Esti Hírlap, 1979. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1979-08-18 / 194. szám
ÚJABB CSATLAKOZÁSOK A NAGYSZABÁSÚ VERSENYHEZ Figyelmesebb pontosabb: Műszerek az atomerőműnek • Híradórendszer • Lakások Hétről hétre bővül, szélesedik az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny. Mai összeállításunkban három vállalatot mutatunk be. Brigádok vállalása — A Gamma Művekben 252 szocialista brigád vezetője találkozott. A kollektíva elhatározta: az idén eredményesebb munkájukkal 8 százalékkal növelik a termelést, s ezt egészében a termelékenység növelésével valósítják meg — mondja Hencz János vezérigazgató. — Tőkés exportunkat az idén 80 százalékkal növeljük. S ami ehhez szorosan kapcsolódik: dolgozóink sokat akarnak javítani a termékek minőségén. — A brigádvezetők tettek kiegészítő vállalásokat is? — Három hónappal előbb elkészítik a paksi atomerőmű irányítástechnikai műszerezését, a berendezéseket szeptember végéig átadják. További tételekkel gyarapodott az anyag- és energiatakarékosági terv is. Az idén csaknem 5,5 millió forintnyi anyaggal lesz kevesebbre szükségünk, mint tavaly, s az eddig sem laza energiatakarékossági tervünket további 10 százalékkal szigorítottuk. A Gamma az idén 40 millió forintnyi, eddig tőkés importból behozott műszert gyárt, enyhítve ezzel is a népgazdaság egyensúlygondjait. — Készültek tervek a jövő évre is? — A tervezésen túl — folytatja a vezérigazgató — már a megvalósítás kezdetére is szükség van, hogy 1980-tól 600 ezer dollárnyi tőkés importot tudjunk megtakarítani, s 440 ezer dollárnyi tőkés nyersanyagot, alkatrészt olcsóbbal helyettesítsünk. Néhány brigád egészen kiemelkedő feladatokat vállalt. A Béke brigád az 1980-ra elfogadott finn exportrendelésből az idén már 84 ezer dollárnyit elkészít. A forgácsolóüzemben dolgozó Kossuth brigád további 0,2 százalékkal csökkenti — 0,5-ről 0,3-ra — a selejtet, ami azért jelentős vállalás, mert finommechanikai alkatrészek gyártását végzik, nagy értékű elemekkel dolgoznak. Idő, energia Folyamatosan, nap nap után tesznek felajánlásokat a 43. számú Állami Építőipari Vállalat munkáskollektívái. Augusztus elején 16 szocialista brigád csatlakozott a munkaversenyhez. A vállalat vezetői nemrég ajánlásokat készítettek, átgondolva, mivel segíthetnek legtöbbet felajánlásaikkal a munkások az építőirari vállalatnak, s gazdaságunknak. — Nem vállaltuk a tervezettnél több lakás átadását. Amúgy is feszített a terv, a hajszoltabb munka a minőség rovására menne. A minőség pedig nálunk a legfontosabb követelménnyé lépett elő. Tavaly egyetlen lakást sem tudtunk lakói birtokába adni közvetlenül a műszaki átadás után — mondja Tóth Lajos, a vállalat munkaverseny-felelőse. — Az idén legalább ezer lakást szeretnénk olyan kifogástalan minőségben felépíteni, hogy a műszaki átadás után ne kelljen ismét munkához látni. — Örökös gond az építőiparban a munkaidő kihasználása. — Húsz százalékkal szeretnénk az idén javítani a munkaidő kihasználását. Ez száz lakással több. Sokat ad majd a vállalat eredményéhez az eddiginél átgondoltabb anyag- és energiafelhasználás; 11 milliós eredményt várunk a jobb gazdálkodástól. Műszaki szakemberek A Híradástechnikai Vállalat valamennyi dolgozója csatlakozott a munkaversenyhez. A brigádvezetők több olyan berendezés határidő előtti elkészítését vállalták, amely tőkés piacokon talál gazdára. — Ilyen például a híradórendszer egyik eleme, amelyet csak jövőre kellene elkészíteni, s brigádjaink a 12 millió forintos berendezést már az idén átadják — mondja Tóth Miklós, a vállalati pártbizottság titkára. — Ez a berendezés egy nagy rendszer egyik eleme. Vállalásunkkal hozzájárulunk a teljes rendszer idő előtti elkészültéhez: a társvállalatok, a sorban utánunk következők hamarabb láthatnak munkához. — Milyen anyagtakarékossági vállalásokat határoztak el a brigádok? — A vállalat eredménye a tervek szerint 1 millió forinttal nő majd az átgondoltabb anyaggazdálkodás révén. Terveink szerint 5 százalékkal csökken majd a vállalat tőkés importja. Nagy feladat vár ebben is a műszaki értelmiségre. A drága nyersanyagokat új műszaki megoldások révén igyekszünk olcsóbbakra cserélni. A munkaverseny még szorosabbra fonta a gép mellett állók és a tervezőasztal előtt ülők kapcsolatát. Aligha érhetnénk el a versenyben vállalt céljainkat, ha egy-egy új világítóberendezés, antennacsalád első darabjait nem közösen készítené el a tervező, s a gyártó. A dokumentációkat határidő előtt szállítják a tervezők, s ők is a gép mellett állva figyelik a gyártás első fázisait. Horváth László A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat városligeti szoborparkjában állították ki Somogyi József szobrászművész bronzból készült Hárfás leány című alkotását. (Wormser felv.) Öltözködéshez, öltögetéshez: Ajánlatunk az augusztusi számból: Divat a suliban Ősszel Egy kisfiú iskolába megy a 160 ezerből, SIESTA cipő minden méretben! Mit tenne a párizsi nő? A Művészbejáró vendége: Katona Klári Túl magas? Nagyon alacsony? Segít az Ez a Divat! Keressük a divat diplomatáit. Házi varroda: ismét 10 új modell! Tanácstalan a divatban? Segít az VAN PARK, JÁTSZÓTÉR, ERDŐ, VÍZ. Ez is a pihenés szigete Kezdik fölfedezni • Jöhet a fülemüle • Költözik a stadion Pesti sziget — voltaképpen hány sziget? Hogy hívják? Az első kérdésre könynyű a válasz: ma már egy, a Hadtudományi Térképtárban őrzött, 1783-ban készült térkép szerint azonban még négy. A szigeteket elválasztó vizeket azóta föltöltötte, a kicsiket a nagyhoz kapcsolta a folyó. Kettőt gáttal kötöttek össze. Ezért lát az Árpád-hídon utazó vagy sétáló ma is négy Dunát. Jóllehet a Pest felől számított harmadik — a jobb oldalon — már nem folyóág, az óbudai hajógyár egy kilométer hosszú, természetes öble. Téli kikötő, szerelőmedence. Nehezebb válaszolni arra: mi a sziget neve? Hivatalosan: Óbudai-sziget. Akikkel beszélgettem, gyakrabban nevezték hajógyári szigetnek. Az sem volt ritka, hogy együtt mondták a kettőt. Annyi bizonyos: fővárosunk egyik — nemcsak ipari, hanem vízi — kincse ez az Óbudai-hajógyári-sziget. Kezdjük fölfedezni. — Sokan érkeznek? — Kevesen — mondja a BKV-kishajók északi végállomásának őre. — Pedig alig fél óra az utazás ide a Belváros szívéből, s az a harminc perc is a vízen, a Dunán. Kevés utast szállít — az igaz, nagyon ritkán közlekedő — 142-es autóbusz is. Mégis: sok minden történt itt az utóbbi években, sokan gondolkodnak a sziget jövőjéről, s tesznek érte. Ha számokkal kezdem: negyedszázmillió forint — ennyit fordított, fordít az utóbbi öt évben a Fővárosi Kertészeti Vállalat a sziget szépítésére. S ha kevesen is érkeznek hajón, mind több az óvodás; egy órára, kettőre, vagy éppen négyre hozzák a gyerekeket a vállalatok autóbuszai a csúszdákra, a vizet fröcskölő játszótéri mászókák világába. Ide, a Május 9. parkba — ez is a sziget neve —, bővülő térséget hódítva meg ebből a Margitszigetnél nagyobb területből. Amely már a főváros tizenegy legfontosabb zöldterülete közül az egyik legfontosabb. Most tehát a gyerekek hódítanak — gondolom —, s Valentinus császár jut az eszembe, aki 375-ben nem talált alkalmas téli szállást ezen a tájon. Akkor már csak romjaiban állhatott az aquincumi római helytartó szigeti palotája. Csaknem évszázaddal korábban bocsátották sorsára az árvíz fenyegette épületet. S csak a múlt század derekán, a hajógyár bővítése közben bukkantak rá — sokáig fürdőnek vélték — erre az egyik legnagyobb római kori műemlékünkre. Száz méternél hosszabb, csaknem ennyi széles. Többször, sokszor kutatták. Szép fényképfelvételeket készítettek róla. Megnézni csak ezeket lehet. Visszatemették a megvallatott falakat, hajók épülnek a hajdani palota fölött. — Az óbudai hajógyár hazánk egyik legrégibb ipari üzeme — mondja Réder Béla gazdasági vezető.Negyven esztendeje dolgozik itt, tudósa-kutatója a gyárnak, történetének, az alapítás óta eltelt 144 évnek. Gyártörténeti gyűjteményeikkel múzeumok, könyvtárak sorát gyarapították.) Igen, akkor, 1836. október 18-án, szép verőfényes napon „árgyúdurrogás közt, töménytelen sokaság jelenlétében a Duna tükrére bocsátott az Árpád nevű gyönyörű alakú új gőzhajó.... pompás sudamlattal úgyszólván egy perc alatt siklott a lejtős menedékű állásáról minden legkisebb akadály nélkül a folyamba.” Az első magyar hajó. Azóta csak ebben a gyárban ötszáznál több készült. Amikor a katalógusokat lapozgatjuk, sorra köszönnek vissza a régi ismerősök. Alig néhány éve küldték nyugdíjba az 1909-es Széchenyit, a korábbi sétahajót, itt készült a balatoni Jókai, Kisfaludy, a Szigliget, a Helka... lehetne sorolni tovább. A sziget története elválaszthatatlanul összefügg a magyar ipar, a magyar hajózás — Duna-szabályozás, Vaskapu-szabályozás — Széchenyi István megfogalmazta terveivel. — A legújabb hajó? — Néhány nap múlva készül el, tutajvontató. Szovjet megrendelésre gyártjuk, szibériai erdők fáját vontatja majd a feldolgozás helyére. Hamarosan elkészül a következő kétezer lóerős, üzemanyagtakarékos tolóhajónk. Újdonságunk a DMR-típus, kell-e mondani: a Duna— Majna—Rajna, a kontinensünket átszelő vízi út hajója. „Ahol fülemülék gyönyörködtetének bennünket melódiáikkal, ott most a sokféle munkások lármája, s a kalapácsok zaja tölti el a néző füleit” — fogalmaz, hatna pontosabban a dicsekvő, korabeli krónikás ... Ma annak örülünk: mind több itt, ezen a szigeten a csönd, parkban, padokon, erdőben. Fülemülét a madarász ma még nehezen találna. De abból a huszonötmillió forintból épültek és épülnek új játszóterek, parkok, parkerdők. — Óbudán kevés a zöldterület — mondja László László, a III. kerületi Tanács műszaki osztályának vezetője. — Az Óbudai-sziget természetesen nemcsak a miénk: az egész fővárosé. Különösen, ha valóra válnak a tervek, megépül az Árpád-híd új, erre a szigetre vezető lejárója, hozzá a hajógyár mentén vezető parti sétány. S az is a budapestieket szolgálja, ha a Margitszigetről ide költöznek át a sporttelepek. Nemcsak a tervekben van meg a helyük, száz lóerős gépek már elegyengették a sziget Pest felőli partját. Széky Péter