Esti Hírlap, 1979. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1979-05-17 / 114. szám

TELEFONPROGRAM Új központok, új állomások Fejlesztés Budapesten és vidéken A telefonhálózat fej­lesztéséről, az elért eredményekről és tenni­valókról: „Az V. ötéves terv állomásgazdálkodá­sa és a végrehajtás fel­tételei” címmel tart ma délután előadást a Köz­lekedéstudományi Egye­sületben Pammer János, a Posta-vezérigazgatóság távközlésforgalmi ügy­osztály vezetője. Vele beszélgettünk e közérde­kű témáról. — Erőforrásainkból ere­detileg 71 ezer telefonállo­más bekapcsolása vált vol­na lehetővé az országban ebben a tervidőszakban — mondta az osztályvezető. Talán szükségtelen hangsú­lyozni : gondjainkat ez csak rész­ben enyhítené, hiszen a telefonra várakozók szá­ma jóval meghaladja a tervszámot. Időközben a közismert kor­mányprogram jóvoltából 1,3 milliárd forinttal sike­rült növelni a fejlesztési tervet, ez mintegy 45 ezer telefonállomás többletet je­lent. De nem jelenti azt, hogy a tervidőszak végére 116 ezer új állomással sike­rül is bővíteni a hálózatot, mivel a központok kapaci­tása ezt nem teszi lehetővé. Számításaink szerint a jövő év végére 100 ezerrel gya­rapodik az új állomások száma, a többit 1981-ben kapcsoljuk be. — Milyen ütemben halad a munka? — A múlt három eszten­dő a forgalomtechnikai ren­dezés időszaka volt. Ennek lényege: az alközpontokban megvalósultak az úgyneve­zett sorozatszámok (ez a berendezések átalakítását is jelentette); pontosan meghatároztuk a központok forgalmi teljesítményét, és normális arányt teremtet­tünk a közületi és lakásál­lomások között. Korábban ugyanis a kö­zületi telefonok javára billent a mérleg. A közületi telefonok túlzott száma rendkívül sok gondot okoz, hiszen amíg egy la­kásállomásról havonta át­lagosan 95 beszélgetést kez­deményeznek, a közületiről 611-et. Részletes szakmai magyarázatot nélkülözve is érthető: ha egy ezres köz­pontba csupán 200 közületi állomást kapcsolunk, már kimerítettük a központ ka­pacitását. Megtehetnénk ugyan, hogy rákapcsoljuk még a központra a 800 ma­gánelőfizetői állomást, eb­ben az esetben azonban annyira megnőne a forga­lom, hogy egyszerűen kép­telenség lenne telefonál­ni. A jövőben ezért zöm­mel lakásállomásokat kap­csolunk be. Ahhoz, hogy a tervidőszak végére elér­jük a 100 ezres szaporu­latot, önmagában nem elég a posta erőfeszítése, ha­sonló feladat hárul mind­azokra, akik ebben a mun­kában közreműködnek. — Vagyis? — Például a kábelkészí­tőkre, az anyagszállítókra, hogy ne legyen fennakadás, vagy csúszás, s a tanácsi szervekre is, hogy a szóban forgó területre idejében megadják az engedélyt. A múlt negyedévben si­került túlteljesíteni a ter­vet, reméljük, a követke­ző hónapokban sem lesz lemaradás. Idén 25 270 új állomást kapcsolunk be az ország­ban, 15 230-at vidéken, a többit a fővárosban, jövőre pedig 30 ezret Budapesten és 22 ezret vidéken. Foly­tatjuk a modern crossbar központok bekapcsolását, ebben az évben Tatabánya, Salgótarján, Szekszárd és Paks, jövőre Győr, Kecske­mét és Mosonmagyaróvár kap új központot. (p. s.) Először testvérét, két év múlva ismerősét vitte a halólba Végzetes száguldások - ittasan Jogosítványa sem volt • Letartóztatták Elképesztően nagy csatta­nás volt. A vasbeton vil­lanyoszlop két helyen is de­rékba tört, az utcában ki­aludt a villany. A Skoda eleje és oldala, mint egy tangóharmonika, úgy gyú­ródott össze. Mire a mentő és a baleseti járőr a hely­színre ért, a gépkocsi utasa már nem élt, vezetőjét agy­rázkódással szállították kór­házba. Másnap, április 17- én ez állt a rendőrségi je­lentésben : in-a——M—i „Budapesten, a XVIII. kerület Nagykőrösi út 85. számú ház előtt Kovács Zoltán Nándor 23 éves au­tószerelő gépkocsival a vil­lanyoszlopnak ütközött. A baleset következtében uta­sa, Hegyesi István 32 éves segédmunkás, budapesti la­kos a helyszínen életét vesztette, Kovács pedig könnyű sérüléseket szenve­dett. A vizsgálat eddigi megállapításai szerint Ko­vács ittasan, jogosítvány nélkül, a megengedettnél gyorsabban vezette a gép­kocsit, a rendőrség eljárást indított ellene...” Ittasan, jogosítvány nél­kül, a megengedettnél gyorsabban — volt már ilyen eset, nem is egy. De hogy valaki — mint Ko­vács — viszonylag rövid időn belül kétszer köves­sen el hasonló bűntettet, és mindkét esetben utasa ha­lálát okozza, erre már rit­kábban akad példa. Két évvel ezelőtt, 1977. január elsejére virradóra testvére halt meg mellette az ülé­sen, most húsvétkor pedig közeli ismerőse. Mindkét esetben szülei gépkocsiját tette tönkre, akkor a Wart­burgot, s most a Skodát. És mindkétszer ellopta a slusszkulcsot. Kovács életútja, a törvé­nyekkel való gyakori össze­ütközése arra enged követ­keztet, hogy példátlanul fe­lelőtlen ember. Tizenöt éves volt, amikor először lámpákat, vissza­pillantókat lopott gépko­csikról. A büntetést meg­úszta próbára bocsátással. Két évre rá verekedésbe keveredett, a könnyű testi sértésnek megint csak pró­bára bocsátás lett a vége. Aztán jogosítványt szerzett, de ittas vezetés miatt 3 ezer forint pénzbüntetést kapott, és a vezetéstől egy időre el­tiltották. Újabb lopások következ­tek, és ismét ittasan ült a volánhoz. Jogosítványát most már bevonták, de mi­előtt a többi bűncselek­ményért bíróság elé került volna, 1977. január elsején megtörtént az a nagy bal­eset. Testvére halála mint­ha megrázta volna, fogad­­kozott, soha többé. Két év és nyolc hónapi szabadság­­vesztéssel sújtották, tavaly októberben azonban felté­telesen szabadlábra helyez­ték. Hogy hány alkalommal vezetett azóta jogtalanul gépkocsit, nem tudni, ő nem beszél róla. De rend­szeresen és sokat ivott. Húsvétvasárnap délelőtt­jén cseresznyét, majd dél­után fröccsöket. Este tíz­kor gyalog ment a Buka­rest étterembe. Itt találko­zott ismerősével, Hegyesi­vel, aki szintén alaposan felöntött a garatra. Állító­lag barátja kérte, vigye ha­za kocsival Lőrincre. Éjfél tájban értek Kovács szülei­nek a lakáséra. A Skoda a ház előtt állt, a slusszkul­csot pedig nem kellett na­gyon keresgélni, jól tudta, hol tartják a szülei. Vad tempóban száguldott a ki­halt fővároson keresztül, a Nagykőrösi úton már 90— 100 kilométeres sebességgel (ezt a szakértő állapította meg) robogott a Skodával. És itt — megint csak állí­tólag — Hegyesi bóbiskolás közben meglökte őt. A töb­bire nem emlékszik — vallja —, mert elveszítette eszméletét. Kovács vérében 8,2 deciliter tízszázalékos bornak megfelelő alkoholt találtak. Előzetes letartóztatásba került. Ügyében hamarosan befejeződik a rendőrségi vizsgálat. Petites Sándor Fémkosárban gólyafészek Biztonsági és madárvédelmi okokból átelepítette a vil­lamos távvezetékek oszlopain fészkelő gólyákat a Dél­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat. A korábban el­végzett felmérés nyomán több mint 120 gólyafészek át­telepítéséről kellett gondoskodni. Új fészkelőhelyül a vállalat nagy fémkosarakat készíttetett és ezeket bizton­ságos módon, külön fémtartóval a vezetéktartó oszlopok fölött elhelyezve rögzítették. A nem kívánatos helyen levő gólyafészkeket autódaruk segítségével helyezték el a kosarakban. A körültekintően végzett áttelepítést már nagyrészt lebonyolították és a gólyák is elfoglalták he­lyüket biztonságosabb otthonaikban. A távvezetéklakó gólyák átköltöztetésével,ami a vállalatnak 150 000 forint­jába került, csökkentették a rövidzárlatok veszélyét és egyben a hasznos madarak biztonságát szolgálták. (MTI) prémium A hatékonyabb és szer­vezettebb munkára, az át­adási határidők betartására az eddiginél jobban ösztön­ző prémiumrendszert vezet­tek be a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat­nál. Míg a korábbi pré­miumrendszer csupán az éves termelési és árbevéte­li terv teljesítését tartotta szem előtt, az új szabályzat szerint az átadási határidők pontos betartása, az ütemes lakásátadás, az időarányos árbevételi terv teljesítése is befolyásolja a kifizethető prémiumok összegét. Az új prémiumrendszer ezáltal a munka minőségét kedvezőt­lenül befolyásoló hajrák el­kerülésére is ösztönöz. A vállalatnál kifizethető prémiumösszeget két rész­re, úgynevezett fix és moz­gó prémiumra bontották. Ha a vállalat betartja a la­kásátadási határidőket, és teljesíti, illetve túlteljesíti időarányos árbevételi ter­vét, minden dolgozó — munkás és alkalmazott egy­aránt — fix prémiumot kap, függetlenül attól, hogy mi­lyen beosztásban és melyik részlegben dolgozik. A moz­gó prémiumkeretet a válla­lat minden részlege meg­kapja a létszám és a terve­zett átlagbér arányában. A mozgó prémiumot azonban csak abban az esetben fi­zetik ki, ha az illető részleg is teljesíti prémiumfelada­tát. (MTI) VILÁGUTAZÓ LETT HAT KISDIÁK Homokszobrok a tengerparton Budapestről — Világutazó lettem — — mondja tömören Eme­se —, a családból még senki nem járt külföldön, a szomszédos országokban sem. Én Mexikóig jutottam el. — Kamionos az apukám, Európa útjait jól­ ismeri, de távolabb még nem volt. Egy hónapja tudtam-e hol van Mexikó és hogy mi­lyen? Földrajzórán tanul­tunk róla — mondja Rédei József. — Hallottam, hogy ott későn nyugszik a nap és nagy a forróság. MEGÁLLÁS MADRIDBA­N Nyugodtan szálltak Feri­hegyen repülőgépre a gye­rekek. A felnőttek előítéle­tei őket nem zavarták. A negyedik átszállás után a nyolcórás óceán fölött vivő úton már a tájjal sem tö­rődve rajzoltak soknyelvű társaikkal, a gép parancs­noka által adományozott jelképes díjakért. — Ha összeadom, 24 órát repültünk a három nap alatt Acapulcóig és ugyan­ennyit vissza — számol utána Jóska. — Délben egy Lufthansa géppel indul­tunk Pestről Münchenbe, innen tovább az Ibériával Madrid felé. A repülőtéren a nagykövetség kocsija várt bennünket, másfél napig az ő vendégeik voltunk. Vá­rosnézésre vittek, azután irány Miami, Mexikóváros, Acapulco, NDK­, lengyel, egyiptomi, spanyol, izraeli gyerekekkel utaztunk, ami­kor megérkeztünk, a város vezetői, újságírók, fotósok vártak. Sztárok voltunk. De eszembe jutott, hogy az is­kolában ezt úgysem hiszi el senki, pedig, ha látták volna ... — Hogyan kezdődött? — Az Úttörő Szövetség­hez hosszú meghívólevél érkezett. Mexikó hívja a világ valamennyi gyerme­két, hogy vegyen részt az első nemzetközi homok­­szobrász-versenyen — ol­vassa a felhívást Majtényi Anikó, a XII. kerületi Út­­törőház vezetője, a csoport irányítója. — Szobrász­vagy kerámiaszakkör nem egy működik Pesten, de homokkal nálunk nem dol­goznak. Sokat gondolkod­tunk. Hogy készüljünk a versenyre, azután megszü­letett a döntés: a főváros valamennyi úttörőházi vagy csapatban működő kerá­miaszakköre részére ver­senyt rendeztünk. Agyag­gal dolgoztak a gyerekek, s akár később Mexikóban, akkor is két kategóriába so­roltuk őket. A kisdobosok fantáziájuk szerint, szaba­don választottak, a na­gyobbak emlékezetből egy­­egy klasszikus szobrot min­táztak meg. A győztesek utaztak velem a gyermek­év alkalmából rendezett találkozóra. Bakóczy Eme­se, Flakk Gyuri, Tamás Fe­renc, az úttörők közül pe­dig Rédei Jóska, Pálhegyi Dávid és Sitku Katalin. EGÉSZ NAP ANANÁSZ — Itt laktunk. Az volt a mi szobánk — mutatja Jóska. — Klassz ugye? Kí­vülről modern luxusszálló, belülről pedig olyan, akár egy régi római kastély. Úgy is hívják, Romano- Palace Hotel. Hatalmas, magas, kényelmes ágyak, karcsú asztalok és szobrok mindenütt. Még a kör ala­kú nyitott úszómedence körül is. Az emeleteket naponta bejártuk, az első éjjel pedig a fiúkkal kiül­tünk az erkélyre a tengert nézni. Filmekben láttam, hogy ezt így csinálják. — Egész nap ananászt, banánt meg dinnyét et­tünk, ötféle dinnyét kínál­tak és annyi kólát, ameny­­nyi belénk fért — nyel na­gyokat Emese. — Délelőt­tönként a verseny színhe­lyén gyakoroltunk, délután nézelődtünk, vagy alud­tunk, ott mindenki ezt te­szi. Nappal nagyon meleg van. Este indián táncokat, szokásokat mutattak be nekünk és éjjel vacsoráz­tunk. De nem voltunk ál­mosak! Az ismeretlen, szemcsés homokból április 29-én, délelőtt mintázták a részt­vevők, amit előre elhatá­roztak. A tengerparton 27 állam gyermekei dolgoz­tak. A mexikóiak jártak az élen, a homokszobrász­­versenynek náluk már ha­gyományai vannak. A ver­senyen készült fényképek­ről csodálatos fáraófejek, római és görög szobrok néznek vissza ránk. Emese hatalmas ülő majmot al­kotott, Józsi emlékezetből Henry Moore fekvő alak­ját formázta meg. AJÁNDÉKOK ACAPU­CÓBÓL — Az első közé nem jut­hattunk, nem is számítot­tunk rá — mondja a ta­nárnő —, hiszen ott még a homok is más. De részt vettünk és nem is utolsók között végeztünk. — A verseny után nagy bankett volt, sorra hord­ták körbe a gyümölcsös­csokoládés kosarakat — emlékezik Emese. — Sok képeslapot hoztam, a cso­koládét szétosztottam a testvéreim között. Móninak egy utcai árustól láncot vettem, Bulcsú lendkerekes autót kapott. Anyunak és apunak kulcstartót, játék­mókust hoztam. Nekem pe­dig a verseny egyentrikója, egy szép bőrtáska, egy nyaklánc, egy sapka ma­radt. És az a sok minden, amit láttam, amit, azt hi­szem, soha nem felejtek el. Fazekas Ágnes Mexikóba­n Akár a filmekben AKATV ELECTRIC ® BSS 13-AS PORSZÍVÓ 1990 FT OTP-HITELRE IS KAPHATÓ V.________________________

Next