Esti Hírlap, 1979. április (24. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-29 / 100. szám
Haiti gerillák Tort au Prince, április 29. Kisebb gerillaegység szállt partra Haiti déli részén, nem messze a dominikai határtól — jelentette tegnap az AP amerikai hírügynökség, meg nem nevezett forrásokból származó értesülésekre hivatkozva. .A Duvalier-kormányzat sem megerősíteni, sem megcáfolni nem volt hajlandó a partraszállásról érkezett híreket, de nagy katonai erőket vonultatott fel a fővárosban és légvédelmi ágyúkat állított fel az elnöki palota előtt, valamint a tengerparton. SPANYOLORSZÁG Merényletek A baszkföldi Durango városban ismeretlen személyek agyonlőttek egy, a városközpontban forgalmat irányító rendőrt. A merényletet eddig semmilyen szervezet nem vállalta magára. Barcelonában tegnap bomba robbant a Ford társaság egyik kereskedelmi irodájában. A robbanást követő tűz jelentős károkat okozott, de személyi sérülés nem történt. Tegnap belehalt sérüléseibe az a rendőr, akit április 26-án ismeretlen személyek súlyosan megsebesítettek. A merénylők egy robogó gépkocsiból lőttek rá, az egyik barcelonai rendőrőrs előtt szolgálatot teljesítő rendőrre. A merényletet a Grapo szélsőséges terrorista szervezet vállalta magára. EGYKAMARÁS PARLAMENT Készül az iráni alkotmánytervezet Teherán, április 29. A Kajhan című délutáni lap tegnap kivonatokat közölt az iszlám köztársaság jövőbeni alkotmányának tervezetéből, amelyeket egy jogászokból álló testület dolgozott ki. A 16 pontból álló tervezet szerint az iráni nép közvetlen és titkos szavazás útján 300 képviselőből álló, egykamarás parlamentet választ majd négy évre. A parlamentbe minden 30 éven felüli iráni beválasztható. Az alkotmány is elismeri a vallási kisebbségeket és ezek is küldhetnek képviselőket a törvényhozásba. Az új alkotmány biztosítja majd a véleménynyilvánítási szabadságot, „amennyiben az nem ütközik a közerkölcsökbe”, engedélyezi a politikai pártok és csoportok működését, „amennyiben ezek tiszteletben tartják a függetlenséget, a szabadságot és az ország alkotmányát”. Az alkotmánytervezet szerint sem a parlament, sem más vezető testület a jövőben semmilyen körülmények között sem rendelhet el rendkívüli állapotot. Az ország vezető politikai testületeinek munkája fölött egy vallási vezetőkből álló tanács ,,őrködik'’ majd, és „felügyel” arra, hogy minden törvény összhangban álljon az iszlám előírásaival. Mint a Kajhan hangsúlyozta, a közzétett tervezet nem hivatalos, a végleges szöveget állítólag a nyár elején hozzák nyilvánosságra, hogy azután az alkotmányozó nemzetgyűlés elé terjesszék megvitatásra. JÓL FEJLŐDŐ BOLGÁR-GÖRÖG KAPCSOLATOK Todor Zsivkov ma Athénba utazik Jamanlisz görög miniszterelnök meghívására baráti látogatásra Görögországba utazik. A Fabotnicsesiko Delo vezércikkében megállapítja: a Bolgár Népköztársaság és a Görög Köztársaság kapcsolatai különösen az utóbbi években szemléletesen bizonyították, hogy megfelelő politikai realizmussal és konstruktív megközelítéssel pozitív eredményeket lehet elérni, ha mindkét fél a két nép alapvető érdekeiből indul ki. A két ország kapcsolatai terén elért legfontosabb eredmény az — mutat rá a bolgár lap —, hogy a bolgár—görög viszony az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján fejlődik. Több sajtókommentár méltatja a két ország jól fejlődő gazdasági együttműködésének eredményeit is. Szófia, április 29. Temesi János, az MTI tudósítója jelenti: Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke maga NAPPAL ŐRMESTER, ÉJSZAKA CSÁSZÁR Holt lelkek zsoldját költötte Lelkiismeretes könyvelőnek tartották a 33 éves Siegfried Schmidt őrmestert a nyugatnémet légierő egyik Bonn mellett állomásozó egységének pénztárosát. Ő fizette az ott levő 125 pilóta zsoldját, számon tartotta az előléptetésekkel növekvő fizetéseket, a jutalmakat, a karácsonyi remunerációt, az obsitpénzt,s mindent. Ő vette fel a bankban minden héten az egység minden pénzét, ő kezelte a kasszát. Tizenkét repülőtiszt és a bonni hadügyminisztérium öt főtisztviselője ellenőrizte rendszeres időközökben az egységet, amelynek Schmidt őrmester volt a pénzügyi felelőse. És tizenkét repülőtiszt, meg a bonni hadügyminisztérium öt főtisztviselője dicsérte meg rendszeresen Schmidt őrmester könyvelését, meg őt magát, aki mindig elsőnek kezdte, s utolsónak fejezte ke a munkát, sőt, még túlórákat is gyakran vállalt. Ilyen remek gyereknek tartották Sigi-t (ez volt a beceneve) a légierőn belül és azon kívül is. Szabad idejében „az éjszaka császára” volt. Imádott csinos lányokkal szórakozni, gyors autókon száguldozni, lokálról lokálra járni. Barátnőit elárasztotta pezsgővel, ruhákkal, ékszerekkel. S hogy miként telik minderre fizetéséből? Sigi megmondta, senki előtt sem titkolta: 250 ezer márkát nyert a lottón. Egy szép napon az ellenőrzés, amely eddig mindig mindent rendben talált Siginél, felfedezett egy 250 márkás téves tételt. Nem nagy összeg, nem nagy ügy, de az ellenőr szagot kapott. Elkezdett alaposabban vizsgálódni a könyvekben. Addig-addig, amíg Schmidt nem bírta tovább cérnával. Idegei felmondták a szolgálatot. És elindult a legközelebbi rendőrőrsre, hogy feljelentse önmagát. Kiderült: Schmidt könyvelésében legalább ötezer nem létező katona, illetve repülő szerepelt. Holt lelkek. Kitalált nevek. De minthogy nem volt túl eleven fantáziája, nem is maga találta ki a neveket: a telefonkönyvből másolta ki őket. Legalább ötezret. „Akik” — e nem létezők, csak a könyvelésében szereplők — zsoldját felvette és zsebrevágta. Az évek során legalább egymillió márkát... Letartóztatásakor az őrmesternek nem volt már egy vasa sem. ( s) Tűz a tűzraktárban Lisszabon, április 29. Mintegy félmillió üveg oportói és brandy, valamint egy Rolls-Royce gépkocsi semmisült meg a portugáliai Vila Nova de Gaia városban, miután tűz ütött ki az egyik brit borkereskedelmi vállalat helyi raktárában. PÁRIZSI PÁROKNAK Lelki segélyszolgálat Február közepe óta déli 12 és este 8 között tárcsázhatják Párizsban az 539— 37—37-es számot azok a párok, amelyek úgy érzik, kettesben nem tudják megoldani életük nagy problémáit. Az „S. O. S.Pár” telefonszámon tíz pszichológus várja a kérdéseket. Az eddigi tapasztalatok szerint naponta átlag negyvenen kérnek tanácsot, a beszélgetések időtartama negyedórától háromnegyed óráig terjed. Az esetek többségében (60 százalék) nők telefonáltak, a legtöbben házasok voltak és elsősorban pszichológiai, másodsorban szexuális problémáikra, továbbá jogi kérdésekre kerestek választ. A telefonszolgálatot az a felismerés szülte, hogy sokan vannak, akik lélektanilag vagy helyileg elszigetelt helyzetben várnak segítséget. Ezért hívják sokan lelki problémáikkal a rádió éjszakai pszichológiai szolgálatát — ez azonban némi kockázattal járhat, mert a hangot bárki felismerheti. Az „S. O. S.-Pár” szolgálat ügyfelei megőrizhetik inkognitorukat. (baracs) Megszűnt az Evening News London, április 29. Utoljára került utcára 98 évi megjelenés után tegnap az Evening News című lap, és ezzel London szombat esténként napilap nélkül marad. A kiadó az utolsó szám címoldalán közölte az olvasókkal, hogy „nem volt más választása, mert a szombati kiadás reménytelenül ráfizetéses volt”. Összetűzések összetűzések színhelye volt tegnap este a Birmingham közelében fekvő West Bromovichi. A fasiszta Nemzeti Front és a baloldali Náciellenes Liga tagjai csaptak össze egymással. Több személytsérülésekkel kórházba szállítottak. A rendőrség három embert őrizetbe vett. NSZK. A Német Szövetségi Köztársaságban a megélhetési költségek áprilisban tovább emelkedtek. A Szövetségi Statisztikai Hivatal előzetes jelentése szerint a drágulási ráta áprilisban 3,5 százalékkal volt nagyobb, mint az 1978 áprilisában. Tüntetés A nepáli rendőrség Hetauda iparvárosban tüzet nyitott egy körülbelül négyezer főből álló tüntető tömegre. Két tüntető súlyosan megsérült. Több rendőr ugyancsak sérüléseket szenvedett, amikor a tömeg válaszul a sortűzre, kőzáport zúdított a rendőrökre. A hétfő óta tartó zavargásokat az Ali Bhutto volt pakisztáni elnök kivégzése miatt kirobbant tiltakozó mozgalmak elleni kemény rendőri fellépés váltotta ki. ETIÓPIA Drágult a benzin Etiópiában április 28-tól 80 százalékkal drágult a benzin — közölte az etiópiai rádió. Egyes luxuscikkek behozatalát megtiltották és korlátozták az olyan esetekben is, amikor a behozatal feltétlenül szükséges. nak. Mindig és mindenütt. Ilyen félig-meddig háborús időkben is. Nem a háborún, nem önmagukon vagy másokon. Nem elégedettségükben és nem zavarukban. Egy életérzés legegyszerűbb megnyilvánulása. Mosolyukban nagy adag természetes jóindulat keveredik egyfajta történelemadta derűlátással, s talán mostanában némi büszkességgel is: bennünket nem lehet elkeseríteni! Amikor Phain Van Dong interjút adott a csehszlovák televízió munkatársának két nappal a kínai invázió kezdete után, diadalmas mosolyát látva kissé döbbenten ültem a képernyő előtt. Akkor mi még egy kicsit attól féltünk, hogy a kínai ember- és vasáradat gáttalanul végigsöpörheti akár egész Vietnamot. Úgy tűnt, a kormányfői mosoly inkább önuralom kérdése: ne lássa a világ, hogy félnek. Időközben magam is megjártam Hanoit és Lang Sont is. Nos, nem félnek. Lang Sonban néhány nappal az inváziós csapatok kivonulása után mosolyogva fogadott a város földig rombolt középiskolájának igazgatója, s szinte felszabadultan mosolyogtak a katonák, akik állásokat építettek és közben romot is takarítottak. Megkérdeztem egyiküket, minek örül? Azt válaszolta, hogy noha a túlerő elől parancsra vissza kellett vonulnia, ők ott a frontközelben egy pillanatig sem érezték kilátástalannak a helyzetet. Tudták, csak azért kell észszerű mértékig támogatniuk a helyi lakosság és a milícia védőhadműveleteit, hogy közben a hátország és a hadsereg felkészülhessen. Olvasom a veszteséglistát, amelyet Phan Nien külügyminiszter-helyettes terjesztett elő április 18-án, a vietnami—kínai tárgyalások első ülésén: 21 kórház, 80 bánya és ipari üzem, több mint kétszáz általános- és középiskola... Az a katona Lang Sonban mégis arról beszélt, hogy a kínaiak nem jól harcoltak. Ágyúlövéseik a legtöbbször pontatlanok voltak („az amerikaiak sokkal jobban céloztak”), s csak azután tudták elvégezni rombolómunkájukat, amikor átengedték nekik a terepet, hogy megóvják embereiket. Az északi határvidék és Hanoi között hihetetlen gyorsasággal építették ki a többszörös védőgyűrűt, mely — amenynyire avatatlan szemmel megítélhető — emberhullámok, páncéloshullámok és bombázóhullámok ellen egyaránt „hitelesítve van”. Ezért nem félnek a vietnamiak. A Bangkokba induló repülőgépre várva téblábolok a hanoi repülőtéren, a protokoll-várótermek előtti folyosón. Nyakig begombolt fekete zubbonyt viselő Irinai diplomata száll ki egy elegáns fekete kocsiból, sarkában két követségi alkalmazottal, s bevonul az egyik várószobába. Kint a betonon egy AN—22-es szovjet óriás gép motorjai bőgnek fel. Az Anteusz behemót termetéhez képest szinte illetlen fürgeséggel indul a felszállópálya felé, s már csak hatalmas potrohát mutatja, melyből nem sokkal ezelőtt talán teherautók vagy páncélkocsik kúsztak elő. Felpattan a protokollváró ajtaja, s a kínai diplomata egyik embere szalad ki fényképezőgéppel, hogy „utánalőjön” a szovjet szállítógépnek. Van itt biztonsági őrség, de azért ügyet sem vetnek rá. A fontos az, hogy az Anteuszok érkeznek, hogy a Medicor megnyitotta első orvosi műszer kiállítását Hanoiban, s hogy az Egyesült Izzó emberei egyévi 50 millió izzó előállítására képes komplett üzem leszállításáról tárgyalnak a vietnamiakkal. Még egy ok, amiért nem félnek a vietnamiak. Pedig a tárgyalások — most már nyilvánvaló — nem sok reménnyel kecsegtetnek. Április 26-án Kína előterjesztette „javaslatait”, amelyeknek csak egy célja lehet: süketek párbeszédévé változtatni az eszmecserét. Vietnam demilitarizált övezet létesítését javasolta a határ mentén, hogy megszüntesse az ütközési felületet. Kínának viszont úgylátszik, szüksége van az ütközési felületre, hiszen februárban nyíltan megmondta: igényt tart arra a semmiféle kódexben meg nem fogalmazott „jogra”, hogy alkalmasint „megleckéztesse” szomszédait. Ezért a vietnami javaslatokra adandó válasz helyett azt követeli a békéért cserébe, hogy Vietnam mondjon le három szigetről, s hagyja magára a kambodzsaiakat, akik a saját népük vérétől „vörös” Pol-Pot rezsim utóvédjei elleni harcban nem nélkülözhetik segítségét. Ez az amúgy is mosolygós nép szeret ünnepelni. És mostanában van is mit ünnepelnie: az agresszorok feletti győzelmet, a Dien Bien Phu-i csata megnyerésének negyedszázados évfordulóját, május elsejét ünnepük Hanoiban. A Nagyszínház előtti téren csaknem naponta tartanak ünnepségeket. Petárdák durrannak, trombiták zengenek. Az anyák puskájukat és kisgyermeküket is kiviszik a térre, a lányok felöltik legszebbselyemruhájukat. A katonákat is itt búcsúztatják. A letarolt északi tartományokba induló rizsszállítmányokat is. És mosolyognak. Mosolyukból nem könnyű megállapítani, hogy a győzelmet ünneplik-e inkább vagy a törékeny békét. Harcos emberek, de nem harciasak, s egyéniségükből teljesen hiányzik a gyűlölködés képessége. Napi nyolc órában a békére készülnek, két órában a még mindig lehetséges háborúra. És mindig abban a reményben, hogy ez a harc lesz a végső. Botkor Pál