Esti Hírlap, 1978. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-29 / 100. szám
• A Muslicák a liftben két-három éve jelent meg egyik irodalmi folyóiratunkban. Megragadott maró szatírája, fanyar-keserű hangvétele, ötletes cselekménye, tetszett, hogy jellemtelen főhősei — a mohó forintkiajánlásra készülök — pórul járnak. Vészi Endre egyik legjobb novellája volt. Főszereplői, a Buzási házaspár, mai társadalműnk jellegzetes „nagymenői”, örökösen jó kapcsolatokat hajszoló, helyezkedik, mohó törtetők, a szerzés megszállottjai. Sikeresek, gazdagok és ellenszenvesek. Nagyon utálja Vészi ezeket a haszonleső, karrierista típusokat, s a mindig a pillanatnyi divathoz idomuló, de mindig felszínes életvitelüket, kíméletlenül átvilágítja hírevoltukat, óv társadalmi veszélyességüktől. Jóllehet a tévéfilmváltozatot is Vészi maga írta, e fanyarul szatirikus hangvételből, s egyáltalán: a hangulatból, légkörből mégis alig maradt valami. Gábor Pál tehetséges rendező, de ezúttal melléfogott. Erőtlen, sápadt, statikus képet adott. Sem gondolati egység, sem hangulati feszesség, sem szerkezeti tömörség, semmiféle tempó nem tartja össze a filmet. A sajnos ritkán szereplő Lázár Mártát azonban öröm volt viszontlátni. Tetszett Apor Noémi. Gyakran vett igénybe külsőséges, elhasznált eszközöket Máthé Erzsi, Kállai Ilona, s Bánffy György, de mindegyiküknek voltak jó perceik is. (barabás) ....Hogy nálam különb legyen!” Nemrég ért véget és keltett nagy figyelmet a televízió tizenkét részből álló Az első háromszázhatvanöt nap a gyermek életében című NSZK filmsorozata. Ez idő szerint újabb sorozatot sugároznak A második év címmel. Jövőre, a gyermekév alkalmából szintén hasonló témáról lesz látnivaló a képernyőn. A tizenhárom részes sorozat a születéstől a kamaszkorig kíséri majd figyelemmel a gyermek pszichológiai fejlődését. A hetenként egyszer jelentkező műsor összefoglaló címe: „...Hogy nálam különb legyen!” Előadói: dr. Ranschburg Jenő (aki a két előző sorozat munkatársa is volt), valamint dr. Popper Péter. Az adások szerkesztője: Alberti József, rendezője: dr. Kárpáti György. □ HALÁPY JÁNOS festőművész emlékkiállítását ma nyitotta meg Balatonfüreden, a Balatoni Galériában, a városi művelődési ház rendezésében dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. A kiállítás május 20- ig tart nyitva. AZ ÍRÓ KÖZÉLETISÉGE Nemzeti önismeret — nemzeti tudat Beszélgetés Dobozy Imrével — Fiatal írók körében él olyan vélemény, hogy az alkotó ember, az író szuverenitását veszélyezteti közéletisége. Hogyan látja ezt Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke? — Az író legyen föltétlen szuverén egyéniség, ami azt jelenti, hogy fölismerhetően egyénit alkot, és persze arról is úgy ír, ahogy akar. A szuverenitáson azonban — szorosan hozzá tartozik — azt is értem, hogy ismeri azokat a társadalmi folyamatokat, amelyekben él. Enélkül művészi elemzésének, mérlegelésének és ítéleteinek minősége legalábbis megkérdőjelezhető. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek feltétlenül kora társadalmáról kell szólnia. Ettől még írhat parabolát, látomást, groteszket, abszurdot. De ha ezt nem korunk szemléletével cselekszi, akkor önmagát és okasóit is eltájolhatja. Ezzel együtt, minden jó törekvés létjogosultságát elismerve, a magam részéről elsősorban azokat tartom közéleti vállalkozásoknak, melyek a konkrét idő, tehát az adott történelem társadalmi, emberi jelenségeiről, közülük az író számára a legfontosabbnak tartott jelenségről adnak híradást, a korszerű nemzeti tudat irodalmi, művészi kialakítását vállalva, az adott társadalom közelmúltját és jelenét kívánják kifejezni. Ezt ha nem is kötelességnek, de feltétlenül jó szolgálatnak tartom. Egy író, akárhogy vesszük is, mégiscsak a saját korát ismerheti a legmélyebben, vélekedései, fölismerései mégiscsak a saját kora jelenségei közül alakulhatnak ki a legszuverénebb módon. A szolgálat és szuverenitás harmóniáját minden vállalkozásnál újra meg újra ki kell küzdeni. De fölteszek egy ellenkérdést: hogyan egyeztethető össze a céltalan lézengés egy olyan korban, amelyben társadalmunk és nemzetünk soha nem járt ösvényeken, rengeteg energiával és kísérlettel, létünk új feltételeit teremti meg? Magatartásként ezt éppúgy nehezen értem, mint írói törekvésként. — Van. Sokféle kisebb, nagyobb jelenség, de van köztük alapvető is. Volt időszak, amikor az emberek jelentős része nem értette pontosan, mit is kell csinálnia. Aztán volt időszak, amikor ezt nehéz is volt megérteni. Most már hoszszú idő óta a politika világos, jól érthető és általában értik is. Hogyan lehet mégis, hogy különböző beosztásokban kelleténél több olyan ember ül, aki érti mi a dolga, mégis azon töri a fejét, hogy miért ne azt csinálja és a passzivitásához és tétlenségéhez „igazolásul” miképpen szedhet össze egy sereg bizonyítékot. Ezekkel van és ezekkel lesz a legtöbb baj. Azt hiszem, a megoldás: világos határozatok és utasítások után legyen világos és határozott a számonkérés. Cseterás Andrea Szolgálat — ön miért ír? — Az író akarja vagy nem akarja, mindenképp közéleti funkciót tölt be, már pusztán azzal, hogy nem négyszemközt, hanem nyomtatásban és sokak számára nyilatkozik meg. Ez akkor is igaz, ha megnyilatkozása nem kifejezetten társadalmi irányítottságú. Magam azok közé tartozom — irodalmunk legfőbb hagyományát követve —, akik a nemzeti önismeret. GYULÁN FILMRENDEZŐK SZABADTÉREN Új feladatok előtt áll Sik Ferenc Jászai-díjas érdemes művész, a Gyulai Várszínház művészeti vezetője. — Elkészítettük a Gyulai Várszínház több éves műsortervét — mondja. — Ez a keretterv hosszabb időre előre meghatározza munkánk alapját. Egyik jellemzője: filmsrendezők színházat rendeznek. Jancsó Miklós, Sándor Pál, Makk Károly, Kása Ferenc, Simó Sándor már 1979-ben rendez Gyulán, hogy saját műfajából kiránduljon a tárcművészetbe. Továbbá, a déli országrész nyári színházi programjainak élénkítéseire, Baranya és Békés megye kapcsolatát is elmélyítjük. Már az idén, a pécsi nyári játékok és a Gyulai Várszínház egy-egy darabját négy-négy előadásra kicseréljük Pécs és Gyula között. Így kerül majd Pécsre Harag György rendezésében Székely János: Caligula helytartója című drámája. Újdonság lesz, hogy Pécs, Gyula valamint a MAFILM mint producer együttműködésével — sőt, kissé a Magyar Televízió bevonásával is — folyamatos kapcsolatot, mintegy átmenetet szervezünk az élő színház és a celluloid-szalag művészete között, hogy például a színházi előadásokból később rendszeresen tv-darabok szülessenek és esetleg fordítva is történjék. — Két év múlva Gyulán bevonjuk a játékokba az egész várost. Játszik majd a fodrászüzlet, a presszó, a sétány, úgy, hogy a Várszínházban előadott darab korához, hangulatához illő rendezvényeket tartunk bennük. Ezek beletorkolnak majd például a korabeli munkástüntetéseket felelevenítő játékokba. Érdekesek Sik Ferenc egyéni tervei is. Ezek különböző nemzetközi kapcsolatok alapján születtek meg. Így Temesvárra, Brandenburgba, Liverpoolba hívták meg rendezni. Utóbbi város színházában mai angol, vagy magyar művet állít, majd színpadra. Helsinkiben vagy az ugyancsak finn Lahtiban és még egy finn városban, aztán Toulonban is rendez egy Moliere-művet. Végül Poznan és a Szovjetunió egyik színháza szerepel Sik Ferenc hároméves rendezői tervében. (földessy) ÚJ SZOLGÁLTATÁSI ЈГ Az Elektromos Szövetkezet tb. háztartásigép-szervizében k—i J GYORSSZOLGÁLAT MFIm Hibás háztartási gépét a MMIL szervizben 4 órán belül ШГ megjavítjuk. A KISGÉP-, MOSÓGÉPSZERVIZ , Budapest VII., Dob u. 3. 423-727 427-984 4 Fontos a játék — Min dolgozik most? — Egy regényen az 1945—47-es korszakról, amelyben, úgy vélem, mai erényeink és tévedéseink szinte minden csírája már élt. De nemcsak ezért izgat a kor, hanem azért is, mert irodalmunk még csak alig vagy csak érintőlegesen nyúlt hozzá. Utána vígjátékra készülök. A Tizedes óta ilyet nem írtam, pedig az irodalomban a játék — hozzáteszem, az igazi játék — legalább olyan fontos, mint a kathartikus próza vagy dráma. • • Önigazolók — Van-e valamilyen közéleti jelenség, ami aggasztja, de nem volt alkalma eddig írni róla? SZÍNHÁZ, RÁDIÓ ÚJ SZOTdíjas Tegnap a SZOT-székházban többek között Suka Sándor színművészt és Petur Györgyöt, a Magyar Rádió zenei főszerkesztőjét tüntették ki SZOT-díjjal. SUKA SÁNDOR Hét esztendővel ezelőtt a színházi emberüket és a közönséget is meglepte: Suka Sándor húszéves nemzeti színházban tagság után a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. — Mi volt az oka ennek a lépésnek? Hét év, kellő távlat, hogy mérlegelje — megérte-e a változtatás? — A Nemzetiben egyszerre csak elcsöndesedett körülöttem minden. Névtelen, szinte személytelen tagja voltam a társulatnak, nem, vagy csak ritkán és egészen apró szerepet kaptam. Minden művészi pályának megvannak a maga hullámvölgyei. Az enyém 1971-ben érkezett el. Nem nehezteltem senkire, hisz mindent, amit e szakmából elsajátítottam a Nemzetinek köszönhetem. Csaki hát játszani akartam. Sokat, jót. Megkérdeztem Vámos László rendezőt: szerződtetne-e az Operettbe? Először csodálkozott, de hamar jött a válasz. Igen, van helyem, jöjjek. De csak akkor, ha nagyon komolyan gondolom! Már akkor szó volt a My fair Lady Doolittle papájáról, maga Denevér Frosch-áról... Hogyne jöttem volna, megérte. — Eddig minden alakításával sikert aratok. Legutóbb a Denevér-báli Frosch-sal. Nem érzi-e úgy, hogy szerepköre — a buffó, a vidám, mulatságos figura — meghatározza egyszer, mindenkorra a játszandó figurákat ? — Vitathatatlan, hogy az Operett, műfajszínház. Tény: én a buffó-szerepeket kapom. De amennyire leszűkülnek a lehetőségek, egyfelől, a másik oldalon kitágul a horizont: ezekben a figurákban is meg kell találni az egyéniséget, a lelket, árnyalatok széles skáláját kell eljátszani. — Kevés film- és tévészerepben láttuk. Oka? — A színházat, a színpadot szeretem. Az az én igazi világom. — Elégedett ? — Szerencsém van, hogy mertem kockáztatni, igen, tulajdonképpen elégedett vagyok. PETUR GYÖRGY A törékeny, barázdáin csupán néhány percnyi muzsikát hordozni kép e hanglemezekkel együtt, eltűnt az a rádiós szakma is, amely Petur György első foglalkozása volt a Bródy Sándor utcai épületben. Egy-egy Beehoveszimfóniát olykor nyolc-tíz hanglemezről kellett adásba jásszani, ezért kellettek olyan úgynevezett forgatók, akik alapos zenei szakismrettel fordították meg a kellő időben a lemezt, úgy, hogy azt a hallgató észre nem vehette... A Magyar Rádió nyolc esztendő múltán zenei főszerkesztővé nevezte ki az egykori forgatót, aki még ekkor sem hagyott fel eredeti hivatásával: zongorakoncerteket adott. Később már nem mint zongoraművész, hanem a rádiónak, mint a hazai zenei élet egyik nagyon fontos intézményének híve, a hazai zeneművészet patrónusa lett. — Kiből lehet ön szerint jó rádiós? — Sok más mellett az egyik leglényegesebb dolog: legyen valamilyen kapcsolata az előadóművészettel. Aki le tudja mérni, hogy milyen lesz műsorának hatása: jó előadó, s jó rádiós munkatárs is. — Mit tart a múlt esztendők említésre méltó sikeres zenei kezdeményezésének? — Két éve Szegeden rendeztük meg először a vidéki zenei hetek koncertsorozatát, amelyből mintegy 10 hangversenyt kért 23 külföldi adó, köztük a BBC, a tokiói, a párizsi rádió is. Ez nagyon nagy elismerés. Szeged és Pécs után az idei év végén Debrecenben rendezzük a zenei heteket, amelyekre neves hazai és külföldi muzsikusokat hívunk meg. — Hogyan ítéli meg a Magyar Rádió zenei kínálatát, mint hallgató? — Legszívesebben komoly zenét hallgatok. Valójában mindent, ami jó zene. S ezért igyekszünk sokat tenni a zenei kultúra terjesztéséért, a zenére-zenével nevelésért. Mi, a munkatársaim és én. Munkatársaim nélkül nem érhettem volna el eredményt, ezért hiszem, hogy a SZOT- díj egy kicsit a Rádió zenei főosztályáé is. (P. J.) Déry Tibor Talpsimogató című komédiáját a Színművészeti Főiskola végzős hallgatóinak közreműködésével rendezi a Televízió számára Marton László. Képünkön: Hernádi Judit és Vass Gábor Színház az aluljáróban Mától a Nagyvárad téri aluljáróban amatőr csoportok szórakoztatják a járókelőket. Az előadások általában délután 5 órától kezdődnek. A tavaszi és nyári hétvégeken a Gyermekjátékszín, a Peremszínpad, a Szkéné, a KISZ Irodalmi Színpad, az Ascher Oszkár Színpad és a Pinceszínház társulata tart előadást. . Koncertterem Párizs egykori híres, nemrég lebontott vásárcsarnoka helyén Valery Giscard d’Estaing államelnök elhatározása szerint többek között egy koncertterem épülne. Giscard levelet írt az új kulturális miniszternek, Jean Philippe Lecat-nak, amelyben azt kéri, hogy a létesítmény magas színvonalú legyen. Az egykori csarnok helyén ma óriási építési terület található. Néhány hónappal ezelőtt helyezték üzembe itt Európa legnagyobb metróállomását.