Esti Hírlap, 1978. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-24 / 95. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága április 19—20-án ülést tartott, ame­lyen határozatot hozott a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól. Az aláb­biakban — kivonatosan — ismertetjük a hatá­rozat néhány részletét. A Központi Bizottság — hangzik a bevezető , több mint féléves előkészítő munka után, a párt-, az ál­lami és a társadalmi szer­vek tapasztalatait és javas­latait figyelembe véve, át­fogóan értékelte a kong­resszusi határozatok végre­hajtásának helyzetét. A do­kumentum ezután megálla­pítja: bár a szocialista épí­tőmunka belső és külső fel­tételei az előre láthatónál nehezebbekké váltak, a kongresszus határoza­tainak, a párt program­­nyilatkozatának elvi és politikai útmutatásai ki­állották a gyakorlat pró­báját, azokat az élet tel­jes mértékben igazolta. Népünk tettekkel támogat­ja és eredményes munkájá­val megoldja a kitűzött fel­adatokat. A XI. kongresz­­szus határozatainak végre­hajtása sikeresen folyik az élet minden területén. Tö­retlen hazánkban a fejlett szocialista társadalom épí­tése, az ország gazdasága erősödik, az életszínvonal emelkedik, s növekszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye.­­ A határozat első­­ fejezete a nem­zetközi helyzettel, külpoli­tikánkkal foglalkozik. Meg­állapítja egyebek között: „Külpolitikai tevékenysé­günk alapvető feladata szövetségünk, barátságunk, együttműködésünk erősí­tése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista közösség or­szágaival. Ez a politika megfelel népeink közös esz­méinek, érdekeinek és cél­jainak, egyben országunk szuverenitásának, népünk nemzeti függetlenségének is erős támasza, békés szo­cialista építőm­unkánk foly­tatásának legfőbb biztosíté­ka.” Rögzíti a dokumentum állásfoglalásunkat a gyar­mati uralom alól felszaba­dult népek igazságos harca mellett, majd hangsúlyoz­za: következetesen munkál­kodunk a békés egymás mellett élés politikájának kiterjesztésén, a tőkés or­szágokkal fennálló kétolda­lú, egyenjogú és kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok szélesítésén. A Magyar Népköztársaság immár 122 állammal áll diplomáciai kapcsolatban, s képviselve van minden jelentős nem­zetközi szervezetben. Az európai biztonsági és együttműködési értekezle­tet követően hazánk kor­mánya 19 tőkésországnak tett konkrét együttműködé­si javaslatot a záróokmány szellemében. Fejlődtek kölcsönösen előnyös kapcsolataink Finnországgal, Ausztriá­val, a Német Szövetségi Köztársasággal, Olaszor­szággal és több más euró­pai tőkésországgal; haladás történt a Magyar Népköztársaság és az Ame­rikai Egyesült Államok kapcsolataiban is. A Ma­gyar Népköztársaság leg­főbb külpolitikai célja — hangsúlyozza a határozat — a béke védelme és megszi­lárdítása. Állhatatosan har­colunk, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének irányvonala folytatódjék. ” A határozat ez­­­­után belpolitikai helyzetünket elemzi. Rögzí­ti: „A Magyar Népköztársa­ság belpolitik­ai helyzete szilárd, fejlődése kiegyensú­lyozott. A kongresszusi ha­tározatok végrehajtásának eredményeként tovább erő­södtek társadalmi rendsze­rünk szocialista vonásai. A párt, a munkásosztály veze­tő szerepe érvényesül, a dolgozó nép hatalma, a pro­letárdiktatúra rendszere szilárd." Pártunk szövetségi politikája megfelelően érvé­nyesül : a munkás-paraszt szövetség rendszerünk biz­tos politikai alapja. A Hazafias Népfront ke­retében megvalósuló szo­cialista nemzeti egység kifejezi társadalmunk minden rétegének közös törekvését céljaink eléré­sére. Népi államunk betölti hi­vatását. Az államélet elem­zése alapján a határozat megállapítja: „A nagyobb feladatok magasabb köve­telményeket támasztanak. Az irányítás színvonalának emelése érdekében az álla­mi szervek éljenek jobban hatáskörükkel, javítsák az ágazati irányítás módsze­reit. A következőkben kieme­li a határozat: „A szocialis­ta demokrácia a munkás­osztály, a nép hatalmának, társadalmi rendszerünknek lényegi vonása. A kongresz­­szu­s óta előreléptünk a szo­cialista demokrácia kibon­takoztatásában.” Hangsú­lyozottan szól a határozat az üzemi demokráciáról, s kiemeli: fejlesztésére jelen­tős lépések történtek, ame­lyek már kezdik éreztetni hatásukat. „A Magyar Népköz­társa­ságban — mondja ki ezt követően a határozat — to­vább szilárdult a törvényes rend, érvényesül a szocia­lista törvényesség. Minden­ki szöteles megtartani az egész nép érdekeit kifejező törvényeket, és minden ál­lampolgár a törvény védel­me alatt áll.” Jogaink szocialista rend­szerünk lényegéből fa­kadnak, s olyan mértékben szélesed­nek és teljesednek ki, ami­lyen mértékben előrehala­dunk a rejtett szocialista társadalom építésének út­ján.­­ A határozat har­­■ madik fejezete a gazdasági építőmunkát elemzi. Rögzíti: népgazda­ságunk az utóbbi években, nehezebbé vált külső és bel­ső feltételek közepette is fejlődött. A negyedik ötéves tervet minden korábbinál nagyobb tervszerűséggel, si­keresen teljesítettük. Az ötödik ötéves terv első évé­ben, 1976-ban — főleg a mezőgazdaságot sújtó nagy szárazság miatt — a terve­zettnél lassúbb volt a növe­kedés, majd 1977-ben ismét gyorsult a gazdasági fejlődés üteme, dinamikusan nőtt a ter­melés és a nemzeti jöve­delem. Javult a gazdasági munka hatékonysága, emelkedett a munka termelékenysége. Gyarapodtak és korszerű­södtek a népgazdaság ter­melőalapjai. Ám erőfeszíté­­sein­k ellenére még nem tudtuk kellően kibontakoz­tatni a népgazdaság hatéko­nyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A le­hetségesnél és a szükséges­nél lassúbb a gazdaságos termékszerkezet megterem­tése. Változatlanul sok a kívánnivaló a beruházási tevékenységben. A munka­erőgazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság lehetőségeihez és igényeihez. Nem kielégí­tő a korszerű gépek és be­rendezések kihasználása. A vállalatok még nem érték el a termelés hatékonyságá­nak kívánatos szintjét. Min­dennek — hangsúlyozza a határozat — része van ab­ban, hogy a kedvezőtlen világgaz­dasági tényezők hatását nem sikerült a szükséges mértékben ellensúlyozni, a külkereskedelmi egyen­súly nem javult az elő­irányzatnak megfelelően. A termékszerkezet kor­szerűsítése — utal rá az ok­mány — a vállalatok állan­dó és alapvető feladata. A központi irányítás köteles­sége, hogy a terv és a sza­bályozás eszközeivel az ed­diginél erőteljesebben ser­kentsen a gazdaságos ter­melés gyorsabb fejlesztésé­re, s korlátozza a gazdaság­talan termelést. A nemzeti jövedelem gyarapítása, a termelés korszerűsítése jelentős be­ruházásokat követel.­­ Az ötödik ötéves terv a szocia­lista szektorban mintegy 870 milliárd forint beruhá­zást írt elő. Ennek időará­nyos részét a múlt két év­ben túlteljesítettük, bár egyes területeken elmara­dás mutatkozik. A vállala­tok beruházásai meghalad­ják a tervezettet. Fokozottabb összhangot kell teremteni — emeli ki a határozat — a társa­dalmi, gazdasági célok, a rendelkezésre álló anyagi eszközök és a beruházási kapacitások között. Továbbra is koncentráljuk erőinket a népgazdaság fejlődését meghatározó nagyberuh­ázásokra. Szocialista társadalmunk jelentős vívmánya — emeli ki a dokumentum — a teljes foglalkoztatottság. Most további fejlődésünk kulcskérdése a rendelkezés­re álló munkaerő legcélsze­rűbb foglalkoztatása. Nép­gazdasági szinten nincs összhang a munkahelyek száma és a munkaerő kö­zött; vállalati szinten egy­szerre tapasztalható mun­kaerőhiány és -felesleg; a munkaerőt nem mindig ott foglalkoztatják, ahol a leg­fontosabb tenne: a munka­­időalap nincs kihasználva, sok helyütt laza a munka­­fegyelem. Sokoldalú, körül­tekintő intézkedésekre van szükség. Társadalmunk to­vábbra is biztosítja min­denkinek a szabad munka­vállalás jogát. Ám a gyakori vagy nem mél­tányolható munkahely­­változtatás nagy népgaz­dasági veszteség forrása; következetesebben kell ér­vényesíteni a munkahe­lyeken a törvény adta gaz­dasági és jogi szankciókat. Szól a határozat a mun­kaidő-csökkentésről, mint az életkörülményeit javítá­sának fontos eleméről. ..A Központi Bizottság úgy véli — mondja ki a dokumen­tum —, elő kell készíteni az ötnapos munkahét beveze­tését az 1980-as évek elejé­re, a jelenlegi munkaidő csökkentése nélkül." Az ok­mány ezután gazdaságirá­nyítási rendszerünket vizs­gálja s utal rá: az ár- és bérrendszernek olyan irányban kell fejlődnie, hogy e kettő együtt haté­konyabban segítse a tény­leges teljesítmények, a tár­sadalom számára hasznos munka elismerését, s ezál­tal szolgálja jobban alap­vető politik­ai célunk, a dol­gozók életszínvonalának rendszeres emelését.­­ Az életszínvonal,­­ a szociálpolitika a határozat negyedik feje­zetének tárgya. Az ötödik ötéves terv — minden kö­rülményt figyelembe véve — a reáljövedelem 18—20 százalékos növekedését ha­tározta meg. Az életszínvonal a gazda­sági lehetőségekkel össz­hangban a múlt években is rendszeresen emelke­dett. A kereseti arányok kedve­zően változtak. Utal a ha­tározat a megtett bérintéz­kedésekre, majd, mint az életkörülmények fontos té­nyezőjéről, a lakáshelyzet­ről szól. A tervidőszak első két évében 187 ezer — eb­ből 66 ezer 50 állami — la­kás épült, az időarányosnál 20 ezerrel több. Az ered­mények és az erőfeszítések ellenére — Budapesten is országosan egyaránt — a lakáskérdés változatlanul legnagyobb társadalmi problémánk. A határozat kimondja: a lakáshoz ju­tás jelenlegi formáinak át­tekintésével, felülvizsgála­tával újabb és jobb lehető­ségeket kell keresni annak igazságosabbá tételére. A megoldás csak hosszabb idő­szakban lehetséges, s jelen­tősek a népgazdaságra há­ruló terhek. A határozat azonban leszögezi: állami támogatással, az állampolgárok saját esz­közeinek mozgósításával a reális megoldások megtalálhatók. A továbbiakban a határo­zat a szolgáltatásokról szól, majd vizsgálja az ötödik ötéves tervben megfogal­mazott szociálpolitikai program megvalósulását; teljesítését a párt és a kor­mány továbbra is fontos feladatának tekinti. A do­kumentum egyebek között kimondja: több központi szociálpolitikai intézkedés a tervidőszak második felé­ben realizálódhat A követ­kező években — gazdasági lehetőségeinkkel összhang­ban — emelni kell az ala­csony nyugdíjakat, a há­rom- és többgyermekes csa­ládok családi pótlékát.­­ A határozat ötödik­­ fejezete: ideológia és művelődés. Jelentős a szemléletváltozás az ideoló­giai munka és a művelődés társadalmi szerepének meg­ítélésében. Előrehaladtunk a tudományos kutatás fej­lesztésében, fontos intézke­dések történte­k az állami oktatásban. Erősödött az oktatás és a közművelődés egysége, százezrek képzik, művelik magukat iskolán kívül. Fejlőd­­ek a művészeti ágak. De­ társadalmunkban kü­lönféle okokból még meg­találhatók a burzsoá ideoló­gia, a nacionalizmus, gyak­rabban a kispolgári gon­dolkodásmód és erkölcs ma­radványai, sőt újraéledésé­nek tünetei. A szocialista közgondolkodás fejlődése mutatkozik abban, hogy társadalmunk túlnyomó többsége elutasítja a társa­dalomellenes magatartás különféle megnyilvánulá­sait, a protekcionizmust, a bürokráciát, élesen elítéli a pazarlást, a hatalommal való visszaélést. Kevésbé egységes a közhangulat a kispolgári szemléletmód és erkölcs, a befelé fordulás, a közösségtől való elzárkózás helytelenítésében. Nélkülözhetetlen ma — hangsúlyozza a határozat — a marxista—leninista elmé­let művelése, alkotó alkal­mazása és fejlesztése, a tár­sadalmi fejlődés, a nemzet­közi osztályharc új kérdé­seinek kutatása és megvá­laszolása, a hazai és a nem­zetközi tapasztalatok elmé­leti általánosítása. Tudomá­nyos elméletünnk művelése és fejlesztése — hangzik a határozatban — teszi lehe­tővé, hogy elkerüljük a dogmatiz­­mus veszélyeit, a marxiz­mus modernizálásának ürügyén jelentkező revi­zionista tévutakat, s az elmélet lebecsüléséből fa­kadó voluntarista, nihi­lista nézeteket.­­Az új problémák tudomá­nyos elemzésének, az ideo­lógiai kérdések tisztázásá­nak nélkülözhetetlen fölté­tele az alkotó vita — mond­ja ki ez után a határozat. „A szocialista társadalom elsőrendű kötelessége — hangsúlyozza a továbbiak­ban a határozat — a felnö­vekvő nemzedék nevelése. Fontos feladat a következő időszakban a köznevelés távlati ter­veinek kidolgozása, a fel­sőoktatás tartalmi és szervezeti korszerűsítése, a tanszéki kutatómunka feltételeinek megjavítása. Az iskolai oktatás és neve­lés rendeltetése, hogy a ta­nulók elsajátítsák a korsze­rű műveltség és tudomá­nyos világnézetünk alap­jait, a közösségi élet, a szocialista erkölcs normáit, felkészüljenek a munkára, állampolgári kötelességeik teljesítésére. Utal a hatá­­rozat azokra a követelmé­nyekre, amelyek elé az ideológiai és a kulturális munka jelentősége az irá­nyítást állítja. Az elvek be­váltak. „Helyesnek bizo­nyult — jelenti ki a doku­mentum — az alkotó mű­helyek és a helyi irányító szervek önállóságának nö­velése, az alkotó munka és a kísérletezés szabadságá­nak biztosítása, a szocialis­ta céljainkat szolgáló al­kotások támogatása, vala­mint az is, hogy teret en­gedünk olyan humanista szellemű irodalmi és művé­szeti törekvéseknek, alko­tásoknak is, amelyek ugyan más világnézeti alapon áll­nak, de a szocialista tár­sadalom és az egyetemes emberi kultúra számára ér­téket jelentenek."­­ A határozat hato­­■ dik és hetedik fe­jezete a párt feladataival, illetve pártunk nemzetközi tevékenységével foglalko­zik. Megállapítja: a párt eszmei, politikai és szervezeti egysége szilárd, tömegkapcsolatai erősek. A párt vezető szerepe a szocializmus építésének irányításában és szerve­zésében megfelelően ér­vényesül. A párt vezető szerepének erősítése, irányító munká­jának további javítása fej­lődésünk alapfeltétele. A párt a kongresszus óta el­telt időben is egészségesen fejlődött. „A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály idén hat­vanéves marxista—leninista pártja társadalmunk elis­mert vezető ereje — eme­li ki a határozat. — Meg­alakulása óta folytatott harcával, az egész nép ügyének becsületes szolgá­latával nyerte el párton kívüli szövetségesei, a dol­gozók millióinak bizalmát. Ezt a jövőben is csak az egész párttagság állhatatos munkájával, helytállásával tudja és kívánja gyarapíta­ni.” A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága — olvasható a ha­tározat befejező mondatai­ban — mély megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a dolgozók milliói helyeslik és cse­lekvően, tettekkel segítik a XI. kongresszus határo­zatainak végrehajtását. A továbbiakban is számít népünk öntudatára, haza­szeretetére, a dolgozók al­kotó tevékenységében rej­lő hatalmas lendítőerőre. • • •• К· KONGRESSZUS KÖZÖTT Részletek az MSZMP Központi Bizottságának határozatából A Budapesti Pártbizottság r • g // u/ első titkára ★ Az idén 51 esettandős a Budapesti Pártbizottság most megválasztott első tit­kára. Tizennégy éves volt, amikor ismerkedni kezdett a lakatos szakmával a Ganz Vagon- és Gépgyárban. Hét esztendőn át dolgozott mes­terségében, majd fontos po­litikai feladattal bízta meg a párt: a Budapesti Pártbi­zottság munkatársa lett. Koziban tanul­t: elvégezte a pártfőiskolát, a Lenin inté­zetet. Vezető politikai tisztsége­ket töltött be ezután. Tit­kárként — 1961-ben — dol­gozott a XIV. kerületben, majd még felelősebb posz­ton, a Budapesti Pártbizott­ság titkáraként, 1965 óta a Központi Bizottság tagja. Közben — 1964-ben — a KISZ Központi Bizottsága első titkárának választotta meg. Hat esztendőn át irá­nyította az ifjúsági szövet­ség munkáját, majd újabb fontos feladatt várta: a vasasszakszervezet — amelynek 1944 óta tagja — a főtitkár felelős tisztségét bízta rá. A SZOT el­­nök­sé­gébe 1970-ben vá­lasztották be, majd négy esztendővel később a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak­­szervezeti Nemzetközi Szö­vetsége őt emelte az elnöki tisztségbe. Méhes Lajos 1945 óta a párt tagja, s 1967-től or­szággyűlési képviselő. Mun­kásságát államunk mag­as kitüntetésekkel ismerte el. Kétszer kapta meg a Mun­ka Érdemrend arany foko­zatát, birtokosa a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlék­éremnek, s a felszabadulási jubileumi emlékéremnek. A Budapesti Pártbizott­ság kooptálta tagjai közé, s megválasztotta első titká­rának Méhes Lajost, a Köz­ponti Bizottság tagját.

Next