Esti Hírlap, 1978. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-24 / 95. szám
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága április 19—20-án ülést tartott, amelyen határozatot hozott a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól. Az alábbiakban — kivonatosan — ismertetjük a határozat néhány részletét. A Központi Bizottság — hangzik a bevezető , több mint féléves előkészítő munka után, a párt-, az állami és a társadalmi szervek tapasztalatait és javaslatait figyelembe véve, átfogóan értékelte a kongresszusi határozatok végrehajtásának helyzetét. A dokumentum ezután megállapítja: bár a szocialista építőmunka belső és külső feltételei az előre láthatónál nehezebbekké váltak, a kongresszus határozatainak, a párt programnyilatkozatának elvi és politikai útmutatásai kiállották a gyakorlat próbáját, azokat az élet teljes mértékben igazolta. Népünk tettekkel támogatja és eredményes munkájával megoldja a kitűzött feladatokat. A XI. kongreszszus határozatainak végrehajtása sikeresen folyik az élet minden területén. Töretlen hazánkban a fejlett szocialista társadalom építése, az ország gazdasága erősödik, az életszínvonal emelkedik, s növekszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye. A határozat első fejezete a nemzetközi helyzettel, külpolitikánkkal foglalkozik. Megállapítja egyebek között: „Külpolitikai tevékenységünk alapvető feladata szövetségünk, barátságunk, együttműködésünk erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Ez a politika megfelel népeink közös eszméinek, érdekeinek és céljainak, egyben országunk szuverenitásának, népünk nemzeti függetlenségének is erős támasza, békés szocialista építőmunkánk folytatásának legfőbb biztosítéka.” Rögzíti a dokumentum állásfoglalásunkat a gyarmati uralom alól felszabadult népek igazságos harca mellett, majd hangsúlyozza: következetesen munkálkodunk a békés egymás mellett élés politikájának kiterjesztésén, a tőkés országokkal fennálló kétoldalú, egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok szélesítésén. A Magyar Népköztársaság immár 122 állammal áll diplomáciai kapcsolatban, s képviselve van minden jelentős nemzetközi szervezetben. Az európai biztonsági és együttműködési értekezletet követően hazánk kormánya 19 tőkésországnak tett konkrét együttműködési javaslatot a záróokmány szellemében. Fejlődtek kölcsönösen előnyös kapcsolataink Finnországgal, Ausztriával, a Német Szövetségi Köztársasággal, Olaszországgal és több más európai tőkésországgal; haladás történt a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolataiban is. A Magyar Népköztársaság legfőbb külpolitikai célja — hangsúlyozza a határozat — a béke védelme és megszilárdítása. Állhatatosan harcolunk, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének irányvonala folytatódjék. ” A határozat ezután belpolitikai helyzetünket elemzi. Rögzíti: „A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete szilárd, fejlődése kiegyensúlyozott. A kongresszusi határozatok végrehajtásának eredményeként tovább erősödtek társadalmi rendszerünk szocialista vonásai. A párt, a munkásosztály vezető szerepe érvényesül, a dolgozó nép hatalma, a proletárdiktatúra rendszere szilárd." Pártunk szövetségi politikája megfelelően érvényesül : a munkás-paraszt szövetség rendszerünk biztos politikai alapja. A Hazafias Népfront keretében megvalósuló szocialista nemzeti egység kifejezi társadalmunk minden rétegének közös törekvését céljaink elérésére. Népi államunk betölti hivatását. Az államélet elemzése alapján a határozat megállapítja: „A nagyobb feladatok magasabb követelményeket támasztanak. Az irányítás színvonalának emelése érdekében az állami szervek éljenek jobban hatáskörükkel, javítsák az ágazati irányítás módszereit. A következőkben kiemeli a határozat: „A szocialista demokrácia a munkásosztály, a nép hatalmának, társadalmi rendszerünknek lényegi vonása. A kongreszszus óta előreléptünk a szocialista demokrácia kibontakoztatásában.” Hangsúlyozottan szól a határozat az üzemi demokráciáról, s kiemeli: fejlesztésére jelentős lépések történtek, amelyek már kezdik éreztetni hatásukat. „A Magyar Népköztársaságban — mondja ki ezt követően a határozat — tovább szilárdult a törvényes rend, érvényesül a szocialista törvényesség. Mindenki szöteles megtartani az egész nép érdekeit kifejező törvényeket, és minden állampolgár a törvény védelme alatt áll.” Jogaink szocialista rendszerünk lényegéből fakadnak, s olyan mértékben szélesednek és teljesednek ki, amilyen mértékben előrehaladunk a rejtett szocialista társadalom építésének útján. A határozat har■ madik fejezete a gazdasági építőmunkát elemzi. Rögzíti: népgazdaságunk az utóbbi években, nehezebbé vált külső és belső feltételek közepette is fejlődött. A negyedik ötéves tervet minden korábbinál nagyobb tervszerűséggel, sikeresen teljesítettük. Az ötödik ötéves terv első évében, 1976-ban — főleg a mezőgazdaságot sújtó nagy szárazság miatt — a tervezettnél lassúbb volt a növekedés, majd 1977-ben ismét gyorsult a gazdasági fejlődés üteme, dinamikusan nőtt a termelés és a nemzeti jövedelem. Javult a gazdasági munka hatékonysága, emelkedett a munka termelékenysége. Gyarapodtak és korszerűsödtek a népgazdaság termelőalapjai. Ám erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően kibontakoztatni a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartósan segítő folyamatokat. A lehetségesnél és a szükségesnél lassúbb a gazdaságos termékszerkezet megteremtése. Változatlanul sok a kívánnivaló a beruházási tevékenységben. A munkaerőgazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság lehetőségeihez és igényeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berendezések kihasználása. A vállalatok még nem érték el a termelés hatékonyságának kívánatos szintjét. Mindennek — hangsúlyozza a határozat — része van abban, hogy a kedvezőtlen világgazdasági tényezők hatását nem sikerült a szükséges mértékben ellensúlyozni, a külkereskedelmi egyensúly nem javult az előirányzatnak megfelelően. A termékszerkezet korszerűsítése — utal rá az okmány — a vállalatok állandó és alapvető feladata. A központi irányítás kötelessége, hogy a terv és a szabályozás eszközeivel az eddiginél erőteljesebben serkentsen a gazdaságos termelés gyorsabb fejlesztésére, s korlátozza a gazdaságtalan termelést. A nemzeti jövedelem gyarapítása, a termelés korszerűsítése jelentős beruházásokat követel. Az ötödik ötéves terv a szocialista szektorban mintegy 870 milliárd forint beruházást írt elő. Ennek időarányos részét a múlt két évben túlteljesítettük, bár egyes területeken elmaradás mutatkozik. A vállalatok beruházásai meghaladják a tervezettet. Fokozottabb összhangot kell teremteni — emeli ki a határozat — a társadalmi, gazdasági célok, a rendelkezésre álló anyagi eszközök és a beruházási kapacitások között. Továbbra is koncentráljuk erőinket a népgazdaság fejlődését meghatározó nagyberuházásokra. Szocialista társadalmunk jelentős vívmánya — emeli ki a dokumentum — a teljes foglalkoztatottság. Most további fejlődésünk kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő legcélszerűbb foglalkoztatása. Népgazdasági szinten nincs összhang a munkahelyek száma és a munkaerő között; vállalati szinten egyszerre tapasztalható munkaerőhiány és -felesleg; a munkaerőt nem mindig ott foglalkoztatják, ahol a legfontosabb tenne: a munkaidőalap nincs kihasználva, sok helyütt laza a munkafegyelem. Sokoldalú, körültekintő intézkedésekre van szükség. Társadalmunk továbbra is biztosítja mindenkinek a szabad munkavállalás jogát. Ám a gyakori vagy nem méltányolható munkahelyváltoztatás nagy népgazdasági veszteség forrása; következetesebben kell érvényesíteni a munkahelyeken a törvény adta gazdasági és jogi szankciókat. Szól a határozat a munkaidő-csökkentésről, mint az életkörülményeit javításának fontos eleméről. ..A Központi Bizottság úgy véli — mondja ki a dokumentum —, elő kell készíteni az ötnapos munkahét bevezetését az 1980-as évek elejére, a jelenlegi munkaidő csökkentése nélkül." Az okmány ezután gazdaságirányítási rendszerünket vizsgálja s utal rá: az ár- és bérrendszernek olyan irányban kell fejlődnie, hogy e kettő együtt hatékonyabban segítse a tényleges teljesítmények, a társadalom számára hasznos munka elismerését, s ezáltal szolgálja jobban alapvető politikai célunk, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését. Az életszínvonal, a szociálpolitika a határozat negyedik fejezetének tárgya. Az ötödik ötéves terv — minden körülményt figyelembe véve — a reáljövedelem 18—20 százalékos növekedését határozta meg. Az életszínvonal a gazdasági lehetőségekkel összhangban a múlt években is rendszeresen emelkedett. A kereseti arányok kedvezően változtak. Utal a határozat a megtett bérintézkedésekre, majd, mint az életkörülmények fontos tényezőjéről, a lakáshelyzetről szól. A tervidőszak első két évében 187 ezer — ebből 66 ezer 50 állami — lakás épült, az időarányosnál 20 ezerrel több. Az eredmények és az erőfeszítések ellenére — Budapesten is országosan egyaránt — a lakáskérdés változatlanul legnagyobb társadalmi problémánk. A határozat kimondja: a lakáshoz jutás jelenlegi formáinak áttekintésével, felülvizsgálatával újabb és jobb lehetőségeket kell keresni annak igazságosabbá tételére. A megoldás csak hosszabb időszakban lehetséges, s jelentősek a népgazdaságra háruló terhek. A határozat azonban leszögezi: állami támogatással, az állampolgárok saját eszközeinek mozgósításával a reális megoldások megtalálhatók. A továbbiakban a határozat a szolgáltatásokról szól, majd vizsgálja az ötödik ötéves tervben megfogalmazott szociálpolitikai program megvalósulását; teljesítését a párt és a kormány továbbra is fontos feladatának tekinti. A dokumentum egyebek között kimondja: több központi szociálpolitikai intézkedés a tervidőszak második felében realizálódhat A következő években — gazdasági lehetőségeinkkel összhangban — emelni kell az alacsony nyugdíjakat, a három- és többgyermekes családok családi pótlékát. A határozat ötödik fejezete: ideológia és művelődés. Jelentős a szemléletváltozás az ideológiai munka és a művelődés társadalmi szerepének megítélésében. Előrehaladtunk a tudományos kutatás fejlesztésében, fontos intézkedések történtek az állami oktatásban. Erősödött az oktatás és a közművelődés egysége, százezrek képzik, művelik magukat iskolán kívül. Fejlődek a művészeti ágak. De társadalmunkban különféle okokból még megtalálhatók a burzsoá ideológia, a nacionalizmus, gyakrabban a kispolgári gondolkodásmód és erkölcs maradványai, sőt újraéledésének tünetei. A szocialista közgondolkodás fejlődése mutatkozik abban, hogy társadalmunk túlnyomó többsége elutasítja a társadalomellenes magatartás különféle megnyilvánulásait, a protekcionizmust, a bürokráciát, élesen elítéli a pazarlást, a hatalommal való visszaélést. Kevésbé egységes a közhangulat a kispolgári szemléletmód és erkölcs, a befelé fordulás, a közösségtől való elzárkózás helytelenítésében. Nélkülözhetetlen ma — hangsúlyozza a határozat — a marxista—leninista elmélet művelése, alkotó alkalmazása és fejlesztése, a társadalmi fejlődés, a nemzetközi osztályharc új kérdéseinek kutatása és megválaszolása, a hazai és a nemzetközi tapasztalatok elméleti általánosítása. Tudományos elméletünnk művelése és fejlesztése — hangzik a határozatban — teszi lehetővé, hogy elkerüljük a dogmatizmus veszélyeit, a marxizmus modernizálásának ürügyén jelentkező revizionista tévutakat, s az elmélet lebecsüléséből fakadó voluntarista, nihilista nézeteket.Az új problémák tudományos elemzésének, az ideológiai kérdések tisztázásának nélkülözhetetlen föltétele az alkotó vita — mondja ki ez után a határozat. „A szocialista társadalom elsőrendű kötelessége — hangsúlyozza a továbbiakban a határozat — a felnövekvő nemzedék nevelése. Fontos feladat a következő időszakban a köznevelés távlati terveinek kidolgozása, a felsőoktatás tartalmi és szervezeti korszerűsítése, a tanszéki kutatómunka feltételeinek megjavítása. Az iskolai oktatás és nevelés rendeltetése, hogy a tanulók elsajátítsák a korszerű műveltség és tudományos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szocialista erkölcs normáit, felkészüljenek a munkára, állampolgári kötelességeik teljesítésére. Utal a határozat azokra a követelményekre, amelyek elé az ideológiai és a kulturális munka jelentősége az irányítást állítja. Az elvek beváltak. „Helyesnek bizonyult — jelenti ki a dokumentum — az alkotó műhelyek és a helyi irányító szervek önállóságának növelése, az alkotó munka és a kísérletezés szabadságának biztosítása, a szocialista céljainkat szolgáló alkotások támogatása, valamint az is, hogy teret engedünk olyan humanista szellemű irodalmi és művészeti törekvéseknek, alkotásoknak is, amelyek ugyan más világnézeti alapon állnak, de a szocialista társadalom és az egyetemes emberi kultúra számára értéket jelentenek." A határozat hato■ dik és hetedik fejezete a párt feladataival, illetve pártunk nemzetközi tevékenységével foglalkozik. Megállapítja: a párt eszmei, politikai és szervezeti egysége szilárd, tömegkapcsolatai erősek. A párt vezető szerepe a szocializmus építésének irányításában és szervezésében megfelelően érvényesül. A párt vezető szerepének erősítése, irányító munkájának további javítása fejlődésünk alapfeltétele. A párt a kongresszus óta eltelt időben is egészségesen fejlődött. „A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály idén hatvanéves marxista—leninista pártja társadalmunk elismert vezető ereje — emeli ki a határozat. — Megalakulása óta folytatott harcával, az egész nép ügyének becsületes szolgálatával nyerte el párton kívüli szövetségesei, a dolgozók millióinak bizalmát. Ezt a jövőben is csak az egész párttagság állhatatos munkájával, helytállásával tudja és kívánja gyarapítani.” A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága — olvasható a határozat befejező mondataiban — mély megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a dolgozók milliói helyeslik és cselekvően, tettekkel segítik a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását. A továbbiakban is számít népünk öntudatára, hazaszeretetére, a dolgozók alkotó tevékenységében rejlő hatalmas lendítőerőre. • • •• К· KONGRESSZUS KÖZÖTT Részletek az MSZMP Központi Bizottságának határozatából A Budapesti Pártbizottság r • g // u/ első titkára ★ Az idén 51 esettandős a Budapesti Pártbizottság most megválasztott első titkára. Tizennégy éves volt, amikor ismerkedni kezdett a lakatos szakmával a Ganz Vagon- és Gépgyárban. Hét esztendőn át dolgozott mesterségében, majd fontos politikai feladattal bízta meg a párt: a Budapesti Pártbizottság munkatársa lett. Koziban tanult: elvégezte a pártfőiskolát, a Lenin intézetet. Vezető politikai tisztségeket töltött be ezután. Titkárként — 1961-ben — dolgozott a XIV. kerületben, majd még felelősebb poszton, a Budapesti Pártbizottság titkáraként, 1965 óta a Központi Bizottság tagja. Közben — 1964-ben — a KISZ Központi Bizottsága első titkárának választotta meg. Hat esztendőn át irányította az ifjúsági szövetség munkáját, majd újabb fontos feladatt várta: a vasasszakszervezet — amelynek 1944 óta tagja — a főtitkár felelős tisztségét bízta rá. A SZOT elnökségébe 1970-ben választották be, majd négy esztendővel később a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezeti Nemzetközi Szövetsége őt emelte az elnöki tisztségbe. Méhes Lajos 1945 óta a párt tagja, s 1967-től országgyűlési képviselő. Munkásságát államunk magas kitüntetésekkel ismerte el. Kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, birtokosa a Munkás- Paraszt Hatalomért Emlékéremnek, s a felszabadulási jubileumi emlékéremnek. A Budapesti Pártbizottság kooptálta tagjai közé, s megválasztotta első titkárának Méhes Lajost, a Központi Bizottság tagját.