélegzetvéte­le. Személyes meggyőző­désként vallotta: nincs szebb dolog, mint a többi zenerajongó zenei éhségét a maga étvágyával egye­temben csillapítani, közben meg állandóan új és új ze­nerajongókkal gyarapítani ezt a nemes érzésű, tiszta gondolkodású tábort. Jehu­­di Menuhin, Sztravinszkij, Rubinstein, Saljapin, Cziff­­ra György és más csodála­tosan nagy muzsikusok lát­ványa, csodálatosan szép hangverseny-részleteik va­rázsa teszi feledhetetlenné, újra meg újra ismételhető­­vé és ismétlendővé ezt a fil­met. Az Apám néhány bol­dog éve rendezője, Simó Sándor lírai szépséggel, mű­vészi beleérzéssel mutatta be Kun Imre néhány boldog évén, egé­sz boldog életén keresztül — a zene hatal­­m­át. (barabás) □ TAMÁSI ÁRON mű­sort ad ördögváltozás Csíkban címmel, Tompa László ma este 7-kor a Fő­városi Művelődési Házban, a Fehérvári úton. BEFEJEZŐDÖTT A TANÁCSKOZÁS A film, az igazság és a valóság Tegnap délután a Fészek Klubban befejeződött nyolc szocialista ország — Bul­gária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Mongólia, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Románia, a Szovjet­unió és Magyarország — filmművészeinek négyna­pos tanácskozása, amely­nek témája a szocialista 'Hm helye és szerepe a vi­lág filmművészetében volt. A vendéglátók nevében Fábri Zoltán, a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetségének elnöke mon­dott zárszót. Bevezetőben megköszön­te a küldöttségek tartal­mas referátumait, az őszin­te és nemegyszer szenvedé­lyes hangú hozzászólásokat, majd így folytatta: — Tanácskozásunkon sok szó esett az igazságról. Tisz­tában kell lennünk azzal, hogy az ábrázolt világ igazságrészletei, az igazsá­goknak egymáshoz való vi­szonya, kapcsolata nélkül nem áll meg a művészi igazság sem. Az igazság kifejezése fel­tételezi az őszinteséget, és mindkettő szül­s­éges a valóság feltárásához, ami a filmművészet felada­ta. Fábri ezután arról szólt, hogy a valóságfeltáró mű­vésznek számítania kell konfliktusokra. — A konfliktus művé­szet és politika között tel­jesen természetes dolog. A valóság feltárása szinte törvényszerűen vezet a kri­tikus eredményhez, hiszen a művészet a maximum igényével kell hogy mér­jen. Magyarországon azon­ban e konfliktusok ellené­re is tisztázott a politika és művészet viszonya. 1958-ban jelentek meg a Magyar Szocialista Mun­káspárt kultúrpolitikai irányelvei, és ezek az irány­elvek immár csaknem húsz esztendeje szilárdaknak bi­zonyultak. Nálunk a poli­tika a művészet iránt to­leráns, biztosítja azt a sza­badságot, amely szükséges ahhoz, hogy önmagát meg­valósítsa. — A film a társadalmi cselekvés egy formája — fogalmazta meg ezt követő­en Fábri Zoltán —, amely érdekességével, tartalom és forma magasrendűségé­vel, és különösképpen igaz­ságával hat. A mű tegyen szolgálatot a maga korának, társa­dalmának és későbbi ko­roknak egyaránt. Miképpen teheti ezt a szol­gálatot? Ha a világ moz­gástörvényeit pozitív irány­ba segíti, ha lendíteni igyekszik a közgondolko­dás lomhaságán, ha új és új összefüggéseket igyek­szik felfedni, ha erőfeszí­téseket tesz az ellenmon­dások feltárására, ha rá­döbbent a társadalmi fele­lősség jelentőségére ... — Minél tisztességeseb­ben, őszintébben mutatjuk meg magunkat olyannak, amilyenek valóban va­gyunk, szándékainkat, céljain­kat, ellentmondásainkat, hibáinkat, annál inkább fokozódik irántunk a megbecsülés, annál többen értenek meg bennünket. A szocialista filmeknek a kapitalista országokban való terjesztéséről Fábri többek között az alábbiakat mondta: — El kell gondolkoz­nunk, milyen hatékonyabb módszerekkel lehet fo­kozni a szocialista fil­mek forgalmazását nyu­gaton. Egymást támogatva bizo­nyosan eredményeket ér­hetnénk el... Befejezésül így értékelte a tanácskozást Fábri Zol­tán : — Izgalmas és érdekes gondolatcsere volt. Gond­jaink mellett erőnk és ön­bizalmunk is érződött. Sok­oldalúan és nagyon őszin­tén beszélgettünk. ★ Dr. Molnár Ferenc kul­turális államtitkár tegnap este a Royal Szállóban fo­gadást adott a küldöttségek tiszteletére. Rövid pohár­­köszöntőben méltatta a jól sikerült tanácskozás jelen­tőségét, és annak a re­ményének adott kifejezést, hogy a jövőben folytatód­ni fognak a hasonló meg­beszélések. A fogadáson megjelentek a szocialista országok kultúr­attaséi, valamint művészeti életünk számos kiemelkedő szemé­lyisége. (morvay) HÉTFŐTŐL: A SZOVJET KULTÚRA HETE Sosztakovics-est Október 31-én hétfőn kezdődik a szovjet kultúra hete a rádióban. Ezen a na­pon Holminov A földi éle­tért című kantátáját és Szvetlanov szimfonikus költeményét, A vörös ka­nyafát sugározzák. Mindkét felvételt a Szovjet Rádió küldte. Kedden Borostyán­ország címmel könnyűzenét hallgathatunk, szerdán lesz a Szovjet Rádió napja, ek­kor a moszkvai Csaj­kovszkij Konzervatórium nagyterméből közvetítenek hangversenyt. Csütörtökön a muzsikáló szovjet egyetemekről ad­nak műsort és Aram Ha­­csaturján műveit játsszák. Pénteken Prokofjev nyo­mában címmel a nagy ze­neszerzővel kapcsolatos, legújabb kutatások ered­ményeiről hallhatunk be­számolót, illetve a kortárs szovjet zeneszerzők szerze­ményeit szólaltatják meg. Szombaton egyenes adás­ban közvetítik a Zeneaka­démiáról a Magyar Állami Hangversenyzenekar Sosz­­takovics-estjét, amelyen Lukács Ervin vezényel. Zsanna Bicsevszkaja, a szovjet könnyűzene egyik legnépszerűbb képviselője. Vele ismerkedhetnek meg a rádióhallgatók vasárnap. November 7-én, hétfőn pe­dig a Moszkvai Filharmo­nikusok hangversenyét köz­vetítik. Csajkovszkij és Mozart műveit Kirill Kondrasin vezényli, Szvja­­toszlav Richter zongorázik. (MTI) THALIA SZÍNHÁZ BULGAKOV: S­ZÍNHÁZI regény Szőllősy Klára fordításának felhasználásával színpadra írta: Elbert János és Kazimir Károly. Rendezte: Kazimir Károly Kossuth-díjas, érdemes művész Bemutató: október 28. ÁRAMÜTÉS BACSÓ-FILM FORGATÁSÁN A festőműhely asztalain félkész figurák sorakoznak: hattyú, papagáj, fogfájós kutya, fésülködő akt, hor­gászó kisfiú. Valamennyi hófehér kaolinból készült, s az égetés után porcelán lesz belőlük. A majd 150 éves Aquin­cumi Porcelángyárban for­gatja legújabb filmjét Ba­csó Péter. Csak néhány he­te mutatták be a budapesti mozikban Riasztólövés cí­mű alkotását, s filmgyártá­sunk egyik legterméke­nyebb rendezője is­mét dol­gozik. Tizennegyedik film­jének helyszínei mai társa­dalomrajz körvonalait sej­tetik, éppúgy mint az előző alkotások. Bár a forgatás jócskán megzavarta a gyár munká­ját, akad, akinek serényen , tovább jár a keze. A leg­kelendőbb cikk a békává vált királyfi, ebből egyet­len asszony 40—50 darabot készít naponta. A fehér­köpenyes nők között szinte elvész egy törékeny alkatú, filigrán, sugárzó barna sze­mű gyereklány. Ő a „ven­dégmunkás” — Görbe Nóra főiskolai hallgató, az Áram­ütés című film főszereplője. — Játékfilmben most lát­hatjuk először? — Igen, még csak Eszter­gályos Károly rendezővel dolgoztam a televízióban; a Nyina naplója című mono­drámát a november 7-i ün­nepi műsorban sugározzák majd. Igazán „érezni a ka­merát” most tanulom Bacsó Péter segítségével. Gyakran magam szavával fogalmaz­hatom meg egy-egy hely­zetemet, ez megkönnyíti a munkát. Virág, a film hőse mai, helyét kereső huszon­éves. Eljön faluról, otthagy­ja az egyetemet, dolgozik kórházban, autómosóban és porcelángyárban. Igazából sehol sem fogadják be. Mert a külsőleg gyenge és törékeny lányt valójában hatalmas erők és indulatok mozgatják — az igazság ki­mondásának kényszere. — Ez a belső elszántság nem rokonítja-e őt a Riasz­tólövés hősnőjével, akit Kútvölgyi Erzsébet formált meg? — kérdezzük a ren­dezőt, aki filmjének közép­pontjába ismét az öntuda­tosan gondolkodó, helyét kereső mai lány típusát ál­lítja. — Virág ösztönösebb, ke­vésbé intellektuális lény, mint előző filmem fősze­replője. — mondja Bacsó Péter. — Robbanékony lá­zadó, sokszor torz formá­ban is. A bátyjával való konfliktusban tulajdonkép­pen két életszemlélet ütkö­zik össze egymással: az élet kényelmébe beletespedt fiú biztonsága és a sokfélét próbáló, a körülményekkel szembeszegülő lány szabad­ságvágya. Egyiküknek sincs teljesen igaza. Hiszen az ember egyszerre szeretne stabilitást is és szabadságot. — Nem szándékom hosszú ideológiai vitákkal megtűz­delni a filmet, inkább ma­gukkal a cselekedetekkel vetni fel a kérdéseket. A régi puritán eszközeim he­lyett új kifejezési formát keresek. Nagyon cselekmé­nyes játék készül, sok hely­színnel, mozgalmas képek­kel és új technikával. Új operatőrrel is dolgozom: Andor Tamással. A főbb szerepeket a tehetséges Görbe Nórán kívül Andorai Péter, Psota Irén, Holl Ist­ván, Temessy Hédi, Gálffi László játssza. Az Aquincumi Porcelán­­gyár után Finnországba ké­szült a forgatócsoport: a mintegy hatvan helyszín egyike Helsinki. Ezsiás Erzsébet Zsolt István és Görbe Nóra Ma este új betanulásban kerül színre az Erkel Színház­ban Rossini vígoperája, A török Itáliában. A rendező: Huszár Klára. Képünkön az előadás két szereplője: Póka Balázs és Ötvös Csilla (MTI-fotó Horvát Éva felv.) Időrabló ÚJ OMEGA-ALBUM Elmúlt a nyár, befeje­ződtek a szabadtéri kon­certek, s a figyelem inkább koncentrálódhat az otthon hallgatható lemezekre. A nyári pódiumdeszkákról szo­báinkba vonultak a muzsi­kusok, hogy az idén bőven kiadott albumaikkal őriz­zék a rockzene tüzet jövő nyárig. INKÁBB LÁTVÁNY A legnagyobb érdeklő­dés alighanem az Omega Időrabló című lemezét előzte meg. Koncertjeikre — amelyekre két-három sportcsarnok alkalmas csak Magyarországon — zsúfo­lásig megtelik a nézőtér. Ez a rockzenekar nyuga­ton is jól ismert. Maga a zenekar léte élő rocktörténelem; tagjai szin­te változatlanul muzsikál­nak együtt a magyar beat­zene hőskorszaka óta. A ré­gi Illéssel együtt az Ome­ga volt az, amely a legha­tásosabban fogalmazta meg, tette át az ifjúság ze­néjébe a 60-as évek láza­­dásos kamaszdühét. Sem korban, sem foglalkozásra nézve nem álltak távol kö­zönségüktől (hosszú ideig amatőrök voltak), azok ér­zéseit foglalták gyorsan, születő dalaikba. Kóbor János magas, diákos hang­ja — ettől volt igazán új — a ma már ritkaságnak számító kék közepű, „csil­logó fekete lemezeken” jellegzetes magatartás­formát mutatott. Képes volt arra — ez az igazi ér­ték —, hogy közönsége éle­tébe bizonyos fokig bele­szóljon. Az Omega hajója — mi­után Presser Gábor és Laux József kivált — a szórakoztatóipar (igaz, annak progresszívabb, te­hát nem legelcsépeltebb változata) felé sodródott. Produkciójukban mind na­gyobb szerepet kaptak a színházi, cirkuszi elemek, attrakciók — a muzsika a látvány szolgálatába sze­gődött. Ezt érezzük az új lemez zenei anyagán is. NÉLKÜLED A „totális zene” — ahogy új stílusirányzatukat neve­zik — valósággal lehenge­rel, bezár látványvillogá­­sos ketreceibe. A kamaramuzsika együtt­­zenélésének örömében gyö­keredző egykori omegás hang összezsugorodott az új lemezen, s csak egy-egy villanásra van jelen a cím­adó szvit kezdésében, a három különálló részt ösz­­szekötő zenekari betétek­ben, s a Nélküled című szám alaptónusán. Az új megoldások, bár kedvesek a fülnek, bosszantóan kor­szerűtlenek. Erősen érző­dik egy vérbeli virtuóz szólista hiánya. K. J. □ JANUÁR ELSŐ HE­TÉBEN újítja fel a Nemze­ti Színház — Major Tamás rendezésében — Shakes­­peere Téli rege című drá­máját.

Next