Esti Hírlap, 1979. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-02 / 78. szám

BUDAPESTEN A LEGFIATALABB lakónegyed a Pilis alján A város és a természet összhangja • Jó közlekedés A főváros egyik legfia­talabb negyede formálódik napjainkban Óbudán túl, a Duna-kanyar irányában. Békásmegyer, a kis telepü­lés egykor szerényen hú­zódott meg Budapest szom­szédságában, a Pilis-hegy­ség lankái alatt. Ma pedig az egyik legdinamikusab­ban fejlődő új budapesti lakónegyed. A 11-es út mentén, a főútvonaltól ke­letre már új házak maga­sodnak — több mint 7 ezer otthonnal —, hirdetve a város térhódítását. Az út­tól nyugatra eső terület is hamarosan megváltozik: egy újabb 6 ezer lakásos negyed épül. Tervezője Molnár Attila, a Város­­építési Tudományos és Ter­vezőintézet munkatársa Valóban otthon . A tervek készítésekor mindenekelőtt figyelembe vettük a természeti adott­ságokat. Már a 11-es útról is szembetűnő a táj, a Pi­lis-hegység egyik vonula­ta. Város és természet össz­hangja, ha erre mód és le­hetőség van, feltétlenül ki kell használni. Végül úgy döntöttünk: az új negyed a természeti táj felé lesz „nyitott” — az út felé eső részén pedig házak sora „zárja le”. A 11-es út már jelenleg is forgalmas, s ez várhatóan a jövőben csak fokozódni fog. A közleke­dés kellemetlen következ­ményeitől, a zajtól, a szennyezettebb levegőtől, amennyire lehetséges, meg­óvtuk Békásmegyer leen­dő lakóit. A házakon túl, az út mentén két-három méter magas, mesterséges dombok határolják majd az új lakónegyedet. A negyed tervezésekor szem előtt tartották a la­kók kényelmét, nyugalmát, hogy otthonuk valóban otthon legyen. A kétszer­­két sávban húzódó házso­rok az út felé tízszintesek, a Pilis felé levők csak öt­emeletesek. A két házsor között zöldterület lesz, ahol a gyermekek nyugod­tan játszhatnak, innen ugyanis a járművek ki vannak tiltva. Csak a meg­különböztetett jelzésű és kommunális gépkocsik hajthatnak be. A parkoló­kat a házsorok mögött he­lyezték el, ahová az útról kényelmesen bekanyarod­hatnak az autótulajdono­sok, s ahol a negyed éle­tét legkevésbé zavarják. Az új település középső vonalában gyalogoszóna húzódik, itt alacsonyabb épületek, szolgálta­tóléte­sítmények, üzletek sora kap helyet. Külön egység a másodfokú intézmény­központ. Itt helyezték el a tervezők a postát, a tele­fonközpontot, bizonyos szolgáltatási, kereskedel­mi, közművelődési, admi­nisztrációs épületet, egy szakközépiskolát, s a tö­­megszervezetek székházát. Gondoltak a tervezők a legfiatalabbakra és a leg­idősebbekre is. A gyerme­kek számára szabadidő­központ készül, s nem hi­ányzik majd az új negyed­ből az öregek háza sem, ahol az idősebb emberek társaságot, közösséget ta­lálhatnak. Természetesen lesz bölcsőde, óvoda, isko­la, ABC-áruház, orvosi rendelő, s gyógyszertár is. S hogy az új negyed vá­rosképi szempontból még változatosabb legyen, a ter­vezők hat nagyobb, 16 emeletes házat is elhe­lyeztek, amelyek sziluett­jükkel megtörik az egy­hangúságot. — Újdonságnak számít, de reméljük, megvalósul:a hobbikert s a sportpálya. A hobbikertről talán csak annyit: napjainkban az emberek a nagyvárosi la­kásból hétvégeken elvá­gyódnak ki a zöldbe, a ter­mészetbe. A kertészkedés százezrek kedvelt időtölté­sévé vált. Ám a hétvégi telkek száma sem korlát­lan. S ehhez a felfrissü­lést, kikapcsolódást adó időtöltéshez nem szükséges több száz négyszögöl. A hobbikertben kis parcellá­kon, s egy központi épület­tel — ahol kabinok, mos­dók vannak — ezeket az igényeket ki tudjuk elégí­teni, kedési kapcsolata is jó le­gyen. Ezeknek a feltéte­leknek csakis több szintes forgalmi csomópont tehet eleget. A békásmegyeri tervek szerves része tehát a távlatilag megvalósuló kétszintes forgalmi cso­mópont. — Hány lakás épül? — A békásmegyeri la­kónegyed nyugati részén összesen mintegy 6 ezer egy-, két-, háromszobás la­kás lesz, 51 négyzetméter átlagos alapterülettel. A kivitelező a 43. számú Ál­lami Építőipari Vállalat Az épületek alapozása ta­valy megkezdődött, s az új negyednek 1980-ban kell elkészülnie. Halász Júlia Városközpont, Duna-kanyar Az út két oldalán fel­épülő negyedek között ma még nehézkes a közleke­dés, nem túl szerencsés a kapcsolat. A tervezők nem hagyták figyelmen kívül a közlekedési gondokat, kö­vetelményeket sem. Békás­megyer a nagy forgalmú Duna-kanyar irányába ve­zető 11-es út mentén fek­szik. Meg kellett tehát ol­dani, hogy az új lakóne­gyedből könnyűszerrel le­hessen eljutni a főváros belső negyedeibe, illetve a­­ Duna-kanyar felé, ugyan­akkor az út két oldalán fekvő lakónegyedek közte­ Védett erdők Különleges flórájú és fau­­nájú erdőrészletek kerül­tek tanácsi védelem alá a Drá­­va-menti­­ síkságon. Kis­­szentmárton határában pél­dául eredeti állapotban ma­radtak fenn az ősi növény­­társulások, s az ártéri ke­mény- és puhafás erdőik szinte valamennyi termé­szetes társulása megtalálha­tó itt. Botanikai érték az ezen a tájon díszlő Dráva­­menti kőris. Dencsháza és Bürüs község határában le­vő erdőrészek utolsó ma­radványai azoknak a Drá­va síkján előforduló termé­szetes gyertyános-tölgyes társulásoknak, amelyekben még bükk is van. Egyedül­álló természeti érték ez a Dunántúlon, hasonló erdőtí­pus csak az Alföld északke­leti részén található. Érde­kesség, hogy a síksági erdő­ben hegyvidéki flóra- és faunaelemeket fedeztek fel, amelyek nyilvánvalóan a sajátos mikroklíma hatásá­ra jöttek létre. A szakem­berek például több kifeje­zetten montán jellegű lep­két figyeltek meg. (MTI) az öregeknek Délután megnyílik a Fe­rencváros „első igazi” öre­gek napközi otthona. Száz­ötven személyes klub, 60 személyes étkező, társalgó áll mától a napközi otthonra jogosultak, a kisnyugdíja­sok, a rászoruló idős embe­rek rendelkezésére. A Rá­day utca 58. szám alatti ré­gi házat újjá­építették, be­rendezték. A kerületi ta­nács mintegy 5 millió fo­rinttal, a dolgozók, a fiata­lok nagy értékű társadalmi munkával segítették e fon­tos létesítmény építését. VARÁZSSZÓ M­eglehetősen régen volt 1­r­tam játszótéren. Né­hány nappal ezelőtt, amikor elsétáltam egy játszótér előtt, megtorpantam, önfe­ledten hallgattam a gyere­kek zsivaját, amikor befor­dultam a térre, valami régi nosztalgiával szívemben. Első benyomásom az volt, hogy az ifjúság piszkos és hangos, de nem boldog, bár vannak önfeledt pillana­tai. Igaz, hogy egészsége­sek, nem fáj a térdük me­nés közben, könnyen kap­nak levegőt, komoly anyagi gondjaik nincsenek, de a negatív öröm nem öröm, talán boldogok lehetnének, de nem tudják, hogy azok, mert a fájdalom és beteg­ségmentes életet természe­tesnek tartják. Nézelődtem tovább, hogy kinyomozzam, mi az, amit visszasírnak a felnőttek, mi az a híres if­júság, amiről annyi szamár­ságot összebeszélnek. Szaladgálnak. Rohannak innen oda, ahol semmi dol­guk, hacsak az nem, hogy újra visszaszáguldjanak. Nem is gondolnak a nőre, aki mást szeret, vagy talán még mást sem, hátbérgond­­juk nincs, nem beszélget­nek egymással nagyképűen, mint a felnőttek, teljesen felesleges dolgokról. Nem. Nem beszélgetnek, csak kiabálnak pirosan a célta­lan izgalomtól. A gyerekek fogócskát ját­szottak, lihegtek, rohantak, elestek, feltápászkodtak, hogy új rohanásba kezdje­nek. Menekültek a fogó elől, de az elfogásnak nem volt komoly következmé­nye. Akit elfogtak, az lett a fogó. Később is előfordul­nak ilyen elfogások, de. De a játékosok nem cserélnek szerepet, akit elfogtak, az fogoly marad, és leült. Hirtelen felfigyeltem. Van itt valami, ami nagyszerű találmány. Amikor a fogó már egészen közel kerül az áldozathoz, már csak ki kel­lene nyújtani a kezét és vé­ge a játéknak, az üldözött hirtelen felsikít: „nem ér a nevem!” — mondja, amitől az üldöző keze lehanyatlik. Ha nem ér, akkor nem sza­bad hozzányúlni, kénytelen új áldozatot keresni az ül­döző. Ha nem ér a neve, akkor az üldözött megpi­henhet, elmúlt a veszély. Nem rossz találmány ez, gyerekek, kár, hogy a fel­nőtteknek nem jutott eszük­be, átvehették volna, ha emlékeznének, de csak az elejét tudják, csak annyit, hogy vigyázni kell, hogy ro­hanni kell, nem szabad, hogy elfogjanak, nem tud­ják, hogy van egy varázs­szó, amit ha kimond az ül­dözött, nem szabad bántani többé. A személyi kultusz ide­­­jén koholt vádak alap­ján, Adácson nyaraltam. Ez egy kis falu Heves megyé­ben, pontosabban: ahol megáll a vonat, és nincs semmi, az Adács. Itt tud­tam meg, hogy él Marci He­vesen. Ne irigyeljék. Ami­kor jött értem a teherautó, ami kivitt a vonathoz, szép lett volna mondani, hogy nem ér a nevem, hagyjanak élni tovább saját lakásom­ban, de nem figyelt rám senki. Amikor Auschwitzban­ működtem, mint egyszerű­ fegyenc, amikor gondter-­­helt homlokomat verték gu­­­mibottal, nem mondhattam,­ hogy nem ér a nevem, mert­ nem volt nevem, csak szá-S mom. Volt úgy is, hogy nem ért­ a nevem, de akkor sem­ éreztem semmi örömöt.­ Amikor Amerikában mű-­­ködtem, hamar rádöbben-­­ tem arra, hogy a nálunk­ szépen csengő nevemet ott, egyáltalán nem tudják ki-; mondani, lefordítottam hát, a felét, így lettem King,­­ pontosabban: Paul King.­­ Forgatókönyvíró korom-­­­ban izgatottan vártam a ve­­­­títőszobában, mikor tűnik­­ fel a nevem a film írói kö­­­­zött, de nem tűnt fel soha.­­ Barátom, akivel együtt­ drukkoltunk, nevetve­­ mondta, látva csalódott ké­pemet: — Megőrültél? Hát nem láttad? Paul King, az te vagy. Bevettek, egy szavad sem lehet. Igaza volt, be­vettek, de nem vettem ész­re, hogy az a King az én nevem. Egyszóval: nincs mara­d­j­déktalan boldogság. Pedig de szép lenne odakia­­bálni a végrehajtónak, a konok hitelezőnek, aki esze­lősen követeli vissza a pén­zét, a nőnek, aki mindennél fontosabb, de nem szeret, az időnek, mely könyörtele­nül rohan el felettünk, de szép lenne odakiabálni az ellenségnek, az üldözőknek, hogy uraim! Álljunk csak meg egy pillanatra, mert nem bírja a tüdőm, nem gilt az egész, kezdjük újra, elhibáztam valahol! Fiúk, lányok, figyeljetek: — Nem ér a nevem! Királyhegyi Pál HÚZ A VONAT SOK IDŐN ÁT... HA MEGÜRÜL A LAKÁS HAGYATÉKI ELJÁRÁSOK HASZNOS MEGOLDÁS LEHETNE... Mindennapos témánk a lakás. Országos gond, amely a fővárosban fokozottan je­lentkezik. Családok százai várják, hogy felépüljön a ház, benne az ő hajlékuk. Budapest belső, régi kerüle­teiben sok az üres lakás. Aki látja a bezárt ajtót, a hosszú ideig használatlan otthont, nem érti, hogyan lehetséges ez. Üres és sen­kié. Valóban senkié? A VI. kerület is az elöre­gedettek közé tartozik, ez nemcsak a házakra, az i­tt lakók többségére is vonat­kozik. A kerületi tanács la­kásügyi osztályának vezető­jével, Bicskei Józsefnével beszélgettünk arról: ho­gyan válnak üressé a laká­sok, mi ezekkel a teendő? — Megüresednek lakások úgy, hogy a bérlő minőségi csere miatt elköltözik, vagy sorra kerül a jogos lakás­igénylők listáján, tehát más kerületben kap lakást. Ezekkel a lakásokkal nincs gondunk, kiutaljuk mások­nak. Az az eset, amire so­kan mondják: ott áll a la­kás üresen már régen — egészen másfajta elintézést kíván. Valóban igaz, hogy kerületünkben sok az idős ember. Gyakran előfordul hát olyan üresedés, hogy a lakás bérlője meghal. Az IKV ilyenkor értesít min­ket. Megírják hol, milyen lakásról van szó, maradt-e benne lakó , családtag vagy társbérlő. Ebben az esetben a tanács felülvizs­gálja, jogosan laknak-e ott, maradhatnak-e továbbra is. — És ha a lakás teljesen üresen áll? Akkor mi a teendő? — Az IKV ekkor is közli, hogy marad-e az elhunyt bérlőnek hagyatéka a lakás­ban. A tanács igazgatási osztályának feladata meg­állapítani, hogy van-e tör­vényes örökös, akinek 60 na­pon belül ki kell ürítenie a lakást. Nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, ki örökli a hagyatékot. Ilyen­kor közjegyzőhöz kerül az ügy. A közjegyzői eljárás azonban hosszadalmas, nem kötik a határidők. Ha kül­földi az örökös, csak az idé­zési határidő fél év, s ugyanennyi a fellebbezési határidő. Nem csoda hát, ha az eljárás gyakran két évig is elhúzódik. Addig termé­szetesen a lakással nem tu­dunk mit kezdeni, ott áll üresen, hiába lenne rá más­nak nagy szüksége. A mi számunkra rendeletek sza­bályozzák az eljárás határ­idejét, amelyeket — ha csak rajtunk múlik — meg is tartunk. A rendelet szerint például a megüresedett la­kást 45 napon belül fel kell használnunk, tehát az új, jo­gos bérlőnek kiutalnunk. De éppen az előbbi okok miatt — amelyek valóban rajtunk kívül állnak — e határidőt sokszor nem tudjuk megtar­tani. — Ha befejeződik a ha­gyatéki eljárás, mi lesz az üres lakás sorsa? — Gyakran nagyon elha­nyagolt, rossz állapotban maradnak. Az IKV felada­ta a rendbehozás. Hogy meg­gyorsítsuk az átadást, meg­mutatjuk a jövendő bérlő­nek. Szinte kivétel nélkül elvállalják, hogy saját ma­guk rendbehozatják. Ter­mészetesen a költségeket az IKV visszatéríti. Ez a meg­oldás mindkét félnek elő­nyös: a lakó hamarabb jut­hat a lakáshoz, az IKV pe­dig — ismerve a munkaerő­gondokat — inkább fizet. — Előfordul-e, hogy a ha­gyatékért senki nem jelent­kezik? — Igen, ilyen is van. Ha nincs törvényes jogutód, ak­kor az állam örököl, a ha­gyatéki eljárásban az igaz­gatási osztály képviseli. A hagyatékot pénzügyi osztá­lyunk értékesíti. Tehát, ha hosszú ideig üre­sen áll a lakás — szó sincs nemtörődömségről. A múlt évben a VI. kerületben több mint 700 üres lakást vettek nyilvántartásba, ebből még az év folyamán csaknem 500-at újra felhasználtak. S most egy sokat ígérő megol­dást kezdeményeztek. Hogy minél kevesebb ideig ma­radjon gazdátlan egy-egy otthon, a hagyatékot jegy­zőkönyvbe véve, raktárak­ban helyezik el, amíg az el­járás folyik. Pontosabban elhelyeznék, ha lenne elég megfelelő, raktárnak alkal­mas helyiség... Borics Katalin mn. április hétfő

Next