Esti Hírlap, 1979. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1979-05-17 / 114. szám
TELEFONPROGRAM Új központok, új állomások Fejlesztés Budapesten és vidéken A telefonhálózat fejlesztéséről, az elért eredményekről és tennivalókról: „Az V. ötéves terv állomásgazdálkodása és a végrehajtás feltételei” címmel tart ma délután előadást a Közlekedéstudományi Egyesületben Pammer János, a Posta-vezérigazgatóság távközlésforgalmi ügyosztály vezetője. Vele beszélgettünk e közérdekű témáról. — Erőforrásainkból eredetileg 71 ezer telefonállomás bekapcsolása vált volna lehetővé az országban ebben a tervidőszakban — mondta az osztályvezető. Talán szükségtelen hangsúlyozni : gondjainkat ez csak részben enyhítené, hiszen a telefonra várakozók száma jóval meghaladja a tervszámot. Időközben a közismert kormányprogram jóvoltából 1,3 milliárd forinttal sikerült növelni a fejlesztési tervet, ez mintegy 45 ezer telefonállomás többletet jelent. De nem jelenti azt, hogy a tervidőszak végére 116 ezer új állomással sikerül is bővíteni a hálózatot, mivel a központok kapacitása ezt nem teszi lehetővé. Számításaink szerint a jövő év végére 100 ezerrel gyarapodik az új állomások száma, a többit 1981-ben kapcsoljuk be. — Milyen ütemben halad a munka? — A múlt három esztendő a forgalomtechnikai rendezés időszaka volt. Ennek lényege: az alközpontokban megvalósultak az úgynevezett sorozatszámok (ez a berendezések átalakítását is jelentette); pontosan meghatároztuk a központok forgalmi teljesítményét, és normális arányt teremtettünk a közületi és lakásállomások között. Korábban ugyanis a közületi telefonok javára billent a mérleg. A közületi telefonok túlzott száma rendkívül sok gondot okoz, hiszen amíg egy lakásállomásról havonta átlagosan 95 beszélgetést kezdeményeznek, a közületiről 611-et. Részletes szakmai magyarázatot nélkülözve is érthető: ha egy ezres központba csupán 200 közületi állomást kapcsolunk, már kimerítettük a központ kapacitását. Megtehetnénk ugyan, hogy rákapcsoljuk még a központra a 800 magánelőfizetői állomást, ebben az esetben azonban annyira megnőne a forgalom, hogy egyszerűen képtelenség lenne telefonálni. A jövőben ezért zömmel lakásállomásokat kapcsolunk be. Ahhoz, hogy a tervidőszak végére elérjük a 100 ezres szaporulatot, önmagában nem elég a posta erőfeszítése, hasonló feladat hárul mindazokra, akik ebben a munkában közreműködnek. — Vagyis? — Például a kábelkészítőkre, az anyagszállítókra, hogy ne legyen fennakadás, vagy csúszás, s a tanácsi szervekre is, hogy a szóban forgó területre idejében megadják az engedélyt. A múlt negyedévben sikerült túlteljesíteni a tervet, reméljük, a következő hónapokban sem lesz lemaradás. Idén 25 270 új állomást kapcsolunk be az országban, 15 230-at vidéken, a többit a fővárosban, jövőre pedig 30 ezret Budapesten és 22 ezret vidéken. Folytatjuk a modern crossbar központok bekapcsolását, ebben az évben Tatabánya, Salgótarján, Szekszárd és Paks, jövőre Győr, Kecskemét és Mosonmagyaróvár kap új központot. (p. s.) Először testvérét, két év múlva ismerősét vitte a halólba Végzetes száguldások - ittasan Jogosítványa sem volt • Letartóztatták Elképesztően nagy csattanás volt. A vasbeton villanyoszlop két helyen is derékba tört, az utcában kialudt a villany. A Skoda eleje és oldala, mint egy tangóharmonika, úgy gyúródott össze. Mire a mentő és a baleseti járőr a helyszínre ért, a gépkocsi utasa már nem élt, vezetőjét agyrázkódással szállították kórházba. Másnap, április 17- én ez állt a rendőrségi jelentésben : in-a——M—i „Budapesten, a XVIII. kerület Nagykőrösi út 85. számú ház előtt Kovács Zoltán Nándor 23 éves autószerelő gépkocsival a villanyoszlopnak ütközött. A baleset következtében utasa, Hegyesi István 32 éves segédmunkás, budapesti lakos a helyszínen életét vesztette, Kovács pedig könnyű sérüléseket szenvedett. A vizsgálat eddigi megállapításai szerint Kovács ittasan, jogosítvány nélkül, a megengedettnél gyorsabban vezette a gépkocsit, a rendőrség eljárást indított ellene...” Ittasan, jogosítvány nélkül, a megengedettnél gyorsabban — volt már ilyen eset, nem is egy. De hogy valaki — mint Kovács — viszonylag rövid időn belül kétszer kövessen el hasonló bűntettet, és mindkét esetben utasa halálát okozza, erre már ritkábban akad példa. Két évvel ezelőtt, 1977. január elsejére virradóra testvére halt meg mellette az ülésen, most húsvétkor pedig közeli ismerőse. Mindkét esetben szülei gépkocsiját tette tönkre, akkor a Wartburgot, s most a Skodát. És mindkétszer ellopta a slusszkulcsot. Kovács életútja, a törvényekkel való gyakori összeütközése arra enged következtet, hogy példátlanul felelőtlen ember. Tizenöt éves volt, amikor először lámpákat, visszapillantókat lopott gépkocsikról. A büntetést megúszta próbára bocsátással. Két évre rá verekedésbe keveredett, a könnyű testi sértésnek megint csak próbára bocsátás lett a vége. Aztán jogosítványt szerzett, de ittas vezetés miatt 3 ezer forint pénzbüntetést kapott, és a vezetéstől egy időre eltiltották. Újabb lopások következtek, és ismét ittasan ült a volánhoz. Jogosítványát most már bevonták, de mielőtt a többi bűncselekményért bíróság elé került volna, 1977. január elsején megtörtént az a nagy baleset. Testvére halála mintha megrázta volna, fogadkozott, soha többé. Két év és nyolc hónapi szabadságvesztéssel sújtották, tavaly októberben azonban feltételesen szabadlábra helyezték. Hogy hány alkalommal vezetett azóta jogtalanul gépkocsit, nem tudni, ő nem beszél róla. De rendszeresen és sokat ivott. Húsvétvasárnap délelőttjén cseresznyét, majd délután fröccsöket. Este tízkor gyalog ment a Bukarest étterembe. Itt találkozott ismerősével, Hegyesivel, aki szintén alaposan felöntött a garatra. Állítólag barátja kérte, vigye haza kocsival Lőrincre. Éjfél tájban értek Kovács szüleinek a lakáséra. A Skoda a ház előtt állt, a slusszkulcsot pedig nem kellett nagyon keresgélni, jól tudta, hol tartják a szülei. Vad tempóban száguldott a kihalt fővároson keresztül, a Nagykőrösi úton már 90— 100 kilométeres sebességgel (ezt a szakértő állapította meg) robogott a Skodával. És itt — megint csak állítólag — Hegyesi bóbiskolás közben meglökte őt. A többire nem emlékszik — vallja —, mert elveszítette eszméletét. Kovács vérében 8,2 deciliter tízszázalékos bornak megfelelő alkoholt találtak. Előzetes letartóztatásba került. Ügyében hamarosan befejeződik a rendőrségi vizsgálat. Petites Sándor Fémkosárban gólyafészek Biztonsági és madárvédelmi okokból átelepítette a villamos távvezetékek oszlopain fészkelő gólyákat a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat. A korábban elvégzett felmérés nyomán több mint 120 gólyafészek áttelepítéséről kellett gondoskodni. Új fészkelőhelyül a vállalat nagy fémkosarakat készíttetett és ezeket biztonságos módon, külön fémtartóval a vezetéktartó oszlopok fölött elhelyezve rögzítették. A nem kívánatos helyen levő gólyafészkeket autódaruk segítségével helyezték el a kosarakban. A körültekintően végzett áttelepítést már nagyrészt lebonyolították és a gólyák is elfoglalták helyüket biztonságosabb otthonaikban. A távvezetéklakó gólyák átköltöztetésével,ami a vállalatnak 150 000 forintjába került, csökkentették a rövidzárlatok veszélyét és egyben a hasznos madarak biztonságát szolgálták. (MTI) prémium A hatékonyabb és szervezettebb munkára, az átadási határidők betartására az eddiginél jobban ösztönző prémiumrendszert vezettek be a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Míg a korábbi prémiumrendszer csupán az éves termelési és árbevételi terv teljesítését tartotta szem előtt, az új szabályzat szerint az átadási határidők pontos betartása, az ütemes lakásátadás, az időarányos árbevételi terv teljesítése is befolyásolja a kifizethető prémiumok összegét. Az új prémiumrendszer ezáltal a munka minőségét kedvezőtlenül befolyásoló hajrák elkerülésére is ösztönöz. A vállalatnál kifizethető prémiumösszeget két részre, úgynevezett fix és mozgó prémiumra bontották. Ha a vállalat betartja a lakásátadási határidőket, és teljesíti, illetve túlteljesíti időarányos árbevételi tervét, minden dolgozó — munkás és alkalmazott egyaránt — fix prémiumot kap, függetlenül attól, hogy milyen beosztásban és melyik részlegben dolgozik. A mozgó prémiumkeretet a vállalat minden részlege megkapja a létszám és a tervezett átlagbér arányában. A mozgó prémiumot azonban csak abban az esetben fizetik ki, ha az illető részleg is teljesíti prémiumfeladatát. (MTI) VILÁGUTAZÓ LETT HAT KISDIÁK Homokszobrok a tengerparton Budapestről — Világutazó lettem — — mondja tömören Emese —, a családból még senki nem járt külföldön, a szomszédos országokban sem. Én Mexikóig jutottam el. — Kamionos az apukám, Európa útjait jól ismeri, de távolabb még nem volt. Egy hónapja tudtam-e hol van Mexikó és hogy milyen? Földrajzórán tanultunk róla — mondja Rédei József. — Hallottam, hogy ott későn nyugszik a nap és nagy a forróság. MEGÁLLÁS MADRIDBAN Nyugodtan szálltak Ferihegyen repülőgépre a gyerekek. A felnőttek előítéletei őket nem zavarták. A negyedik átszállás után a nyolcórás óceán fölött vivő úton már a tájjal sem törődve rajzoltak soknyelvű társaikkal, a gép parancsnoka által adományozott jelképes díjakért. — Ha összeadom, 24 órát repültünk a három nap alatt Acapulcóig és ugyanennyit vissza — számol utána Jóska. — Délben egy Lufthansa géppel indultunk Pestről Münchenbe, innen tovább az Ibériával Madrid felé. A repülőtéren a nagykövetség kocsija várt bennünket, másfél napig az ő vendégeik voltunk. Városnézésre vittek, azután irány Miami, Mexikóváros, Acapulco, NDK, lengyel, egyiptomi, spanyol, izraeli gyerekekkel utaztunk, amikor megérkeztünk, a város vezetői, újságírók, fotósok vártak. Sztárok voltunk. De eszembe jutott, hogy az iskolában ezt úgysem hiszi el senki, pedig, ha látták volna ... — Hogyan kezdődött? — Az Úttörő Szövetséghez hosszú meghívólevél érkezett. Mexikó hívja a világ valamennyi gyermekét, hogy vegyen részt az első nemzetközi homokszobrász-versenyen — olvassa a felhívást Majtényi Anikó, a XII. kerületi Úttörőház vezetője, a csoport irányítója. — Szobrászvagy kerámiaszakkör nem egy működik Pesten, de homokkal nálunk nem dolgoznak. Sokat gondolkodtunk. Hogy készüljünk a versenyre, azután megszületett a döntés: a főváros valamennyi úttörőházi vagy csapatban működő kerámiaszakköre részére versenyt rendeztünk. Agyaggal dolgoztak a gyerekek, s akár később Mexikóban, akkor is két kategóriába soroltuk őket. A kisdobosok fantáziájuk szerint, szabadon választottak, a nagyobbak emlékezetből egyegy klasszikus szobrot mintáztak meg. A győztesek utaztak velem a gyermekév alkalmából rendezett találkozóra. Bakóczy Emese, Flakk Gyuri, Tamás Ferenc, az úttörők közül pedig Rédei Jóska, Pálhegyi Dávid és Sitku Katalin. EGÉSZ NAP ANANÁSZ — Itt laktunk. Az volt a mi szobánk — mutatja Jóska. — Klassz ugye? Kívülről modern luxusszálló, belülről pedig olyan, akár egy régi római kastély. Úgy is hívják, Romano- Palace Hotel. Hatalmas, magas, kényelmes ágyak, karcsú asztalok és szobrok mindenütt. Még a kör alakú nyitott úszómedence körül is. Az emeleteket naponta bejártuk, az első éjjel pedig a fiúkkal kiültünk az erkélyre a tengert nézni. Filmekben láttam, hogy ezt így csinálják. — Egész nap ananászt, banánt meg dinnyét ettünk, ötféle dinnyét kínáltak és annyi kólát, amenynyi belénk fért — nyel nagyokat Emese. — Délelőttönként a verseny színhelyén gyakoroltunk, délután nézelődtünk, vagy aludtunk, ott mindenki ezt teszi. Nappal nagyon meleg van. Este indián táncokat, szokásokat mutattak be nekünk és éjjel vacsoráztunk. De nem voltunk álmosak! Az ismeretlen, szemcsés homokból április 29-én, délelőtt mintázták a résztvevők, amit előre elhatároztak. A tengerparton 27 állam gyermekei dolgoztak. A mexikóiak jártak az élen, a homokszobrászversenynek náluk már hagyományai vannak. A versenyen készült fényképekről csodálatos fáraófejek, római és görög szobrok néznek vissza ránk. Emese hatalmas ülő majmot alkotott, Józsi emlékezetből Henry Moore fekvő alakját formázta meg. AJÁNDÉKOK ACAPUCÓBÓL — Az első közé nem juthattunk, nem is számítottunk rá — mondja a tanárnő —, hiszen ott még a homok is más. De részt vettünk és nem is utolsók között végeztünk. — A verseny után nagy bankett volt, sorra hordták körbe a gyümölcsöscsokoládés kosarakat — emlékezik Emese. — Sok képeslapot hoztam, a csokoládét szétosztottam a testvéreim között. Móninak egy utcai árustól láncot vettem, Bulcsú lendkerekes autót kapott. Anyunak és apunak kulcstartót, játékmókust hoztam. Nekem pedig a verseny egyentrikója, egy szép bőrtáska, egy nyaklánc, egy sapka maradt. És az a sok minden, amit láttam, amit, azt hiszem, soha nem felejtek el. Fazekas Ágnes Mexikóban Akár a filmekben AKATV ELECTRIC ® BSS 13-AS PORSZÍVÓ 1990 FT OTP-HITELRE IS KAPHATÓ V.________________________