Esti Hírlap, 1980. március (25. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-21 / 69. szám
ANGYALFÖLD, PETNEHÁZY UTCA Új kemencék a kenyérgyárban Felavatták már az új kemencéket a Petneházy utcai kenyérgyárban, s noha még csak kísérleti üzemmódban kísérleti veknik sülnek, az angyalföldiek néhány napja megállapíthatták: jó a kenyér. Mert igaz, ami igaz, városra szólóan rossz híre volt a régi sütödének. Ezért is született a döntés: a fejlesztést szolgáló beruházások elfogadott, jóváhagyott programján kívül néhány régi üzemét is korszerűsítse a Fővárosi Sütőipari Vállalat. Megítéltek erre 69 millió forintot — a vállalat is pótolt hozzá valamit nyereségéből , s ebből a tekintélyes summából elsőként, húszmillió a Petneházy utcai üzemre jutott. A két alagútkemencét február második felében kezdték szerelni a berendezéseket gyártó jugoszláv cég szakemberei, magyar kollégáik közreműködésével. A munka példás gyorsasággal haladt, a Fővárosi Sütőipari Vállalat ígérete, felajánlása szerint a kongresszusig elkészültek vele. Az üzemben korábban tizenhat kemencébe vetették a kenyeret. Ha nem volt jó, ez nem a régi kemencék hibája. Kevés volt a szakember, nemigen akadt képzett pék, aki megfogja a sütőlapát rúhját. Ezért a régi kemencét nyugdíjazták, helyettük a két ríj ugyannyi kenyeret süt, mint a régiek együtt. Óránként ezer-ezer kilót, naponta — húsz órán át folyamatosan — 4 vagonnyit, százötvenezer ember kenyerét. A harminc és fél méter hosszú alagútkemencében acélszemekből szőtt szalag viszi végig a gömbölydedre formázott kenyereket. A berendezés falán ablakok, be lehet kukkantani, nincs-e valami hiba, nem tévednek-e a műszerek, hiszen ezek dolga, hogy a berendezés kezelőjének — akinek nem feltétlenül kell szakképzett péknek lennie — jelezzék: elegendő meleget adnak-e a gázégők, működnek-e a ventillátorok, rendben halad-e a szalag. A Petneházy utcai kenyérgyárból egyelőre kétkilós, később egykilós kenyeret szállítanak az angyalföldi üzletekbe, Rákospalotára, s júniusig Békásmegyerre is. Az utóbbi városrészben a nyárra tető alá kerül Budapest legújabb kenyérgyára, ahol kiflit, zsömlét, cipót, zsúrkenyeret is sütnek majd. S még az idén üzembe helyezik a lágymányosi kenyérgyár új sütödéjét is, amely a kifli, zsömle mellett foszlós finom pékárut, brióst, pacsnit, mákos bucit, pogácsát küld a környék üzleteibe. A felújításra kapott milliókból új modern alagútkemencékkel szerelik fel a XVII. kerületbeli Melczer Ferenc utcai pékséget, és a Szent István körúti sütödét. Két-két új kemence jut majd a Murányi utcai és az Angol utcai sütőüzemeknek, a környékbeli lakosságnak pedig sokkal jobb kenyér. (Bozsán felv.) Oktatás szülőknek Újszerű kezdeményezéssel siet a kisgyermekes szülők segítségére Kaposvárott a Kilián György ifjúsági és úttörő művelődési központ. A helybeli tanítóképző főiskola természettudományi tanszékének közreműködésével dia- és írásvetítéses előadásokat tartanak az első osztályosok szüleinek. A természettudományos ismereteket adó, hat előadásból álló minitanfolyam az újtípusú komplex matematikával foglalkozik, s célja, hogy a szülők segíthessék gyermekeiket házi feladataik elkészítésében. Továbblépésként tervezik, hogy a jövő hét közepétől az egyik óvodában azoknak a szülőknek tartanak összejöveteleket, akiknek nagycsoportos a csemetéjük. (MTI) Vándorkiállítások A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába és több más országba jutnak el a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Magyarország ma című fotó kiállításának vándorpéldányai. A hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára készülő tárlatokon fotóművészeknek, a Magyar Távirati Iroda fotóriportereinek művészi fotói láthatók majd. A több mint 100 fényképből összeállított kiállítás hazánk gazdasági, kulturális, tudományos fejlődését szemlélteti. (MTI) Budapestet képviseli a kongresszuson Géplakatos a Ganzból Szókimondó ember vagyok. Kiállok az igazamért, de a másokéért is, ha hiszek benne. Gondolom, ezért van, hogy amióta dolgozom, mindig megbíztak valami társadalmi munkával. A gyárban tudják, hogy ami az erőmből telik, azt elvégzem, mondogatják is: „ráspenős ember az a Juhász Laci.” Most töltöttem a huszonkilencedik évemet, két gyereket nevelek. Géplakatos a szakmám, itt tanultam a Ganzban. 1966 óta járok ide, a Lövőház utcába. Kitűnő mestereim voltak. Nemcsak fogásokra tanítottak, de belém vésték a szakma szeretetét, tiszteletét is. Ezt könyvből senki sem tanulhatja meg. Amikor kézbe kaptam a szakmunkás-bizonyítványt, úgy éreztem, elégedettebb vagyok bárkinél. A gépjavítóba kerültem. 1969-ben ott lettem KISZ-alapszervezeti szervező titkár. Otthon vagyok az üzemben. Hét esztendővel ezelőtt a műhelyt mégis felcseréltem egy íróasztallal. Akkor már a készülékgyárban dolgoztam. Innen neveztek ki a Ganz Villamossági Művek függetlenített KISZ -szervező titkárává. Két évig teljesítettem e poszton szolgálatot. Tudtam, szervezni csak lent a műhelyben lehet. A telefon az ilyen munkára nem alkalmas, így hát naponta róttam a kilométereket, egyik részlegből a másikig, az adminisztrációt pedig este végeztem el. Boldog voltam, ha egy-egy akció sikerült, ha a srácoknak is öröme telt benne. A szerszámaimtól nem tudtam megválni. Őriztem őket, tudtam, szükség lesz Itt tanulta a szakmát még rájuk, öt éve már, a hogy nap, nap után újra társaimmá szegődtek. Családot alapítottam, visszamentem a készülékgyárba szerelőnek. A mozgalmi megbízatásnak — ha nehezebben —, de így is eleget tehetek — gondoltam. Alapszervezeti szervező titkár lettem újra, a pártban pedig propagandista. Tavaly a pártalapszervezetünk agitációs-propaganda titkárrá választott, így jutottam el, az ő bizalmukat élvezve a gyári, majd pedig a kerületi küldöttértekezletre. A II. kerületben az a megtiszteltetés ért, hogy a párt-végrehajtóbizottság tagjává és kongresszusi küldötté választottak. Nálunk is sok gondot okoz a munkaerőhiány. A magunk módján megpróbáltunk tenni ellene. A szerelőműhelyben elhatároztuk — mert kevés a segédmunkás — ha kell, daruzunk, targoncavezetői vizsgát is tettünk. Naponta —— gondoltuk — pár munkadarabot mindenki szívesen elszállít, s ez kiesést sem okoz. Előfordult azonban, hogy képzett szakmunkások napokig betanított, illetve segédmunkát végeztek, mert néhányan azt hitték, nekünk már nem kell olyan ember, aki a kezünk alá dolgozik. Szólnom kell az öntvényekről is. Svájci licenc alapján készítjük, illetve szereljük össze azokat az „FS”—6 berendezéseket, amelyek segítségével biztonságosabb, gazdaságosabb a villamos energia elosztása, továbbítása. Az öntvények a berendezés fontos tartozékai. Rossz minőségű darabokat pedig — sajnos gyakran ilyeneket kapunk — nem tudunk felhasználni. Az említett két példa, azt hiszem, behelyettesítve, másutt is érvényes. A mi kollektívánknak az a véleménye: mindenki a maga területén, figyelmesen, megbízhatóan dolgozzon. Az egymásra mutogatással ugyanis semmire sem megyünk. . Fazekas Ágnes ★ 14 éve a Lövőház utcában ★ ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ ★ Huda-fill A SKÁLA-COOP ÁRUHÁZAKBAN Eredeti indigófestésű 100%-os pamut mérettartó, férfi- és nagykamaszoknak készült nadrágok, bakfisszoknyák és ruhák, 1980 évi modelljeinek árusítással egybekötött bemutatója a SKÁLA-COOP áruházakban, március 14-től 28-ig. VÁRJUK KEDVES гг Дт*Т OTNENT! KÖNNYŰSZERKEZET ígéretes program Töpke körbetekintésünk a könnyűszerkezetes kormányprogram utolsó, tizedik évében most végéhez ér. A program sikeresen végrehajtatott — jegyezhetjük meg, s ezzel eszünk ágában sincs résztvevőit arra biztatni, hogy előre igyanak a medve bőrére. Nem a még hátra levő néhány hónap miatt, pontos menetrend szerint folyik a további, értékében kétségkívül nagy, de az egész szempontjából mennyiségében már csekély munka. A kormányprogram mit is írt elő? összesen évi másfél millió négyzetméternyi ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, művelődési, oktatási épülethez elegendő tervező-, gyártó-, szerelőkapacitás megteremtését. Ez a honi építési igények egyharmadához elegendő. Előírta, mert már akkora volt a gyors, kevés helyszíni munkát igénylő módszer iránt a várakozás, hogy az építővállalatok — tervezőkkel, kutatókkal összefogva, vagy saját erőből — szerte az országban maguk is hozzáfogtak kidolgozásához. Ez a szétszórt kísérletezés hozott jó és kevésbé jó eredményeket. A program 11 rendszerre szűkített körébe nyolc magyar, három külföldi származású került, ám ez utóbbiakhoz is alkalmaznak olyan alrendszereket, amelyek a korábban kidolgozott hazaiakból, mint jó részletek kerültek át. A módszer alkalmazása nehézkesen, döcögve indult. Nem egyszerű a hagyományostól, a jól ismerttől merőben újhoz átprogramozni a fejeket! Hiányoztak is még a valóban hatékony építkezéshez szükséges anyagok. Több tárca egybehangolt fejlesztő munkájának eredményeként — kutatással vagy licenc, know-how vásárlással — napjainkra olyan magas szintre került az anyagkínálat, az „ipari háttér”, hogy a kezdetben tervezett, gondolt importanyagok döntő többségét feleslegessé teszi. (Ami korunkban különösen fontos: a módszerhez jól megválasztott anyagok előállítása, a hagyományosoknál kevesebb energiát emészt fel, a szállítási igényt egyhatodára csökkenti, és a fűtési energia megtakarításában szinte korlátlanok a lehetőségek!) Átformált gondolkodást is kíván a nagy mértékben iparosított építkezés , hogy a széles körű munkamegosztással nagy sorozatban gyártott elemeket az építkezés helyszínén valóban csak összeilleszteni kelljen. Az igénymegismeréstől az utolsó villanykörte becsavarásáig pontos menetrend készül, amelytől minden eltérés — egyes részmunkák elsietése is — zavart okoz. Ml/t a már sorozatban készülnek a legváltozatosabb célra szánt épületek — az óvodától a hangárig —, és több rendszer elemeiből jelentős mennyiséget exportálnak is a vállalatok. A program végrehajtásában részt vevő rendszergazdához, tervezőhöz, kivitelezőhöz bekopogó érdeklődő felfigyelhetett arra, hogy csak alapnak tartják az eddig megvalósultakat. Keresik az új felhasználási módokat, az új anyagokat, a rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeit. Rendkívüli körültekintést igényel, hogy a már létrejött kapacitás kihasznált legyen a jövőben. Mert a kormányprogram megteremtettea lehetőséget a réginél fele-harmada időbe kerülő építkezéshez, de valójában a következő évek — már központi program nélküli — tevékenysége dönti el tényleges értékét. Szöllősi Ferenc MA DÉLUTÁN NYÍLIK Katonatörténeti bemutató Érdekes kiállítás nyílik ma délután a Hadtörténeti Múzeumban. Megnyitó beszédet Kárpáti Ferenc altábornagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes mond. Ez az első olyan tárlat, amely szerves egészében mutatja be Magyarország katonai történelmét, 1920-tól napjainkig. A hat teremben hat évtized tanúi lehetünk. Eredeti iratokat, fegyvereket, egyenruhákat, felszereléseket, kitüntetéseket látunk, amelyeket a hadtörténészek évtizedek munkájával gyűjtöttek össze. Párhuzamosan, objektív hitelességgel, a maga valóságában vonul el előttünk a Horthyhadsereg története, a Szálasi-őrület magyar és német katonai kelléktára, másfelől pedig a forradalmi Oroszország magyar vöröskatonája, a honi és a külföldi politikai és katonai ellenállás, a felszabadulásnak és az új, népi hadseregnek megannyi relikviája — egészen a mai rakétákig. Több érdekes dokumentum most először kerül a nyilvánosság elé. Némelyiket eddig még a történészek sem láthatták. Érdekesek az egymással szemben állt szovjet és német repülők és tankok modelljei. És egy fénykép: a várbeli Turul mellett kitűzve a szovjet és a magyar hadilobogó. Ez utóbbi a budai önkéntes ezred harcának tanúja. Megszületik az új népi hadsereg története, fegyverzete napjainkig vezet.