Esti Hírlap, 1979. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-22 / 274. szám
PIAC, MINŐSÉG, SZERKEZET Gyártmányok négy csoportban Alapos elemzés • Mire készül a VBKM Varázsige? Jelszó? Divatos kifejezés vagy kényszerű út? Mit jelent a termékszerkezet korszerűsítése? A Villamos Berendezés és Készülék Művek vezérigazgatóságán Kecskés Józsefné gazdasági igazgató válaszol. — Tíz gyárunk változatos termékskálájáról kell eldönteni, melyik cikk éri meg, s melyik nem a ráfordított munkát. Gondos elemzés után lehet kimondani: jól eladható az áru. A szerkezet változásának elsőrendűen a piac igényeit kell követnie, sőt, megelőznie. Állják a versenyt — Hogyan elemezték a gyártmányokat? Milyen alapon döntenek? — Pontoztuk termékeinket. A közgazdászok előtt nem ismeretlen fedezeti elv alapján az eladhatóság — más néven piacképesség — és a gazdaságos előállítás jellemző adatait állítottuk rangsorba, egytől ötig osztályoztuk őket. Megvizsgáltuk, melyik termék éri meg a fejlesztést, melyik gyártását kell fokozatosan csökkenteni. Nem most kezdtük, évek óta ez a gyakorlat, s nem véletlen, hogy a VBKM tizenhat év óta egyfolytában nyereséges vállalat. Közgazdászok, műszakiak, kereskedők együttműködésének eredménye: igyekszünk mindig azokat a termékcsaládokat, termékeket korszerűsíteni, amelyeknek előállításához adottak a legjobb feltételek, s állják a piacon a versenyt. Ezek például a háztartási tűzhelyek, továbbá a vezérlő- és szabályozóberendezések. A második csoportba tartozó cikkek fejlesztésénél nem a pillanatnyi jó eladhatóság a fejlesztés döntő oka, hanem az, hogy amikor a piaci helyzet javul, rendelkezzünk versenyképes és gazdaságosan előállítható termékekkel. A harmadik exportba soroltuk azokat, amelyek nem helyettesíthetőek más hazai vállalatok termékeivel, s nem célszerű őket importból beszerezni. Végül, a negyedik csoportba soroltuk az elsorvasztásra szánt cikkeket, mint például a reléket, a villamos ívhegesztő berendezéseket, az olaj- és széntüzelésű tűzhelyeket, meg a gáztűzhelyeket. — Mit érdemes gyártani? Csak világszínvonalú áru adható el? — A piacon nemcsak luxus kivitelű, luxus minőségű termékek kelnek el, szükség van egyszerűbb, olcsóbb gyártmányokra is. Bizonyos cikkeket éppen azért tudunk eladni, mert jó minőségűek, s bővítik a választékot. És persze, kellenek rangos, világszínvonalú termékek is, amelyek a legnagyobb versenyt is kiállják, például a népszerű eredményhirdető elektronikus táblák. VBKM-nek csak az eddig megkezdett úton kell haladnia. S ez sem kevés. Pálffy Judit Kell az olcsóbb is — Mely gyártmányokat fejlesztik a következő években? — Négy termékcsoportot állítottunk össze. Az elsőbe a pillanatnyilag jól eladható termékcsoportok tartoznak. Fejlesztésüknél figyelembe vesszük, hogy a kedvező értékesítési körülmények megszűnése után is piacképesek legyenek. Helyes törekvés — A január elsejétől érvényes módosított gazdasági szabályozók hogyan hatnak majd a vállalatra? — Ha meg akarjuk találni a számításunkat — mindenképpen a gazdaságosan előállítható berendezések gyártására kell minden energiánkat és figyelmünket összpontosítanunk. Nagyon egyetértek azzal a fő elvvel, amelyik vállalat nem tud gazdaságosan működni — az feltétlenül arra vezethető vissza, hogy már korábban is volt valamiféle baj a termékszerkezet formálásával, a piaci kapcsolatok megszervezésével. Ezekben az üzemekben gyökeres változásra van szükség. Úgy érzem, a Új posta Új posta építését kezdték meg Miskolc avasi negyedében. A teljes beruházási költség meghaladja a négyszázmillió forintot. A vasbeton szerkezetű új épületben helyezik majd el azt a tízezer előfizető kapcsolására alkalmas crossbar telefonközpontot, amely elsősorban a negyvenezer lakosra tervezett új negyedet szolgálja majd. A központot úgy formálják, hogy később újabb tízezer állomással lehessen bővíteni. A postahivatalban lesz a nyolc munkahelyes felvevő hivatal, ahol a különböző postai küldeményeket veszik át és hírlapokat, folyóiratokat is árusítanak. Az új postát a tervek szerint 1983-ban adják át. (MTI) PEDAGÓGIAI SZAKKÖNYVTÁR 140 ezer kötetes nyilvános pedagógiai szakkönyvtár építését készítik elő Kaposvárott a Tanítóképző Főiskolán. A Somogy megyei Tervező Vállalat mérnökei már hozzáfogtak a létesítmény terveinek elkészítéséhez. A program szerint 1981-ben kezdik az építkezést, s a könyvtárat a hozzá csatlakozó 250 személyes előadóteremmel együtt másfél évvel a munka megindulása után átadják. (MTI) MEGJEGYEZZÜK! Erkölcsi értékrend Annyit már sikerült is megállapítani, hogy a felelős ezúttal is a felelőtlenség — tudósít a százhalombattai metilalkoholmérgezés hátteréről a Népszava. A cikkből kiderül: a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat több ezer köbméter ipari célú etilalkoholt — tiszta szeszt — tárol és szállít a felhasználóknak. A visszaérkező vasúti tartálykocsikban mindig marad alkohol — a környéken ezt tudják, s rendszeresen megfúrják, megcsapolják a tartályokat, azaz: lopják a szeszt. Legutóbb a metilalkoholt tartalmazó kocsit szabadították meg a maradéktól, s méregből készítettek aroma segítségével likőrt. Egy részét el is ajándékozták. A többi ismert: hárman meghaltak, mások kórházba kerültek. A vizsgálat folytatódik. Közben ki-ki maga is megpróbálja a tényekből levonni a tanulságot. Különféle nyilatkozatok hangzanak el. A vegyész szerint a baj egyik oka az, hogy a metanol nevű, mérgező folyadékot nálunk metilalkoholnak nevezik, s ez megtévesztő. Az emberek — ez esetben a tartálykocsik megcsapolói — azt hihetik, etilalkoholt, tiszta szeszt szereztek. A munkavédelmi felügyelő azt kifogásolja, hogy sem a tartálykocsin, sem a fuvarlevélen nem tüntették fel: mérget szállít a vállalat. Ez mind jogos megjegyzés, s elfogadhatjuk laptársunk megállapítását is: „Ahol természetes dolog, hogy a társadalmi tulajdont megkárosíthatja bárki,... ott mindig fenyeget a hasonló tragédiák lehetősége.” De talán nem felesleges a kérdés: hol és miért „természetes” dolog a társadalmi tulajdon megkárosítása? S hogy a hasonló tragédiák megelőzéséhez elegendő-e csupán az, ha a mérgező folyadékot nyilvánvalóan megkülönböztetik az iható, tiszta szesztől? S végül: eredményt hozhat-e a lopás tilalmának újabb kinyilatkoztatása? Valószínűleg: nem. Annál kevésbé, mert — mind gyakrabban tapasztalhatjuk — vannak helyzetek, amelyekben a közfelfogás a javak eltulajdonítását nem tekinti lopásnak, sőt a kétségtelenül gyanús eredetű szerzemények ajándékozásában, elfogadásában sem talál kivetnivalót. Vagyis: a metilalkohol-mérgezés körülményeiben lehetetlen fel nem ismerni a szemléletmód bizonyos fokú általánosabb torzulásának tüneteit. Az erkölcsi értékrend módosulása a legtöbbször nem független az anyagi valóságtól — erre mostanában mind több tudományos elemzés is figyelmeztet. Bizonyos például: a gazdasági alapokban gyökerező oka is van annak, hogy olysokan hiszik: a munka nem az egyetlen, sőt, olykor nem is a legfontosabb eszköze a javak megszerzésének. Hogy a szorgalmas, a lelkiismeretes munkavégzés néhol divatjamúlt magatartásforma, s nem mindig a legfőbb értékmérő. Ezt — a munka szerinti elosztás elvének nem eléggé következetes érvényesítésén túl — csak megerősítette az a gyakorlat, amely a múlt években a teljesítménytől bizonyos fokig függetlenítette a vállalatok anyagi helyzetét, nem egyszer az érdemtelenek jutottak jelentékeny támogatáshoz. A metilalkohol-mérgezés ügyében a vizsgálat folytatódik. A hatóságok bizonyára feltárják majd, mi, hogyan és miért történt. Az eset kapcsán most már érdemesebb a konkrétumoktól egy bizonyos fokig elvonatkoztatva arról szólni, mi s hogyan lesz a jövőben. Annál inkább, mert az új gazdasági intézkedéseket elemezve immár társadalmi fórumok, eszmecserék tucatjai igazolják, Ígyszólván egyhangú a vélemény, hogy kapja meg a munka valóságosan is azt a rangot, foglalja el azt a helyet, amelyet társadalmunkban szükségképpen be kell töltenie. A példák ugyanis mindinkább arról győznek meg, hogy az emberek az anyagi biztonságon kívül az erkölcsi értékek szilárdságát is fontosnak tartják. S a kettő egymástól nem választható el. Kulcsár Anna MOZAIKOK A MUNKÁSMÚLTBÓL (!) kokárda Párizsból... Tárgyak, htok, dokumentárnak 9 Tárlat a várpalotában Szikosi Ferenc, a Munkásmozgalmi Múzeum főigazgató-helyettese segítségével „vallattuk” az állandó tárlat anyagát. VÁNDORLÓ EMLÉKEK — A Tanácsköztársaságnak arra is volt ereje, gondja, hogy létrehozza a Kommunista Proletár Múzeumot, intézményünk ősét. Plakátokon kérték a lakosságot: adják át a forradalmi munkásmozgalmakra vonatkozó emlékeket. Becses anyag gyűlt össze így, ebből néhány tárgy, s mintegy hatvan fotó ma is látható. Legérdekesebb kétségkívül a Frankel Leóhoz kötődő két tárgy: a Párizsi Kommün alatt viselt kokárdája és szipkája története. .. A Tanácsköztársaság vezetői nagyon tisztelték Frankel emlékét. 1919 májusában az egykori Ferenc József laktanyát róla nevezték el. Ezen az ünnepségen megjelent Frankel lánya is, Párizsból magával hozva apja tárgyait. A Tanácsköztársaság megdöntése után Krajcsi Rezső, a múzeum direktóriumának tagja, Frankel tanítványa a tárgyakat magával vitte az emigrációba. Amikor 1928- ban Krajcsi meghalt, a moszkvai Magyar Klub, később a Kun család őrizte az emlékeket, majd Kun Béla perbefogása után a család házvezetőnője vette magához... 1958-ban kerültek a múzeumba, a Kun család ajándékaként. "A látogató nem is sejti, hány ember sorsa kötődik a magyar munkásmozgalom kezdeti szakaszát jelző két emléktárgyhoz. Melyek ma a gyűjtemény bővítésének módjai? — Három irányban folyik a keresés. A személyi anyagok ma már főleg hagyatékokban lelhetők fel, s ezek döntő részét megvásárolja a múzeum, a többi ajándékként jut be. Az intézményi gyűjtés folyamán gyárakat, szakszervezeteket, intézményeket keresünk fel és jó értelemben véve, kutatunk. Egy Bíró Mihály által, 1907-ben készített Marx-szobrot a MÉMOSZ- székház pincéjében leltünk meg. Sok érdekes anyag került elő a vidéki munkás-olvasókörökből. Pápán bukkantak rá a muzeológusok egy századforduló előtti, tehát igen ritka Marx-képre, amelynek sokatmondó érdekessége, hogy a fehérterror idején a portré szemeit kiszúrták... A hódmezővásárhelyi olvasókörben Lassalle-képet őriztek. Végül az életmódra vonatkozó anyagot említeném, tehát a magyar munkásosztály körülményeit szemléletesen feltáró, megmutató tárgyakat. A PÁPAI LELET Az önálló múzeum 1957- ben alakult meg, és majdnem két évtized kellett ezután ahhoz, hogy a nagy, állandó kiállítás megszülessék. Az itt látható több ezer tárgy persze csak egy része a múzeum értékeinek képzőművészeti gyűjteménye például az első tíz között van az országban. Sajnos, akárcsak a többi múzeum, a munkásmozgalmi is raktárgondokkal küzd. Bőven van anyag? — Az ember azt hinné! Pedig kevés a tárgyi emlék. Sajnos, nálunk a néprajzosok nem foglalkoztak a munkáséletmód történetével. Kevés tárgy maradt meg, hiszen a munkáscsaládok minden ruhát, bútort, edényt a végsőkig felhasználtak. Bőven maradt például tiszti egyenruha, a közlegények ruháját viszont átfestette-átszabta, s rongyig elhordta a család. Nehezíti a gyűjtést — de ebből nem engedhetünk —, hogy a múzeum minden egyes tárgya személyhez, vagy eseményhez kötött kell legyen! Tehát nem elég nekünk, ha 1920-ból találunk egy munkásruhát. Tudnunk kell, ki viselte, mikor viselte. Ezért a képzőművészeti alkotásoknak is az adott korszakból kell származniok. Hogy érthető legyen: egy ma festett Frankel-portré, legyen bármilyen szép, számunkra nem érték. SÜRGET AZ IDŐ... Egyik napról a másikra tűnnek el a tipikus munkásnegyedek, s velük a régi lakásokban őrzött tárgyak, emlékek is. — Ez egyik legnagyobb gondunk. Sürget az idő. Előkészített, tudományos gyűjtésre törekszünk, pontos évi tervek alapján, amelyek azt is figyelembe veszik, hol, melyik városrészben lesz szanálás. És ami talán szokatlan: a jelenre vonatkozó anyagot is gyűjtjük. Éppen saját nehézségeinken okulva, már arra gondolunk, hol lesznek tizenöt-húsz év múlva a használt tárgyaink? Ki emlékezik majd rájuk? És akkor csak el kell jönni ide a múzeumba és megnézni, mit viselt, hogyan élt, dolgozott a hetvenes évek munkásembere. Lukács Teréz 1979. november 22., csütörtök