Esti Hírlap, 1979. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-29 / 100. szám

Haiti gerillák Tort au Prince, április 29. Kisebb gerillaegység szállt partra Haiti déli ré­szén, nem messze a do­minikai határtól — je­lentette tegnap az AP amerikai hírügynökség, meg nem nevezett for­rásokból származó értesü­lésekre hivatkozva. .A Du­­valier-kormányzat sem megerősíteni, sem megcá­folni nem volt hajlandó a partraszállásról érkezett hí­reket, de nagy katonai erő­ket vonultatott fel a fővá­rosban és légvédelmi ágyú­kat állított fel az elnöki palota előtt, valamint a tengerparton. SPANYOLORSZÁG Merényletek A baszkföldi Durango vá­rosban ismeretlen szemé­lyek agyonlőttek egy, a vá­rosközpontban forgalmat irányító rendőrt. A me­rényletet eddig semmilyen szervezet nem vállalta ma­gára. Barcelonában tegnap bomba robbant a Ford tár­saság egyik kereskedelmi irodájában. A robbanást kö­vető tűz jelentős károkat okozott, de személyi sérülés nem történt. Tegnap bele­halt sérüléseibe az a rend­őr, akit április 26-án isme­retlen személyek súlyosan megsebesítettek. A merény­lők egy robogó gépkocsiból lőttek rá, az egyik barce­lonai rendőrőrs előtt szol­gálatot teljesítő rendőrre. A merényletet a Grapo szél­sőséges terrorista szervezet vállalta magára. EGYKAMARÁS PARLAMENT Készül az iráni alkotmánytervezet Teherán, április 29. A Kajhan című délutáni lap tegnap kivonatokat kö­zölt az iszlám köztársaság jövőbeni alkotmányának tervezetéből, amelyeket egy jogászokból álló testület dolgozott ki. A 1­6 pontból álló terve­zet szerint az iráni nép közvetlen és titkos szavazás útján 300 képviselőből álló, egyka­marás parlamentet vá­laszt majd négy évre. A parlamentbe minden 30 éven felüli iráni beválaszt­ható. Az alkotmány is el­ismeri a vallási kisebbsége­ket és ezek is küldhetnek képviselőket a törvényho­zásba. Az új alkotmány biztosítja majd a vélemény­nyilvánítási szabadságot, „amennyiben az nem ütkö­zik a közerkölcsökbe”, en­gedélyezi a politikai pártok és csoportok működését, „amennyiben ezek tisztelet­ben tartják a függetlensé­get, a szabadságot és az or­szág alkotmányát”. Az alkotmánytervezet szerint sem a parlament, sem más vezető testület a jövőben semmilyen körül­mények között sem rendel­het el rendkívüli állapotot. Az ország vezető politikai testületeinek munkája fö­lött egy vallási vezetőkből álló tanács ,,őrködik'’ majd, és „felügyel” arra, hogy minden törvény össz­hangban álljon az iszlám előírásaival. Mint a Kajhan hangsú­lyozta, a közzétett tervezet nem hivatalos, a végleges szöveget állítólag a nyár elején hozzák nyilvánosság­ra, hogy azután az alkot­­mányozó nemzetgyűlés elé terjesszék megvitatásra. JÓL FEJLŐDŐ BOLGÁR-GÖRÖG KAPCSOLATOK Todor Zsivkov ma Athénba utazik Jamanlisz görög miniszter­­elnök meghívására baráti látogatásra Görögországba utazik. A Fabotnicsesiko Delo vezércikkében megállapít­ja: a Bolgár Népköztársa­ság és a Görög Köztársaság kapcsolatai különösen az utóbbi években szemlélete­sen bizonyították, hogy megfelelő politikai realiz­mussal és konstruktív megközelítéssel pozitív eredményeket lehet elér­ni, ha mindkét fél a két nép alapvető érdekeiből indul ki. A két ország kapcsolatai terén elért legfontosabb eredmény az — mutat rá a bolgár lap —, hogy a bol­gár—görög viszony az egyenjogúság, a kölcsö­nös előnyök, a tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján fejlődik. Több sajtókommentár méltatja a két ország jól fejlődő gazdasági együttmű­ködésének eredményeit is. Szófia, április 29. Temesi János, az MTI tu­dósítója jelenti: Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke ma­ga­ NAPPAL ŐRMESTER, ÉJSZAKA CSÁSZÁR Holt lelkek zsoldját költötte Lelkiismeretes könyvelő­nek tartották a 33 éves Siegfried Schmidt őrmes­tert a nyugatnémet légi­erő egyik Bonn mellett ál­lomásozó egységének pénz­tárosát. Ő fizette az ott le­vő 125 pilóta zsoldját, szá­mon tartotta az előlépte­tésekkel növekvő fizetése­ket, a jutalmakat, a kará­csonyi remunerációt, az obsitpénzt,s mindent. Ő vette fel a bankban min­den héten az egység min­den pénzét, ő kezelte a kasszát. Tizenkét repülőtiszt és a bonni hadügyminisztérium öt főtisztviselője ellenőrizte rendszeres időközökben az egységet, amelynek Schmidt őrmester volt a pénzügyi felelőse. És tizenkét repü­lőtiszt, meg a bonni had­ügyminisztérium öt főtiszt­viselője dicsérte meg rend­szeresen Schmidt őrmes­ter könyvelését, meg őt magát, aki mindig elsőnek kezdte, s utolsónak fejezte ke a munkát, sőt, még túl­órákat is gyakran vállalt. Ilyen remek gyereknek tartották Sigi-t (ez volt a beceneve) a légierőn be­lül és­­ azon kívül is. Szabad idejében „az éj­szaka császára” volt. Imá­dott csinos lányokkal szó­rakozni, gyors autókon szá­guldozni, lokálról lokálra járni. Barátnőit elárasztot­ta pezsgővel, ruhákkal, ék­szerekkel. S hogy miként telik minderre fizetésé­ből? Sigi megmondta, sen­ki előtt sem titkolta: 250 ezer márkát nyert a lottón. Egy szép napon az ellen­őrzés, amely eddig mindig mindent rendben talált Si­­ginél, felfedezett egy 250 márkás téves tételt. Nem nagy összeg, nem nagy ügy, de az ellenőr szagot ka­pott. Elkezdett alaposab­ban vizsgálódni a köny­vekben. Addig-addig, amíg Schmidt nem bírta tovább cérnával. Idegei felmond­ták a szolgálatot. És elin­dult a legközelebbi rend­őrőrsre­­, hogy feljelent­se önmagát. Kiderült: Schmidt köny­velésében legalább ötezer nem létező katona, illetve repülő szerepelt. Holt lel­kek. Kitalált nevek. De minthogy nem volt túl ele­ven fantáziája, nem is ma­ga találta ki a neveket: a telefonkönyvből másolta ki őket. Legalább ötezret. „Akik” — e nem létezők, csak a könyvelésében sze­replők — zsoldját felvette és zsebrevágta. Az évek során legalább egymillió márkát... Letartóztatásakor az őr­mesternek nem volt már egy vasa sem. (­ s) Tűz a tűzraktárban Lisszabon, április 29. Mintegy félmillió üveg oportói és brandy, valamint egy Rolls-Royce gépkocsi semmisült meg a portugá­liai Vila Nova de Gaia vá­rosban, miután tűz ütött ki az egyik brit borkereske­delmi vállalat helyi raktá­rában. PÁRIZSI PÁROKNAK Lelki segélyszolgálat Február köze­pe óta déli 12 és este 8 között tár­csázhatják Pá­rizsban az 539— 37—37-es számot azok a párok, amelyek úgy ér­zik, kettesben nem tudják meg­oldani életük nagy problé­máit. Az „S. O. S.­­Pár” telefonszá­mon tíz pszicho­lógus várja a kérdéseket. Az eddigi tapaszta­latok szerint na­ponta átlag negyvenen kér­nek tanácsot, a beszélgetések időtartama ne­gyedórától há­romnegyed óráig terjed. Az ese­tek többségében (60 százalék) nők telefonáltak, a legtöbben háza­sok voltak és el­sősorban pszi­chológiai, má­sodsorban sze­xuális problé­máikra, továbbá jogi kérdésekre kerestek választ. A telefonszol­gálatot az a fel­ismerés szülte, hogy sokan van­nak, akik lélek­tanilag vagy he­lyileg elszigetelt helyzetben vár­nak segítséget. Ezért hívják so­kan lelki prob­lémáikkal a rá­dió éjszakai pszichológiai szolgálatát — ez azonban némi kockázattal jár­hat, mert a han­got bárki felis­merheti. Az „S. O. S.-Pár” szolgálat ügyfe­lei megőrizhetik inkognitor­ukat. (baracs) Megszűnt az Evening News London, április 29. Utoljára került utcára 98 évi megjelenés után tegnap az Evening News című lap, és ezzel London szombat es­ténként napilap nélkül ma­rad. A kiadó az utolsó szám címoldalán közölte az ol­vasókkal, hogy „nem volt más választása, mert a szombati kiadás reményte­lenül ráfizetéses volt”. Összetűzések összetűzések színhelye volt tegnap este a Bir­mingham közelében fekvő West Bromovichi. A fasisz­ta Nemzeti Front és a bal­oldali Náciellenes Liga tag­jai csaptak össze egymással. Több személyt­­sérülésekkel kórházba szállítottak. A rendőrség három embert őrizetbe vett. NSZK. A Német Szövetségi Köz­társaságban a megélhetési költségek áprilisban tovább emelkedtek. A Szövetségi Statisztikai Hivatal előzetes jelentése szerint a drágulá­si ráta áprilisban 3,5 száza­lékkal volt nagyobb, mint az 1978 áprilisában. Tüntetés A nepáli rendőrség He­­tauda iparvárosban tüzet nyitott egy körülbelül négy­ezer főből álló tüntető tö­megre. Két tüntető súlyo­san megsérült. Több rend­őr ugyancsak sérüléseket szenvedett, amikor a tömeg válaszul a sortűzre, kőzá­­port zúdított a rendőrökre. A hétfő óta tartó zavargá­sokat az Ali Bhutto volt pakisztáni elnök kivégzése miatt kirobbant tiltakozó mozgalmak elleni kemény rendőri fellépés váltotta ki. ETIÓPIA Drágult a benzin Etiópiában április 28-tól 80 százalékkal drágult a benzin — közölte az etió­­piai rádió. Egyes luxuscik­kek behozatalát megtiltot­ták és korlátozták az olyan esetekben is, amikor a be­hozatal feltétlenül szüksé­ges. nak. Mindig és mindenütt. Ilyen félig-meddig háborús időkben is. Nem a hábo­rún, nem önmagukon vagy másokon. Nem elégedettsé­gükben és nem zavarukban. Egy életérzés legegyszerűbb megnyilvánulása. Moso­lyukban nagy adag termé­szetes jóindulat keveredik egyfajta történelemadta de­rűlátással, s talán mosta­nában némi büszkességgel is: bennünket nem lehet elkeseríteni! Amikor Phain Van Dong interjút adott a csehszlovák televízió munkatársának két nappal a kínai invázió kezdete után, diadalmas mosolyát látva kissé döb­benten ültem a képernyő előtt. Akkor mi még egy kicsit attól féltünk, hogy a kínai ember- és vasára­dat gáttalanul végigsöpör­heti akár egész Vietnamot. Úgy tűnt, a kormányfői mosoly inkább önuralom kérdése: ne lássa a világ, hogy félnek. Időközben ma­gam is megjártam Hanoit és Lang Sont is. Nos, nem félnek. Lang Sonban néhány nappal az inváziós csapa­tok kivonulása után mo­solyogva fogadott a város földig rombolt középiskolá­jának igazgatója, s szinte felszabadultan mosolyogtak a katonák, akik állásokat építettek és közben romot is takarítottak. Megkérdez­tem egyiküket, minek örül? Azt válaszolta, hogy noha a túlerő elől parancsra vissza kellett vonulnia, ők ott a frontközelben egy pil­lanatig sem érezték kilá­tástalannak a helyzetet. Tudták, csak azért kell ész­szerű mértékig támogat­niuk a helyi lakosság és a milícia védőhadműveleteit, hogy közben a hátország és a hadsereg felkészülhes­sen. Olvasom a veszteséglistát, amelyet Phan Nien külügy­miniszter-helyettes terjesz­tett elő április 18-án, a vietnami—kínai tárgyalások első ülésén: 21 kórház, 80 bánya és ipari üzem, több mint kétszáz általános- és középiskola... Az a kato­na Lang Sonban mégis ar­ról beszélt, hogy a kínaiak nem jól harcoltak. Ágyúlö­­véseik a legtöbbször pon­tatlanok voltak („az ameri­kaiak sokkal jobban céloz­tak”), s csak azután tudták elvégezni rombolómunkáju­kat, amikor átengedték ne­kik a terepet, hogy megóv­ják embereiket. Az északi határvidék és Hanoi kö­zött hihetetlen gyorsasággal építették ki a többszörös védőgyűrűt, mely — ameny­­nyire avatatlan szemmel megítélhető — emberhullá­mok, páncéloshullámok és bombázóhullámok ellen egyaránt „hitelesítve van”. Ezért nem félnek a vietna­miak. A Bangkokba induló re­pülőgépre várva téblábolok a hanoi repülőtéren, a pro­­tokoll-várótermek előtti fo­lyosón. Nyakig begombolt fekete zubbonyt viselő Iri­nai diplomata száll ki egy elegáns fekete kocsiból, sarkában két követségi al­kalmazottal, s bevonul az egyik várószobába. Kint a betonon egy AN—22-es szovjet óriás gép motorjai bőgnek fel. Az Anteusz be­­hemót termetéhez képest szinte illetlen fürgeséggel indul a felszállópálya felé, s már csak hatalmas pot­­rohát mutatja, melyből nem sokkal ezelőtt talán teherautók vagy páncélko­csik kúsztak elő. Felpattan a protokollváró ajtaja, s a kínai diplomata egyik em­bere szalad ki fényképező­géppel, hogy „utánalőjön” a szovjet szállítógépnek. Van itt biztonsági őrség, de azért ügyet sem vetnek rá. A fontos az, hogy az An­­teuszok érkeznek, hogy a Medicor megnyitotta első orvosi műszer kiállítását Hanoiban, s hogy az Egye­sült Izzó emberei egyévi 50 millió izzó előállítására ké­pes komplett üzem leszállí­tásáról tárgyalnak a viet­namiakkal. Még egy ok, amiért nem félnek a viet­namiak. Pedig a tárgyalások — most már nyilvánvaló — nem sok reménnyel kecseg­tetnek. Április 26-án Kína előterjesztette „javaslatait”, amelyeknek csak egy célja lehet: süketek párbeszédé­vé változtatni az eszmecse­rét. Vietnam demilitarizál­t övezet létesítését javasolta a határ mentén, hogy meg­szüntesse az ütközési felü­letet. Kínának viszont úgy­látszik, szüksége van az üt­közési felületre, hiszen feb­ruárban nyíltan megmond­ta: igényt tart arra a sem­miféle kódexben meg nem fogalmazott „jogra”, hogy alkalmasint „megleckéztes­se” szomszédait. Ezért a vietnami javaslatokra adandó válasz helyett azt követeli a békéért cserébe, hogy Vietnam mondjon le három szigetről, s hagyja magára a kambodzsaiakat, akik a saját népük vérétől „vörös” Pol-Pot rezsim utó­védjei elleni harcban nem nélkülözhetik segítségét. Ez az amúgy is mosoly­gós nép szeret ünnepelni. És mostanában van is mit ünnepelnie: az agresszorok feletti győzelmet, a Dien Bien Phu-i csata megnye­résének negyedszázados év­fordulóját, május elsejét ünnepük Hanoiban. A Nagyszínház előtti téren csaknem naponta tartanak ünnepségeket. Petárdák durrannak, trombiták zen­genek. Az anyák puskáju­kat és kisgyermeküket is kiviszik a térre, a lányok felöltik legszebb­­selyemru­hájukat. A katonákat is itt búcsúztatják. A letarolt északi tartományokba in­duló rizsszállítmányokat is. És mosolyognak. Mosolyuk­ból nem könnyű megálla­pítani, hogy a győzelmet ünneplik-e inkább vagy a törékeny békét. Harcos em­berek, de nem harciasak, s egyéniségükből teljesen hiányzik a gyűlölködés ké­pessége. Napi nyolc órában a békére készülnek, két órában a még mindig le­hetséges háborúra. És min­dig abban a reményben, hogy ez a harc lesz a végső. Botkor Pál

Next